Eger - napilap, 1940/2
1940-12-13 / 196. szám
Eger, LI, évfolyam, Z*96\ szám. Ara S fillér ♦ Péntek ♦ Trianon 21. 1940. december 13. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, neggedévre 1 pengó. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. tArmeotei politikai napilap SZERKESZTŐSÉG- Líceum fsz.3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám Csekkszámla: 54.558. Hallgasd meg a visszatéri Erdély kifosztott magyarjainak szavát! Adakozz az „Erdélyért“ akcióra! dájuk a mi, legelső parancsunk: a magyarság milliói minden percben készen állanak arra, bogy életüket adják az örök magyar hazáért. A magyar tűzharcosok ünnepi disztáborozása is ennek az óhajnak adott kifejezést. A béke és civilizáció őreiül rendelt magyarság most is fegyelmezetten és rendíthetetlen A magyar-jugoszláv szerződés szövege nyugalommal készül történelmi hivatása teljesítésére, de ha a provokációk irama nem csökken, ez a százados harcokban edzett magyarság minden körülmények között bebizonyíthatja, hogy meg tud nyerni ütközeteket nem szellemi fegyverekkel is . . . Tűzharcosok hallatták messzehangzó szavukat a vasárnap Budapesten lezajlott dísztáborozáson s a fülünkbe két megállapítás cseng vissza: békét akarunk, de készen állunk a harcra is, mondotta az egyik szónok. A másiknak szavaiból a magyarság büszke nemzeti önérzete csendül ki: addig becsmérelnek bennünket, amíg megismerkednek elszántságunkkal is. A vér és a kard jogán tiltakoztak a nemzet nevében az elmúlt világháború vérzivataros napjainak hősei s akiket illet, bizonnyal meghallották ezt a kemény, de büszke és méltóságteljes tiltakozást. Magyarország a bécsi döntéssel húsz évvel ezelőtt elorzott ősi birtokába ült vissza. Most nem az erőszak, a fondorlat és árulás, csupán az igazság győzött. A véres eseményeket provokáló román belső ellentétek, a politikai gyilkosságok sorozata, törvényes erők és földalatti alakulatok szörnyű harcai megnyugtatnak bennünket: ez a Románia reánk csak nyomdafestéket pazarolhat. A mi igazságunkon most már földi hatalmak erőt nem vehetDek. A mai magyar állam birtokállományát megbontani többé már sohasem lehet. Túlságosan sokat tanultunk az utolsó húsz esztendő alatt. Gya- nakodásuakat meg nem téveszthetik, éberségünket ki nem játszhatják, elszántságunkat meg nem törhetik. Millió és millió elszánt akarat feszül itt abban az elhatározottságban, hogy ezt a hazát pedig többé meg nem téphetik. Trianon nincs, Versailles már a múlté. Az idők vihara széjjeltépte a páriskörnyéki papírrongyokat, de a magyar haza áll, mint a sziklaszirt a háborgó tengeren. Vájjon milyen tényleges erőkkel fenyegethet bennünket néhány kibérelt lelkiismeretű sajtótermek, amelynek a maga házatáján talán még olvasója sincs ? Vájjon árthat-e ennek a kemény sziklafalnak az a tajtékzó düh és lángoló gyűlölet ? A magyarság ezen a ponton egyetlen, áttörhetetlen fal. Ha valaki ebbe a határba merészelne marni, mi is azt mondjuk, de elhihetően: vasba és acélba harapna. És veszedelmesen kemény öklökbe ütköznék. Hétszázer hősi halott tiszta emléke masíroz mellettünk. Az ó pélBelgrád, december 13. Csütörtökön délután ünnepélyes külsőségek között aláírták a magyar- jugoszláv barátsági szerződést, a- melynek szövege a következő: 0 Főméltósága, a magyar királyság Kormányzója és Őfensége Jugoszlávia királyának nevében a királyi régensek figyelembevéve a nemzetek között fennálló jószomszédságon, őszinte megbecsülésen és a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatokat, ó- hajtva, hogy kapcsolataiknak szilárd és tartós alapot adjanak, ab ban a meggyőződésben, hogy politikai, gazdasági és kultúrális téren fennálló közös kötelékeknek megszilárdítása és szorosabbá tétele a két szomszédos ország érdekeit, valamint a Duna-vidék békéjét és jólétét fogja szolgálni, elhatározta, hogy barátsági szerződést köt és ebből a célból meghatalmazottaikul kijelölték, Ö Főmeltósága, a magyar királyság Kormányzója Kőrösszeghy és Adorjáni Csáky István grófőnagy- méltóságát, magyar királyi titkos tanácsost, magyar királyi külügyminisztert, Őfelsége Jugoszlávia királyának nevében a királyi régensek Cincár-Markovics külügyminiszter este diszebédet adott gróf Csáky István külügyminiszter és felesége tiszteletére. A vacsora során a következő pohárköszöntőt mondotta Cincár-Markovics jugoszláv külügyminiszter : — Az utóbbi években számtalan tényező építette az utat úgy az egyik» min't a másik oldalon a magyar— jugoszláv barátság felé. Ezt a tevékenységet a széles néprétegek mindkét országban a legnagyobb rokonérzéssel és helyesléssel kísérCincár-Markovics Sándor őnagymél- tóságát, jugoszláv külügyminisztert, akik a jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következő rendelkezésekben állapodtak meg: 1. cikk. A magyar királyság és a jugoszláv királyság között állandó béke és örökös barátság fog fennáll&ni. 2. cikk. A magas szerződő felek egyetértenek abban, hogy tanácskozni fognak ‘mindazokban a kérdésekben, amelyek megítélésük szerint közös kapcsolataikat érinthetik. 3. cikk. A jelen szerződés meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok, mihelyt lehetséges, Budapesten ki fognak cseréltetni. A szerződés a megerősítő okiratok kicserélésének napján lép életbe, aminek hiteléül a fentnevezett meghatalmazottak ezt a szerződést pecsétjükkel ellátják, aláírják. Kelt két eredeti példányban, Belgrádban, 1940 december 12. napján. Csákg s. k. Cincár-Markovics s. k. ték. Engedtessék meg, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban Horthy Miklós kormányzó őfóméltósága felé köszöntsünk. A két nép viszonyának történetében kétségkívül az ő nevéhez fűződik ez a mai baráíko- zásunk. — A legmélyebb tisztelettel emlékezem vissza arra az időre, midőn mint ügyvivő Budapesten szolgáltam, midőn Horthy Miklós kormányzó mohácsi beszédében oly kategóriku- san és nyíltan kijelentette, a két ország közötti közeledés és együttműködés szükségességét. A nemzet ezt most is, mindig, kiindulópontjául és a magyar—jugoszláv politikai és gazdasági, kulturális együttműködés alapjául tekintette. Ez a messzemenő elgondolás most teljes mértékben megvalósult. Biztosíthatom Nagyméltóságodat és a magyar királyi kormányt, hogy a jugoszláv kormány a legnagyobb fontosságot tulajdonítja a magyar-jugoszláv viszony ezen szerencsés fejlődésének. Szilárd elhatározása, hogy a két országunk ezzel az egyezménnyel az általános nemzetközi területen érintkező pontot talál abban az erőfeszítésben, hogy Európának ezen a részén a konfliktus kiterjesztése megakadályoztassék. Magyarország és Jugoszlávia között ez a mai ünnepélyes aktus legyen és maradjon nemcsak erős alapja az állandó jószomszédságnak, hanem egyúttal hasznos hozzájárulás is a Duna- medence békés fejlődésének fenntartásához, összhangban a két szomszédos nagyhatalom Németország és Olaszország törekvéseivel. A külügyminiszter ezután Horthy Miklós kormányzóra, valamint a magyar nép egységére és haladására ürítette poharát! Csákg István gróf pohárköszöntője Csáky István gróf az alábbiakban válaszolt: — Nagyméltóságod volt szíves visszaemlékezni Kormányzónk 1926-i beszédére, amely a Jugoszláviával való együttműködési politikánk és kölcsönös megértésünk alapjait rakta le. Ez a beszéd abból a felfogásból indult ki, hogy a mi két nemzetünknek ugyanannak a sorsnak, hol megpróbáltatásnak, hol dicsőségnek lévén alávetve, meg kell egyezni teljes formában. Engedtessék meg nekem megállapítani, kogy nemcsak a kormány, hanem a magyar köz vélemény is óhajtja a Jugoszláviával való kapcsolatok kimélyítését, aminek a képviselők parlamenti beszédei is bizonyítékot szolgáltattak. A szerződésnek, amelyet aláírtunk, jelképes gyökerei mélyen lenyúlnak a magyar nemzet lelkében. Egyébként ez a szerződés csak látható kifejezője azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a két nép között különben Cincár-Markovics pohárköszöntője
