Eger - napilap, 1940/2

1940-12-11 / 195. szám

9 E G F R 1940 december 11. Földrajzóra Erdélyről tolt borsó, amelyet a gazda kény­telen vásárolni, 120 pengőbe kerül. Ezután a munkásvédelem egyoldalú voltát tette szóvá. Ezután Kulin István terjesztette elő igazgatói jelentését. Kulin István igazgató jelentése Annak ellenére, hogy Magyaror­szág agrárállam, a mezőgazdasági kiadásoknak csak 3'5 ezreléke van mezőgazdasági szakoktatás céljára fordítva. De emellett a másik hiba, hogy a tömegoktatás terén sem álla­nak megfelelő számban gyakorlati felkészültségű oktatók rendelkezé­sére. Mi az oka a 80 százalékos szőlőkárnak? Részletesen foglalkozott az igaz­gatói jelentés a mezőgazdák elemi káraival is. A rosszul és elkésve kitelelt szőlőt a lisztharmat és pe- ronoszpóra a Tisza jobbpartján csaknem 80 százalékban tönkre tette. Ennek a magyarázata, hogy egyfelől nem állt elég rézgálic a rendelkezésre, másrészt pedig a mun­káshiány. Emellett azonban nem szabad megfeledkezni az anyagi szempontról is: a gazdák jelentős része nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy védekező és kötöző szereket vásároljanak. Az egyéb elemi károknál az a sé­relme van a gazdatársadalomnak, hogy a vetőmagakcióknál különbsé­get tesznek 20 holdon aluli és fe­lüli gazda között és a 20 holdon felüli gazdákat kizárják a vetőmag­akciókból. Legelővé kell átalakítani a műveletlen szántóföldeket Fontos kérdés a mezőgazdasági hitelek kérdése is. Szükség lenne beruházási hitelekre és rövidlejáratú üzemi és forgóhitelekre. Munkáskérdéssel, külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozott ezután, majd az árkérdésekkel foglalkozott rész­letesebben. A földbirtokreformmal kapcsolat­ban a legelőkérdést tette szóvá. Nagyon sok olyan község van, amelynek egyáltalán nincs legelője. De a többi községi legelőterület is olyan, hogy nem tudja ellátni az állatokat. Kéri, hogy azokat a szántóföldeket, amelyeket nem mű­vel eléggé tulajdonosuk, legelővé alakítsák át. 45.000 pengőért székházat vásárol a Kamara A közel kétórás igazgatói jelen­tés után az adminisztratív ügyek letárgyalására került a sor. Elha­tározták, hogy a Kamara székház céljára házat vásárol 45.000 pen­gőért. f: &. FE RENC JÓZSEF KESER ÍÍVIZ a Legényegylet A Katolikus Legényegylet vasár­napi kultúrdélutánja ismét hatal­mas érdeklődő közönség előtt folyt le. A gazdag műsor első részében hazafias számok követték egymást. Sziklay Béla tanítónövendéknek és Kovács József legényegyleti tagnak hazafias szavalatai megkapó erővel hatottak. A Kolping Leány- és Legény- egylet egyesített énekkara a Szóza­tot, majd az Erdélyi indulót éne­kelte, a Kolping Zenekar pedig ha­tásosan festette alá a vegyeskar szereplését. Az énekkarok és a ze­nekar ilyen összeállításban most mutatkozott be első ízben a színpa­don és szereplésével megérdemelte azt a szűnni nem akaró tapsot, amely osztályrészéül jutott s amely­nek hatása alatt meg kellett ismé­telnie műsorszámait. Az ének- és zenekart Kádár László karnagy ve­zényelte. Ezek után került sor Szokolovszky Béla tanítóképzőintézeti tanár elő­adására, aki vetített képekkel kí­sért modern földrajzórát tartott Er­délyről hálás közönségének. Rámu­tatott az Erdélyi-medence kialaku- ; lására, amely a Magyar-medencé­nek szoros tartozéka. Ott jártunk gondolatban az előadóval együtt a felszabadult Erdélyországban, meg­ismertük annak népét, életét, nö­Eger, december 11. Kedden egész nap tárgyalta az egri törvényszék dr. &aóó-tanácsa Nemecsek Aurél egri városi tanács­nok ügyét, akit a vármegye fegyelmi választmánya állásától való felmen­tésre ítélt a hivatali minőségében tapasztalt szabálytalanságok miatt s akinek iratait a hivatali vizsgá­latot lefolytató Okolicsányi Imre alispán megküldte az ügyészségnek az ügy büntetőjogi elbírálása cél­jából. A tárgyaláson dr. Szabó Ignác ta­nácselnök ismertette a vádiratot. Az ügyészség egy rendbeli folytató­lagosan elkövetett hivatali sikkasz­tás bűntette miatt, továbbá két rendbeli csalás bűntette miatt emelt vádat Nemecsek ellen, egyrészt azért, mert az 1932-től kezéhez ki­utalt iskolai bírságpénzekből ki- sebb-nagyobb összegeket, végössze­gükben 1629 pengőt magánál tar­tott, saját céljaira felhasznált és csak 1940 tavaszán fizette vissza, másrészt pedig mint a Faksz köl­csönök és OFB-ingatlanok előadója Korényi Lajostól, Árvái Jánostól, Kelemen Sándortól, Nagy Jánostól, Wurm Ferenctól és Lapcsák Fe- renctől kisebb nagyobb törlesztési összegeket felvett és azokat csak később, sürgetésre fizette be ren­deltetési helyükre, végűi, mint a városi temető gondnoka 157 pengőt kuliúrdélutánján vény- és állatvilágát, gyönyörköd­tünk a félixfürdői tündérrózsa ritka szépségében, láttuk a havasok med­véjét, a turulmadarat, Erdély jel­legzetes állatait, megismertük az Erdély földjében elrejtett ásványi kincseket, azok kitermelésének mód­ját és azok felbecsülhetetlen érté­két. B-szélt az előadó azokról az értékekről is, am-lyek ott marad­tak, amelyeket még hazavárunk. A műsor többi számai is a vi­dámság jegyében peregtek, szóra­koztattak. Tompos Miklós csengő hangjával és kedves dalaival hódí­totta meg a közönséget. A dalokét Kádár László karnagy kísérte zon­gorán. A szájharmónikások együt­tese is szépen szerepelt, majd há­rom tréfa fejezte be a műsort, me­lyek sok-sok derűt váltottak ki a közönségből. A tréfákat alaposan alakító szereplők: Erőss György, Ónodi Imre, Molnár Károly, Pi- szártsik Júlia, Inancsik Miklós, Km Sándor, Kállay Ferenc és Kovács József. A szép élőképeket és a díszlete­ket Dudás Lajos kárpitosmester ál­lította össze, Ferencz Rudolf mondta be a műsorszámokat. A kultúrdél- után rendezője Ónodi Imre volt. A következő vasárnap délután 5 órai kezdettel ismét nívós kultúr- délután lesz a Legényegyletben. egy sírhelyért felvett és magánál tartott. Nemecsek Aurél kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és terje­delmes védekezésében részletesen kitért mindegyik esetre. Az iskolai bírságpénzeket hozzá hivatalosan kiutalták s egy bizottsággal együtt a pénzt szét kellett osztani az egri iskolák között, hogy abból a szegény gyermekek számára ruhát vásárol­janak. Egyes években az iskolákra jutó összeg oly csekély volt, hogy a bizottság egyik tagjának javasla­tára elhatározta, hogy összegyűjti az összegeket és egy nagyobb sza­bású gyermekfelruházási akciót kez­deményez. A pénzeket asztala fiók­jában őrizte és azért nem fizette be a közpénztárba, mert a közpénztár állandó zavarokkal küzdött és sok­szor még a kisebb iparos-számlákat sem tudta kifizetni. Érintkezésbe is lépett az utolsó évben sógorával, hogy Budapestről kedvezőbb áron nagyobb tömegű ruházati cikket szerezzen be. A második vádpont ügyében ki­jelentette, hogy nem mint Faksz és OFB előadó vette át a felsorolt sze­mélyek pénzét, hanem, mint magán­ember, abban a hitbeu, hogy szíves­séget tesz. Meg is mondta minden esetben s az általa adott nyugtákon fel is tűntette, hogy az összegeket magán-letétként vette át.Valamennyi ítélt az egri törvényszék, a felmentett városi tanácsnok ügyében ügy olyan volt, hogy a befizetés előtt még bizonyos eljárásokat kellett el­végezni. Egyik esetben egy tulaj­donjogi lemondást kellett kérni Amerikából, a másik esetben építési anyagot kellett beszerezni s mig ezek megtörténtek, csak addig tar­totta magánál az összegeket. Mint temetői gondnok, az eddigi gyakorlatot és a város régebbi ke­letű szabályrendeletét tartotta szem előtt, amely szerint a temetői pén­zeket a gondnok veszi át és kezeli. A tanács elnöke megjegyezte, hogy az összegeket csak azután fi­zette vissza, miután már nyugdíja­zását beadta, különben is állandóan rossz anyagi helyzete sem teszi valószínűvé, hogy a péuzeket fiók­jában őrizte. A vádlott azt felelte, hogy 6 már előbb akarta, de nem találta a kü­lönböző nyugtákat, amik alapján az elszámolást megejthette volna. A vádlott kihallgatása után a vármegye és város vezetőségének több tagját, a vádlott sógorát, va­lamint a FAKSz és OFB ügyekben érdekelteket hallgatta ki a törvény­szék különböző körülményekre vo­natkozólag. Délután került sor a perbeszé­dekre és Ítélethirdetésre. Dr. Dé- kány Mihály ügyész súlyos bünte­tést kért, különös tekintettel Ne- mecsek Aurél közhivatalnoki mivol­tára, a védő viszont a vádlott fel­mentését kérte, mivel nem talált elegendő bizonyítékot arra, hogy a tanácsnok az összegeket saját cél­jára használta volna fel, sőt olyan tanúvallomások is elhangzottak, hogy látták a pénzt őrző borítéko­kat. Kára senkinek sem származott a tanácsnok tevékenységéből. Nemecsek Aurél az utolsó szó jo­gán ismét ártatlanságát hangoztatta, és utalt arra, hogy a 450 FAKSz érdekelt közül soha senkinek nem volt panasza munkássága ellen. A bíróság este fél hétkor hirde­tett ítéletet és a tanúvallomások alapján Nemecsek Aurélt bűnösnek mondotta ki egy rendbeli hivatali sikkasztás bűntettében, egy rendbeli sikkasztás vétségében, öt rendbeli csalás bűntettében és egy rendbeli csalás vétségében s ezért összbűn- tetésül két évi és hat hónapi bör­tönre, öt évi hivatalvesztésre és poli­tikai jogvesztésre ítélte. Súlyosbitó körülményként mérlegelte a törvény­szék, hogy tettét mint közhivatal­nok követte el, s amikor már 1600 pengő összegyűlt az iskolai bírság­pénzekből és igen zord volt a tél, még mindig nem fordította a meg­jelölt célra. Enyhítő körülményként bírálta el a törvényszék a vádlott büntetlen előéletét és azt, hogy az okozott kár megtérült. Az ítélet ellen az ügyész súlyos­bításért, a vádlott és védő pedig a bűnösség megállapítása és a bünte­tés súlyossága miatt fellebbezett. Hirdessen az „EGEE((-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom