Eger - napilap, 1940/2
1940-10-16 / 164. szám
Ä H Ä 8 FILLÉR Eger, Ll. évfolyam, 164. szám. ♦ Szerda ♦ Trianon 21, 1940. október 16. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. vAhmeoyei politikai napilap SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz.3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Nyomda. Telefon: 176. szám Csekkszámla: 54.558. Hallgasd meg a visszatért Erdély kifosztott magyarjainak szavát! Adakozz az „Erdélyért“ akcióra! Magyar—német mezőgazdasági együttműködés tiszteletben tartjuk azt a kijelentést, hogy Magyarország saját szükségletei megelőzik a kivitelt. Azért hangsúlyozzuk ezt, nehogy a magyar nép körében esetleg az a téves nézet terjedjen el, hogy Németország olyan sok árut vehetne át Magyarországtól, hogy ezzel nehézségek állhatnának elő a népellátás terén. A magyar kormány bizonyára meg fogja mondani, hogy mit szállíthat és mit nem. Például Magyarország egyes állati termékekből (vaj) sokkal kisebb mennyiséget szállított a kedvezőtlen 1940-e? évben Németországnak, mint amennyit 1939-ben Németország exportált. Fontos, hogy a magyar közvélemény tisztában legyen azzal, hogy a Németországba irányuló magyar áruszállítások semmifele vonatkozásban áruhiányt nem okoztak és ha volt is áiuhiány, úgy az nem állott semminő összefüggésben a németországi szállításokkal. Az állat- és húskivitel terén Magyarországnak megvan a lehetősége arra, hogy termelését fokozza. Németország éppen ezért értékes tenyészállatokat ad Magyarországnak, így Magyarország egy későbbi időpontban — nem holnapról vagy hol- naputánról van szó — növelheti majd állatexportját. Ez is egyik pontja a A kölcsönös gazdasági kapcsolatok egy másik fontos cikke a búza. Az idén Magyarországon is rossz volt a búzatermés. Igazán senki sem tehet róla, hogy az idei termés rosz- szabb mint az utóbbi évtizedek leggyengébb termése. Természetes, hogy ilyen körülmények között Magyar- ország nem is szállíthat annyi búzát Németországnak mint az elmúlt jobb években. Egyébként a háború kitörése óta nem is növekedtek a Németországba irányuló magyar buza- szállítmányok. A fővárosi és a külföldi sajtó képviselői nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadták az előadást, amely feltárta a két baráti ország gazdasági kapcsolatainak biztató jövőjét, egyben pedig megvilágította azt is, hogy mennyire alaptalanok és valótlanok azok a rosszindulatú híresztelések, amelyek a gyenge termés okozta viszonyokból fegyvert akarnak kovácsolni Németország ellen. A magyar közvélemény erélyesen elutasít minden ilyenirányú silány kísérletezést, mert tudja, hogy hazánk immár három ízben nagyobbodott meg a baráti Németország segítségével. És tisztában van azzal is, hogy a magyar—német gazdasági kapcsolat gazdasági boldogulásunknak is egyik legszilárdabb A magyar gazdasági élet fontos | eseménye: a magyar-német mező- gazdasági együttműködésről szóló megegyezés. A két baráti ország között létrejött újabb megállapodás nem csupán külkereskedelmi jellegű, hanem többet is jelent bizonyos cikkek kölcsönös szállításánál. A megegyezés ugyanis megadj* annak a lehetőségét, hogy a magyar és a német mezőgazdaság szervesen együttműködjék s igy számos termelő ágazat erőteljesen fejlődjék. Németország például tudományos kutatások eredményét és kitűnő tenyészállatokat bocsát Magyarország rendelkezésére, Magyarország pedig bizonyos terményeket az eddiginél szélesebb körben fog termelni, stb. A szerződés megkötése alkalmából Budapesten tartózkodott és a fővárosi, valamint a külföldi sajtó képviselői előtt előadást tartott a német közélelmezés- ügy egyik kiváló vezetője: dr. Moritz miniszteri osztályfőnök. Előadásának tartalma röviden a következő volt: Az 1914/18-as világháború első éveiben a hadviselő országok népe azt evett és ivott, amire kedve volV A német nép akkoriban még nem ismerte fel a készletgyüjtés és a takarékos háztartás jelentőségét s így 1916-ban már az egész népélelmezés megrendült. Sokat tanultunk ebből. 1939. szeptemberében már a hadüzenet napján egy csapásra bevezettük az élelmiszerjegyeket. A népellátás így a háború kezdetén egészen más volt, mint a világháborúban. A világháborúban ugyanis irányítás nélkül maradt a gazdasági élet. Élelmiszer volt ugyan, de senki sem tudta mennyi, az állam pedig nem tartotta kezében a készleteket s így az árúk oda áramlottak, ahová nem kellett volna. Az utóbbi években, amikor fölöslegeink voltak, a népélelmezés öt állami szervezete (gabona, állat és állati termékek, tejtermékek, olajok és zsiradékok, kerti vetemények és tojás) összegyűjtötte azokat. Ezek a birodalmi a birodalmi élelmezésügyi szervek (Reichsstelle) már békeidőben arra valók voltak, hogy a fölösleget és a hiányt kiegyenlítsék. Ezzel elértük, hogy a háború kitörésekor az állam nagy élelmiszerkészletekkel rendelkezett. A legnagyobbak a gabona- készletek voltak. Ez a magyarázata annak, — amit Németország barátai és ellenségei egyaránt elismernek,— hogy Németországban a háború kitörésekor nemcsak a raktárak, hanem a tánctermek és a tornatermek is roskadoztak a gabonakészletek súlya alatt. Ez a magyarázata annak is, hogy a nemzeti gabonakészletek érintetlenek maradtak, pedig ebben a gazdasági évben sok bajt okozott a természet szeszélye: az őszi vetések megkéstek, fagykárok voltak, a tavaszi vetések egy része elmaradt és rossz volt az időjárás. Hasonló a helyzet a hús- és zsír- ellátás terén is. Világossá látjuk tehát a népellátás jövőbeni alakulását is. Ma már tudjuk, hogy milyen lesz a helyzet egy vagy két esztendő múlva. Németország népellátás tekintetében is hosszú időre készült fel. Nem minden vonatkozásban ilyen kedvező a helyzet. Az idei gyümölcs- termés például nagyon rossz volt. Természetes, hogy ilyen körülmények között körülnézünk, hogy honnan szerezhetnénk pótlást. Elsősorban azokhoz az országokhoz fordulunk, amelyekkel baráti viszonyban vagyunk és földrajzilag közel fekszenek, például Magyarországhoz. Sajnos, azonban Magyarországon is rossz volt a gyümölcstermés. Ezzel szemben valóságos rekord- termésünk van burgonyából és cukorrépából. Cukorellátásunk ezek után úgy alakul, hogy fokozott mértékben halmozhatunk fel készleteket. A népünk ellátására irányuló hosszabb időre szóló gondoskodáshoz tartozik, hogy behozatali lehetőségek után kutatunk. Ebben a tekintetben el kell ismernünk azt, amit a környező államok mondanak: „ Elsősorban saját szükségletünket elégítjük ki s azután azt szállítjuk, amit szállítani tudunk.« Ezt az elvet minden országgal szemben, elsősorban pedig olyan országokkal szemben elismerjük, amelyekkel jó barátságban vagyunk, mint például Magyarország. Amit Magyarország adhat, átvesszük. De mindenkor A cenzúra azt az utasítást adta a román sajtónak, hogy Magyarországgal többé ne vitázzék. Ennek következtében a kedd reggeli román sajtóban minden célzás hiányzik a magyar—román viszonyról. (MTI) Berlin, október 15. (MTI) Románia és Magyarország viszonyában az utóbbi időben észlelhető ellentéttel kapcsolatban berlini politikai körök a két ország sajtójának megnyilatkozásából azt a benyomást merítik, hogy a nehézségek elsimulóban vannak. Berlini kijelentés szerint Magyarországon és Romániában az egyetlen józan álláspontra helyezkedtek, mely szerint bizonyos eseményeket nem szabad túlozni. Német részről megállapítják, hogy a lapok, mindenek előtt a magyar sajtó tanulmányozása alapján, az a felfogás alakult ki, hogy az érdekelt kormányok a nehézségekre okot adó eseményeket nem óhajtják többé sajtóvitában szóvátenni.
