Eger - napilap, 1940/2
1940-09-14 / 146. szám
1940. szeptember 14. E G E R 3 Új utcanevek Egerben Kneipp emlékénekt Kapjon utcát Egerben Rontó Pál is i. Eger város képviselőtestülete egyik utóbbi gyűlésében foglalkozott avval a kérdéssel, hogy egyik-másik utcánk új és megfelelőbb nevet kapjon. Ki is küldött e célból egy bizottságot, amelybe csekélységemet is beválasztotta. Tekintve, hogy nem egy utcára vonatkozóin len ne javaslatom, jónak látom, ha tervezetemet nyilvánosságra hozom és felvilágosítást adok róla : miért szeretnék egyik-másik utcának új nevet adatni és miért éppen azt a nevet, amelyet előterjesztek. Előre bocsátom a következőket: szép dolog nagyjaink megbecsülése avval, hogy róluk utcát nevezünk el. Megérdemli Széchenyi, Kossuth, Deák, Rákóczi stb., hogy akarva- nemakarva minél gyakrabban gondoljunk reájuk, mikor az utcák nevét halljuk . . . Ámde túlzás lenne, ha semmiféle más szempontot nem akarnánk elismerni. Elvégre nagy- jainknak érdeme avval sem több, sem kevesebb nem lesz, ha utcát nevezünk el róluk. Viszont kétségtelen, hogy helyi nagyjaink emlékezetét is kötelességünk ilyen módon fenntartani. Hiszen sokan voltak, akik szinte egész életüket Egernek szentelték, aprópénzre váltva tehetségüket s erejüket: mindent Egernek adtak. Ily értelemben helyénvaló, hogy van: Esterházy-, Erdődy-, Pyrker- Bar- kóczy- stb, utcánk. De helyénvaló az is, hogy más — országos vonatkozású, de helyi szempontból is — kiválóak nevét szintén fenntartsuk egy-egy utca nevében. Helyes például, hogy Knezic Károlyról, Saitz Leóról, Horánszky Nándorról, Balassa Bálintról, Dobóról, Mekcseyről, Gárdonyiról, Fellnerről stb. neveztünk el utcát. Nem szabad azonban teljesen figyelmen kívül hagynunk a romantikát, a régi neveket, elnevezéseket, amelyekhez bizonyosan fűződik valami emlék, valami gondolat. Milyen szép dolog például, hogy a Mária- utca elnevezést sohasem bolygatták. Hiszen még a 18. század harmadik negyedében arról a Mária-szoborról kapta nevét, amely szobor a régi vízvédő fal (Posuerunt..) hidján állott. . . Milyen helyes, hogy még mindig megvan a Harangöntő-utca, amelyben másfél évszázadnál hosz- szabb ideig volt a roppant kiterjedésű egri egyházmegye híres ha- raDgöntőinek, a Jászteleknek, Ber- nekk ereknek, Korrentseknek háza. És még ma is érdekes régi ház domborművű szentképekkel. És milyen helyénvaló lenne, ha a sok semmitmondó utcanév (Tél, Tavasz, Nyár, Karéj, Síp, Szúnyog, Szegfű stb.) helyett úgy keresztel nők el utcáinkat, hogy azok valami egri vonatkozású tartalmat nyernének. Úgy szeretném, ha az utcanevek tábláiról a múlt emléke, szelleme szólna a mai halandókhoz. Azt javaslom például, hogy a mai Karéj-utcát nevezzük el Rontó Pál utcának. Olyan alak ez a magyar köztudatban, aminő nagyon kevés van, mert hiszen szállóige-szerű lett és széltében-hosszában ■ mindenütt használják, ahol magyar lakik és él. Rontó Pál az egri jezsuita-gimnáziumnak volt tanítványa valamikor a 18. század második negyedében. Innét ismerte Gvadányi József gróf is, aki itt végezte gimnáziumi tanulmányait s hosszú elbeszélő költeményt írt ennek a különös életű embernek viszontagságairól. (Rontó Pálnak, egy magyar lovas közkatonának és gróf Benyovszky Móricz- nak életek, földön, tengereken ál- mélkodásra méltó történetjeiknek s véghez vitt dolgaiknak leírása. Pozsony, 1793.) A halhatatlan szerző e munkája úgy az ő saját nevét, mint a két főszereplőét is örökre fenntartja. Rontó Pál valóban egri diák volt valamikor és egy gazdag mészárosnál volt kvártélyban. Csinyjei miatt utoljára is erős fegyelmi eljárást indítottak volna ellene, de bizony nem várta be, hanem búcsút vett Egertől s megkezdette számos kalanddal teli hányatott életét. Egyik erős kifogás volt ellene, hogy a Bárány-korcsmába, mely a mai Horánszky utca déli végén volt még a múlt század utolsó negyedében is, gyakran járt mulatni. A Karéj utca éppen ott találkozik a Horánszky-utcával s így még helyi szempontból is megokolt a Karéjutca nevének ilyetén megváltoztatására. Rontó Pál életírója az jegyzi föl, hogy öregségére Egerben élt s itt halt meg 1791—1793. táján. Sajnos, sehol nem tudtam nyomára akadni az adókivetésekben. De ez érthető is, mert az invalidusok nem fizetnek adót s a katonákat egyáltalán nem iktatják be a Conscriptiok. Gvadányi, aki egykor őrnagya volt Rontó Pálnak, az 1790. évi híres országgyűlés alkalmával találkozott utoljára a mi Rontó Pálunkkal s még sírverset is írt a fejfájára a következőkben: „Rontó Pál fekszik itt; míg élt, Bokát rontott, Mert Bök muszka, tatár, négervért kiontott. Tárházakat és társzekereket bontott. Kiemelt azokból 5 sok ezüst fontot. Vitéznek mondhatja, aki 8t iamérte. Sok ellenség nyakát az 8 kardja mérte. Egyed hegye alatt halál utolérte, Egérlyukba dugta, bár 8tet mint kérte. Borostyánt órdemlett sok vitézségéért, Hazájáért kifolyt ártatlan véréért. Oziprust nyert fejére ennyi sok tettéért, Imádkozz vándorló, szegénynek leikéért!“ Az Egyed hegye és az egérlyuk szavak kétségtelenül mutatják, hogy Gvadányinak biztos tudomása volt arról, Rontó Pál Egerben halt meg. Tartsuk fenn emlékét legalább egy utca-névvel. Breznay Imre. A nagyvilág mint híres egészségapostolt ismerte. A tudomány történetében mindenkor egyszerűen Kneipp lesz a neve: Kneipp a természetszerinti élet modern tudományának leghatalmasabb előharcosa. Kneipp .az emberiség jótevője. Nevét mindenki ismeri. Hiszen még a kitűnő Kneipp maiatakávé-t is ő adta nekünk. Nézzétek csak az arcátl Méltóságteljés, kemény arc. Mennyi jóság sugárzik le róla! Ismeritek már? Természetesen. Hiszen ott látjátok képét ezer meg ezer konyhában1 Mindenütt. ahol jó háziasszony szorgoskodik, aki minden reggel Kneipp maiatakávé -t főz a családjának. Minden kávésdobozon ott van a képe és aláírása is. Ez igazolja a malátakávé kiváló minőségét. Gondoljatok mindig■ őreá is, ha az ő Kneipp maíatakáVÉ -ját isszátok, ezt a valóságos »gyógyforrást«, ahogyan Kneipp maga is emlegette néha. Ez a malátakávé a tápláló árpa keményítőtartalmú magvaiból készül és ezeknek az áldott magvaknak köszöni fűszeresen zamatos illatát és tökéletes ízét. Az árpa ennél az erőteljes malátakávénál mindaddig tökéletes épségben marad, míg bele nem kerül a kávédarálóba. A belőle készített ital olyan, mint a folyékony, elevenerejű kenyér, mintha valósággal kenyér lenne a kávéscsészében. ügyünk Kneipp malátakávet! Czt Uneiftfi maga adta az emktiéégmk.
