Eger - napilap, 1940/2

1940-09-02 / 139. szám

2 EGER 1940 szeptember 2. fl szombati uárosi közgyűlésen Kálnoky Istuán őr. polgármester emlékezett meg Észak-Erdély uisszatéréséről Eger, szeptember 2. Eger város képviselőtestülete szombaton tartotta rendes augusz­tusi közgyűlését dr. Kálnoky Ist­ván polgármester elnökletével. A közgyűlésen érezhető volt az ünne­pélyes pillanatok hangulata, a bécsi döntés izgalmai a levegőben voltak és a képviselőtestület tagjai a be­vonulás időpontját, a várható ese­ményeket latolgatták. Délután 4 órakor nyitotta meg a közgyűlést dr. Kálnoky István pol­gármester és lendületes szavakkal emlékezett meg a bekövetkezett történelmi eseményről: Tekintetes Képviselőtestület! — Alig 24 órával ezelőtt, folyó évi augusztus hó 30-án, délután 2 óra 50 perckor, a hajdani nagy és boldog Osztrák-Magyar Monarchia volt székvárosában, a törökverő nagy hadvezér, Szavoyai Jenő hi­res, csodaszép barokk palotájában, a két évtizeddel ezelőtt oly botorul megcsonkított Magyarország peré­ben újabb rész-ítéletet hirdetett a történelem igazságszolgáltató taná­csa, hogy visszaítélje egy darabját annak az ezeréves jussnak, amiből a húsz év előtti trianoni békepa­rancs oly botorul és igazságtalanul kiforgatta. — Húsz hosszú esztendő vége- várhatatlan sötét éjszakáján, de sok sóhaj szállott a bérces Erdély mesz- sziről kékló, ködbevesző hegykoszo- ruja felé; de sok könnybelábadt szem kereste Zágon fölött halványan ragyogó csillag fellobbanó lángját; de sok bús magyar nóta, bánatos, suttogó akkordja idézte lelki sze­meink elé: a hepe-hupás vén Szi- lágyot, a kőrösparti Nagyváradot, a szamosmenti Kolozsvár főterét, igazságos Mátyás király lovasszob­rát és ábrándos' Házsongárdját s a távolkelet székelyföldjének erdőkkel koszorúzott hegyeit, bérceit, völgyeit és rejtekeit. — A történelem igazságszolgál­tatása csodát tett. A szép álom, amit csodaváró magyarok a demar­kációs vonalon innen és túl szőttek, valóra vált s a szentistváni biroda­lom keleti perremén, a Kárpátok erdőkoszorúzta bércein pár napon belül ismét a háromszínű nemzeti lobogó annyi vihart kiállt, tépett foszlányait lengeti a szél. — Illesse érte hála és mélységes köszönet mindazokat, akik ezt a húszéves, várva-várt magyar álmot valóra váltani segítették. — Ebben az ünnepélyes órában, amidőn a boldogságtól sok-sok mil­lió bús magyar szeme lábad könybe és sok-sok millió magyar keble leg­mélyéről száll fel a boldog sóhaj, megindult lélekkel és szívvel borul­junk le az Isteni Gondviselés vég­hetetlen kegyelme előtt, aki meg­engedte, hogy az ősi magyar juss­ból ismét visszatért 45 ezer négy­zetkilométer magyar föld az anya­ország kebelére; — visszatér vér és könny nélkül, haldoklók jaj­szava, özvegyek és árvák panaszos könnye és sóhaja nélkül. — Visszatérnek: zúgó fenyves­erdők és susogó fehér nyárfák; rohanó hegyi folyók és csobogó csermelyek s visszatérnek a szi­vünkhöz nőt feliobogózott büszke városok és szerény nádfedeles fal­vak, ahol 20 esztendőn keresztül rab magyarok ajkán, minden délben és este, az elhaló harangszó muzsi­kájára magyar Miatyánk szállt a kék égbolt felé. — De gondoljunk hálás szívvel Magyarország pártfogóira és nagy barátaira is. A hatalmas német bi­rodalom Führerjére és az újra ébredő verőfényes Itália Ducejára. Illesse őket hálás köszönet, akik a baráti kis Magyarország törekvéseit és vágyait hathatós pártfogásukkal valóra váltották. — S emlékezzünk meg hálatelt szívvel azokról is, akik idehaza, az ország határain belül éjjet és napot eggyé téve, fáradhatatlan munka­bírással s céltudatos akarattal ve­zették az elalélt országot egy szebb és boldogabb magyar jövő felé. — Üdvözöljük mélységes hódo­lattal és hálával vitéz nagybányai Horthy Miklós Ő Fóméltóságát, Magyarország kormányzóját, aki az elalélt nemzetbe és a csüggedt lel- kekbe új életet öntött, új remény­ségeket fakasztott és akinek húsz éves országlása évfordulóján meg­adatott az a boldogság, hogy a Felvidék és Kárpátalja visszatérte után a Mezőségi és Erdélyi részek­kel gyarapíthatta a megcsonkított ország területét. — Végül illesse hála, köszönet és elismerés a magyar kormányférfia­kat : gróf Teleky Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminisz­ter úr őnagyméltóságát, akiknek a kezében ezekben a súlyos történeti órákban a magyar sors alakítása letétetett s akik törhetetlen mun­kával és acélos akarattal kimerít­hetetlen energiával harcolták ki a magyar nemzet igazságát. — Indítványozom, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr <3 Fóméltóságának hódolatteljes tiszteletünket nyilvánítsuk, a mi­niszterelnök és külügyminiszter ura­kat pedig bizalmunkról és ragasz­kodásunkról biztosítsak. — S ha a boldogság ez óráiban és perceiben nem is ölelhetjük keb­lünkre mindazokat, akiknek maga­sabb szempontokból az újonnan meg­vont határokon túl kellett marad­niok, vigasztaljon meg bennünket és őket is az a tudat, hogy a törté­nelmi igazságszolgáltatás útján ta­lán megint bekövetkezhetik egy pil­lanat, amidőn Szent István ezer­éves birodalmának szétszakított ré­szei újból és elválaszthatatlanul egyesülnek. A lelkes éljenzéssel fogadott meg­nyitó után a közgyűlés megkezdte a napirend tárgyalását. Mindenkinek hozzá kell járulnia a hegyi utak építéséhez Frank Tivadar főjegyző ismertette a hegyi utak kiépítéséről szóló sza­bályrendelettel kapcsolatban a föld­művelésügyi miniszter álláspontját. A város szabályrendeletet alkotott a leromlott hegyi utak kiépítésére és abban kötelezhetők az érdekelt­ségek, hogy az útépítési program megvalósításának sorrendjében hoz­zájárulást fizessenek a földadó ará­nyában. A szabályrendelet terve- vezete szerint mindig azok az ér­dekeltségek tartoznak fizetni, ame­lyekhez közel történik az útépítés. A földmivelési miniszter álláspontja az, hogy bármelyik határrészen történő útépítés egyetemes gazda­érdek, ezért minden gazdára ki kell róni minden évben a rá eső hánya­dot a hozzájárulásból. A képviselő- testület ilyen szellemben módosí­totta a szabályrendeletet, egyben utasította a polgármestert, hogy a szociális alap következő költségve­tésében is gondoskodjék a hegyi utak építésének támogatásáról. Vitéz Subik Károly a határozat­tal kapcsolatban elismerését nyilvá­nította a város vezetőségének, hogy végre tető alá hozza a város gaz­dasági élete szempontjából oly fon­tos és régóta sürgetett megoldást. (A közgyűlés további folyamáról külön cikkekben számolunk be.) Eger város hazafias társadalma nagyszabású tűntető felvonulással ünnepelte Székelyföldnek és az erdélyi részeknek visszacsatolását Eger hazafias közönsége a vá­ros és az Országzászló Bizottság rendezésében vasárnap este tüntető felvonulással ünnepelte Erdély egy részének és a Székelyföldnek vissza­térését. Este hét órakor a Tűzoltó- laktanya advaráról indult a menet, amelyben több ezren vettek részt. Elől haladt a Bornemissza-cserké­szek zenekara. A cserkészek után a közönség élén lampionok közt ha­ladtak a menetben: Okalicsányi Imre alispán, dr. Kálnoky István polgármester, dr. Bardocz Árpád kir. törvényszéki elnök, dr. Csatth Kál­mán kir. ügyészségi elnök, dr. Palos Bernardin ciszterci gimnáziumi igaz­gató, Nedeczey Viktor kir. járás- bírósági elnök, dr. Radnay Zotán rendőrkapitány, továbbá a városi képviselőtestület tagjai, a negyed­mesteri testület, a tűzharcosok, a rokkantak, a vasutasok s az egyes társadalmi testületek és egyesü­letek. A menetben két oldalt tűzoltók haladtak lobogó fáklyákkal. A cserkészzenekar lendületes in­dulója után Illés Gyula ötventagú ci­gányzenekara rázendített a Rákóczi- indulóra. A fáklyásmenet útvonalán, a Széchenyi, Káptalan, Pyrker, dr. Szmrecsányi és Deák Ferenc utcá­kon mindenfelé gyertyák lángja lo­bogott a virágokkal és nemzeti színű szalagokkal feldíszített ablakokban. A főutcán a kereskedők nemzeti szí­nekkel díszített és szépen kivilágí­tott kirakatai is nagyban emelték az ünnepség fényét. A menetben több csoportnál sza­való kórusok alakultak és harsogva éljenezték Horthy Miklós kormány­zót, majd ütemesen kiáltották Hitler vezér, Mussolini, Teleki és Csáky nevét. Az Országzászlónál így érkezett meg a hatalmas me­net az Országzászlóhoz, amelyet villanykörtékkel ragyogó lombfüzér, nemzeti és városi színekkel ékes­kedő zászlók sora foglalt széles és fényes keretbe. Két cserkész állott di8zőrséget az Országzászló talap­zatánál. Az Országzászló mellett foglalt helyet az egri főkáptalan kanonoki testületé, élén Kriston Endre püspök, egri nagypréposttal. Itt helyezkedtek el a vármegye, a város és az állami hatóságok és hivatalok vezetői is. «Erdély egy része megint édes hazánk» Az Országzászló félárbócáról egész- árbócra húzták fel a zászlót, ami­kor a cserkészzenekar eljátszotta a Himnuszt, amelyet megilletódve hall­gatott a sokezer főből álló lelkes közönség. Az egyesített egri dal­körök Huszthy Zoltán karnagy ve­zetésével a Magyar Hiszekegy-et adták elő, majd az Országzászló előtt felállított mikrofonhoz lépett dr. Palos Bernardin ciszterci gim­náziumi igazgató és ünnepi beszédé­ben a következőket mondotta: — Tetszett a mindenható Isten­nek, hogy huszonegy évi szenvedés után visszadta a magyar hazának Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. — Hosszú hónapokig virrasztott a magyar kard az erdélyi határo­kon. Hosszú hónapokig virrasztott és imádkozott sok százezer hitves és édes kis gyerek, — s az Isten rájuk tekintett, megadta nekünk, hogy Er­dély egy része megint édes hazánk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom