Eger - napilap, 1940/1
1940-06-21 / 98. szám
. Ä8I 8 FILLÉR Eger, LI. évfolyam, szám. ♦ Péntek # Trianon 21. 1940. június 21. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egges szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHÍV ATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. Magyar testvér! Hajléktalanná vált testvéreid várják adományaidat. Dinom-dánom Teleki Pál miniszterelnök intő szóval fordult a magyar társadalomhoz és különösen annak vezetőihez. Eddig is hallotta ez a nagy ember, a meggyőződése mellett még a közvéleménnyel szemben is bátran kiálló szerény tudós, hogy a mai nehéz időkhöz nem méltók az unos- untalan felbukkanó ünnepélyek, ünneplések, bankettek. De, a magyar társadalom, eddig úgylátszik, nem hallotta, vagy nem értette meg szavát. Most messzebb és jobban hallható szóval figyelmeztet. Szavát mindenesetre már meghallják azok, akiket illet, csak kérdés, hogy egyben megértik-e? Ezen fordul meg minden. Belátják-e, hogy az ünneplésekre, bankettekre — s főképpen azok megszervezésére — fordított időt ma komoly munkára kell felhasználni! Virtuskodásból, kedvtelésből békeidőben is hatalmas teljesítményeket tudott létrehozni a magyar; de éppen ezért nem vesszük észre, hogy ezek a virtuskodások mennyi szellemi és anyagi energiát emésztenek fel s nem gondolunk arra, hogy ezekkel az energiákkal mennyi jó és hasznos dolgot lehetne megvalósítani, amely dolgok megvalósítására ma az egész nemzet érdekében olyan sürgős szükség van! Az energiák helyes felhasználása ma szintén a közösségből folyó kötelesség. Van ám a magyar társadalmi életnek olyan fonáksága is, amiről a miniszterelnöki szó — nyilván tapintatosságból — kifejezetten nem nyilatkozott; ez pedig a mulatójótékonykodás. Ennek is, mint a miniszterelnök által említett másik magatartásnak közös gyökere van : a magyar értelmiségi társadalomnak hiányos szociális nevelése és ennek következtében a közösségtudat hiánya. Még ma is sok ember hiszi azt, hogy az egész világ számára a család (ez még a jobbik eset), vagy a zárt társaság, a klikk, vagy a hivatali testület — s utána jöhet a vízözön, a társadalom nagy egészéhez semmi köze nincs! Ez a hiányos kötelességtudat elhomályosítja a látást és nem vesszük észre, hogy a mulató jótékonykodás — ez a múlt század végéről visszamaradt társadalmi torzszülött — ma már sem a magyar szolidaritással, sem pedig az erkölcsi értelemben vett jótékonykodással nem egyeztethető össze. Másik embertársamnak leégett a háza, vagy árvíz fosztotta meg őt és családját a betevő falattól — és ez a körülmény számomra alkalom és indíték arra, hogy reggelig táncoljak, vigadjak cigány mellett, egyem és igyam — egészségem rovására — jóval többet, mint különben szoktam! Vagy jó, hát vannak szolidabb emberek, tehát mondjuk : kellemes társaságban éjfélig elbeszélgessek. — A különbség csak a fokozatban van. Ez is, az örömkeresés. Tehát örömet keresek azért, mert más embertársamat, magyar testvéremet valami baj, szerencsétlenség ért. — Vagy mondjuk, valami közösségi cél megvalósítására kell pénzt összehozni, a repülőalapra, vagy a tűzoltóknak, egy emlékműre. — Örömet keresek azért, mert a társadalom olyan szegény, szervezetlen, tehetetlen, hogy fontos célokat nem tud komoly munkával, áldozatkészséggel megvalósítani. Mi van ezen örülni való? Ez az öröm éppen annyira logikus, mintha az érettségi vizsgák bukott diákjai a bukás örömére külön bankettet rendeznének! Nézzük a dolog jótékonysági oldalát. Erkölcsileg: adok valamit a zsebemből, ha jó szórakozást kapok érte. Öröm-vétel ez, de nem szívjóság, nemeslelkűség! De milyen legyen a felfogás arról a társadalomról, amelyről a társadalom-vezetői fel merik tételezni azt, hogy áldozatkészségre, jótékonykodásra, a kényszeren kívül, már csak örömök árán kapható? Az ilyen felfogást — a gyakorlat pedig azt igazolja, hogy ez a felfogás nem teljesen alaptalan — az önérzetes társadalomnak a leghatározottabban vissza kellene utasítani! A jótékonysági oldalhoz tartozik az is, ha a régi és a mai mulatójótékonyság módját összehasonlítjuk. Régen, pénzesebb, könnyelműbb világban az ilyen jótékonykodás alapja az úri gavalléria volt. A jótékony- sági sátrakban 10, 20 koronás aranyakkal fizettek és szívesen hagyták magukat megkoppasztani a jótékony cél érdekében, azok a többek, akiknek erre módjuk volt. — Ma pénzt már csak az ál-lordok és a félvilági mulatóhelyeken szórják.— A mai garasos időben a mulatójótékonykodás alapja az a kényszerűen szerény beléptidíj, aminek 60—80°/o-át a rendezési költségek emésztik fel, tehát épen arra a célra jut az összehozott összeg legkisebb része, amelyre legégetőbben kellett volna. A beléptidíj azonban az ilyen mulató - jótékonykodás költségeinek elenyésző töredéke. Ha utánagondolunk, egyetlen család számvetéséből is az tűnik ki, hogy az ilyen mulatozásokra elköltött összegnek alig egyhuszad része jut épen a rendeltetési, jótékony célra. A mulatójótékonykodás ma már tehát ezért is anakronizmus, stílustalan és eredménytelen dolog, jó lesz leszokni róla! — Mindez azonban nem jelenti, hogy még a mai komoly időkben is az adódó és nélkülözhetetlen egyes kulturális eseményeket és más fontos célból megtartott összejöveteleket nem lehetne felhasználni arra is, hogy a jótékonyság gyakorlására mód adassék. Erre azonban, a mulatságok, a dínom-dánomok nem alkalmasak és nem méltók, mert leg- főképen meg kell jegyezni: társadalmi és gazdasági igazságtalanságokat és bajokat ma már nem lehet asztalról lesöpört morzsákkal, lakomák maradékaival megszüntetni! Dongó. Túlságosan Kevés gyermekünk és túlságosan kevés fegyverünk volt... ... többet követeltünk, mint amennyit megszolgáltunk! Petain tábornagy, a legyőzött Franciaország miniszterelnöke drámai rádióbeszédben tárta fel a végzetes vereség okait Bordeaux, június 21. (Havas.) Petain tábornagy csütörtökön a déli órákban rádióbeszédet intézett a francia néphez. — Az ellenfeleket felkértem az ellenségeskedések megszüntetésére — mondotta többek között — A kormány tegnap kijelölte a meghatalmazottakat, akiket megbízott az ellenfelek feltételeinek átvételével. Katonaszívvel hozta ezt a súlyos elhatározást, mert a katonai helyzet kényszerítőén szükségessé tette. Azt reméltük, hogy a Somme és az Aisne vonalán ellen tudunk állani, azonban az ellenség nyomására engedtünk, csapataink kénytelenek voltak visszavonulni. A fegyverszünet kérése június 13-ától elkerülhetetlen volt. — A kudarc meglep benneteket, eszetekbe jut 1914—18 és keresitek a kudarc okát. Megmondom ezeket is. 1917 május elsején még 3 millió 280 ezer főnyi hadseregünk volt fegyverben, noha hároméves gyilkos harc volt mögöttünk. — Jelenleg a harc előestéjén 500 ezer fővel kevesebb haderőnk volt. 1918 májusában 85 angol hadosztályunk volt, míg 1940 májusában mindössze 10, 1918 ban velünk volt 58 olasz hadosztály és 42 amerikai hadosztály. Hátrányunk hadianyagban még nagyobb volt, mint emberben. A francia légihaderő 1: 6 arányban harcolt. Azonkívül, hogy gyengébbek voltunk, mint 22 évvel ezelőtt, kevesebb barátunk is volt, túlságosan kevés gyermekünk és túlságosan kevés fegyverünk. íme, ez az oka vereségünknek. — A francia nép nem vitatja, hogy kudarcot vallott, átélt már sikert és balsikert és hogy miként fogadja ezeket, ebből tűnik ki gyengesége, vagy nagysága. — Az elveszett küzdelemből le kell vonni a tanulságot. A győzelem óta az élvezet felülkerekedett az áldozatkészség szellemén, többet követeltünk, mint amennyit megszolgáltunk. Ma elért bennünket a szerencsétlenség. Veletek voltam a dicsőség napjaiban, mint a kormány feje, veletek maradok a komor napokban is, legyetek mellettem. Franciaországról van szó, Franciaország földjéről és fiairól. (MTI) Folytatni akarják az ellenállást a Londonba menekült francia politikusok A Popolo di Roma írja, hogy a francia kormányban még mindig vannak egyesek, mint pl. Chautemps miniszter, akik folytatni akarják a harcot. A Londonba menekült francia politikusok különösen erősíteni kívánják ezt az álláspontot, s ezeknek vezetője Reuynaud volt miniszter- elnök.
