Eger - napilap, 1940/1
1940-06-15 / 95. szám
1940. június 15. EGER 3 ZONGORAHANGOLÁST VALLAL FERENCZ JÓZSEF rám. kát. kántor. CÍM LEADHATÓ AZ EGRI KERESZTÉNY SAJTÓSZÖVETKEZETBEN. jelentőségét, hogy az általános műveltség mellett igen nagy gondot fordít a növendékek művészi és pedagógiai nevelésére, és ezáltal a harmonikus embernevelés eszményét és az életet a legteljesebb mértékben szolgálja. Egerben az érseki tanítóképző- intézettel kapcsolatban működik líceum. A jövő iskolai évben már III. osztálya is megnyílik. Az I. osztályba azok vehetők fel, akik a gimnázium, vagy polgári iskola IV. osztályát sikerrel elvégezték és 17. életévüket még nem töltötték be. Különbözeti vizsgálattal felsőbb osztályokba is lehet gimnáziumból átlépni. A líceumi tanulmányok négy évig tartanak és érettségi vizsgálattal végződnek. A líceumi érettségi képesít mindazokra az állásokra, amelyek gimnáziumi érettségihez vannak kötve, azon kívül főiskolai tanulmányokra is, így pl. a közgazdaságtudományi egyetemre, Lndovika Akadémiára, gazdasági akadémiára, polgáriiskolai tanárképzőre, zeneművészeti főiskolára, képzőművészeti főiskolára, kereskedelmi főiskolára stb. Somos Lajos dr. Hz árkormánybiztos hozzájárult a marhahúsárak felemeléséhez A borjúhús árát egyelőre oem lehet emelni Eger, június 15. Az egri hentesek és mészárosok kérelemmel fordultak az árkormány- biztoshoz, hogy engedélyezze a drágulásra való tekintettel a marha- és borjukús-árak felemelését. Az árkormánybiztos rendelete ebben az ügyben ma érkezett meg a városi iparhatósághoz. A rendelet szerint a kormánybiztos a marhahúsnál a következő magasabb árakat engedélyezi: eleje T36 pengő, hátulja és vesepecsenye 1'48 pengő. A borjúhús árának emeléséhez a kormánybiztos egyelőre nem járult hozzá. Őszi gabonaneműekben gyengék a terméskilátások Heves megye területén A vármegyei gazdasági főfelügyelő jelentése a megye mezőgazdasági állapotáról A közigazgatási bizottság ma délelőtt tartott ülésén vitéz Fiuk Gusztáv m. kir. gazdasági felügyelő Heves vármegye közgazdasági állapotát a következőkben ismertette: — Az időjárás mnlt jelentésem őta általában erősen csapadékos, eleinte hűvös, majd felmelegedő. Az őszi vetések a vármegye igen nagy részén, főként azonban a vármegye déli részein a tavasz folyamán igen erősen megritkultak, ezért az őszi gabonaneműekben a terméskilátások gyengék, a vármegye felsőbb részein gyenge közepesek, de ezen részeken van több igen jó vetés is. Általában igen sok a vetésekben a|gaz. — A tavaszi vetések a csapadékos időben elég jól keltek, de fejlődésüket az eleinte bűvös időjárás erősen hátráltatta. Sajnos, hogy a termésmennyiségeket a víz okozta károk is rendkívül nagy mértékben fogják befolyásolni. A Tisza kiöntései és a vízfakadások, amelyek megismétlődtek, tekintélyes módon növelték a termőterületek csökkenését. — Erős jégeső pusztított Erdőtelek és Heves község határában, amely a szőlőkben, de a gabona- neműekben és kapásokban is tekintélyes kárt okozott. A párás, meleg időjárásban már a rozsda is észlelhető a gabona alsó levelein. — A kerti vetemények a melegebb idő beálltával erőteljesen fejlődnek. A szőlőkben a téli és tavaszi fagyok okoztak ugyan kárt, de ezen károk mindenütt foltonként jelentek meg. Általában a szőlő fejlődése kielégítő, félős, hogy a csapadékos, párás időben a peronospóra erősen fellép, s a kellően nem védekező szőlőbirtokosok kárt szenvednek. — A takarmány-félékben is sok a kár, a szénatermés sem midenütt kielégítő. Az állatárak tartottak. — Am. kir. földművelésügyi miniszter úr, mint a múlt évben, az idén is engedélyezte a kos-akciót s 25 drb kost kiosztottak a megyében. Folyamatban van 100 drb üsző és tehén kedvezményesárú kiosztása s ugyancsak 100 drb jerke bárány kiosztása a birka tenyésztés minőségi emelése és elterjesztése céljából. hiába, nekem nem sikerül semmi! * Bennünk van aztán a lázadás szelleme is. Két gyökérből ered. Az első objektív természetű. A mohácsi vész óta az országló hatalom érdeke és a nemzeté nagyon sokszor ütköztek össze. Az akkori alkotmányjog paragrafusainak szellemében lázadásnak vették, de azóta az új fogalmazás élet-halálharcnak nevezi inkább, idegen élettérben nyelvi, szellemi, gazdasági létünkért. S most? A népe sorsát szemlélő nemzedék a mai napig sem került abba a helyzetbe, hogy mindenben azonosítani tudná magát lezajlott, vagy éppen most zajló rendszerekkel, birtokon belüliekkel. Lázadozás, újra csak lázadás! A másik gyökér szabj ektivnek mondható inkább. A magyar ugyanis erősen individualista, a kollektiv élet- és munkafegyelemhez nincs hajlama. Nem szívleli az előírásokat, korlátokat. S ez nagy hiba nála. Hátba még elvi okok is fűtik a lázadásban ! így aztán a rendszer sem tűri őt, nem engedi előre. Nincs is szüksége minden rendszernek tehetséges, maga feje után megélő emberre. Nem nevelgetik hát, hanem adott alkalommal eldobják. Mehet. * Szemléljük tovább a meghasonlott magyart. Nem középszerű emberről van szó. S akinek szíve van hozzá, meg is sirathatja benne fajtája sorsát. Zátonyra futott hát. Túléli vájjon ? Igen. Segítségére jön egy megint velünk született magyar érzelmes- ség, hullámain leemeli és viszi . . . viszi.. . sajnos, egy magános sziget felé. Ez a magyar érzelmesség roppant sajátos, összetett valami, s aki teheti, szabaduljon tőle. Egyik elem a fájdalom, megcsalatott, lázadó keserűség, amit el nem enged magától, hanem úgy látszik, mintha ott akarná tartani örökre. „Magányos szenvedésem odújába, Mint sebzett medve behúzom magam, S tavaszig ott maradok hangtalan. A szép szó pusztába kiált hiába, Károg a varjú, vijjog a vihar: Betakarózom vad dalaival.“ így írja Juhász Gyula. Azután kiállva a munkából, bizonyos elégtétellel várja, hogy a jövő öt fogja igazolni és kicsit ké- jeleg abban, hogy egyszer még kiállhat tetemre hívni. Mivel aztán a magyar érzelmeiben el nem vész, annyira nem mély tó az, — s Himfy szép sora is a magyar szívnek jókedvvel kártyás sebeiről b°szél —, hozzá kezd élni egyéni passzióinak, elfordul a közügyektől, ilyen vagy amolyan mámor felejtetnek sokat s azzal a büszke elégtétellel vigasztalja magát, hogy nem adta oda elveit, nem hajlongott, senkinek. Közben sajnos, az ügy elveszett, de ó maga is. Horváth János így foglalja össze ezt a vegyes hangul at faj tát: „elmél- Kedő hajlammal, tanulással, történelmi magántapasztalatokkal eleve megfékezett, sokszerűvé tördelt, vagy vegyessé szivárványosodott, öröklött érzelmiség, mely ifjan mindent felölelni vágyik, csakhamar azonban erélye megtörvén, békétlen elemeivel magába borúi.“ De nagy kár pedig, de nagy kár!... ♦ Fiatalok és indulók tehát ne felejtsék, hogy a magyar természet fenti gátlásait le kell vetni, s helyébe fegyelmet, rendszeres munkaszeretetei, begyakorlott akaratot, az elhivatottak tudatának eltérít- hetetlen erejét kell önnevelés útján, minden áron megszerezni. Ó ha tudnák, hogy a haza hogy megsínyli s az Isten milyen szigorúan számon kéri az elpazarolt talentumokat ! A nevelőtől és feljebbvalójától is sok függ. A magyar ember individualista, sok hibával, de nem kevés értékkel. Inkább munkatárs szeret lenni, semmint szolga, vagy névtelen senki egy rendszer meha- nizmusában. Egy kicsit el kell viselni őket, nevelgető figyelemmel. Egyébként elsötétednek, elhúzódnak. Kár pedig minden veszendőbe ment magyarért! Dr. Kiss István.
