Eger - napilap, 1940/1

1940-06-01 / 87. szám

1940. június 1. EGER 3 fl jöuő héten osztják ki az új, nyolc hétre szóló cukorjegyeket Egyszerre csak egy heti szelvényt váltanak be ezután a kereskedők Eger, június 1. A június 3.-tói nyolc hétre szóló új cukorjegyeket a földművelésügyi miniszter leküldte a polgármester címére. Ezeket a cukorjegyeket egyszerre osztják ki a fogyasztók között. A jegyeket ugyanúgy, mint eddig, családonként négy fillér kéz­besítési díj ellenében házhoz viszik. A cukorjegyek háromféle színben kerülnek kiosztásra. A fehér jegy a felnőttek részére heti 12, a zöld C&Vfftlnlr ■ Agárdin 1, Síkhegyen Oawlvn ■ 5 Maklányban 6, Ceg­lédi dülöb m 2, Polgári Lövölde mel­lett 2 hold, 2000 öl szántó a Pap­hegyen. — Házak a város minden részén eladók. — Megbízott: Kováts ingatlan-iroda, Érsek-u. 14. ejgy beteg felnőttek és 12 éven aluli gyermekek részére heti 24, s a piros jegy terhes és szoptatós anyák részére heti 36 deka cukor­ra szól. A jegyszel vényeket csak a keres­kedő vághatja le. Levágott jegy­szelvényeket tehát nem fogadhat el a kereskedő. Az „ÉRVÉNYTELEN“ bélyegzővel ellátott szelvényt tilos beváltani. Újítás az is, hogy ezentúl egy­szerre csak egyheti szelvény váltható be. A jegyeket egyébként utólag is beváltják az érvényességi határnap­tól számított két héten belül. Két hét után azonban nem szabad be­váltani a lejárt jegyeket. Ünnepélyes keretei közéit Ie|esl be kétszázaink esztendeiét az egri érseki iegabaMmla Eger, junius 1. A mai körülményekhez képest sze­rény, de megnyilatkozásában mégis ünnepi keretek között tartja meg vasárnap délelőtt 11 órakor kétszá- zadik évének záróünnepélyét az érs. jogakadémia a Líceum dísztermében, addig is,‘ mig a történelmi idők já­rása a jubileum országos jelentőségű megünneplését lehetővé teszi. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes Te Deum lesz a líceumi kápolná­ban, 11 órakor pedig a következő rendben megy végbe a záróünne­pély: A záróünnepély tárgysorozata: Magyar Hiszekegy. A jogakadémia igazgatójának megnyitója: „Kétszáz­éves jogakadémiánk“. Dr. Schön­vitzky Bertalan jogakadémiai tanár előadása: „A világnézeti képzés je­lentősége a jogi oktatásban“. Kari jegyző jelentése az 1939—1940. akadémiai évről. Kari jegyző jelen­tése a szorgalmi jutalmak tárgyá­ban kelt kari határozatról. Iro­dalmi pályaverseny eredményének kihirdetése. Pályadíjak meghirdetése. A jogakadémia végzett hallgatói­nak nevében búcsút mond az Alma Maternek: Rostoványi József jog­szigorló. A Jogakadémia Barátainak Szövetsége nevében dr. Kálnoky István polgármester beszéde a vég­zett hallgatókhoz. A jogakadémia igazgatója a záróünnepélyt bere­keszti. Himnusz. Változatlanul! űUbaUtmo}- ® UakatÜám Piák: Dr. Kállai Zoltán-utca 3. Vasárnap este lesz az Emericana ballagása Ugyancsak vasárnap tartják va- léta-ünnepségüket a Emericana Ag- ria—Eszterházyana corporatiói. Az ünnepség fél 9 órakor kezdődik a corporatio Széchenyi u. 38. sz. hi­vatalos helyiségében az egri társa­dalom részvételével és innen indul a ballagók lámpás-csoportja a Szé­chenyi-, Káptalan-, Jókai utcák, Kossuth tér, Zalár és Kaszinó ut­cákon át a ballagás kiindulási he­lyére. A diákváros megkapó ünnepén Eger népe nagy számban vesz részt. Ä Süs-Koronában esténkint Korda Jazz-trio játszik. Minden este tánc. — Vasár- és ünnepnapokon délután 5 órai tea a teraszon. * /Ibiknek foglalkozása min­den erejük megfeszítését kö­veteli, igyanak hetenként legalább egyszer, reggel felkeléskor egy po­hár természetes «Ferenc József« keserűvizet, mert ez alaposan ki­tisztítja a bélcsatornát, előmozdítja a gyomoremésztést, fokozza az anyag­cserét, élénkíti a vérkeringést az egész szervezetben és ezáltal új életerőt teremt. Kérdezze meg or­vosát ! — Ä Pesti Tőzsde új számá­ban dr. Alliquander Ödön szén­kormánybiztos, Zimmer Ferenc, Csa- nak István nyilatkoztak. Az érték- tőzsdei helyzetről, a TÉBE kassai kongresszusáról, a diáktakarékpénz­tárakról, a legújabb ipari tranzak­ciókról, nagyvállalati közgyűlések­ről, stb. részletesen beszámol a Pesti Tőzsde új száma. Hirdetésével célt ér, ha az «Eger* napilapban hirdet. is lefelé bukva látjuk és sosem tud­juk, hogy előre vagy hátra, le vagy föl visznek-e az örvénylő erők ? Mi­kor kezdődik már az új, mikor az újabb elvek lépnek érvényességbe? így aztán sokszor nem is merünk kiáltani, mert hátha ártunk vele s a holdkóros leesik. Különben is a halálkanyarban éppen a meglévő erőkbe vetett nagy hit kell s a le­selkedő veszélyek tudata megbéní­tana, megtörné a lendületet át a szakadékon. * * * Itt volt aztán a szép dalosünne­pély a Líceum udvarán. A magyar dal és 1000 gyermek ünnepe. Kodály az emelvényen meghatódottságában csak ennyit tudott mondani: „Lám, mennyi mindent rájuk lehet bíz­ni! Micsoda szépségek és értékek elhordozói lehetnek a gyermekszí­vek !“ S ugye, hogy szívtuk magunkba a mezők illatát, élveztük a harmat- tiszta formákat, csengő, kristályos dallamokat a nép leikéből. A rit­musok szárnyain egyszerű, becsüle­tes szívek izennek egymásnak. Mi­lyen frissek, újak, bűvösek, szépek ! A felfedezőknek országos dicséret jár, mert összegyűjtötték és múzeum­ba rakták őket. S kérdezem: a folklór rajongói nem veszik észre, hogy fel kellene most állnunk és végérvényesen elindúlnunk feléjük, hogy magunkévá tegyük értéküket? Hogy az ettikettet etikára kellene becserélnünk, a pózt pedig a tiszta, egyenes szív stílusára, a kutyát, kanárit meg gyerekre?! Ki lett közülünk ezután tisztább s jobb magyar? Ki mer felállni és indít­ványt tenni a mélyebb magyarság felé? * * * Az ünnepély után másnap vidé­ken jártam. Ifjúsági napot tartottak egy faluban. Áz első szónok, éb- resztgető lélek, ideálista ezt vette fel mottónak: „Parasztok vagyunk, hála Istennek!“ — Elég baj az, — morogták vissza többen! Nem kel­lett nekik a „méltóság“. Utána más következett szólásra. Az meg így fogta pártjukat: Fel kell emel­ni sorsukat, még áldozatok árán is ! Sok magyarra van szükség, hogy feltölthessük velük a Kárpátok me­dencéjét! Majd kárpótol érte a nemzet jobb jövője! Erre meg mi történt! A jelenlevő 1000 holdas földesúr derékszögben elfordította a széket s úgy tüntetett a magyar program értelmezése ellen. Gyötrő probléma ez, Kortársak; szeretnénk megváltani a világot, de nem hagyja magát. Mi ment meg bennünket a keserűségtő], a legyintéstől, hogy vesszen balga­ságában ? * * * A dilemma megoldásához egy egyszerű ember segített. Éspedig az a francia kommunista, aki szem­rehányást tett páter Lhandenak, a párisi nyomortanyák apostolának azért, hogy elvette a párt vitorlái­ból a szelet. Megbontották a kom­munista családokat. „Itt magukhoz tartozik a fiú, aki most ünnepelte első áldozását. Amott maguké a leány, aki kongreganista. Máshol megnyerték az asszonyt s a férfi hallgatag beleegyezését bírják. „És a legrosszabb, hogy magukra még mák nem is haragudhatik az ember... maguk nem félnek tőlünk. Ó, ma­guk szeretnek minket /“ Úgy hiszem, azért törünk le, vagy azért ér kudarc minket térí­tésben és reformálásban, mert mi­kor közelítettünk: csak elvek vit­tek mások elvei ellen. Kritika az első szavunk és elítélés, ahogy be­állítunk. Van ugyan benne tűz, de az elme szikrája, mely olyan, mint * a galvánütés. Idegesít, megzavar, ellenhatást vált. Szeretet kell, de nemcsak az ügy iránt, hanem az emberek felé is. Ne csak az elvekből induljunk ki, hanem az emberekből is. Azt a nemzedékváltást, amit türelmetle­nül sürgetünk, azt a kortársi őr- állást és mementókat, amikre a lelkiismeret kényszerít, nem pusz­tán az igazság irgalmatlan nézésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom