Eger - napilap, 1940/1
1940-03-30 / 51. szám
2 EGER 1940, március 30. mekkel küzködő családapát, úgy- annyira, hogy nemcsak szóval, erkölcsi jellegű elismeréssel becsüli meg, hanem egyenlő feltételek mellett szavazatával, tehát anyagi értelemben is segíti a jobb helyzet felé való törekvésében. Társadalmi munkásság. A társadalom igazi megszervezése, erkölcsi, szociális, emberbaráti, vallásos és hazafias gondolatokkal való megtöltése az egyesületekben, szervezetekben történik. Az államilag szervezett lét, benne a közigazgatás hatalmas apparátusa, nem tud az ember leikéhez ügy hozzáférni, mint a vallás intézményei és a társadalom élő szervezetei. Önmaga munkáját segíti az a közigazgatási tisztviselő, aki belekapcsolódván a társadalom életébe, megismerkedik az egyénnek a hivatal komorsága előtt feltáratlan bajaival, kívánságaival s gondolkozásmódjával. A társadalom érdekei képviseletére hivatott képviselő pedig akkor segíti elő a városházi tisztviselő bekapcsolódását a társadalmi munkába, ha észreveszi és méltányolja ezeket a törekvéseket. Egész őszintén meg kell azonban mondanunk, ihogy az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján elég kevés alkalmunk volt eddigelé ilyenféle törekvéseket méltányolhatni. Bármelyik társadalmi réteget, vagy hivatali kart nézünk Egerben, mindegyik aránytalanul nagyobb részt vett ki magának a társadalmi munkából, vagy akár mondjuk a reprezentációból, mint a városházi tisztikar. A kath. egyházközség képviselőtestületében, az Emericanában, a cserkészetben, a Kát. Legény- egyletben, a földmíves olvasókörökben, a Kér. Iparoskörben, a dalkörökben, stb. városházi fogalmazás- karbeli tisztviselőt a vezetőség tagjai között, vagy az előadói asztalnál igen ritkán, sokakat soha sem láthattunk a múltban. A régi liberális világnak ezzel a sajnálatos örökségével ma a túlfeszített társadalomszervezés lázas ritmusában szakítani kell, mert ezt nem lehet csak a „nagy elfoglaltságra“ áthárítani. A tisztviselő értékét jelentősen emelhetik végűi azok a képességek és szerzett ismeretek, amelyek képesek őt az átlagember színvonaláról feljebbb emelni és amelyek sokoldalú szorgalmáról tanúskodnak. A vezető álláshoz elengedhetetlen kellék például a szónoki képesség, a határozott ügyismeretről tanúskodó és finoman kidolgozott referálás készsége, a tisztviselő haszua- vehetőségét pedig jelentősen emeli az idegen nyelvek ismerete (a ma élete s az idegenforgalom!), tanul- mányutak és világ látó ttság, & gyorsírás rs gépírás ismerete. Remélhetőleg senki sem tételezi fel a kívánatosnak jelzett közigazgatási tisztviselői tulajdonságok és adottságok ilymódon összeszedett csokráról, hogy mindezeket összesítve kívánnánk fellelni egy-egy pályázóban. Ilyet kívánni naiv ábrándozás vagy utópiahajszolás volna. Az elmondottak lényege csupán az, hogy szeretnénk már egyszer oly világot látni, amikor nem az esetlegesség s az érzelem dönt a tisztviselői kiválasztásnál, hanem az igazi tisztviselői értékeknek egy-egy személyben megtalálható maximuma. Ennek a maximum-követelménynek a ténye megerősítené a tisztviselői öntudatot, felszítaná az egészséges ambíciókat, emelné az egész városházi tisztikar szintjét és tekintélyét. Ezt a maximum-lehetőséget, adott helyzetben valamely pályázó vitanélküli, objektív elsőségét mások előtt, úgy lehet érzékelni, ha a jelzett tulajdonságukat számokkal érzékelt egységekkel számítjuk át s ezeknek az egységeknek a végösz- szege jelentené az egy-egy emberre eső megkívánt jő tulajdonságoknak számokkal éríékelt összességét. Ez A magyar föld, a napsugaras lankák festői fekvésű szőlőinek legnemesebb terménye, mi régi meghitt barátok vagyunk. Valahányszor fényesen, ragyogóan mosolyogsz felém a fehér asztalon, mindig értékelni tudlak Téged és ezeket a vi dám perceket. Már külső megjelenésed lebilincseli a szemet, mert ha halvány világossárga szinben ragyogsz, vagy miként a somlai hegyen lévő testvéreid, zöldesfehér színben tündökölsz, szemem azt mondja, hogy jó helyről származol, egészséges, jól kezelt, fiatal szőlő • nedvvel van dolgom. Ha pedig folyékony aranyként csillogsz felém a nemes kristálypohárból, biztos vagyok afelől, hogy egy érett, kinccsé nemesedett ital fog nekem élvezetes perceket szerezni. A vágyakozás érzésétől igy serkentve megforgatlak kissé a pohárban és mélyen beszívom édes, tiszta, csodálatos illatodat. Könnyű, kedves mámor száll rám illatodból és ezzel a rejtelmes illatüzeneteddel azonnal elárulod fajtádat. És milyen hálás vagyok ezért az illatüzenetedért, — nem vagyok önző ember, aki azt hiszi, ő a világ közepe, de mégis úgy érzem néha: nekem küldöd illatos üdvözletedet, mert tudod, mennyire megértelek Téged és testvéreidet. Nekem és mindazoknak, akik úgy sejtik, mint én, hogy érző, gondolkodó lény vagy és ahogy szólsz hozzám, ahogy felém küldöd lehelletedet, mintha derűs komoly* Eészt yeaz az Országos Szőlő- és Borpropaganda Bizottság irodalmi pályázatán! a módszer tehát egy szellemi birkózás pontozó rendszere, melyet legközelebb ismertetünk. Dr. Urbán Gusztáv. Sággal arra a hálára figyelmeztetnél, amellyel a jó Istennek ezért a szép világért tartozunk. Milyen könnyen megfeledkezünk erről a háláról emberek és többnyire csak olyankor gondolunk a Teremtés fenséges titkára, a jó Isten mérheEgy biztos csak az nyerhet, akinek osztálysorsjegye van az április 6-án kezdődő új m. kir osztálysorsjátékra. Egy sorsjeggyel szerencsés esetben 700.000 pengő nyerhető. Hivatalos sorsjegyárak: Egész P 28—, fél P 14'—, negyed P 7’—, nyolcad P S’SO. tetlen hatalmára, ha ez valamely lenyűgöző nagyság, a hegyóriás, vagy a tenger képében jelentkezik. Pedig mennyivel csodálatosabb a hófödte hegyorom és a végtelen tenger a friss, üde mezei virágcsokor csodálatos illatát árasztó öreg somlainál? Lehúnyom szemem és amig körüllebeg az édes, tiszta illat, azon gondolkodom, vájjon a A magyar borhoz* írta: Somlay Béla. Április 1. Ha tőlem függne, ez a nap piros betűvel állna a kalendáriumban. Ünnepet rendelnék róla. Sokan azt hiszik, hogy ez a bolonddá tevők napja, rossz viccek napja. Csak akkor lenne igazuk, ha az eset ott végződnék, hogy az 1-én felültetett embertárs dühös lesz, elönti a szégyen, pont. Pedig figyeljék csak meg, most jön az igazi: rövid tU3a és megfontolás után rájön, hogy ha megharagszik, vesztett. S egyszer csak felvillan a szeme, elneveti magát : kész van már az ő ötlete is! S vidáman indal a harcba. Lássák, április 1. tulajdonképpen a pillanatnyilag vesztes ember önmaga fölé kerekedésének a napja, annak a próbája, hogy nem szabad letörni, megharagudni, hanem gyerünk csak, hát te mit tudsz!? Mondom, ha lehetne, összeszedném máglyába ezen a napon a lélek felvillanásait, a kedélyét, a küzdőképes szellem tüzeit s vidám lángjánál a következőket ajánlanám megünneplésre. Megünnepelném legelőször a fiatalság túlzott reményeinek és légvárainak oly gyakori bástyaomlásait. Rájönnénk : nem is olyan végzetes, hogy összeomlott, fő, hogy idejében felismertük tévedéseinket. S a szégyen? Van, ami kárpótol érte. Fantáziád feltárta dús kincses- kamráját, szellemed a lendületét mutatta be s röptében lemérhetted lelked sátorának nagy dimenzióit: az egész világ belefér! Hát még a tűz, ami égett benned! Meglátod, nagy szándékok ötvöződnek még ott, csak keresd meg a valóságokat, iz- mosítsd az akaratodat. A túlbuzgóság szégyene se bántson: jobb tüzér az, aki keresvén a célt, túllő, mint aki egyáltalán nem lő. * Megünnepelném azután a férfikor kudarcait, komoly célok elvesztését, az emberek gáncsvetését. S a lélek üstjéből kiöntenénk a visszamaradt seprőt, a nihilizmust, a kétségbeesett egyéni lépések gondolatát. Nem főznénk belőle keserű törkölyt. Csipős az íze, italnak méreg, mámora dacba, keserűségbe, sértett hiúság gőgjébe hajt, ideálokat átok alá vesz, megfoszt a hittől. Petőfi 1848-ban fellépett képvi selőjelöltnek a Kískűnságban. A következő agitációs iratot küldte választóihoz: „Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tuskót és nem esett rajtam csorba.“ S a továbbiakban elkezdi gyalulni kiskunjait is: „Azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Martius 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkű, kutyaalázatosságú ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utolsókhoz.“ Azt is szemökre veti, hogy nemrégiben valami Szlüha nevű kapitány személyében ólomszamarat imádtak. „Ennyit akartam mondani atyámfiái, ebből megítélhetitek, hogyan érzek és hogyan gondolkodom“, fejezi be. Kortesutja kálvária lett, majd | agyon verték, mint jött-ment tótnak a fiát. S hogy tudta megírni ezen az utón Szülőföldemen c. versét : cserebogár, sárga cserebogár ?!! Aki bámulni tud hitet és lelkierőt, olvassa csak: . . „ma történt, hogy engem agyon akart verni a magyar nép, ma június 15-én . . . ma három hónapja, hogy martius 15-e volt, midőn első valék azok között, akik a magyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak ! De azért én nem a népet kárhoztatom . . a nép előttem szent, annyival inkább szentebb, mert gyönge, mint az asszony s mint a gyermek. — Diesértessék a nép neve most és mindörökké!“ S a bukott képviselőjelölt néhány nap múlva a rettenetes kudarc után így ír: „Itt vagyok megint a Nagyvárosi élet örökös zajában, 0 de képzeletem most is odalent az Alföld rónáján van; Testi szemeimet Behunyom és lelkem szemeivel nézek, S előttem lebegnek szépen, gyönyörűen az Alföldi vidékek.“ Ahol vasvillával akarták leszúrni!
