Eger - napilap, 1940/1
1940-03-14 / 42. szám
ÄRA 8 FILLÉR Eger, LI. évfolyam, 42. szám. ♦ Csütörtök # Trianon 21, 1940. március 14. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra 1 pengő 50 fillér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG. Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558. A magyar Spar fundamentuma írta: Dr. Laky Dezső műegyetemi tanár, országgyűlési képviselő Milyen szerepe van a nemzeti jövedelem alakításában az iparnak? Megnyugtató, rendkívül örvendetes számok azok, amelyeket módomban van idézni. A közelmúlt esztendőkben a tiszta nemzeti jövedelem körülbelül 4-5 milliárd pengő volt, és ebből kerekszámban másfél milliárd esett a mezőgazdaságra és csaknem ugyanennyi, 1400 millió, az iparra. Ezzel kimutattam azt a rendkívül nagy jelentőséget, amely a magyar közgazdaság életében az ipar munkájához, annak zavartalan tevékenységéhez fűződik. Pedig nincs kétség abban az irányban sem, hogy az idei évre vonatkozó számítások még azt a csekély különbséget is el fogják tüntetni a mezőgazdaság és az ipar jövedelmezősége között, amelyről az imént szóltam. Talán fájdalmas tünet vagy tanulság az, hogy az iparra eső másfél milliárd pengő tiszta jövedelemnek csak egynegyedrésze az, amely a kisipar részesedése. Különösen ennek a számnak változatlansága mutatja azt, hogy a kisipar stagnál és nem fejlődik. De ez egy okkal több arra, hogy a legnagyobb szeretettel és a legnagyobb megértéssel kísérjük figyelemmel az iparügyi miniszter úrnak azokat a mindenkor jól meglátható törekvéseit, amelyeknek középpontjában ennek a minden támogatásra érdemes kisiparosságnak minden lehető eszközzel való megsegítése áll. Fejlődés azonban kisipari vonatkozásban feltétlenül van a költség- vetésben. Talán nem elég az előirányzat összege, de korlátolt anyagi erőink folytán sok minden költség- vetési tételre áll ugyanez. Mire kell azonban törekednünk, általában ? Arra, hogy minden erőnkkel építsük ki a magyar, az egységesen magyar ipar fundamentumát, hogy minél erősebbé tegyük azt s így biztosítsuk, hogy az egész magyar nemzeti fejlődés rendíthetetlen pillére és szünetlen élesztője legyen az ipar. Sajnos, a legutóbbi időkből nem rendelkezem arra vonatkozó adatokkal, hogy mekkora az a tőke, amely az iparban dolgozik. Ha azonban kisegítésképpen azt a számot idézem, hogy az ipari részvénytársulatokban az összes részvényvagyon 9 milliárd pengőuyi összegéből 3V2 milliárd pengő húzódik meg, talán ebben az irányban is tudtam bizonyos információval szolgálni, különösen, ha azt sem hallgatom el, hogy a gazdasági életben elkerülhetetlenül szükséges titkos tartalékolások révén ennek a 3V2 milliárd pengőnek valódi értéke legalább is 4 milliárd pengőre emelkedik fel. 37a milliárd, vagy pontosabban talán 4 milliárd pengő lehet az az összeg, amely az iparban tevékenykedik. Szédítően nagy összeg ez Magyarország tőkeszegénysége mellett és csirájában kell hogy ez a tény elfojtsa az olyan törekvéseket, amelyek adandó alkalommal ipar-, vagy éppenséggel tőkeellenes eszmék bűvöletébe esve, a magyar nemzeti életnek ezt a fontos alapját bármi tekintetben megingatni kívánják. Bizonyára úgy van, hogy a magyar ipar fejlődésében voltak, talán ma is vannak és talán lehetnek még a jövőben is ideig-óráig olyan kirívó vonások, amelyeknek elszíntelenedését a kormányzat máris sok hatékony eszközzel biztosította. E célja keresztülvitelében a kormánytól mi a jövőben még további intézkedéseket várunk. De a bajok orvoslásának az a módszere, hogy az ipar az egész szervezetével, valamennyi vállalati formájával egyetemlegesen nyilvánítttassék bűnösnek azért, mert némely esetben valóban hibák történtek az ipar számításában és gesztiójában, ez oly cselekmény volna, amellyel szemben tilalomfát ültet az, aki mindenkor az ipar magasabb érdekeit tartja szem előtt. „Tizenötezren soha nem térnek vissza közületek tűzhelyeikhez — s ha most hétszázezer fényi ellenség a havon fekve üveges szemmel bámulja csillagos egünket, ezért nem ti vagytok a hibásak“ Mannerheim tábornok utolsó napiparancsa megrázó megnyilatkozása, többek között a következőket mondja: Dicsőséges finn hadsereg katonái! Létrejött a béke közöttünk és a szovjet-unió között. A béke szigorú. Át kell adnuuk csaknem valamennyi harcteret, ahol vérünket hullattuk mindazért, ami számunkra szent. Közületek több mint tizenötezren nem térnek soha vissza tűzhelyeikhez és igen soknak közületek örökre elveszett munkaképessége. De szörnyű csapást is adtatok. S ha most több mint kétszázezer főnyi ellenség a havon fekve, üveges szemmel bámulja a mi csillagos egünket, nem ti vagytok ezért Tanner finn külügyminiszter nyilatkozata a béketárgyalásokról A finn küldöttség Moszkvából tegnap ért repülőgépen Svédországba; a stockholmi repülőtérről 11 órakor tovább utaztak — ugyancsak légi úton — Helsinkibe. Tanner finn külügyminiszter a külföldi újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az arcvonal helyzetéről a finn hadsereg parancsnokságának véleményét kikérték, azonA római Telegrafo írja: «Sztálin nem II. Miklós cár és nem is Kerenszkl, megérezte, hogy reng alatta a föld és gyorsan fékezett» A száznégy napos finn csoda valóságbeli fejezete véget ért. Ami látható belőle: megcsonkított ország, üszkös romok, hallgató halottak, vérző szivek. De most következik a hősköltemény, az önfeláldozás lángoló énekei, hogy tovább tartsák meg az Időben azt, amiért a békét meg kellett kötni: a maroknyi nép fenséges lelkületét, létében nyert hivatását, azokat az emberi, hazafiúi értékeket, amik előtt száznégy napja kalaplevéve áil a világ és amik hallatára megdobbannak az emberi szabadságért hevülő szívek az idők végezetéig. Suomi száznégy napos küzdelme hitelesítette újból mély hitünket az Isten és Haza megtámadott, megalázott és sokaktól megcsúfolt fogalmaiban s az emberi méltóság és jellem olyan-példáját adta, amely világoskodni fog mindig, mindenek előtt. Hosszú évtizedekig a finnek dicsekedtek a magyar rokonsággal, ismervén a magyar nemzet történelmi áldozattevéseit, hitét és hősiességét. A jövőben a magyarság szeme ragyog fel, ha finn testvéreiről hall és a magyar lélek telik meg büszkeséggel, amikor a finnek három hónapjára emlékezik. * Tegnap adta ki Mannerheim tábornagy utolsó napiparancsát, amelyet éjfélkor olvastak fel a finn rádióban, amely a magyarral rokon lélek legnemesebb és történelmien Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda: A Telegrafo című lapban írja Ansaldo, hogy Sztálin az elmúlt év a finn katonákhoz a hibásak. Ne haragudjatok reájuk, a háború kemény törvénye alatt kellett állnotok. Sok hadjáratban sok harctéren küzdöttem már, de sohasem láttam olyan katonákat, akik felérnének hozzátok. Népünk szenvedéseinek kézzelfogható bizonyítékai felgyújtott városok és falvak. Nehezünkre esik odaadni megművelt területeinket és még nehéz feladat vár reánk az ország újjáépítésében. Büszkék vagyunk, hogy ,teljesítettük, s ezután is teljesíteni fogjuk történelmi hivatásunkat: a nyugati civilizáció védelmét, amely örökségünk. ban a békeszerződésről folyt tanácskozásokban senkisem vett részt a finn hadsereg részéről. Elmondotta Tanner külügyminiszter azt is, hogy az oroszoktól szerzett finn hadizsákmányok visszaadásáról nincs szó a szerződésben, s a hadizsákmány Finnország tulajdonában marad. A hadifoglyok ügyét később fogják tárgyalni. novemberében nyilván azt hitte, hogy Finnország engedni fog a megfélemlítésnek. A háromhavi finn hadjárat azonban hasonló belső szer-
