Eger - napilap, 1939/2
1939-07-02 / 103. szám
2 EGER 1939 július 2 széles, 1 méter —’57 P; lepedő- vászon, 140 cm széles, 1 méter 1’60 P; barchend, 68/70 cm széles, 1 méter 1*— P; teniszflanel, 68 cm széles, 1 méter —‘54 P; pamut- strux, 64 cm széles, 1 méter 1’03 P; gyapjú seviotszövet, 140 cm széles, 1 méter 4-85 P; gyapjú bekecsszövet, 140 cm széles, 1 méter 7 70 P; gyapjú lódenszövet, 150 cm széles, 1 méter 6'75 P; fésűs gyapjúszövet, 140 cm széles, 1 méter 6'20 P; fésűs, tiszta gyapjú- szövet, 140 cm széles, 1 méter 8'30 P; fésűs, tiszta gyapjúszövet (I.), 140 cm széles, 1 méter 9’80 P. A „Hangya“ központja e szállításokat már megkezdte a kötelékébe tartozó szövetkezetek részére, amelyek július hónap folyamán már fel lesznek szerelve a ruházati akció összes áruival. Frank Tiuaöar főjegyző hiuaiali elfoglaltsága miatt lemondott az egri frontharcos főcsoport elnökségéről Eger, július 1. Az Országos Frontharcos Szövetség egri főcsoportja most tartotta évi közgyűlését a Panakoszta-ház- ban lévő hivatalos helyiségében. A közgyűlésen Rássy Paulin ciszterci rendi tanár, a főcsoport tiszteletbeli alelnöke elnökölt, mivel Frank Tivadar városi főjegyző, elnök elháríthatatlan elfoglaltsága miatt a közgyűlésről való távolmaradását kimentette. Az Országos Frontharcos Szövetség képviseletében vitéz Vojtsek Ottó központi osztályvezető jelent meg a gyűlésen. Rássy Paulin megnyitotta a közgyűlést, megrendült szavakkal emlékezett meg a főcsoport halottai- ról, Illés Ödön nyug. ezredes és felesége elhunytáról, kiemelve, hogy Illés Ödön mint az egri szervezet egyik alapító elnöke, később pedig tiszteletbeli elnöke hervadhatatlan érdemeket szerzett a főcsoport megalakításában, férjével csaknem egy- időben elhunyt felesége pedig a főcsoport kebelében a zászlóanyai tisztet viselte. A közgyűlés hálás kegyelettel adózott vitéz Kerékgyártó János intézőbizottsági tag és még több elhunyt baj társ emlékezetének is, akik tevékenyen közreműködtek az egyesület felvirágoztatásában. A veszteség érzésével vett ezután búcsút a közgyűlés Frank Tivadar városi főjegyző, a főcsoport volt elnökétől, aki erről a tisztségéről közhivatali elfoglaltsága miatt kénytelen volt lemondani. A főcsoport érdekében végzett eredményes munkája elismeréséül az egyesület tb. elnökévé választotta a közgyűlés, ugyancsak tb. elnökké választotta Macassy Antal nyug. ezredest. A Frank Tivadar távozásával megüresedett elnöki tisztség betöltéséről rendkívüli közgyűlésen később dönt a főcsoport. A tisztújitás során vitéz dr. Po- lánkay Lászlót a közgyűlés társelnökké, dr. Özekkel Ferencet és Rássy Paulint alelnökökké választotta. Titkárok lettek : Szabó László és Zelenák Ödön; végül megválasztották az egyesület kebelén belül alakult bizottságok elnökeit. A beszámolókból kitűnt, hogy a főcsoport tagjainak száma az elmúlt évben is örvendetesen emelkedett, a hadviseltek egyre nagyobb számban lépnek be az egyesületbe. Az anyagi helyzet átvizsgálása ugyancsak örvendetes fejlődést állapított meg, a főcsoport anyagi helyzete saját erejéből javult, úgyannyira, hogy a főcsoport 1937. és 1938. évek karácsonyán 403 és 534; összesen tehát 937 pengő értékű karácsonyi szeretetadományt osztott szét rászoruló tagjai között s ezzel bensőségesebbé és maradandóvá igyekezett tenni a szeretet ünnepének napjait. Végül Vojtsek Ottó központi osztályvezető szólt a közgyűlés tagjaihoz, rámutatva arra, hogy a frontharcos mozgalomra nemzeti szempontból mennyire szükség van, erre bizonyítékul hozta fel a magyar Ismét zavartalanul üdülhetünk a Magas Tátrá -ban. Kitűnő vasúti és autóösszeköttetés. Szobafoglalás. — Vízum. — Felvilágosítás: Tátrai fürdők vezér- képviselete Budapest, V. kér., Vigadó-utca 4. honvédségnek Kárpátalja visszavételénél mutatott kiváló és az egész világ által megcsodált katonai teljesítményét, amely nagy mértékben volt köszönhető annak, hogy a világháborús katonák hősi erényei a fiúkba átültetve és előttük példaként világítva, nagyszerű haditettekre ösztönözték a fiatal magyar honvédséget. Számozott ülőhelyek várják a közönséget az egri tűzoltóság ma esti nagy őlszgyakorlatán Eger, július 1. Az egri tűzoltóságok ma este pontosan 9 órai kezdettel rendezik meg szokásos együttes díszgyakorlatukat a Kossuth-téren. A gyakorlatot rendező parancsnokság az idei bemutatót a szemléltető légvédelem szolgálatába állította s ezzel azt a fontos nemzeti célt kívánja szolgálni, amit a polgári légoltalom gyakorlati tudnivalóinak elsajátítása jelent ma, a napról-napra kirobbanással fenyegető európai feszültség idején, amikor eg^ik napról a másikra elkövetkezhet az az idő, amikor légiveszéllyel kell számolni s a polgárságnak is sorompóba kell állni az ellenséges légitámadás hatásának csökkentésére. A díszgyakorlatnak csaknem teljes rendjét, ennek a szándéknak megfelelően, a légoltalom gyakorlati látnivalói töltik ki, az egyes gyakorlatok döbbenetes „élethűségben“ szemléltetik majd a légitámadás és az ellenük való védekezés fázisait. A gyakorlat folytatólagosan bemutatja majd a légi figyelő Örs munkáját, a lakosság felkészülését a légoltalomra, szemlélteti a házbelieknek a légoltalommal kapcsolatos tennivalóit egy lakás metszetében, a légoltalmi parancsnokság óvóhelyén folyó munkát és a riasztás lefolyását, a légelháritás izgalmas perceit eleveníti fel a légelhárító tűzeszközök munkája a támadó gépek ellen, utána következik a le- vonúlás az óvóhelyre, a házi *tűz- őrségek munkájának szemléltető beMa, szombaton este, elsőrendű jazz mellett Mr tánc a Koronában. 'Mi dár. Mennyi szakadás, törés, halál, seb, hiába elszórt csira van az er- dőn-mezőn. A növény- és állatvilág hogy harcol körülöttünk az életért?! Milyen gyötrő fájdalommal szaporít az állat, hogy fennmaradjon s társa legyen az embernek végig a történelmen ... Igen, az egész teremtett világ hánykolódik, vajúdik, minden teremtmény együttesen sóhajtozik, mert egy jobb világ részese akar lenni. S mit válaszol erre a Teremtő ? Szent Pál így tudja : „A teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából az Isten fiai dicsőségének a szabadságára.“ U. 0. Tehát meghallgatja sóhajtásait és teljesíti vágyakozását: élni, lenni?? Hitünk forrásai nem igen tudnak ennél többet, de az emberi észt nagyon izgatja: tényleg mi lesz a természet sorsa a történelem végén ? Most halad a kimerülés felé, a halál szolgaságában van s végleg elmúlik benne? Itt arra vagyunk utalva, hogy a hittől támogatott értelmünk okoskodjék egy kicsit. Azt egész határozottsággal merjük állítani, hogy Isten nem semmisíti meg az anyagot. Csak akkor tenne így, ha nem tudna vele mit kezdeni. De ebben az esetben azt kellene mondanom, hogy nem elég bölcs vagy, Uram! A bölcseség csak egy utat ismer: előre a többre, a jobbra, a tökéletesebb felé. Ha megsemmisíted: hátrafelé tartasz, a valamiből a semmibe. Azt jelentené, hogy megbántál valamit, vagy fölöslegeset tettél s most nyomait sietve eltünteted. Az ember szokta így, ha be- leúnt a játékba, vagy nem tud újat és jobbat kiötleni. Azután pedig hiszünk a feltámadásban. Testünk anyag marad, a szellemtől áthatva teljesen s hely kell neki, új keret, tájak, térség. S ha a test romolhatatlan lesz, akkor talán a rokona a föld, a természet is kivétetik a halál szolgaságából „Isten fiai dicsőségének a szabadságára.“ Milyen nagyszerű képet is sejtet a vég: a teremtett világ fáradtan sóhajt utolsót. Az entrópia mértéke betelt, az erők különbsége és minden feszültség megszűnt, a történelem órája lejárt: s az egek erői megindulnak és egymásra omlik minden. Ekkor jön megint az Űr hatalma: újra felhúzza a magasságokat, megalapozza a mélységeket, megrajzolja a szélességet és hosz- szúságot keletre, nyugatra, északra és délre. A világ végét Krisztus újraszületésnek mondja (Mt. 19, 28.) Szent Péter pedig, aki saját fülével hallotta Jézus apokaliptikus beszédét, azt írta, hogy egyetemes talpraállitás lesz. (Ap. csel. 3, 21.) „Új egeket és új földet várunk“ mondja lelkesen. (2. Péter, 3, 13.) S ha ennek a világmegújításnak tanúja lennék, mire is kérném az Istent? Hát pl. arra, hogy minden fűnek, fának adja meg a fenyők örökzöldjét, mert míg üdvösségünk csak reménybeli volt, ez a szín jelentette a reményt. S hagyja meg örök jelnek az erdők mélyén figyelő szarvas remek alakját, amint a forrás táját kémleli, hisz róla vettük magunknak a zsoltár szavait: „Miként a szomjas szarvas a hűs patak vízére, úgy áhítozik lelkünk utánad, Istenem!“ A tavak tükrét is adja vissza: ha szomorúak voltunk, az eget láttuk meg benne. A szálerdőket: templomunk oszlopait róluk mintáztuk s fájából vágták a szentkeresztet. A virágok kelyheit: belőlük lett a misekehely. A madarak éneke legyen örök kotta!... Ha jelen lehetnék és megkérdeznének felőle . . . De hiszen nem is kell tolmácsolni ezt a kérést: az egész világ egyetemes vágya, s időtlen idők óta mély sóhajtásokban ismételgetik „együttesen“ mindmainapig. Lényegükből, legmélyükből jön s nem tudják abbahagyni soha. S vájjon mit válaszol rá majd az Isten? Igaz, hogy nem ismerjük az Úr „értelmét“, tanácsadója sem volt s nem lesz neki közülünk senki, de a választ valahogy sejtjük. Nekünk már visszaigórte testünket, szemünket, a hallást és minden értéklést. Útjai legvégét nem látjuk ugyan, csak sejtéseinkkel szoktunk utána osonni de eddig nyomaiban mindig élet támadt. Dr. Kiss István.
