Eger - napilap, 1939/2

1939-07-18 / 112. szám

Asa 8 FILLÉR Eger, L. évfolyam, 112. szám. ♦ Kedd ♦ Trianon 20, 1939. július 18. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra: 1 pengő 50 fil­lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Licenm földszint 3._Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón. 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. Eger új plébánosa valószínűleg még ebben a hónapban elfoglalja hivatalát Eger katolikus társadalma őszinte sajnálattal válik meg Novák Sándor apátkanonoktól Eger, július 17. Mint legutóbbi számunkban jelen­tettük, XII. Pius pápa Szmrecsányi Lajos dr., érsek, pápai trónálló elő­terjesztésére a Török Kálmán pá- pei prelátus elhunytával történt fo­kozatos előlépések folytán meg­üresedett utolsó mesterkanonoki székbe br. Petro József tb. kanonok, érseki papnevelő intézeti lelkiigaz­gatót nevezte ki. Ezzel egyidejűleg az érsekfőpász- tor Novák Sándor apát, kanonok, plébánost, egészségi állapotára való tekintettel, saját kérelmére, fópász- tori elismerésének kifejezése mel­lett az Eger városi plébánosi tiszt­től felmentette és azt dr. Petro József mesterkanonokra bízta. Eger katolikus társadalma őszin­te sajnálattal veszi tudomásai Novák Sándor apát, kanonok, plé­bános távozását. Kilenc évig vezet­te a plébánia ügyeit, végezte oda- adóan a hívek lelki gondozását s mindenki bizalommal kereshette fel, bajára vigasztalást, elesettségében támogatást talált nála. Kilenc éves munkásságának sok kimagasló ered­ményét jegyzi fel a város hitéleté­nek története. Buzdításával és tá­mogatásával épült fel a Szent Rozália temető kápolnája, majd a Lajos város temploma és az egri katolikus egyházközség új egyház- községgel gyarapodott a Lajos-vá- rosi szervezet megalakulása folytán. Ez alatt a kilenc év alatt alakult meg az egri katolikus egyházköz­ség s a vonatkozó püspökkari ha­tározatot Novák Sándor nagy szak­értelemmel és bölcsességgel hajtot­ta végre, úgy hogy a megalakulás az egyházi főhatóság és a katoli- társadalom teljes megelégedésével történt meg. Azóta is mindig nagy gondossággal vezette az egyház- község ügyeit s mindent elkövetett, hogy annak szervezetét értékes belső tartalommal töltse meg és fej­lődését elősegítse. A régóta elhanyagolt temetőket az ő szándéka és utasításai szerint rendezték s ma már a kegyelet he­lyei tervszerű rendezettséggel és rendtartással állnak a hívek szol­gálatára. Az ugyancsak ez idő alatt megalakult Actio Gatholica céljait mélyen átértve és átérezve megala­kította az egri szervezetet s az évenként január havában megren­dezett előadássorozatokkal alkalmat adott Eger társadalmának, hogy az időszerű magyar sorskérdéseket a katolikus álláspont megvilágításá­val ismerhesse meg. Sokirányú mun­kássága fizikumát túlságosan igény­bevette, s egészségi állapota kény­szeríti a jól megérdemelt nyuga­lomba. Amilyen sajnálattal válik meg eddig — volt plébánosától Eger vá­rosa, olyan örömmel, szeretettel és bizalommal fogadja az új plébánost, akit a lelki élet munkálásától hí­vott hasonló munkakörbe a főpász- tori intézkedés. Petro József dr. 1890 június 21-én született Miskolcon. Középiskolai tanulmányait a ciszterciek egri gimnáziumában végezte, főiskolai tanulmányait pedig az innsbrucki egyetemen. Tanulmányai elvégzése után a hittudomány és bölcsészet­tudomány doktorává avatták. 1912- ben szentelték pappá, 1914-ben pe­dig egyházmegyei főhatósága az egri érseki papnevelő intézetbe rendelte tanulmányi felügyelőnek és a hittudományi főiskola tanárának, ahol azóta is tanít. 1921 óta a papnevelő intézet lelkiigazgatója. Meleg szívű tanár és nevelő, aki nemcsak tanításával, hanem egész egyéniségével, élete példájával ne­velte a papi nemzedékeket. Szinte fáradhatatlan erővel dolgozott s egyházi irodalmi téren jelentős eredményeket ért el. Három könyve jelent meg: Az ősegyház története, A szentmise és A gyermekek korai szentáldozása; az első egyháztörté­neti, a második liturgiái mű, utóbbi­ban a gyermeki lélek kérdéseivel foglalkozik. Állandó munkatársa a hittudományi és hitbuzgalmi folyó­iratoknak. Tudományos és hitéleti munkásságának elismeréséül a buda­pesti Pázmány Péter Tudomány- egyetem bekebelezett doktorává avatta, a Szent István Akadémia pedig tagjává választotta. Szelíd, jóságos és munkás egyénisége, nagy hittudományi felkészültsége az egy­házi kötelékben is őszinte elisme­résre találtak, előbb pápai kama­rás lett, majd 1938 december 24-én az érsekfőpásztor tiszteletbeli ka- nonoká nevezte ki. Az új kanonok-plébánost kineve­zésének híre nem érte Egerben, mert testvérbátyjával, dr. Petro Kálmán országgyűlési képviselővel együtt külföldön tölti szabadságát. Beiktatásáról még nem történt in- téskedés, de valószínű, hogy még ebben a hónapban átveszi stallumát és az egri plébánia vezetését. Nagy szociális és népvédelml munkát végeztek az elmúlt évben a hevesmegyei vöröskeresztes szervezetek Dr. Hedrg Lőrinc főispán a vármegyei Vörös- kereszt feladatának és munkájának jelentőségéről Eger, július 17. A Magyar Vöröskereszt Egylet hevesmegyei választmánya szomba­ton délben tartotta évi rendes köz­gyűlését dr. Hedry Lőrinc főispán elnökletével a vármegyeháza kis tanácskozó termében. A közgyűlést az elnöklő főispán nyitotta meg, méltatva azt a jelen­tőségteljes munkát, amit a Magyar Vöröskereszt hevesvármegyei fiókjai a szociális népi gondolat jegyében, a vármegye közegészségügye és nemzetvédelmi érdekből végeznek, rámutatva arra a körülményre, hogy fokozottabb jelentőséget nyert ez a munka az utóbbi időszak nem egyszer katasztrófával fenyegető politikai eseményei közepeit, ame­lyek a magyar vöröskeresztes in­tézményeket is a népi szociális és nemzetvédelmi feladatok élvonalába állították. Az elmúlt év a feszült várako­zások esztendeje volt — mondotta megnyitójában az elnöklő főispán. A nemzetünk testéből elszakított részek utáni 20 esztendei vágya­kozás húrját már tovább feszíteni nem lehetett és elérkezett az idő, amikor vagy megértéssel, vagy, ha ez nem ment volna, minden idők ultima ratiojával, a fegyverrel — de mindenképen — le kellett dönteni a tilalomfát, ami a magyart a ma­gyartól elválasztja. Mindnyájunk élénk emlékezeté­ben vannak a müncheni tárgyalások, amikor megcsapott bennünket egy új világháború viharának a szele, — keserűen emlékezünk a komáromi tárgyalásokra,—a bécsi döntés előtti reményteljes várakozásra, a mun­kácsi alattomos támadásra, a többi határincidensre és a kárpátaljai dicsőséges napokra. Ez az idő a történelemé, nem csak úgy értve ezt, hogy ez az idő a múlté, hanem úgy, hogy ez az idő a cselekvő történelemé volt. Cselek­vő történelmi időkben már elmúlik az ideje a szervezkedésnek, ez már a tettek korszaka, amikor a tervek­nek, embereknek és berendezkedé­seknek készen kell állania, mert csak olyan mértékben lehet ered­ményeket elérni, amily mértékben a cselekvéshez szükséges eszközök rendelkezésre állanak. Teljes mértékben áll ez a mi vö­röskeresztes intézményünkre. Ezért az elmúlt esztendő már nálunk sem a szervezés esztendeje volt, hanem a munkába szólitásra való várako­zás esztendeje. A cselekvések idején a kitartó előkészítő munkának meg kell a gyümölcsét hoznia. Az elmúlt tör­ténelmi évben jóleső megelégedett­séget, megnyugtató és bizalom- keltő érzést kelthetett a Vöröske­reszt intézmény támogatóinak köré­ben, hogy a hevesmegyei választmány és a vármegyei fiókok működése nyomán csaknem valamennyi köz­ségben felállították az elsősegély őrsöket, hogy az első segélynyúj­tásban csaknem minden községben kiképzést nyert a lakosság és hogy a választmányunkhoz tartozó leg­több fióknál hordágyak, egészség- ügyi és mentőládák, kötszerek, a nagyobb községekben kórházi ágyak állottak minden eshetőségre ké­szen. — A községek légoltalmi vezetői­nek is nagy segítségére voltak a vöröskeresztes fiókok abban, hogy már kiképzett egészségügyi és men­tőosztag felett rendelkezhettek, a- mit készen állíthattak be a légol­talom szervezetébe. — Jóleső érzéssel tölt el — erre visszagondolva —, hogy 10 évi ki­tartó munka után választmányunkat 1936. évben megalakíthattuk és ezen keresztül a választmány fiókjait most már három év óta kitartó munkára serkenthetjük. — Most a nemzetközi feszültség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom