Eger - napilap, 1939/2

1939-11-27 / 187. szám

Eger, L. évfolyam, 187. szám, Trianon 20, 1939. november 27. A B A 8 FILLÉR ♦ Hétfő ♦ ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy hónapra: 1 pengő 50 fil­lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3. Teleién: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. Eger város közgyűlése hódolattal ünnepelte és táviratban üdvözölte Horthy Miklós kormányzót a budapesti bevonulás 20 éves évfordulója alkalmából Eger város képviselőtestülete szombaton tartott közgyűléséből hódoló táviratban üdvözölte vitéz nagybányai Horthy Miklós kormány­zót. Frank Tivadar helyettes polgár- mester a következő szavakkal ter­jesztette elő a kormányzó üdvözlé­sére vonatkozó javaslatot: Tekintetes Képviselőtestület! A közeli napokban volt 20-ik évfordulója annak, hogy a magyar nemzet elhivatott vezére, Horthy Miklós kormányzó úr ó főméltósága a magyar nemzeti hadsereg élén, a bolsevizmus rémuralmának meg­szüntetése után bevonult az ország fővárosába. Sohasem volt időszerűbb magunk elé idézni ezt a korszakalkotó jelen­tőségű eseményt s a nemzet híva­tott vezére iránt érzett mélységes hódolással s a magyar hazafiúi szív legmelegebb érzéseivel visszaemlé­kezni erre az ünnepélyes pillanatra, mint ma. Mindnyájunk szívét komoly aggo­dalommal tölti el ezen helyzet s csak egy körülmény oszlathatja el a helyzetből folyó súlyos, és szere­tett hazánkat féltő aggodalmunkat, az, hogy az a férfiú áll a nemzet élén, aki izzó hazaszeretetével s vasakaratával kivezetett bennünket rémséges helyzetünkből s ma is hí­ven őrködik hazánk s keresztény nemzeti létünk biztonsága felett. Bizonyára egyet méltóztatnak velem érteni abban is, hogy ezekre tekintettel sohasem volt időszerűbb forró fohásszal fordulni az Egek Urához, mint ma, azért, hogy még nagyon sokáig tartsa meg kor­mányzó urunkat hazánk, nemzetünk javára, hiszen ma egyedül ő a bi­zalom forrása, hogy sikerülni fog a veszélyes sziklák között viharban hánykolódó hajónkat biztos révbe juttatni. Indítványozom tehát, hogy fő­méltóságú urunkat ez alkalomból legmélységesebb hódolatunkról és törhetetlen bizalmunkról biztosítva, mai közgyűlésünkből táviratilag üd­vözölni méltóztassék. A közgyűlés tagjai felállva hall­gatták végig az elnöklő helyettes polgármester szavait, egyhangú lel­kesedéssel elfogadták a javaslatot és percekig tartó harsány éljenzéssel ünnepelték Magyarország kormány­zóját. A képviselőtestület ezután a következő táviratot küldte a kormányzónak: Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltóságának Budapest Kabinet-iroda Eger megyei város képviselő­testülete mélységes hódolattal, hálával, szeretettel és ragaszko­dással köszönti Főméltóságodat abból az alkalomból, hogy most múlt 20 esztendeje, hogy Kor­mányzó Urunk a bolsevista rém­uralom után vitéz serege élén diadallal bevonult az ország fő­városába. A visszaemlékezés e korszak- alkotó pillanatra sohasem volt időszerűbb, mint ma, mikor ismét a nemzeti erők összefogása ment­heti meg hazánkat a kezdődő új világégésből s az ezeréves hatá­rainkon leskelődő új veszede lemtől. Mindnyájunk mélységes hálája, szeretete és bizalma övezi Fő­méltóságodat és erős hittel bí­zunk a Gondviselés jóságában, hogy Kormányzó Urunkat meg­tartja nemzetünk élén és tovább­ra is segíti, hogy akaratával, böl- cseségével és a magyar népet egységbe forrasztó lelki tulajdon­ságaival tovább vezetheti a ma­gyar feltámadás kálváriás útján az ezeréves manyar haza való­sággá teljesüléséhez. Braun Károly polgármester nyugdíjazása A tárgysorozatra térve Frank Tivadar főjegyző bejelentette, hogy a belügyminiszter rendeletére Oko- licsányi Imre alispán utasította a város képviselőtestületét, hogy he­lyezze nyugállományba Braun Ká­roly polgármestert, aki szolgálati idejét meghaladó időt töltött a vá­rosnál. — Méltóztassék — folytatta az előadó — öt az állandó választ­mány javaslatára folyó év végével, december 31-ével nyugdíjazni és ré­szére a fizetés után 391 pengő, a pótilletmény után 75 pengő nyug­díjban, továbbá 12 pengő családi pótlékban és 112 pengő lakáspénz­ben részesíteni, nyugilletményét te­hát : 590 pengőben megállapítani. Méltóztassék egyben a vármegye alispánját megkeresni azzal a ké­réssel, hogy a polgármesteri állásra a pályázatot Írja ki, még pedig oly módon, hogy az állás még ebben az évben betölthető legyen. Ezután az előadó a tisztviselői kar nevében búcsút vett a polgár- mestertől : Tekintetes képviselőtestület 1 A város éléről egy férfiú távozik el, aki 42 évet töltött el a köz szol­gálatában s akinek pályafutása min­dig a becsület útját jelezte s hosszú szolgálati ideje alatt minden törek­vése az volt, hogy a szebb és bol­dogabb jövő útjait teremtse meg e város polgársága részére. Meggyő­ződéssel állíthatom, hogy a legvál­ságosabb időben s a legnehezebb pénzügyi és gazdasági helyzetben kifejtett irányitó munkássága gaz­dag eredményekkel járt e városra, s mégis most férfimunkássága teljé­ben kénytelenek vagyunk tőle bú­csút venni, mert teljes szolgálati ideje kitöltésével, sőt már azt túl­haladva, a törvény rendelkezései szerint kénytelenek vagyunk őt nyugállományba helyezni. Nemcsak a köteles hűség és meg­becsülés, hanem a korrekt fellebb- való iránt érzett szeretet s a hosszú időn át élvezett barátság érzése is arra késztet engem, hogy tudatában a kiváló munkásság által szerzett érdemeknek, ez úttal a tisztviselői kar nevében kifejezést adjak a hosszú, becsületes és eredményes munkásság által szerzett elvitatha­tatlan érdemek megbecsülésének s amikor búcsút veszünk az érdemek­ben gazdag férfiútól, biztosítsuk ót legteljesebb elismerésünkről s há­lánkról s a búcsúzás szavai csak a közszolgálatból való eltávozásának szóljanak, egyebekben pedig kérjük ót, hogy kiváló és eredményekben gazdag köztisztviselői pályáján szer­zett nagyértékű tapasztalatait, mint a képviselőtestület leendő virilis tagja, értékesítse továbbra is a vá­ros közérdekű ügyei intézésénél, le­gyen szolgálatunkra jó tanácsaival, komoly és értékes szaktudásával s miként a közszolgálata jutalmáúl ezennel átadjuk neki legteljesebb elismerésünket, hálás köszönetünket s nagyrabecsülésünket, biztosítjuk őt, hugy a további munkásságát is hasonlóan a város és tisztikar há­lája s köszöneté fogja kísérni. Ä ngugdíjjavaslat vitája lévőségéit. A pénzügyigazgatóság tartott már az adóhivatalban egy ízben vizsgálatot s annak az ered­ménye fenn van a pénzügyminisz­tériumban. Nem tudjuk, kinek a fe­lelősségét fogja a minisztérium az elveszett adóösszegekért megállapí­tani, azt sem tudjuk, nem lesz-e az egész ügy vége, egy nagymérvű pótadóemelés. A közgyűlés elé fog­nak kerülni az üzemek veszteségei is, magam fogom felolvasni azok névsorát, akiknél 8—10—27 ezer pen­gő veszett el. Egyedül a Széchenyi szállón 21 ezer pengőt veszített az államkincstár és a város. Ha a pol­gármester úr itt is olyan eréllyel védte volna a város érdekeit, mint máshol tette, ha ezeknek az össze­geknek legalább egyharmada befolyt volna, ki volna fizetve az említett 280 ezer pengő. 1938 évben a háztar­tás tartozásai már 80.000 pengővel emelkedtek. Mindezekért, ezt őszintén meg kell mondanom, a polgármester, a város feje, elsősorban felelős. 0 maga is hangsúlyozta az utóbbi időben, hogy elkedvetlenedett. Ha én elkedvetlenedem, akkor be­adom a nyugdíjazás iránti kérelme­Amikor a búcsúszavak után az elnök feltette a kérdést a nyugdíj­javaslat elfogadására, egymásután iratkoztak fel szólásra a képviselő- testületi tagok. Elsőnek Radii Károly beszélt. Hangoztatta, hogy Braun Károly polgármesternek olyan érdemei van­nak, amelyeket elvitatni nem lehet. A takarékosság szelleme, amelyet ő képviselt, kétségtelenül hasznos volt a városra, bár a körülmények­kel megbirkózni nem tudott telje­sen. A város a közadókat pontosan beszállította — ezt nem mint érde­met állapítja meg, mert ez nem ér­dem, hanem kötelesség — ugyan­akkor a város kifizetetlen tartozá­sai növekedtek s a 835 ezer pen­gős kifizetetlen tartozásból 280 ezer pengő olyan tétel, aminek kifizetése sürgős. Hogy a tarto­zások ide növekedtek, annak va­lami okának kell lenni. Azt tar­tottam volna — mondotta a felszó­laló — különös érdemnek, ha a pol­gármester úr igyekezett volna be­hajtani a kintlevőségeket, amik leg­kevesebb 400 ezer pengőt tesznek ki, nem számítva az üzemek künn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom