Eger - napilap, 1939/2
1939-11-18 / 182. szám
Eger, L. évfolyam, 182. szám, A R Ä 12 FILLÉR ♦ Szombat ♦ Trianon 20, 1939. november 18. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fii- lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám; hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent lános Nyomda. Telefón. 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. Nemzeti kereskedelem A kereskedelmi tárca költségvetési vitájának során a felszólaló képviselők, különösen pedig Varga József kereskedelmi és iparügyi miniszter beszédeiből előtűnt az új, keresztény erkölcsi alapokon nyugvó magyar nemzeti kereskedelem biztató képe. Hangsúlyozta vitazáró beszédében a miniszter, hogy a kereskedelmet nemzetivé kell tenni és be kell állítani a nagy magyar közösség szolgálatába, továbbá, hogy a társas és szövetkezeti kereskedelmi tevékenységen kivül nagy szükség van az egyéni kereskedelmi vállalkozásokra is. A továbbiak során hangsúlyozta, hogy szükség van már az iskola padjaiban kereskedelmi nevelésre, szükség van a kereskedelemnek bizonyos képesítésekhez való kötésére, továbbá szociális törvényekre, amelyek a kereskedelemben és iparban foglalkoztatottak jogos érdekeit szolgálják és védelmezik. A magyar nemzeti kereskedelem megteremtése tulajdonképpen nemcsak egy letűnt kereskedelmi rendszer átalakítása, hanem egyúttal olyan gazdasági pozíciók visszaszerzése, amelyeket a múltban az országban a magyarság töltött be és pedig minden tekintetben a követelményeknek megfelelően. Azt bizonyítja a történelem, hogy a magyar nép sohasem idegenkedett sem a kereskedelmi, sem az ipari foglalkozástól. A magyar mindig maga értékesítette mindazokat a termel- vényeket, amelyeket a hazai földön produkált. Magyar nemzeti kézben volt évtizedeken, sót évszázadokon át a gabonakereskedelem, az állatértékesítés, a borkereskedelem, a faértékesítés és megmunkálása, a mezőgazdasági iparok közül az a malomipar, mely már a vízimalmok idején is elsőrangú volt. A magyar ifjúság tehát nem idegen területekre indul el hódító útra, nem az ismeretlenbe igyekszik akkor, amikor kereskedelmi és ipari téren keres elhelyezkedést, hanem visszahódítja őseinek régi jövedelmező pozícióját. Természetes, hogy felkészültséggel kell a mai fiatal nemzedékeknek visszahelyezkednie az ősök régi gazdasági pozícióiba. Bármennyire igaz az, hogy a kereskedelemhez és iparhoz nem iskolai végzettség, hanem rátermettség kell, alig lehet elképzelni, hogy bármely rátermett ember megfelelő iskolai végzettség és szakismeretek szerzése nélkül boldogulni tudna abban a nagy világ- versenyben, ami a kereskedelem terén tapasztalható. Nem lehet tehát elvileg állást foglalnia a kereskedelmi képesítés kötelezővé tétele ellen. Hiszen ez a képesítés többnyire olyan elméleti ismeretek kötelező elsajátítását jelenti, amelyekre mint gyakorlati alapra, biztosabban lehet azután az életben építeni. Nem arról van szó, hogy tudós kereskedőket neveljünk, hanem embereket állítsunk a kereskedelembe, akik szakmájuk titkaival ismerősek, tudják, hogyan kell Vitéz Fiuk Gusztáv vm. gazdasági főfelügyelő a következő jelentést olvasta fel a közigazgatási bizottság ülésén Heves vármegye közgazdasági állapotáról: Az időjárás általában kedvezőtlen volt, mert a két ízben is előfordult igen kiadós esőzés a szántásvetési és betakarítási munkákat kedvezőtlenül befolyásolta s egyes vetéseket elborított a víz. A korai őszi vetések állása kedvező, azok jól keltek és jól fejlődnek. A vetési munkák, ahol az lehetséges, egyébként folynak. A vármegyében áltálában még legkevesebb 25 százalék a vetetten terület s vannak olyan viz át nem Eger, november 18. A Ferencesek Egerben való letelepedésének 700 éves jubileuma a Ferences fán egy új hajtás születésnapja volt. Az ünneplésre egybe- gyűlt közönség előtt ősz érsekünk kegyeletes szavakkal emlékezve meg a Ferencesek működéséről s arról, hogy a Szent Ferenc rendjéből kivált rajok és a II.-ik és III.-ik rend a világ áldásaivá váltak, az új hajtás születését a következő szavakkal adta tudtul: „Elfogult örömmel dicsekszem azzal, hogy egy ilyen raj az én székhelyemen éppen most indult valósulásnak, amelynek Szent Ferenc igaz szellemében egyedüli feladata szeretettel ápolni és gondozni a nyomorgókat, a szegényeket.“ Boldogult Vass József népjóléti miniszter rámutatott arra, hogy Szent Ferenc testét, lelkét a szekalkulálni, tudják, mivel tartoznak önmaguknak és mivel tartoznak a nemzetnek, amelynek kenyerét eszik. Ha pedig valóban nemzetivé akarjuk tenni a kereskedelmet és az ipart, akkor a legtermészetesebb követelmény, hogy az ezen a téren foglalkoztatott emberek szociális érdekeiről gondoskodjunk. Ki kell terjeszteni az aggkori biztosítást, a minimális munkaidőt és munkabérrendszert az egész vonalon minden olyan gazdasági ágazatra, 'amely értékeket termel, értékeket forgalmaz, emberi fizikai készséget vagy szellemi tudást vesz igénybe. eresztő területek, ahol idén a vetés már lehetetlen, úgyhogy a múlt évi vetésterülethez viszonyítva az idei vetésterület alighanem erős csökkenést fog mutatni, hacsak az idő nem változik. Az időjárás folytán helyenként a répaszedés is késedelmet szenvedett, A gazdasági termények ára tartott. A munkásviszonyok normálisak, a kereseti viszonyok őszi viszonylatban is a múlt évivel szemben erős emelkedést mutatnak. A szőlőket leszüretelték, az eleinte gyenge minőségű mustok a későbbi szüreteknél 2—4 fokkal is javultak s ezek minősége is igen jónak Ígérkezik. génységnek szolgálatába bocsátván, szavának visszhangjaképen férfiak, vitézek mentek Szent Ferenc apród- jául s ez volt az evangéliumi gondolat első, legprimitívebb megfogalmazása. A második a Karitász alakjában jelentkezett, amikor a szegény megkapja a szeretet sugarát, amelyre mint testvérnek joga van, megkapja a vigasztalást és látja, hogy vele valaki törődik. Mert legnagyobb baj, mikor vigasztalanul éhezik, reménytelenül vár a szegény. Itt van a nagy szociális jelentősége annak a munkának, amely az új szisztéma szerint megindulni kíván Szent Ferenc szellemétől megszentelt idők méhéből. Ha a jó Isten — mondja a miniszter — úgy áldja meg ennek a 700 éves magyar Ferences fának további növekedését, amint megáldotta eddigi fennmaradását, akkor Eger nagynevű érseke főpapi trónusának sziklájából az örök élet felé hullámzó új vizeknek forrása fog fakadni. A magyar társadalom lelkét kéri Szent Ferenc lelkiségének s ha a lelket hozzácsatolja a szociális szolidarizmushoz, megoldotta a társadalom legfőbb és legveszedelmesebb sebét. Ebben az irányban indult az új hajtás s így üdvözölte és ajánlotta a berlini „Germania 1931. október 10-én reggeli kiadásában s a Neue Züricher Nachrichten 1931. december 8-iki számában.“ Nem a kimondott és leDyomtatott szó, hanem az egyházmegyei jogon szervezett s a római Szentszék által tudomásul vett egri Szegénygondozó Nővérek társulatának Isten iránti szeretetből hozott hősi, áldozatos munkája az, ami tiszteletet, elismerést parancsol; amikor felkeresik az elnyomorodott, elhagyatott sínylődő beteget, a gyermeket, a második gyerekségét élő tehetetlen öreget, szállását, ruháját, őt magát a szenytől, féregtől, fekélytől megtisz títják, megmosdatják; tisztába öltöztetik azt, akire senki sem nézett, sűrűn meglátogatják, élelmezésükről, fűtésről, takarításról s lelki vigaszról gondoskodnak. Ezt senki más, sem a második, sem a harmadik rend nem teszi meg, ehhez áldozatos lélek, hivatástól és szeretettől eltelt lelkek kellenek. Ezt a munkát így csak ők tudják elvégezni; azt — amint Petro Kálmán mondja — sem dilettáns jószívűsködéssel, sem fizetett sze- géuygondozókkal elvégezni nem lehet. Akadt, aki úgy vélte, hogy a Ferences harmadrend épp oly jól elvégezné. Hát a harmadrendnek más a feladata s bár jóval hamarább alakult mint az Egri Norma, nem vette programjába a szegény- gondozásnak az Egri Norma által behozott azt a munkáját, melyhez hasonlít ugyan az, amelyet a kórházakban az ápolónővérek végeznek de nem kétséges, hogy a nyomortanyákon a szegénygondozóké még áldozatusabb. Vannak, akik nem látják szükségesnek a Szegénygondozó Nővérek társaságát, sőt tudomásunk szerint azt görbe szemmel nézik s tőlük telhetőleg a társaság munkáját, fejlődését elgáncsolni törekszenek. Törekvésükön nem lesz áldás s hasztalan igyekezetük csak azt mutatja, hogy a nagy gondolat befogadására nincs náluk megfelelő hely sem az ész, sem a szív táján. A vetésterületek csökkenésével számolnak Heves megyében Rz egri szegénygondozásról
