Eger - napilap, 1939/2

1939-07-09 / 107. szám

I

EGER

Petro Kálmán ör. tájékoztatta a miniszterelnököt a öerenki telepítés heuesmegyei uonatkozásairól

Ä vármegye népe bizalommal várja a miniszterelnök intézkedését

Eger, július 8.

Legutóbbi számunkban helyszíni riport keretében ismertettük a de- renki falutelepítés ügyét. Megírtuk, hogy egy négyszáz lelkes abauji falut akarnak Heves vármegyébe, a kompolti uradalomra telepíteni, amelynek felosztását, illetve földbirtokpolitikai célokra való felhasználását a közeli községekből mintegy háromezer igényjogosult várja. Az itt igénybevehetó föld hozzávetőleg ötezer hold s ebből ezerötszáz holdon akarják letelepíteni a kincstári erdőterületről Derenk községet. Hiába volt minden tiltakozás, az érdekelt községek minden igyekezete, Heves vármegye vezetőségének és törvényhatósági bizottságának minden határozott ellenvetése, az elindított telepítési terv haladt a maga útján s legutóbb már jelentette a vármegye alispánja a megye közönségének, hogy úgy látszik, az ügy megállíthatatlan, a megye tiltakozása válasz nélkül maradt és már építik a telepes község házait Nagyút pusztán.

Teljesen reménytelen helyzetben vállaltuk a további harcot s az Eger a leghatározottabb formában mutatott arra, hogy ez a terv súlyos tévedés, aki elgondolta, nem számolt a helyzettel, nem ismeri a körülményeket s rossz információk alapján nem lehet a vármegye földigénylő lakosságát legelemibb jogos reményétől elzárni. Rámutattunk arra, hogy a földreform megindulásánál ilyen helytelen tervet nem támogathat a magyar élet vezetősége anélkül, hogy ellenkezésbe ne jutna saját magával és elvi álláspontjával. Laptársunk, a Hevesvármegye statisztikai adatokkal támasztotta alá érvelésünket s ezek a cikkek felhívták az egri kerület képviselőjének, dr. Petro Kálmánnak a figyelmét a kérdés égető fontosságára.

Petro Kálmán dr. vállalta a küzdelmet az alsóhevesi nép életérdekeiért, munkatársunkkal együtt helyszíni szemlére ment Derenk községbe. Az ott látottakról — amelyekről az Eger legutóbb számolt be — és a telepítés súlyos hevesmegyei vonatkozásairól Eger képviselője azonnal tájékoztatta a miniszterelnököt.

Remélhető, hogy a tájékoztatás után a miniszterelnök minden erejét latbaveti annak érdekében, hogy a helytelen terv Heves megye lakosságától elháríttassék s amennyiben a derenki nép valóban eltelepítendő, részére más vármegye területén jelöljenek ki helyet, olyan vármegyében, ahol a földbirtokviszonyok s a népsűrűség arra módot és lehetőséget nyújtanak.

Valószínű, hogy Petro Kálmán közbelépése új fordulatot ad az ügynek, olyat, amely megmenti a hevesmegyei földet a hevesmegyeieknek és ismét lehetőséget ad háromezer nincstelennek az emberibb megélhetés felé.

—MATOL

a KORONA kellemes kerthelyiségében a svájci útjáról hazaérkezett

országos hírű SZENES-DUETT

szórakoztatja a közönséget. Elsőrangú tánczene.

Őszinte vallomás az egri rabvallatókról és egyéb borltalokrél

Ä Magyar Gazdaságkutató Intézet befejezte statisztikai munkáját Egerben

2

goi kormány cáfolja azokat a híreszteléseket, amelyek szerint nyomást gyakorolt volna a lengyel kormányra a danzigi kérdésben. A Daily Telegraph szerint az angol kormány csak bizonyos fokú óvatosságot ajánlott a lengyel kormánynak. Egész Európában nagy feltűnést keltett Inge dr., angol lelkésznek és publicistának az a cikke, amelyben azt írja, hogy Anglia nem ártatlan a pillanatnyi válságban. Az angolok ismerjék el, — hangsúlyozza Inge lelkész — hogy kijelentéseik során kihívó hangot használtak. Végül felveti a kérdést, hogy hadba vonulhat-e Anglia Danzigért, a német városért ? —Egyiptom külügyminisztere tegnap Szófiából jövet megérkezett Belg- rádba. Este Egyiptom külügyminiszterének tiszteletére Cincar-Mar- kovits jugoszláv külügyminiszter estebédet adott. A külügyminiszterek pohárköszöntőjükben a két nemzetet éltették. — XII. Plus pápa pénteken délben kihallgatáson fogadta Sidort, Szlovákia vatikáni követét. Sidor XII. Pius pápának átnyújtotta megbízó levelét. — Japánban a brítellenes hangulat tegnap több helyen tüntetésekben robbant ki. Tokióban a tömeg az angol követség elé vonult és követelte, hogy Anglia változtassa meg eddigi keleti politikáját. Hatalmas angolellenes tüntetés volt Formoza szigetén is. A tüntető menetben több mint 30 ezer ember vett részt.

— Iparosok figyelmébe. A

hajduszoboszlói gyógyfürdőben kedvezményes helyeket biztosít az iparosság és hozzátartozói részére az IPOK. Igénybe venni szándékozók sürgősen jelentkezzenek az Ipartestületnél.

— Megjelent a repülők lapjának új száma. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap támogatá- val szerkesztett Magyar Szárnyak repülésügyi folyóirat júliusi száma most jelent meg. A lap főszerkesztője, Jánosy István részletesen, gazdag képanyaggal számol be az első római repülő világkongresszusról. A repülés irányításáról vitéz Pottyondy Gusztáv repülőfőhadnagy írt cikket, vitéz Hefty Frigyes háborús élményeit eleveníti fel. Nagyon érdekes a Condor-légióról közölt cikk és a humoros „Berepülés“ című közlemény. A katonai rovat Nagy Béla repülöfőhadnagy cikkén kívül több leírást is tartalmaz. A műszaki rovatban Subay József hadmérnökszázados a repülő műszerekről írt. A sportrovat és az Ifjú Repülő című melléklet ezúttal is változatos és színes. Érdekes cikk emlékezik a 8. évfordulóját ünneplő magyar óceánrepülésről és a dicső emlékű Endresz Györgyről, valamint a legutóbb megtartott győri repülőnapról. A folyóirat regényét Császár Géza írta. A Magyar Szárnyak mindenütt kapható. Ára 50 fillér. A kiadóhivatal Budapest, Eötvös-utca 8., mutatványszámot ingyen küld.

Eger, július 8.

Az eset ott kezdődik, hogy néhány okos ember összedugta fejéta kies Magyarország főszékesvárosá- ban. A nagy fejtörést az a kietlen jelenség okozta, hogy csökken, azaz nem kielégítő az ország borfogyasztása. Már pedig ez nem kis baj, ha meggondoljuk, hogy részben borban az igazság, magyar ember pedig igazság nélkül nem élhet, no, meg nemzetgazgasági szempontból sem vigasztaló, hogy pincékben áll a finomabbnál-finomabb hegyié s a nemzeti társadalom száraz garattal járja az élet rögös útjait. Ha még mindehhez hozzávesszük a borfogyasztás kedélyderítő hatását, azonnal világos lesz előttünk, hogy a

boritalok ebben a tekintetben egyenesen életbevágó nemzeti jelentőségre emelkednek, mert letagadhatatlan, hogy savanyú ábrázatú, ballábbal ébredő, senyvedő kedélyvi- lágú nemzeti társadalommal egészséges reformmunkát végezni nem lehet. Szóval a kormányzat urai tudni akarták: elég erősen áll-e a magyar nép a lábán az elkövetkezendő nagy időkre, él-e benne elég virtus, ami az igazsághoz hasonlóan ugyancsak borban van köztudomás szerint. Szóval szükség volt egy olyan statisztikára, amelyből kivilágol, mennyi a hazai borfogyasztás, s ha ennyi, mért nem több, s ha nem több, miért ne lehetne több seb. stb.

1939. július 9.

A Magyar Gazdaságkutató Intézet, amelynek hivatása az ország gazdasági életének állandó és tüzetes figyelése, az ország négy városába küldte ki számlálóbiztosait, Egerbe, Kecskemétre, Rozsnyóra és Hódmezővásárhelyre a bor- fogyasztással kapcsolatos jelenségek megfigyelése végett. A négy városból kettő borvidéki, kettő nem. A biztosok fiatal egyetemi hallgatók, akik a kapott utasítások értelmében Egerben három különböző társadalmi rétegből száz-száz embert hallgattak ki a borfogyasztás egyéni rejtelmeiről. Szelíd és barátságos arccal ‘közelítették meg kiszemelt áldozataikat, mert hiszen tudták, hivatalos embereket ma seholsem fogadnak tárt karokkal, másrészt a borisszák köztudomás szerint a merev elzárkózás, vagy enyhébb esetben a konok tagadás álláspontjára helyezkednek minden diszkrét toroköblítéssel kapcsolatos kérdéssel és kérdezővel szemben.

A bizalmatlanság falait kellett áttőrniök a biztosoknak, különösen az egyszerűbb embereknél, a hóstyák népénél. Sokszor hiábavalónak bizonyult a legügyesebb taktika, a kiszemelt áldozat azzal fogadja őket, hogy: könyvet nem veszünk kérem, vagy adószedő hivatalos embereket látnak az aktatáskás urakban, így félreértve megjelenésük célját s persze nem köny- nyű a bizalmatlanságot ismerkedéssel, szíves szóval eloszlatni. S ha a megbízottak azt hiszik, már-már célnál vannak, a szorítóba jutott borfogyasztó köpönyeget fordít és ellentámadásba megy át. Szélesre derült, olvadó arccal leülteti vendégét, aki észbe sem kapott, máris az asztalon csillog a tüzesen mosolygó, jóféle egri kadar. Egy-két pohár után a szíves házigazda indítja kérdései pergőtüzét az ártatlan kérdező szeme közé, aki hiába kapkodja fejét a kérdések elől, felelni, válaszolni kell könyörtelenül, végkimerülésig és mindenre : miért gyűjtik az adatokat, kinek a megbízásából, milyen célra, lesz-e az adatgyűjtésből adóemelés, emelik-e a bor árát, lesz e már jóvilág, mikor lesz a háború s így tovább .. .

Ellentámadásra ellentámadás következik, ha a biztos kellő energiákkal rendelkezik a többrendbeli rizlingek és kadarok után s hozzá 30 fokos melegben. Mert a kérdőíveket ki kell tölteni, ha törik- szakad. S jönnek az ellen-kérdések. Igen fogas és indiszkrét egy ilyen kérdező ív, leleplezi a borissza múltját, jelenét és jövőjét, kivallatja emberi gyarlóságairól, szenvedélyeiről, társadalmi és magánéletéről, főleg magányos óráinak rejtelmei után érdeklődik fülpirító részletességgel, bizony nem csoda, ha az áldozat feszeng a helyén és legjobban szeretne megnémulni, vagy eltűnni a hivatalos szpíker fogas kérdései elől. Mert ilyen kérdések szerepelnek a hivatalos ivén: milyen bort szokott inni? Honnanho-