Eger - napilap, 1939/1

1939-01-22 / 13. szám

2 EGER 1939. január 22. Magányos otthonában az egész világ ese­ményeiről rögtön értesíti a TELEFUNKEN 439 T telepes szuperkészülék, Magyar gyártmány! a Balkánszövetség is csődött mon­dott. Londoni Times szerint előre ! nem lehet megállapítani, hogy a béllyei tárgyalások alapján milyen irányt vesznek majd az események, de meglepetésekkel is lehet majd számolni. Valószínű azonban az, hogy nem sokkal Ciano látogatása után Ju­goszlávia együttműködése Magyar- országgal ténnyé válik és Jugoszlá­via messzemenő módon biztosítani fogja a magyar kisebbség jogait. A News Chronicle is megállapítja a béllyei tárgyalásokkal kapcsolat­ban, hogy Jugoszlávia előrelátha­tólag hajlandó lesz a legmesszebb­menő kisebbségi jogokat nyújtani ] a Jugoszláviában élő magyarság­nak. A lap azt hiszi egyébként, hogy az olasz külpolitika Magyar- ország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia egymáshoz való köze- j ledését akarja elérni azért, hogy befolyását Keleteurópában ezen az úton biztosítsa. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ fl heuesmegyei barnaszén telepeken építik meg Budapest áramszolgáltató központját Újból feltámadtak a hevesi lignit gazdasági lehetőségei A Heves megye területén fekvő óriási barnaszén telepek már több ízben foglalkoztatták a gazdasági tényezők képzeletét. Legutóbb, tíz évvel ezelőtt a vármegye villamo­sításával kapcsolatban merült fel a gondolat, hogy erre a célra a hevesmegyei lignitet kellene fel­használni, azonban végül is a sal­gótarjáni szénmedence javára dőlt el a kérdés. Az elmúlt tíz év alatt többször fordult ismét az érdeklődés a Gyöngyös és Rózsaszentmárton kör­nyéki lignittelepek felé, azzal a tervvel kapcsolatban, amely Buda­pest villamos centráléjának kibő­vítésére irányul. A budapesti Ré­vész utcai centrálét a fogyasztás megnövekedése miatt át kell épí­teni, azonban a kereskedelmi mi­nisztérium és a főváros a távolabbi jövőre is gondolva, új villamos erő­telepet kíván létesíteni a nagy­mennyiségben található barnaszén lelőhelyén. A figyelem Rózsaszentmárton felé fordult s az a terv alakult ki, hogy a főváros megvásárolja a Mátra- vidéki kőszénbányát, amely a Flóris család tulajdona. A vállalat el­nöke nemrég halt meg s a részvé­nyek most örökösök kezében van­nak s előreláthatólag minden kü­lönösebb nehézség nélkül le lehet­ne bonyolítani a vásárlást. Néhány nappal ezelőtt elvi döntés történt abban a kérdésben, hogy a főváros a Révész utcai telepet bő­víti-e ki, vagy vidéken épít villamos centrálét. Az iparügyi minisztérium­ban értekezlet volt Kunder Antal miniszter elnökletével. Az értekezleten véglegesen tisz­tázták az összes körülményeket és a döntés az, hogy a főváros nem bővíti Révész utcai telepét, nem lé­tesít itt újabb berendezéseket, ha­nem helyébe új és hatalmas arányú centrálét épít. Az értekezleten a szakemberek egyöntetűen ezt a megoldást tar­tották helyesnek. így jött létre az­után az eredmény, amely röviden annyi, hogy a főváros a lignittele­pek vidékén tetemes beruházással nagy, új centrálét épít. Hol épül meg az új centrálé, erre vonatkozóan végleges döntés még nincs. Vannak álláspontok, amelyek Lőrinci mellett akarják megépíteni, mások Rózsaszentmártonban, ez azon­ban részletkérdés, amely rövidesen és megnyugtató módon amúgy is eldől. Egy bizonyos, hogy a lignit­telepek kihasználására épül a cent­rálé és hogy a végleges telep he­lye hol lesz, ezt a vízkérdés dönti majd el. A tervek azonban nemcsak arra készültek, hogy az új centrálé egye­dül Budapest áramszolgáltatásába kapcsolódjék bele. Az elgondolás az, hogy a vidéki áramszolgáltatásban is résztvegyen, mégpedig azon a környéken, ahol a centrálé megépül. Az üzemi kapacitás nagyobb, mint amennyire pillanatnyilag szükség van, tehát a vidéket is elektrifikál- hatja, másrészt pedig bekapcsolódva az országos kooperációba, ez a ka­pacitása még jelentősen fokozódhat. Ez a közelmúltban tartott mi­niszteri ankét eredménye, amely rövid idő alatt eldöntötte az igen régóta vajúdó kérdést. Az új megoldás teljes mértékben kielégíti a főváros érdekeit és jól szolgálja az országos energiagazda­sági szempontokat, amelyek nem­kevésbbé lényegesek. Az építkezésre még ez év folya­mán sor kerül. A tervek rövidesen véglegesen elkészülnek, megtörté­nik a jóváhagyás is, úgyhogy nem lesz akadálya a munkálatok meg­indulásának. A vármegye és lakossága szem­pontjából rendkívül nagy jelentő­ségű ez a terv, mert a megye leg­szegényebb részén teremtene ipari munkaalkalmakat és gazdasági jö­vedelmezőséget. A vármegye vezető tényezői a legnagyobb örömmel fo­gadták a gondolatot és a legerőtel­jesebb mozgalom indult meg, hogy a centrálét Rózsaszentmárton mel­lett építsék meg. Sikfökút eladását ajánlja és a városi adAblvatall vizsgálat eredményét sürgeti újabb beadványában Radll Károly A meglehetősen kemény össze­csapásokkal induló új városi kép­viselői életben feltűnő eseményként számít Radii Károly képviselőtes­tületi tag két új beadványa, ame­lyet most nyújtott be a város pol­gármesteri hivatalához. Annál na­gyobb érdeklődésre tarthat számot a két beadvány, mert régóta vitás kérdések végleges elintézését kí­vánja megoldani. Az első beadványban Radii Ká­roly a síkfőkúti nyaralótelep eladá­sának megfontolását ajánlja a kép­viselőtestület figyelmébe. A bead­vány rámutat arra, hogy bár a város ingyen jutott a tekintélyes birtok­test tulajdonába a parcellázások foly­tán, mégis az állami inségmunka segélyekkel Síkfőkút és a tó ren­dezésére, valamint az építkezésre a város mintegy 70 ezer pengőt költött, ezenkívül minden évben újabb és újabb befektetéseket kell a karbantartásra eszközölni, jelen­tékenyen magasabb összegeket, mint a telepért kapott bérösszeg. A város anyagi helyzete ebben az évben ér mélypontjára és a legszigorúbb takarékosság mellett tudja csak legfontosabb kötelezett­ségeit teljesíteni. Ilyen körülmények között megfontolandó a telep el­adása, még 70 ezer pengőn alul is — mondja a beadvány — ezt az összeget pedig fel lehet használni a külvárosi utak, az Érsekkert mö­götti városrész és a Lajos város utainak rendezésére. A második beadvány azzal a vizsgálattal kapcsolatos, amelyet az egri kir. adóhivatal indított a több, mint 300 ezer pengőt kitevő és nem biztosított állami és községi adóhátralékok ügyében. A közgyű­lést még a mai napig sem tájékoz­tatták arról, hogyan történt a be­kebelezések elmulasztása s ezért kit terhel a felelősség. A beadvány a vizsgálat eredményének részletes ismertetését kéri a képviselőtestü­lettel. A kút káváján ne legyen repedés, mert belehull a gazság . .. Ötven pásztor is vizsgázott a Zöldmező Szövetségben Az Országos Zöldmező Szövetség a legeltetési társulatok vezetői számára rendezett komoly sikerű tanfolyam után a környékbeli pász­torok részére is tartott tanfolya­mot a Panakoszta házban. Har­minctól hatvan éves korig gyűltek össze a négynapos tanfolyamon a pásztorok, remek magyar koponyák, pompásan csavart bajuszok s vala­mennyien kötelességtudó, szorgal­mas „tanulói“ lettek Tholvaly Zol­tán előadónak. A tanfolyam záróvizsgáját most tartották meg a Panakoszta ház nagytermében, aholdr. Szabó.Gyula főszolgabíró elnökölt. Sorra kerültek a legkülönfélébb kérdések a legelő talajjavításától kezdve addig, hogy szabad-e a pász­tornak hosszú bottal járni. Kiderült, hogy nem szabad, mert a hosszú bot kárt tesz a jószágban. Milyennek kell lennie a kút ká­vájának — kérdezi az előadó az egyik mokány magyart. A felelet tüstént megterem: erős­nek és repedés nélkül válónak. Miért ? — Mert a repedésbe belehull a gazság és megfertőzi a vizet. Megtudtuk a továbbiakban, hogy az itatóvályúkat gyakran kell gyü- kerkefével kefélni, mert a bacilusok megtámadnak benne, hogy télen nem szabad legeltetni, mert a jó­szág sebet üt a mezőn s a pásztor­élet száz apró tudományát, amit mind nem tudunk mi tudalmatlan városi emberek, akik csak azt hisz- szük, hogy a pásztor csak megyen a csorda, meg a nyáj után, aztán eltűnődik füvön, fán, csillagon, de ezenkívül nem csinál semmit, leg­feljebb a pulinak parancsol, azt is csak azért, hogy megmutassa, ő is parancsol valakinek. Viszont a vizs­gán az is kiderült, hogy a jó pász­tor a nyáj előtt jár, mert ő szabja meg, milyen lassan járjon a jószág, s melyik részen harapjon a fűből. Két óra hosszáig tartott a vizsga s ha csikorogtak is egy kicsit az emlékezés rég nem használt kerekei itt-ott, általában olyan eredménnyel végződött a tanfolyam,’.aminőre szin­te számítani sem lehetett, tekintet­tel a tanfolyam rövid idejére. A ma­gyar népi értelmesség megnyilat­kozása mindenesetre legszebb jelen­sége volt a vizsgának. A vizsga végeztével dr. Szab.

Next

/
Oldalképek
Tartalom