Eger - napilap, 1939/1
1939-06-25 / 99. szám
1939. június 25. EGER 3 Az összegyűjtött adományokból nem sok jut a szegényeknek! Hát, hova költik ?! Rámegy az adminisztrációra, hangzik a válasz. Egy részét elviszik a szegénygondozó apácák, másikat ráköltik az irodára. Egész bizonyos, hogy a régi „rendszerben“ több jutott a szegényeknek. Erre a gyakrabban hallatott bírálatra csak több lélegzettel tudunk válaszolni. 1. Az egri normát nem szabad összetéveszteni az egri szegénygondozó hivatallal. Ezt a város állította fal s meg kellene lennie akkor is, ha a norma nem léteznék. A hivatal költségeit utolsó fillérig a városi költségvetés biztosítja, a szegények pénzéből nem megy rá semmi. Milyen viszonyban vannak hát a norma és a hivatal? Ezt kétféleképen szokták megválaszolni. Ha a városi hatóságot kérdezem, azt felelik: a város a sokrétegű szociális feladattal megbízott szegénygondozó hivatal személyzetét az egrri norma rendelkezésére bocsátja az egész apparátussal együtt s kibővíti a szegénygondozó nővérekkel. Ha pedig a hivataliakat kérdezem meg és a nővéreket, így felelnek: Szívünk a normáé, azzal kezdtük. A város ebben segít s viszonzásul ellátjuk a többi szociális' és szegényügyet is. Ez is evangéliumi munka és szívünk szerint való. Tehát a szegénygondozó hivatalban főreszort, de teljesen különálló a koldusok és tehetetlenek normája. A társadalmi gyűjtésből és a város hozzájárulásából él. Az ínségre jellemző, hogy most kérték ennek a havi hozzájárulásnak havi 500 pengőre való emelését. A szegény gondozó hivatal és a nővérek többi teendője még röviden: a téli ínségakció lebonyolítása kb. 80—100.000 pengő összegben. A segélyezetteket teljesen itt bírálják felül, az apácák által végzett környezettanulmányok alapján. Ők vezetik aztán a Janicsár u. 17. sz. alatti Zita cselédotthont. Vidékről elhelyezést kereső lányok számára van ez az intézmény, hogy az utcán el ne vesszenek. A város bérli, a fentartási költségeket pedig abból fedezik, hogy a hivatal cselédeket is közvetít. A felfogadó 1 P 50 fillért fizet közvetítési díjul s ebből fűtik, világítják, takarítják az otthont. Hozzájuk tartozik még a gyermekek téli napközi otthona. Január 1-től április 1-ig naponta 400—500 ebédet jelent ez, a város más-más pontján megszervezve. A szegénygondozó apácák rendházában van a népkonyha. Ezt is ők adminisztrálják. Október 1-től április 1-ig napi 300—350 ebéddel, április 1-től október 1-ig napi 100 adaggal. Ugyanennek a hivatalnak és az apácáknak a munkájához tartozik még a Budapest Székesfőváros által családokhoz kihelyezett 53 szegénynek az ellenőrzése. S hogy ne unatkozzanak, ők vezetik az egri csavargó otthont is, amit most bővítenék két szobára. Ha valami kimaradt volna, nem baj, így is elég ennyi egy hivatalnak és négy nővérnek. Nem dicsérjük őket, el sem fogadnák, de annyit ki kellet emelnünk, hogy a norma minden begyűjtött fillért a szegényekre, illetve koldúsokra költ, s ami idejük marad, azt más munkatéren szociális feladatoknak szentelik és életük perceit az irgalmas szeretet szellemében pazarolják el. 2. Az apácákról külön még valamit. A szegények filléreiből semmit sem kapnak. A város fizeti őket, illetve csak négyüket, de annyi a munka rajtuk, hogy egy nővérrel és két-három jelölttel mindig többen vannak. Ők végzik a környezet- tanulmányt minden szociális akcióhoz, takarítanak, mosnak a tehetetlen szegényekre, meszelnek náluk, s ha betegek, ápolják, s a szomszédok segítségét megszervezik. Magánéletük csak este van. Olyankor imádkoznak, s a reggeli mise kegyelmeiből él a lelkűk s nem is a havi kis szerény jövedelmükből. Ennyi testi és lelki nyomorúság közé testvéri szívvel járni nem künuyű dolog, ehhez ihlet és hősi szeretet kell. Nem jól bírálják el a segélyre szorulókat! — Honnét méltóztatik tudni ? — Honnét? Hát ez a szegény is kimaradt, amaz se kap semmit! Emez kevesebbet kap, mint a másik, pedig jobban ráférne! Hát bizony az megeshetik, hogy valaki kimarad. Az adakozókon múlik legfőképen. Nincs miből. Az igénylők száma állandóan emelkedik. Újabban már jól kereső gyérGyorsabb a mosási- több a szabad idő... Ha Persift Stcssznáf a mosáshoz, végtelennek tetsző érák fáradtságos munkája mind feleslegessé válik. Á Persil önműködő mosószer, amely a főzés alatt minden szennyet tökéletesen kiold a fehérneműből. mekek teszik ki az utcára az öreg szülét, hogy menjen a szegénygondozókhoz. Elveszik az öregtől a temetkezési segélykönyvecskét. Menjen kend, tartsa el és temettese el a szegénygondozó! S ha a hivatal vonakodik, mert nincs miből, nem a hálátlan gyermeknek megy neki a közvélemény, hanem az egri normának. Ma azért az a helyzet, hogy nincs ellátatlan, segítség nélkül hagyott szegény koldus Egerben. Ha tud róluk a szegénygondozó, segítségükre siet. Ismételjük, ha tud róla. Nemrégiben történt, hogy egy hirtelenül végsőkre jutott szegénynyel kapcsolatban egy napon két űr rohant e sorok írójának: hát szegénygondozás ez! X. Y. ott van teljesen magában, összezsugorodva! Ezért gyűjtenek tőlünk?! S kitűnt, hogy a botránkozó, „jólelkü“ szomszédok közül addig még senki sem vett magának fáradságot, hogy jelentse az esetet a hivatalnak! Ami pedig az elbírálást illeti, ki a segélyre szoruló, az nem könnyű dolog. Legnehezebb tárgyilagosnak lennie annak, aki kívülről nézi és mond ítéletet, s könnyebben megbízhatunk a nővérekben, akik belülről látják, tudnak összehasonlítást tenni, utána járnak s személyes meggyőződést szereznek arról, hogy ki szorul teljes, vagy részleges segélyre. Egyébként a június 12-én tartott kis-bizottság háromtagú bizottságot jelölt arra a célra, hogy a nővérek által felvett környezettanulmányokat felülbírálják s döntsenek a se- gélyreszorulás kérdésében. A bizottság tagjai: Frank Tivadar, dr. TJrbán Gusztáv és dr. Kiss István. tt Okét tessék megkeresni és felelősségre vonni. Azonban csak konkrét panaszokkal foglalkozhatnak, nem pedig általános észrevételekkel. Mit kapnak a gyűjtők? mert a város külső része bedolgozásán. Csodálatosan szép ez a hűség és kitartás, ahogy némelyek már 10 éve dolgoznak köztük. Az pedig a Szentlélekisten titka és csupán Jézus szívének sugallata magyarázza, hogy a kezdeményezők közül csak azok hiányoznak, akik meghaltak, vagy betegségük vonta ki őket közülük. A norma történetének legszebb sorai ők! Azt, ami ebben a kérdésben is ott lappang-sötéten: gyanúsítást. Bőven kijár nekik. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, mondogatják egyesek. Nem ám, mert az őrök pogány római zsoldos katonák voltak. A gyűjtő testvérek pedig igazi keresztények, akik jól tudják azt, hogy Krisztus azonosította magát a szegényekkel. Létszámuk szaporodik. 10 évvel ezelőtt 49-en voltak, ma kb. nyolcvanas Még több gyűjtő kellene, Válságban van-e az Egri Norma? ment ezeken, járt házról-házra, kapott keserű, vagy balzsamos szavakkal megfűszerezett alamizsnát. Néha meg nem kapott, s egymást segítették, vagy nézték az eget, a- mennyi lelátszott belőle a szűk utcába, vagy piszkos, kisablakos lakásba. Erről a mindennapi keservről nem igen tettek panaszt, legfeljebb halk hangon, hisz erejük sem volt hozzá a legtöbbször. így aztán alig hallotta meg valaki, legfeljebb néhány érzékeny író, vagy költő, s csinált róluk verset vagy megható regényt. Hogy mennyire nem, mutatja, hogy már csak Egerben egri norma, 35 város helyezkedett alapjaira s magyar norma nevet nyert. Nehézségei vannak. Ez természetes dolog. Ilyen nehézségek: állandó küzdelem a havi összegért, házról-házra, jószívű embertől jószívű emberig, ha baj van. Néha hirtelen kamatmentes kölcsön is kell, olykor nagyobb összegben. Ezek a nehézségek. De ebben nincs semmi különös és semmi újság. A szegény koldus magára hagyatva a régi „rendszerben" mindennap át-
