Eger - napilap, 1939/1

1939-01-17 / 10. szám

Eger, L. évfolyam, 10. szám Á R Ä B FILLÉR ♦ Kedd ♦ Trianon 20,1939. január 17. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fil­lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 5. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. Reform Magyarországon Az angol nemzet nagy félhivata­los lapja, a Times cikket írt vitéz Imrédy Béla reformpolitikájáról. A cikk elismeréssel állapítja meg, hogy a miniszterelnöknek a most megindított valóban történelmi je­lentőségű Magyar Élet Mozgalmá­val magas céljai vannak. Ápolni az izzó hazaszeretetet, az engedelmes­ség és a fegyelmezettség katonai erényeit, a tiszta erkölcsöt, előmoz­dítani az egység kialakulását, a társadalmi és szociális igazság ér­vényesülését. Újító szellemmel tölti el az országot, és igyekszik véget vetni a parlamenti rendszerrel űzött visszaéléseknek, amelyek sok or­szágban megbénították a parlamenti rendszert. Röviden ez az, amit az angol nemzet szócsöve — ahogy a Times című lapot másfél évszázad óta ne­vezik — a magyar belpolitikai helyzetről és vitéz Imrédy Béla tö­rekvéseiről megállapít. Nagyon figyelemreméltó megnyilatkozás ez, különösen a mai helyzetben, amikor hazánk valóban teljes szívvel és lé­lekkel kapcsolódik a tengelyhatal­mak politikájához és fenntartás nélkül harcol egy új és jobb Eu­rópa kialakulásáért. Mi nagyon jól tudjuk, hogy Magyarország nem ellenséges és támadó, hanem aktív békepolitikát folytat s szent meg­győződésünk, hogy ez a törekvése a berlin—római tengelynek, és a bolsevistaellenes egyezménynek is, amelyhez éppen most csatlakozott forma szerint Magyarország. De ép­pen a nyugati államokban gyakori az, hogy hamisan, vagy tévesen íté­lik meg a középeurópai helyzetet és a tengelypolitikát követő orszá­gok magatartását. Az angol világlap cikke tehát örvendetes tényként könyvelendő el. Azt látjuk belőle, hogy Nagybritán- niában is helyesen Ítélik meg a magyar belső politikai helyzetet. De látjuk azt is, hogy a magyar politika erélyes állásfoglalása a tengelyhatalmak mellett és a na­cionalista szellemű belső megújho­dás érdekében tiszteletet kelt mesz- sze külföldön is. Ez, semmivel sem több és semmivel sem kevesebb, tanulsága az egész világsajtót be­járt, feltűnést keltő angol cikknek és tudósításnak. Olyan időket élünk, amelyben minden nemzet, különösképpen pe­dig a kis országok mindegyike a maga erejére van utalva. Nem ele­gendő nagy szövetségeseink és ba­rátaink önzetlen támogatására szá­mítanunk, mert a magyar sors re­mélt jobbrafordulását itthou a ma­gunk portáján ,kell kiharcolnunk. Az elmúlt esztendőben sajnos a nyugati államokban még olyan po­litikai felfogás uralkodott, amely a kis államok részéről úgyszólván rossz néven vette, ha belső beren­dezésüket szociális és gazdasági berendezésüket nem a nyugati de­mokratikus országok mintájára ala­kították. Ma más időket élünk. Csak az az ország jelent erőt és tekin­télyt, amely zárt nemzeti egység­ben sorakozik fel. Csak a nemzet számíthat szerepre és életjogainak elismertetésére, amely habozás nél­kül és ha kell, a legélesebb eszkö­zökkel is kiharcolja az egészsége­sebb belső gazdasági és szociális rendszert. És maga keresi meg azt a külpolitikai vonalat, amely szá­mára életet és erőt jelent. A Magyar Élet Mozgalom, amely mindezeket a szempontokat, mind­ezeknek az igazságoknak a felisme­rését megtestesíti, elismerő vissz­hangot keltett nemcsak az ország lelkesedő tömegeiben, hanem a tá­voli külföldön is. Jól ismerjük azo­kat a méltató cikkeket és meg­nyilatkozásokat, amelyek a baráti nacionalista és jobboldali berendez­kedésű országokban nagy elismerés­sel adóztak a magyar megújhodás politikájának. S most íme látjuk, hogy nyugaton is tiszteletet kelt a magyar nemzet megmozdulása és szervezkedése. Biztató jelnek tekint­hetjük ezt a jövőre és egyben út­mutatásnak is arra nézve, hogy a Magyar Élet Mozgalom s Imrédy politikája számunkra valóban — az életet jelenti. fi mai helyzet fenntartása lehetetlen mondotta pécsi zászlóbontó^gyűlésén vitéz Imrédy Béla Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök vasárnap Pécsett tartotta a Magyar Élet mozgalmának zászlóbontó gyű­lését. A gyűlésen a miniszterelnök többek között a következőket mon­dotta : — Magyar földön magyar életet akarunk élni — mondotta a minisz­terelnök — ősi földön új magyar életet. Ez a célkitűzés az, amely vezetett akkor, amikor a Magyar Élet Mozgalmát meghirdettem. Cé­lom az volt, hogy ennek a moz­galomnak a megindításával eszmei alapot adjak az összefogásra. — A magyar közélet, magyar testvéreim, ma, sajnos, szomorú ké­pet mutat. Én nem keresem most, hogy hol és kinél van a hiba. Ha valaki a magyar jövőt akarja mun­kálni, tegye azt nyílt kiállással, harcoljon, ahogy mi is harcolunk, de történjen mindez egyenes, őszinte kiállásnak a jegyében. — A magyar lovagiasság a hű­séget is jelenti. Akik mellénk állot­tak, azok kezét nem engedjük el. Azokra a barátaimra támaszkodom, ségben maradunk, híven kitartottak mellettem. Ezért én hűséggel tar­tozom nekik. — De ez a hűség nem jelenti azt, hogy ne keressem minden becsületes magyar kezét, aki ugyanúgy akarja az új magyar életet, mint mi és aki ugyanúgy akarja felépíteni és át­építeni ezt az országot. Ezeknek az együttérző elemeknek az összefogá­sára indítottam meg a Magyar Élet­nek Mozgalmát, hogy azokat, akiket talán pártkeretek választanak el egymástól, de eszmei célkitűzések nem, és azokat, akik pártok kere­tein kívül szolgálják derék, becsü­letes munkájukkal a magyar életet, összefogjam és megmutassam az egész országnak és világnak: mi vagyunk azok, akik Magyarországot hivatottak vagyunk előbbre vinni, hogy mi vagyunk^azok, akik ebben az országban többségben vagyunk, akik nem szájaskodással, nem hang­gal akarjuk ujjáteremteni az orszá­got, hanem szorgos munkával. — Politikai pályám alatt nagyon sok támadás ért olyan, amelynek akik nehéz időkben, amikor átme- i elviseléséhez keresztényi alázat és netileg úgy látszott, hogy kisebb- sok türelem kellett. Az út, amelyen járok, az egyedüli helyes út — Érnek és érni fognak táma­dások, de nem adom fel a reményt, hogy akik most támadnak s akikkel szembenállók, azok is meg fognak győződni arról, hogy a hitem és meggyőződésem igaz és az út, ame­lyen haladok, a szebb magyar jövő­höz vezet. — Én fanatikus hittel hiszem, hogy az út, amelyen járok, az egye­dül helyes út. Ez ad nekem erőt akkor, amikor támadnak. De nem­csak hinni kell a vezetőnek, hanem engedelmeskedni is. Magyarország nem lehet a vezérkedők országa. Ebben az országban egy vezér van, a főméltóságú kormányzó úr. — Folytatnunk kell a harcot az­zal a túlhatalommal szemben is, amelyet a zsidóság gazdasági téren ért el. A harcot azonban törvényes fegyverekkel kell vívnunk és nem utcai verekedésekkel. Elég erős a keresztény társadalom, hogy leküzd- je ezt mérget és nem szorul sihede- rek husángjaira. A miniszterelnök ezután kifejtette, hogy mindent el fog követni a ma­gyar fajta erősítése érdekében, majd a katonai szellem szükségességéről beszélt. — A katonai szellem annyit je­lent, hogy egy nagy szent cél ér­dekében mindent, még az eletet is fel kell áldozni. A katonai szellem alázatosságot jelent és azt jelenti, bárhol állok, engedelmeskedem. A katonai alázatosságnak és fegye­lemnek kell, hogy átitassa a ma­gyarságot, ha el akar érni törté­nelmi céljai megvalósításához. — Tudom, — folytatta a minisz­terelnök — hogy a zsidókérdés meg­oldása, éppen úgy, mint a földbir­tokpolitika helyesebb mederbe való terelése átmenetileg járhat zavarok­kal és fennakadásokkal, de mégis át kell esnünk rajtuk, mert a mai helyzet fenntartása lehetetlen. A magyar föld népe áhítozik utána, hogy a maga ura legyen a portáján és a nemzetnek is érdeke, hogy mi­nél több saját felelősségére utalt, önálló kisexisztenciája legyen. — Az új magyar életben is lesz hierarchia, mint ahogy minden tár­sadalomban van, de ennek érték­mérője az lesz, hogy ki mekkora szolgálatot tud tenni nemzetének. — Az a célunk, hogy a szociális gondoskodás elterjedjen a leg­utolsó falusi kis házig s mindenki tudja, kitől várhat segítséget és bátorítást. Ha mindenkinek meglesz az érzése, hogy nincs elhagyatva, már javul a helyzet, mert érzi, hogy van, aki bajában mellette áll. — Én egyetlen totalitást akarok csak, — emelte fel hangját vitéz Imrédy Béla — a magyar testvéri szeretet totalitását. — Az áldozatkészségről szólva hangoztatta, hogy utolsó lehelle- tünkig áldoznunk kell, mert a nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom