Eger - napilap, 1939/1
1939-05-04 / 69. szám
Eger, L. évfolyam, 69. szám Aha 8 fillér ♦ Csütörtök * Trianon 20, 1939. május 4, ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fil~ lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP Két pohárköszöntő A Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter berlini látogatása során elhangzott pohárköszöntők felé érdeklődéssel fordul az egész világ figyelme. Ez érthető is, hiszen a mostani berlini látogatásról ugyanazt mondhatjuk, mint a legutóbb lezajlott római találkozóról: különleges világpolitikai helyzetben különleges jelentősége van ezeknek a megnyilatkozásoknak. A vendéglátó Németország részéről Ribbentrop birodalmi külügyminiszter üdvözölte a magyar államférfiakat az újjászületett nagyhatalom fővárosában. Hangsúlyozta, hogy a legújabb események a régóta bevált barátságot még inkább megalapozták. Nagy elégtétellel és megelégedéssel emlékezett meg a német külügyminiszter azoknak a területeknek a visszacsatolásáról, amelyeket annak idején minden jog és igazság ellenére szakítottak ki Magyarország testéből. Rámutatott a világ szine előtt arra, hogy Magyarországnak a komintern elleni egyezményhez való csatlakozása által a két ország között újabb kötelékek szövődtek, végül pedig annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a két nép kölcsönös bizalmán alapuló és a baráti Olaszországgal való szoros összetartozásban cselekvőén ható bizalom a béke záloga lesz mindenkor. Ha pedig egyes külföldi államok háborús uszítóinak és rémhírterjesztőinek megnyugtatására ez a világos és őszinte békeakarattól áthatott beszéd sem volna elegendő és még továbbra is folytatni akarnák azt a dicstelen akciót, amely az utóbbi hetekben a magyar-német jóviszony megbontását tűzte ki egyik feladatául, álljon itt Teleki Pál gróf magyar miniszterelnök pohárköszöntőjének néhány megállapítása : — A népeink között fennálló, ősidőtől meggyökerezett barátság mindig irányító tényezője volt ezer éves államvezetésünknek. A legújabb idők eseményei Magyarországnak a német nép iránt érzett ezt a mély barátságát az őszinte hála érzésében csak még jobban megerősítették, amikor a berlin- római tengelyben egyesült barátainkkal való együttműködésben és az ő támogatásukkal visszanyertük régi országunknak oly területeit, amelyeknek változhatatlan lelki rokonsága a magyar néppel most is húsz évi idegen uralom után teljes mértékben beigazolódott. — A magyar kormánynak szilárd az az elhatározása, hogy a tengely- hatalmakkal való bizalom teljes együvétartozás politikáját továbbra is folytassa és készséggel hajlandó együttműködni mindazokkal, akiket ugyanez a békés és barátságos szellem tölt el. A határozott politikai irány le- rögzítése és a cselekvő békeakarat megnyilatkozása ez a pohárköszöntő. De egyben válasz is azoknak, akik szegényes politikai mesterkedéssel el akarták híresztelni, hogy Németország meg akarta volna akadályozni Magyarország megnagyobbodását. Ennek természetesen az ellenkezője igaz, aminthogy felesleges fáradság volna azt is elhitetni a világgal, hogy Magyarország „Németország által fenyegettetve érezné magát.“ A berlin—római tengely nem az elnyomatás, az egyoldalú hatalmi érdek és a szűkkeblüség eszköze, hanem a béke és az igazság fontos instrumentuma. Csak éppen a „béke“ fogalmának van egyes külföldi országokban téves értelmezése. A mi felfogásunk és a tengely- hatalmak felfogása szerint az, hogy a béke erkölcsi tartalma, alapja: az igazság. Tapasztalatunk pedig a világtörténelmi példa fényes próbatételével bizonyítja, hogy a tengely- hatalmak béketörekvése az igazság megvalósítására irányul. Ebben a szellemben pedig békésen nyújtunk baráti kezet minden jóindulatú nép felé, amelynek ugyanez a felfogása. Hisszük és tudjuk, hogy a tartós békének és az igazi megbékélésnek ez az egyetlen útja s ezért üdvözöljük a berlini találkozó tényében valóban az igazságos béke egyik fontos zálogát. A gyűlést Braun Károly polgár- mester, a Szegénygondozó Bizottság elnöke nyitotta meg s bejelentette, hogy a gyűlés elnökségét vállaló dr. Hedry Lőrinc főispán elfoglaltsága miatt távolmaradását kimentette. Ezután dr. Petro Kálmán országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Röviden ismertette a Norma 10 éves történetét és sajnálattal állapította meg, hogy a Magyar Norma talán mindenütt jobban áll ma, mint Egerben. Éppen ezért a Bizottságot kibővítik és az adakozók körét kiterjesztik. A Bizottság elsősorban a főpapságra és a hivatalvezetőkre gondol, a város társadalmának színe- javát be akarja vonni a nemes célba. — Kérjük a város társadalmát — mondotta Petro Kálmán dr. — a napi munkán túl foglalkozzék az egri szegények ügyével. Nincs szebb, mint a szegényekkel törődni, sorsukat átérezni. Gondoljuk csak magunkat az ő nehéz helyzetükbe, s mingyárt könnyebben nyúlunk a pénztárcánkhoz. Akinek lelkisége közelebb áll a szegényekhez, azok készségesebbek a segítésre, mint a gazdagok. A társadalomnak vannak erkölcsi kötelezettségei: akinek több van, többet kell adnia. Kérésünk mindenkihez szól, aki csak segíteni tud. Tudjuk, ezt a kérdést csak szeretettel lehet megoldani. Számon fogjuk tartani, aki nem ad, vagy nem eleget ad. Az a sokat hallott gyanú, hogy a bevételeket eladminisztráljuk, alaptalan. A szegénygondozás adminisztratív költségeit az utolsó fillérig a város fedezi. Ki-ki a saját hatáskörében mozdítson meg egy követ. Agitáljanak szegényeink érdekében, az egy pengős adományból legyen két pengő, minden fillér egy csepp a szeretet tengerében. Felolvasta ezután a megalakítandó Nagybizottságba felveendők névsorát. A Nagybizottságon belül intéző bizottságot alakitottau, amelynek elnöki tisztét Kriston Endre püspök vállalta. A megjelentek ezután íveket vettek át, amelyekre összeírják a saját hivatali, vagy működési körükben mindazokat, akikre a társadalmi akcióban számítani lehet. Az így összeállított névkataszter lesz azután további alapja a gyűjtésnek. Dutkay Pál pápai prelátus, érseki helynök volt a következő felszólaló. Erélyesebb módszereket javasolt a szegényellátás költségeinek biztosiMegmentjük az Egri Normát Eger társadalma egységesen sorakozik fel a szegények ügyének támogatására Nagybizottság alakult és névkataszter készül az adakozókról Évek óta nem titok már, hogy az intézményes szegénygondozás Egerben megfogant nagy szociális eszméje: az Egri Norma nehézségekkel küzd. A válság két eredőre vezethető vissza; egyik: a gazdasági nehézségek miatt egyre növekedő szegénység, a hatósági ellátásra szorulók számának folytonos szaporodása. A másik ok, és ez legalább is annyira szembetűnő, mint az előbbi, a társadalom áldozatkészségének csökkenése, az adakozás megcsappanása és ennak következményeként a szegényellátás céljaira szolgáló jövedelmek apadása. Bizonyos, hogy a társadalom jelentősebb részére súlyosan nehezednek a megromlott gazdasági viszonyok, a jövedelmek és bevételek csökkenése az életszínvonal általános sülyedését eredményezte. Annál meglepőbb, hogy a társadalomnak ez a nehezebb köiülmé- nyek között élő rétege nagy részben, még áldozatok árán is, erejéhez mértei, eleget tesz szociális kötelezettségeinek, s az embertársi szeretet Íratlan parancsai alól eppen azok vonják ki magukat és vonják el Istentől adott javaikat, akik jobb anyagi viszonyok között élnek, akik nagyobb részt vállalhatnának és kellene vállalniok a társadalmi ínségenyhítés áldozataiból és terheiből. Mert előfordulhat-e az, hogy Eger leggazdagabb polgárának, dús javak birtokosának áldozatkészsége ne terjedjen tovább, mint egy szerény jövedelmű középiparosé ? Bátran leszögezhetjük tehát, hogy az Egri Norma válságának alapvető oka ebben van, a szociális közszellem hiányában, s ha ez a helyzet tovább is fennmaradna, a nagy alkotások és a hősi szellem városa, Eger maga sorvasztana el és tagadná meg a tevékeny és áldozatos közösséget egy olyan gondolattal, a- melyet maga adott az országnak és maga valósított meg elsőnek. Ez a helyzet indította Eger város Szegénygondozó Bizottságát arra, hogy új eszközöket keressen a Norma megerősítésére és a szociális terhek egyensúlyának biztosítására a társadalmi rétegek között. Hétfőn délután nagygyűlést hívott egybe a Bizottság a városháza nagytermébe, a gyűlésen a tagok nagy számban vettek részt és több hozzászólás után elhatározták, hogy az egész szegényellátást új alapokra helyezik, s a Norma mellett felsorakoztatják mindazokat, akiknek hozzájárulásáról az egri szegényügy nem mondhat le.
