Eger - napilap, 1939/1

1939-04-23 / 63. szám

Ae a 12 FILLÉR # Vasárnap ♦ Eger, L. évfolyam, 63. szám. Trianon 20,1939. április 23. ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra: 1 pengő 50 fil­lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum földszint 3. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János Nyomda. Telefón: 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP Elöl a békés és §aol a háborús szándék Pár nappal ezelőtt Roosevelt el­nök felhívást intézett a tengely- hatalmakhoz a tartós európai béke megalapozása érdekében. A Duce a napokban válaszolt erre a meg­hívásra s ez a válasz fényes bizo­nyítéka Roosevelt aggodalmai alap­talanságának. A Duce válasza béke­válasz volt, mert arra utalt, hogy amikor Olaszország a legnagyobb lendülettel és erővel készül az 1942-es világkiállításra, egyáltalán nem gondol arra, hogy bárkit meg­támadjon. Ez a világkiállítás a béke munkájának apotheozisa lesz, azok­nak a nagy gazdasági és kulturális eredményeknek a bemutatója, ame­lyeket a fasiszta Olaszország elért. A civilizáció olimpiájának nevezte Mussolini ezt a kiállítást, amelyre a világ nemzeteit meghívta. „Noha láthatóan zivatarfelhők is mutatkoznak, mi ennek ellenére folytatjuk munkánkat s ezt jó jel­nek kell tekinteni a jövőre nézve“ — mondotta a Duce. Ezek a zivatar- felhők nyilván nem a tengelyhatal­mak oldalán gyülekeznek, mert ak­kor nem beszélt volna róluk a Duce. A zivatarfelhőket azoknak az olda­lán kell keresni, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy Európa politikai egyensúlya az utóbbi esz­tendőben hatalmasan megváltozott. Helyesebben nem megváltozott ez az egyensúly, hanem helyreállott, mert azt az állapotot, amelyben Eu­rópa a békekötéseket követőleg seny- vedett, egyáltalán nem lehetett egyen­súlyi állapotnak tekinteni, hiszen a háborúban győztes hatalmak egy­szerűen diktáltak a legyőzötteknek. Igazán nem a győztes államok belátásán, vagy jóindulatán fordult meg, hogy megszűnt ez az állapot, hanem azon, hogy Németország le­rázta a versaillesi békeszerződés bilincseit, a világ egyik legnagyobb katonai és ipari hatalmává fejlő­dött a nemzeti szocializmus erőfe­szítései által, továbbá azon, hogy Olaszország nem volt hajlandó vál­lalni a győztes államok sorában neki kiosztott nevetséges szerepet, amely egyáltalán nem állott arány­ban a háborúban hozott erőfeszíté­seivel, hanem a fascizmus nemzeti megújhodásának útjára lépve, Európa egyik legnagyobb hatalmává fejlő­dött. Amikor azután a két állam egymásra talált s a Berlin—Róma tengely élő és ható erő lett az európai politikában, természetes, hogy sok mindennek meg kellett szűnnie azok közül a bajok és igaz­ságtalanságok közül, amelyek a bé­kekötések következményei voltak. Nem kell mindjárt háborús szándé­kokat tulajdonítani államcsoportok­nak és azok szövetségeseinek, ha azok nyíltan megmondják, hogy igazságtalanságnak tartották Euró­pának háború utáni újrarendezését s hogy véleményük szerint még azok a változások sem hozták meg a teljes egyensúly és kiegyenlítődés érzését, amelyek az utóbbi eszten­dők során kétségtelenül olyan mély­reható módon nyúltak bele Európa földrajzi és néprajzi kérdéseibe. Bár Olaszország és Németország saját erejével sok vonalon változtatott s ezzel közelebb jutott igazságos igé­nyei kielégítéséhez, még mindig vannak megoldandó problémák. Az természetes, hogy mi magyarok sem tekinthetjük lezártnak a trianoni béke igazságtalanságainak jóvátéte lét azokkal a területi változásokkal, amelyeknek a közel hónapokbn ör­vendező tanúi voltunk, mert hol van az, amit visszakaptunk területben és népességben attól, amit Trianon elvett tőlünk ? Amikor Mussolini ebben a be­szédben újból megállapította, hogy Róma és a tengely politikájának a béke és az együttműködés a célja, amelynek Olaszország és Németor­szág már sok kézzelfogható bizo­nyítékát nyújtotta, ezzel egyben a magyar külpolitika célkitűzéseit is jellemezte. Mi nem akarunk mást, mint a tengelyhatalmak oldalán résztvenni ebben a békére és együtt­működésre irányuló politikában, mert hiszen nem tekinthetjük a béke ve­szélyeztetésének azoknak az igé­nyeknek hangoztatását, amelyekre nekünk néprajzi és történelmi jo­gaink vannak. Mussolini válasza akár a mi válaszunk is lehetett volna. Roosevelt elnök tehát megnyu- godhatik. Az európai békét nem fe­nyegeti veszély, legalább is azok részéről nem, akiket ő mint a béke háborítóit próbálta a világ közvé­leménye elé állítani. Inkább nézzen körül azokban az államokban, ame­lyekről azt véli, hogy a béke apos­tolai, vájjon nem ott készülnek-e azok a politikai intrikák és nem onnan irányítják-e azokat a politi­kai hadmozdulatokat, amelyekre a béke megőrzéséért minden áldozatra kész tengelyhatalmaknak válaszol­niok kell, éppen ezért, hogy fel ne boruljon az a béke, amelyet Roose­velt félt és megmenteni akar. Sok­kal nagyobb és jobb szolgálatot tenne a világnak, ha jó tanácsait Teleki Pál gróf miniszterelnök Csáky István gróf külügyminiszter­rel Rómából hazatérőben a vonat­ban fogadta a MTI munkatársát és előtte a következőképpen nyilatko­zott római látogatásáról: — Visszapillantást, vetve az olasz földön eltöltött napokra, meleg szív­vel emlékszem vissza arra a ré­szünkre felejthetetlen fogadtatásra, amelyben a nagy Olaszország Du céja, kormánya és népének minden rétege bennünket részesített. Ugyan­azoknak a baráti érzelmeknek meg­nyilvánulását érezhettük ottartóz- kodásunk alatt, amelyektől áthatva mi Rómába indultunk. Nagy öröm­mel mentünk a baráti Olaszország­ba és most a legteljesebb meg­elégedéssel térünk onnan vissza. Római megbeszélésünk a Dúcéval és a vezetése alatt álló kormány tagjaival a legszivélyesebb légkör­ben folyt le és a hivatalos köz­leményből már ismeretes jó ered­ményhez vezetett. Azzal az érzéssel térünk vissza hazánkba, hogy hasz­nos munkát végeztünk. Ez az uta­zásunk is bebizonyította, hogy az olasz—magyar barátság mélyen és szilárdan gyökerezik népeink szívé­ben. Az európai mai feszült légkör­ben biztos és szilárd nyugalmi pon­tot jelent a roma—berlini tengely­hez fűződő eme baráti sorsközös­ség, amely nem irányul senki ellen. Eger, április 22. Eger belső területén és külső ré­szein a makadám utak meglehető­sen megromlottak, úgy, hogy köz­lekedési és idegenforgalmi szem­pontból egyaránt szükségesnek mu­tatkozott a fontosabb útvonalak rendbehozatala. A város tavaszi útépítési programmja el is készült és a megvalósitás előtt áll. Már eddig is több helyen meg­indultak az útjavítási, illetve út­építési munkálatok s még további útjavításokra van kilátás. A Ver- bőczy utcában már folynak a mun­kálatok. Az útépítéshez szükséges és mérséklő befolyását azok felé is érvényesítené, akik talán a béke jelszavával a szájukon tetteikkel új világkatasztrófa felé vezetik az em­beriséget. A béke és az igazság eszméjéből táplálkozó közös célok követésében halad tovább előre Magyarország Olaszországgal és Németországgal karöltve harmónikus együttműkö­désben a tengely többi barátaival. A MTI munkatársa ezután ér­deklődött arról, hogy milyen be­nyomást váltott ki a pápánál tör­tént kihallgatás. — Nem is gondolhatok Rómára anélkül, — válaszolta Teleki Pál miniszterelnök — hogy ne emlé­kezzek arra a rendkívül?', nagy ha­tásra, amelyet a pápa Öszentségé- nél történt kihallgatásom tett rám. A Szentatya engem és Csáky Ist­ván külügyminisztert közel egy­órás különkihallgatáson fogadott, miközben meleg szeretettel beszélt Magyarországról és a magyar nép­ről, amely őt, mint ismeretes, hó­doló ragaszkodással zárta a szívébe még abból az időből, amikor a ta­valyi eucharisztikus kongresszus és Szent István-év megnyitása alkal­mával oiy ritka méltósággal kép­viselte XI. Pius pápát és amikor oly sok tanujelét adta Magyaror­szág iránti kitűnő rokonszenvének. XII. Pius pápa az egész magyar küldöttség előtt apostoli áldását adta az egész magyar népre, ame­lyet most visszatértemkor a Szent­atya iránti mély hálával eltelve tolmácsolok honfitársaimnak. kőmennyiség már a helyszínen van a következő utcákban: Samassa-tér, Hunyadi-tér, Koháry utca. A kör­nyéken két teljesen új utca is épül. Inségakció kapcsán indúl meg az út­építés az Erdődy-téren, Neumayer és a Honfoglalás-utca betorkolá- sánál. Valószínűleg sikerül megjavítani az utat a Tűzoltótéren, Trinitárius, azután Csíky Sándor, a Pető utcák­ban. A Türk Frigyes utca elejét kemény kővel rakják ki. Végül tervbevették a Knézich Károly, a Györgyényi és a Kertész utcák megépítését is. Teleki Pál miniszterelnök: Azzal az érzéssel térünk vissza hazánkba, hogy hasznos munkát végeztünk Magiadul! a tavasai útépítő ggerbea

Next

/
Oldalképek
Tartalom