Eger - napilap, 1939/1
1939-03-30 / 50. szám
2 EGER 1939. március 30. Schiller cipőgyárig » Gaál ci kaphatók, Főposta mellett Telefon 415. A város a jelenlegi sportpályát átengedi a MESE-nek Kedden délelőtt a MESE elnöksége, Okolicsányi Imre alispán vezetésével a pályaépítés ügyében értekezletet tartott, amelyen megjelent Mattyók Aladár műépítész, az OTT kiküldöttje is. Mattyók Aladár tanulmányozta a terveket és a pályaépítés körülményeiről részletesen tájékozódott. Az értekezlet végül is a következőket szögezte le: A város kötelező ígéretet tesz arra, hogy a jelenlegi sportpályát korcsolyapálya céljaira átengedi. Nyáron ezen a területen megfelelően kiépített gyermekjátszótér lesz. Addig az OTT további segélyt nem utalványoz a pályaépítésre, amíg a határoz. A jelenlévő Braun Károly polgármester kijelentette, hogy a város hajlandó ezt a megoldást elfogadni. A jelenlegi sportpályára azért van szükség, mert az új terület füves lesz és ezen jégpályát létesíteni nem lehet, mert a füves talaj tönkremegy. Okolicsányi Imre alispán rámutatott arra, hogy az építés megkezdése előtt rendkívül fontos a Lukács-féle telek egy részének megszerzése, ha másként nem, kisajátítás útján. Az új helyzet szerint az északi oldalra tervezett klubház a jelenlegi pálya nyugati kapujához kerül és egyaránt szolgálja a jégpályát és az új sporttelepet. város az átengedés kérdésében nem ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Kiöntött Heves megyében az öt méterre dagadt Tárná A víz elöntötte a Tarnaörs, Erk környéki tanyákat Utászok végzik a mentést — Viszneken ugyancsak kiöntött a patak Az olvadás és az utóbbi napok tartós esőzése a patakokat mindenütt megduzzasztották és helyenként komoly árvizeket okoztak. Ma reggel a vármegye több községéből érkeztek riasztó jelentések, amelyek az árvíz pusztításairól szólnak és a hatóságok segítségét kérik. így a gyöngyösi járásban Visznek községet árasztotta el a Mátrából alázúdúló hegyi patak és jelentékeny részeket öntött el a községből és határából. Igen súlyos a helyzet Erk és Tarnaörs környékén, ahol a Tárná áradása pusztít. Időnkint a sajtóban hallunk egyet- mást nemes északi rokon testvéreinkről, az észtekről, egy-egy hivatalos személy kitüntetése, érkezése, vagy egy kiállítás, egy matiné méltatása alkalmából. Most is hallottunk az észtekről abból az alkalomból, hogy az észt külügyminiszter Ofőmél- tóságának a legnagyobb észt rendjelet nyújtotta át és egyidejűleg megnyitotta az észt kiállítást a Nemzeti Szalonban. Még tart Budapesten az észt kiállítás, ezer és ezer magyar nézi meg nagy érdeklődéssel és méltó, mert mint művészettörténeti doktor is a legmélyebb elismeréssel kell adóznom az észt művészetnek, amely speciális témáival egész különleges lendületet ad az európai művészetnek. Ez alkalommal talán nem érdektelen egy kis ismertetést írnom Tallinról, az észt fővárosról, nem geográfiái és statisztikai beszámolót, hanem inkább az észt intelligencia, A Tárná vízállása az utóbbi napokban 4 méter 90 centiméterre emelkedett és a folyó ma hajnalban áttörve a gátat elárasztotta a két község körül fekvő tanyákat. A tanyák lakói a háztetőkre menekültek és ott várják a segítséget. A vármegye alispánja és a veszélyeztetet területek főszolgabírái minden intézkedést megtettek .és utászok segítségét kérték a szorongatott lakosság életének megmentésére. Tapasztalatok szerint a Tárná évtizedek óta nem ért el ilyen szintmagasságot. a felsőbb tízezer körében tett társadalmi tapasztalataimról, miután a balti államokban tett tudományos utam alkalmából néhány rendkívül kellemes napot töltöttem Tallinban. Őszintén szólva mindig az volt az érzésem az észt—magyar barátságról, hogy az egy hajánál fogva előráncigált valami, néhány szobatudós nyelvészeti agyréme,pár nyugdíjas úr unalma, egy-két charlatán érvényesülési akarása. Mikor Rigában a D 7 express hálókocsijába beszálltam egy igen kellemes, de a túlzsúfolt programútok miatt fárasztó nap után, azt hittem, hogy Tallinig nyugodtan fogok pihenni. Egyszerre magyar beszédre ébredtem fel. Bármennyire is álmos voltam, figyelni kezdtem, ki beszélhet errefelé, kétezer kilométerre hazámtól, magyarul. A legnagyobb bosszankodásomra egy szót sem értettem a beszédből, pedig meg mertem volna esküdni, hogy magyarul beszélnek. Már-már azt kezdtem hinni, hogy a lett vutki hatása alatt állok, amikor a belépő észt vámhivatalnok szavaiból kivettem, hogy ez bizony nem magyar, hanem észt beszéd, amely hang- súlyozásában, kiejtésében össze- tévesztésig hasonlít a mienkhez. Mint később megállapítottam, a legprimitívebb szavaink még hasonlítanak is, mint kéz-kezi, víz-vízi, lök-lük stb. így hát nyelvészeink előtt titokban bocsánatot kértem. Tallin a legszebb fekvésű város talán a világon. A tenger partján fekszik, a német lovagrend által alapított hatalmas vára még ma is teljes épségében áll, a város falai is tornyokkal ékítve, egy északi Nürnberget érzékeltetnek. Az európai műemlékvédelem Tallintól vehetne leckeórákat, az épületek százai vannak ugyanabban az állapotban, amint azokat annak idején a gótika, a renaissance, a barokk, az orosz stíl megteremtette. Hetekig lehet nézni a régi épületeket s a műértő még mindig nem látott mindent, még mindig új látni s tanulni- való akad. A városfalakon kívül eső hatalmas városrészekben pedig a modern technika minden vívmányával felszerelt és berendezett épületek állnak és fejlődnek. A szállodák, magánlakások, középületek komfortban sokkal tökéletesebbek, mint akár Páris vagy London, mivel itt az orosz uralom után mindent élőiről kellett kezdeni és az észteknek szerencsére volt annyi „szívük“, hogy mindent a legszebben, legtökéletesebben intézzenek el egy csapásra. Ott nincs úgy, mint nálunk, hogy először kiaszfaltoznak egy utcát, azután kibontják a csatornázása miatt, majd a vízvezetékért, majd pedig az úttestet szélesítik. Ott minden már előre tervszerűen, célirányosan alakul. Hogy az észt-magyar barátságba a legsikeresebben belepillanthattam, azt annak is köszönhetem, hogy március 15-ét is Tallinban töltöttem. A lelkes, bár magyarul egy szót sem tudó tiszteletbeli konzulunk, Raud, az észt-magyar társasággal megünnepelte a kereskedelmi kamara gyönyörű palotájában a magyar nemzeti ünnepet, amelyre természetesen én is hivatalos voltam. Azt hittem, hogy régi elgondolásom személyei lesznek csupán ott, azonban csalódtam. A város színe-java töltötte meg, megfelelő ünnepélyes öltözettel a termet. A terem magyar címerekkel és nemzeti színekkel volt díszítve. A műsor szereplői az észt művészvilág előkelőségeiből kerültek ki, így a rádió dirigense R. Kuli, a legnagyobb énekesnő Olga Lund, kik Erkel, Liszt, Lavotta, Kodály, Dohnányi stb. legszebb szerzeményeit adták elő. A bevezető beszédet A. Jürina, a magyar-finn-észt társaság elnöke mondta, a zárszót TALLIN pedig Raud konzul. A nap jelentőségét pedig dr. Fazekas talini egyetemi lektor barátom méltatta. [Szív- bemarkoló volt távol a hazától a magyar himnuszt hallani. Hogy ebben is utánozza az észt a magyart, a Hotel Nordban hatalmas arányú, de zártkörű áldomást tartottunk. Bár hiányzott a paprikás csirke, de annál inkább pótolta az ottani specialitások tömkelegé, melyek között a legegyszerűbb ételek voltak a legfinomabb kaviárok, homárok, csigák. Bár, mint minden északi nép, erős snapszoknal hígítja az étkezést, tiszteletemre a budafoki állami pincegazdaság töltésében „egri pigafert“ kínáltak. Tallin érdekessége, hogy 30 ezerrel több nő él ott, mint férfi, ami egy százezres városnál szembeszökő aránytalanság. A híres, szép tallini nőkért aztán a környező államok, különösen a svédek válogatott gavallérjai versenyeznek, onnan nősülnek. Bár az én megállapításom szerint ez a 30.000, amely „még kapható“, semmiesetre sem a szebbik 30.000. Természetesen vannak egészen hihetetlen szépségű, vagyonú és társadalmi helyzetű hölgyek is, akik szabadok, de ezek nem svéd vagy lett férjekre várnak, hanem középeurópai álomlovagra. A nők, de a férfiak is általában nyugodtak, hidegek. A hölgyek nyugodtan mehetnek 12 után éjjel magukban — a gavallér nem is vesz annyi fáradságot, hogy hazakisérje — senki nem molesztálja őket. Általában nagy a szabadság, az egyenlőség a nőknél, akik a férfit egyenrangú félnek tekintik és szoktatják, nem pedig mint minket magyarokat tekintenek e téren: zsarnoknak. A kávéházak csak nőkkel vannak tele, még pedig már a korai reggeli óráktól kezdve, hol a barátnők hamisítatlan gerbeaudi szokás szerint mindent megtárgyalnak. A főcél a tisztességes férjhezmenés és lehetőleg minél messzebbre.Érdekes példa, hogy egy a közeljövőben Magyarországra készülő hölgy, midőn bemutatott a volt külügyminiszter és képviselőházi elnök követi ideje alatt Berlinben nevelkedett mozisztárszépségű lányának, azon tréfámat, hogy miként valamikor egy magyar kapitányért tíz fogoly török béget adtunk cserébe, úgy tíz magyar gavallért fogok helyette bemutatni, annyira komoHúsvéti ajándékok nagy választékban, csokoládé figurák és dobozos cukorkák olcsón beszerezhetők Bétánál, Almagyar-u. 18. Telefon: 361.
