Eger - napilap, 1939/1

1939-01-01 / 1. szám

2 1939. január 1. EGER Táviratok a világ minden részéből. Imrédy Béla miniszterelnök teg­nap az ónodi kerület több községé­ben ismertette a kormány program­ját. Délelőtt Hejőcsabán, délután pedig Ónodon mondott a miniszter- elnök nagyobb beszédet, amelyben ismertette a kormány reform politi­káját, szociális célkitűzéseit. Hang­súlyozta a miniszterelnök, hogy po­litikájának középpontjában a falu szociális helyzetének javítása áll, külpolitikai tekintetben pedig a tengely hatalmakkal való szorosabb együttműködést hangoztatta a füg­getlen, öncélú, öntudatos nemzeti politika biztosításával. — Csáky Ist­ván gróf külügyminiszter az ózdi kerület mandátumát tegnap vette át a miskolci városházán. A man dátum átadásánál jelen volt Imrédy Béla miniszterelnök és Jaross Andor miniszter is. Csáky István meleg szavakkal köszönte meg a küldött­ségnek a kerület bizalmát. — Kassán az Egyesült Magyar Párt most tar­totta meg a felszabadulás után első ülését, amelyen igen nagy számban vettek részt a párt vezetői. Az ülésen elhatározták, hogy a párt működését továbbra is változatlan szellemben vezetik tovább. — A szlovákiai magyar kulturegylet Nyitrán tartotta gyűlését, amelyen megjelent Eszterházy János is. A gyűlésen elhatározták, hogy a kul- túregylet működését kiterjesztik a vegyes lakosú falvakra is. Szóba került az iskoláztatás ügye is és megállapították, hogy a Felvidéken jelenleg 50 magyar iskola 150 ta­nítóval, a Kárpátalján pedig 15 ma­gyar iskola működik. A gyűlésen elhatározták az iskolák fokozottabb anyagi támogatását és további is­T SZEM hashajtó dragée ß IZWSITJA A jó EM ESZTEST kólák felállításának szorgalmazását. — A szlovákiai országos hivatal tegnap váratlanul népszámlálást rendelt el, amit ma végre is hajta­nak. A népszámlálás során azt is megvizsgálják, hogy kinek van il­letősége a mai Szlovákia területén. — Hácha cseh köztársasági elnök táviratban fejezte ki újévi jókívánsá­gait Horthy Miklós kormányzónak.— Hitler vezér és kancellár az újév alkalmából felhívást intézett a biro­dalom lakosságához, amelyben ki­emeli, hogy a nemzeti szocializmus első éveiben a belső megerősödést tűzte ki célul, az utóbbi évek a külpolitikai kérdések megoldását Az új év küszöbén munkatársunk felkereste Braun Károly polgármes­tert, hogy megkérdezze [a jövő év kilátásairól. A polgármester a következőket mondotta: — 1939 lesz a városi háztartás életében a legmélyebb pont. Igen Eger, december 31. Az egri Szegénygondozó Bizott­ságnak sikerült Mécs Lászlót, a ki­váló papköltőt egri előadóestre meg­nyernie. Az előadóest minden való­A nyelv élő valami, mely állandó | változásoknak van alávetve. Szavak | esnek ki a használatból és újak ke­letkeznek helyettök. A nyelv fájá­ról lepergő levelek megtermékenyí­tik a nyelv talaját s ebből a humusz­ból új élet fakad. A nyelvvel együtt változik azután a stílus is, a szavak használata és kötése, a mondatfüzés, sőt az írásban közölt mondanivalók egész szerkezete. Ezt már az irodalmi műveknél is tapasztalhatjuk s innét van újabban, hogy a múlt század második s har­madik negyedének íróit mai nyelvre iparkodnak átültetni, mint azt pél­dául a Jósika regényeinél teszik. S ha már az irodalmi művek is eny- nyire a kor és a sajátos nyelvhasz­nálat hatása alatt állanak: mennyire hat a kor az újságok nyelvezetére. Hiszen a hírlap a napi élet króni­kása, tehát nyelvében is alkalmaz­kodik születési idejének szokásai­hoz, beszédmódjához: a divathoz. Ennek igazolására szedtem össze pár hírt a régi „Eger“ számaiból, melyek világosan mutatják, hogy miképen gondolkoztak az emberek 70—80 esztendővel ezelőtt s bizo­nyítják azt is, hogy a jól szerkesz­tett hírlap mindenütt taníthat, ha akar s ha jószándékú. Kezdem egy halálozási hírrel, mely 1872-ben szept. 12-én jelent meg a 37. számban. „Polgártársaink jelesebbjeinek sorából ismét kiragadt egyet a halál. Juhász János hit. ügyvéd, Eger város volt főbírája, a köz­ügyek terén fáradhatatlan munkás­sága-, lelkes buzgalma-, gazdag ismeretei-, higgadt, komoly gon­dolkozásmódja- s igazságszeretete-, a magánéletben pedig megnyerő, eredményezték. A további cél — mint a felhívás mondja — a had­sereg megerősítése, a négyévi terv végrehajtása, az új területeknek a birodalomba való bekapcsolása. — Daladier francia miniszterelnök hol­nap délelőtt 10 órakor indul el Párisból Toulonba, ahonnan tovább folytatja útját Korzika és in­nen majd Tunisz felé. — Vajda- Vojvada Sándor, akit a román kor­mány berlini követté akart kine­vezni s aki rövidesen Németország­ba akart utazni, felesége betegsé­gére való hivatkozással lemondta berlini útját s a hírek szerint a kö­veti kinevezést sem fogadja el. szigorú takarékosságra lesz szük­ség, hogy ezen túljussunk. 1940- ben már enyhül a helyzet, mert több adósságtól megszabadulunk, 1941-ben már fóllélekzik a város, az üzemek szanálása befejeződik és megkezdődhetik, persze igen óvato­san az alkotó munka. színüség szerint január 14 én lesz a Városi Színházban, ahol Mécs László legújabb verseiből szaval. Az érde­kes és szép élményt ígérő est iránt példátlan érdeklődés nyilvánul meg. barátságos modora- s előzékeny­ségéről általán ismert s közbe- csülésben álló férfiú nincs többé!“ Majd, midőn gyászjelentését és rövid életrajzát közli, így fejezi be híradását: „Kit ily jeles élet­pálya, annyi szép s nemes tettek emelnek ki polgártársainak sorai­ban, az nem halt meg a jövőnek, mely előtt derék példaként fog mindenha tündökölni, — se tudat­ban lelje legfőbb vigaszát a bol- dogultnak kesergő családja.“ Manapság a halálozási hírekkel könnyen végez a sajtó. Egyszerűen közli a tényt s nagyon kivételes eset, ha az elhunytnak érdemeiről ily részletesen számol be s még rit­kább, hogy mint követendő példát állítsa az élők elé. E hir terjengős­nek látszik ugyan, de tartalmas és oktató is egyszersmind. Még érdekesebbek a házassági hírek, amelyeket manapság szintén csak mint tényt jegyeznek föl a hírlapok, de szinte kivételes, ha csak egy-két jelzőt is tesznek a házasságra lépők neve mellé. Ré- gente nem így fogták fel a dolgot s talán az érdekeltek zokon is vet­ték volna, ha a sok díszítő jelző elmarad a mennyasszony, vagy vő­legény neve mellől. Lássunk erre is példát. Az egyik 1876-ban jelent meg az „Eger“ ha­sábjain (okt. 26., 46. szám). „(Hymen) Hölgykoszorunknak is­mét egy kedves és bájos rózsáját szakasztá keblére. Balzó Etelka úrhölgy, városunk egyik derék, veterán polgárának ép oly művelt, mint szeretetre méltó leánya, múlt kedden, f. hó 24-én tartá menyek- zőjét művelt fiatalságunk egyik kiváló tagja-, lapunk szép tehet­fi jöuő éu lesz a udrosi háztartás életében a legmélyebb pont Mécs László előadóestét tart az egri szegénygondozás Javára Szerelvények az „Eger“ régi számaiból ségű, szorgalmas munkatársa-, dr. Kősztler József gyakorló komeop. orvossal. ... A díszes násznép részvéte mellett végbe­ment fényes esküvőt a meny­asszonyi háznál, otthonias, ba­rátságos, fesztelen kedélyesség, eleven, talpraesett, s különösen a násznagyok részéről is igen süke- rült pohárköszöntések, de legkivált a bájos menyasszony nyájassága, vidám kedélye s szeretetre mél­tósága által is fűszerezett lakoma követte, melyet a messze éjig tar­tó, a mindvégig derült hangulatú táncmulatság zárt be. Szivünk mé­lyéből kívánunk a derék ifjú pár nemes frigyéhöz tartós zavartalan boldogságot.“ Csak természetes, hogy a nyo- szolyóasszonyokat éppen úgy felso­rolja, mint a násznagyokat, nyo- szolyóleányokat és vőfélyeket s — mint látjuk — nem fukarkodik a fiatal pár egyéniségének áradozó jellemzésétől. A másik himenhír az 1872. évf. 48. számában jelent meg november 28-án. „(Hymen). Párádról írják la­punknak: Néhai Sir Antal, egy­kor Eger egyik legbuzgóbb pol­gárának fia, Sir Lajos, egri fü- szerkereskedő, vasárnap, f. hó 24-én tartá esküvőjét Párádon, Slovák Ferenc-, a parádi üveg­gyár igazgatójának szellem- és kellemdÚ8 leányával: Annával. A menyegző, a menyasszonyi ház­nál, nagyszámú rokonok és bará­tok részvétele mellett, fényes vi­galommal tartatott meg, hol az ifjú pár boldogságára sok pohár üríttetett ki.“ Mint ebből a hírből látjuk, a vő­legény édesatyjáról emlékezik meg elismerő szóval s valóban, aki is­meri Egernek ezt a korát, jól tudja, hogy Sir Antal nagyon érdemes, te­kintélyes kereskedő volt Egerben s ő alapította nálunk az első magán­jellegű gyorskocsi vállalatot. Csak még a színházi rovatból akarok megemlíteni egy-két jellemző példát. Ezek egyrészt azért érdeke­sek, mert annak a kornak szokásos stílusát, másrészt a lapnak oktató törekvéseit tükrözik vissza. De nem utolsó korfestő természetük sem, mert éppen közleményeikkel és ta­nítói szándékukkal nyújtanak mű­velődéstörténeti adatokat. 1866. február végén kezdette meg játékát az Egri Kaszinó nagyter­mében Csaby társulata. Az első elő­adásokról szóló tudósítások után a következőket mondja lapunk (8. sz ): „Színház. . . észrevehette a tár­sulat, hogy közönségünk finom íz­lése még nem qualifikálódott oda, hogy színirodalmunk számos él­vezhető csemegéi helyett ily sü- letlen, sikamlós, emészthetetlen kotyvasztékkal beérje, s ha las­sacskán újra nekiindult Thalia temploma látogatásának, ilyes­mikkel igen könnyen el lehet riasztani. Legyen elég ennyi figyel­meztetésül.“ Ugyanez a színházi tudósítás azon­ban a közönséghez is intéz megro- vási kalandot a következőkben: „ . . Még egy pár szerény ész­revételt szeretnénk színház-láto­gató nemes ifjúságunkhoz koc­káztatni, ha — meg nem haragud­nának. Míg egy részük ugyanis, felvonások közt csapatostul vo­nul a culissák mögé, hogy bírá­lati-gyakorlataikat melegében s „in facie loci“ nyilváníthassák az érdekelteknek, — addig egy pár komolyabb hangulatú, hátul mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom