Eger - napilap, 1938/2

1938-11-26 / 187. szám

ÄB a 8 FILLÉR

Eger, XLIX. évf. 187. szám. ♦ Szombat ♦ Trianon 19, 1938. november 26.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR.

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FÖLDSZINT 3. - TEL: 11.

— KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA: EGER. TELEFON: 176.

— POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54 558. SZ.

Felháborodással

és mély megvetéssel nézi a magyarság azt, a kétszínű, sőt már nem is kétszínű pártpolitikai játékot, amely- lyel néhány megriadt képviselő az alkotmányvédelem nagyképü és hazug ürügye alatt elgáncsolni igyekszik a magyar reformpolitika űtját I s vele egy becsületesebb, tisztább, emberségesebb magyar élet megteremtését.

Érdemes elolvasni azok neveit, megismerni azok munkásságát, akik Sztranyavszky Sándor vezetésével néhány napi kínos topogás, tapoga- ' tózás után kiléptek a Nemzeti Egység Pártjából. Érdemes azért, mert ez a megismerés megmutatja, miért kellett a még nem kész időkben felrobbantani azt az egységet, amely nek fenntartása külpolitikai szempontból szükséges, belpolitikailag enyhén szólva illő lett volna, még akkor is, ha már régóta csak látszatot jelentett.

Azon a szégyenletes ülésen, amelyen Imrédy Bélát leszavazták, a j politikai haszonlesés és egyéni pozícióféltés még egyszer s remél hetőleg utóljára felmozdult érdek- csoportjai, azon az ülésen kiderült, | hogy tervek és programok tekin- i tétében nincs eltérés a kilépettek és bentmaradottak, az ellenzék és ; a kormánypárt között. Legalább is a szónokok azt állították valameny- i nyien, csodálatos egyértelműséggel. Azonban éppen ez a csodálatos egyértelműség válik gyanússá a távoli szemlélő előtt.

Sztranyavszky Sándor az alkot- j mányvédő hős méltóságának kozmetikai nyomaival, a jövőbelátás sá- máni jelképbeszédével szólott egy szekérről, amely lefelé gurul a lejtőn s amelyet a miniszterelnök nem óhajt megállítani, sőt újabb lovakat fog elé. Ezen a járóművön nyilván az ország szekerét kell érteni, noha a lovak szimbóluma egyelőre megfejthetetlen marad, mivel ló helyett csak Sztranyavszky Sándor vágtat csökönyösen a magyar po- ! litikai élet lejtőin.

De van a Sztranyavszky-féle nagy kilépő-áriának egy másik gyanús és hamis hangjegye is. A kilépők vezére első szavaiban szükségesnek tartotta hangoztatni, hogy nehéz számukra megtenni azt a lépést, mert őket az önzetlen s a nemzet javáért végzett munka emléke és múltja kapcsolja a NEP-hez.

Az önzetlenség babérját enkezé- vel nem szokta feltenni senki, de

ha már a hatvanhárom hon- és alkotmánybajnok ím itt roskadozik a koszorúk alatt, meg kell vizsgálni a szokatlan módon elhelyezett babérokat és kiderül rövidesen, hogy azokat a vezér a politikai kondérok mélyéről halászta elő, ahol is igen tisztességes falatok ízesítésére szolgáltak.

Mert, hogy visszatérjünk mondanivalónk elejére, a kilépettek nevét és munkásságát kissé alaposabban megfigyelve, kiderül, hogy közöttük igen sokan hasznosították magukat a gazdasági életben. Némelyik. — tisztelet a jóhiszemű kivételeknek — húszegynéhány vállalat igazgatóságában képviselte a nemzetet a parlamenten kívül s húszegynéhány vállalatot képviselt a parlamentben a nemzet helyett. Ezek az urak szemérmetlenül elhitték, hogy nélkülözhetetlen lángelmék az egyes közgazdasági intézmények irányításánál s annál könnyebb volt ezt hinniük, mivel hitük jutalma a tantiém vala.

Hát nem kellett ezeknek össze- szövetkezniük, felrobbantaniuk, elgáncsolniuk s ha kell orvul leszúrniuk azt, aki becsületes összeférhetetlenségi törvényt akar, aki az alkotmány sáncai közül ki akarja piszkálni az aranytúró bogarakat; aki törvényesen is jogtalanná kívánta minősíteni a valójában már erkölcstelen anyagi hasznot, aki a politikát nem úri vívóakadémiának, még kevésbbé vagyonszerzési jogosítványnak, hanem a szegény és szenvedő nép érdekvédelmének, nemzeti közösségi eszmék megvalósítójának, a tiszta közélet ellenőrzőjének s az ország sorsirányítása keretének tartja.

Hangoztatni kellett, hogy ók is a reformokat akarják, mert a reformokat életveszély vagy gyengeelméjűség kockázata nélkül nem támadhatja senki, valójában azonban féltek a reformoktól, amelyek feltétlenül ellenük is, titokzatos és elegáns kis üzleteik, igazgatósági tagságaik s egész lölháboritó érdek- szövetkezetük ellen is irányultak , volna.

Szégyenpirral kell nézni ezt az egész szemfényvesztő színjátszást, amellyel az alkotmány védőiként . szerepelnek azok, akik az alkotmány ■ egyetemességébe vetett hitet megingatták a magyar milliókban s , ezzel azokat az alkotmány közömböseivé, vagy ellenségeivé tették, s a népképviseleti rendszer oltal- j mázéiként ágálnak azok, akik a

parlamentarizmus eszméjét lejáratták. S mindezt egyéni érdekeik valódi oltalmában, vagy kellő megfontolás hiányában, vagy — mint a kisgazdapártnál látható — a politikai programm megsemmisülésé miatt. Az egész sötét összeesküvéshez a házszabályok reformja adta a közvetlen ürügyet, amely meggyorsította volna a tárgyalás menetét s a fölösleges sallangoktól letisztogatta volna azt. A kilépett hatvanhárom bajnoknak eszébe sem jutott, hogy ők maguk állítanak ki meg nem érdemelt tehetetlenségi bizonyítványt a parlamentánzmusról, mert mit kell gondolni az olyan parlamentárizmusról, amely nem engedi önmagát alkotmányos úton megreformálni, még csak másodrendű alaki vonatkozásokban sem.

De mindettől eltekintve, megütköztető az a politikai neveletlenség és fegyelmezetlenség, amivel a magyar katonai intézkedések befejezése előtt, egy még kiegyensúlyozatlan helyzetben találták szükségesnek Sztranyavszky és társai megrendezni ezt a szánalmas komédiát.

Ma reggelre már a kilépettek megkezdték a szétbomlást, a kilépettekből többen kiléptek, a kilépettek kilépettjei közül ismét kiléptek s ennek az egész megzavart, megkeveredett, ítélőképességét, lélekjelenlétét vesztett tömegnek a mozgása kezd valami lélektelen haláltánchoz hasonlítani, amelyhez a politikai elmúlás fújja a gyászdalt. Úgy omlik szét az egész „alkotmányos akció“ mint az atomok bomlása, mint a rothadás folyamata.

A magyar nép tömegei pedig szégyenük és felháborodásuk múltával nagyot fognak lélekzeni, mint rossz álom és nehéz betegség után. Mert egy bizonyos: a bomlás góca nélkül I tisztább lesz az élet s elevenebb az | alkotó erő. Kapor Elemér dr.

A közvélemény felháborodással utasítja vissza a nemzet egységét megbontani akaró törekvéseket

Kettészakadt a Sztranyavszky-csoport Petro Kálmán továbbra is pártonkívüll marad

A magyar politikai életben fájdalmas események történtek az utóbbi két nap alatt. Amikor a fel’ vidéki magyar testvérek hazatérése fölött érzett végtelen örömben a nemzet egész egyeteme szilárd egységbe forrott, Budapesten egyes politikusok jónak látták váratlan pártpolitikai sakkhúzások elkezdésével megbontani a magyar egységet. Sztranyavszky Sándor volt föld- mivelésügyi miniszter mintegy hatvanad magával kilépett vitéz Imrédy Béla kormánypártjából és liberális, kapitalista csoportokkal, valamint a szociáldemokrata párt segítségével már az első ülésen sikeiüít lesza- vazniok a miniszterelnök napirendi javaslatát. Imrédy lemondott, de a kormányzó a döntést fenntartotta magának, egyben pedig a képviselőház ülésezését december 1-ig elnapolni rendelte. Magyarország fő- méltóságu kormányzója most a politikai élet vezetőit hallgatja meg előbb és csak azután fog megbízást adni kormányalakításra.

A magyar nemzet a fővárosban és a vidéken egyaránt elkeseredéssel

fogadja a pártpolitizálás új fellángolását a még mindig sorsdöntő történelmi ‘napokban. Minden magyar érzésű ember mélyen elitéli a Jaross Andor felvidéki minisztert és az ő személyén keresztül a felvidéki magyar testvéreket ért sértő kijelentéseket és elégtételt követel az egység megbontóitól Jaross Andor számára. A magyar nép nagy többsége, éppúgy mint a fiatal felvidéki miniszter tette a parlamentben, fejcsóválva és megdöbbenve nézi a kezdődő pártpolitikai játékot, s minden erejével, minden lelkesedésével áll Imrédy miniszterelnök és az általa meghirdetett keresztény reformpolitika mellé, amely reform- politikát a visszatért Felvidék hegyeiről beáradó friss erők is követelnek tőlünk. Budapest magyar és nemzeti érzésű népe, valamint az egész főiskolai ifjúság tüntető menetekben vonul fel Imrédy miniszterelnök politikai irányelvei mellett és szavalókórusok a pártütő liberális és marxista pártpolitika távozását követelik a magyar közéletből.