Eger - napilap, 1938/2

1938-11-26 / 187. szám

ÄB a 8 FILLÉR Eger, XLIX. évf. 187. szám. ♦ Szombat ♦ Trianon 19, 1938. november 26. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FÖLD­SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA: EGER. TELEFON: 176. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54 558. SZ. Felháborodással és mély megvetéssel nézi a magyar­ság azt, a kétszínű, sőt már nem is kétszínű pártpolitikai játékot, amely- lyel néhány megriadt képviselő az alkotmányvédelem nagyképü és ha­zug ürügye alatt elgáncsolni igyek­szik a magyar reformpolitika űtját I s vele egy becsületesebb, tisztább, emberségesebb magyar élet meg­teremtését. Érdemes elolvasni azok neveit, megismerni azok munkásságát, akik Sztranyavszky Sándor vezetésével néhány napi kínos topogás, tapoga- ' tózás után kiléptek a Nemzeti Egy­ség Pártjából. Érdemes azért, mert ez a megismerés megmutatja, miért kellett a még nem kész időkben fel­robbantani azt az egységet, amely nek fenntartása külpolitikai szem­pontból szükséges, belpolitikailag enyhén szólva illő lett volna, még akkor is, ha már régóta csak lát­szatot jelentett. Azon a szégyenletes ülésen, ame­lyen Imrédy Bélát leszavazták, a j politikai haszonlesés és egyéni po­zícióféltés még egyszer s remél hetőleg utóljára felmozdult érdek- csoportjai, azon az ülésen kiderült, | hogy tervek és programok tekin- i tétében nincs eltérés a kilépettek és bentmaradottak, az ellenzék és ; a kormánypárt között. Legalább is a szónokok azt állították valameny- i nyien, csodálatos egyértelműséggel. Azonban éppen ez a csodálatos egy­értelműség válik gyanússá a távoli szemlélő előtt. Sztranyavszky Sándor az alkot- j mányvédő hős méltóságának kozme­tikai nyomaival, a jövőbelátás sá- máni jelképbeszédével szólott egy szekérről, amely lefelé gurul a lej­tőn s amelyet a miniszterelnök nem óhajt megállítani, sőt újabb lovakat fog elé. Ezen a járóművön nyilván az ország szekerét kell érteni, noha a lovak szimbóluma egyelőre megfejthetetlen marad, mivel ló he­lyett csak Sztranyavszky Sándor vágtat csökönyösen a magyar po- ! litikai élet lejtőin. De van a Sztranyavszky-féle nagy kilépő-áriának egy másik gyanús és hamis hangjegye is. A kilépők ve­zére első szavaiban szükségesnek tartotta hangoztatni, hogy nehéz számukra megtenni azt a lépést, mert őket az önzetlen s a nemzet javáért végzett munka emléke és múltja kapcsolja a NEP-hez. Az önzetlenség babérját enkezé- vel nem szokta feltenni senki, de ha már a hatvanhárom hon- és al­kotmánybajnok ím itt roskadozik a koszorúk alatt, meg kell vizsgálni a szokatlan módon elhelyezett ba­bérokat és kiderül rövidesen, hogy azokat a vezér a politikai kondérok mélyéről halászta elő, ahol is igen tisztességes falatok ízesítésére szol­gáltak. Mert, hogy visszatérjünk mondani­valónk elejére, a kilépettek nevét és munkásságát kissé alaposabban megfigyelve, kiderül, hogy közöt­tük igen sokan hasznosították ma­gukat a gazdasági életben. Némelyik. — tisztelet a jóhiszemű kivételek­nek — húszegynéhány vállalat igaz­gatóságában képviselte a nemzetet a parlamenten kívül s húszegynéhány vállalatot képviselt a parlament­ben a nemzet helyett. Ezek az urak szemérmetlenül elhitték, hogy nél­külözhetetlen lángelmék az egyes közgazdasági intézmények irányítá­sánál s annál könnyebb volt ezt hinniük, mivel hitük jutalma a tantiém vala. Hát nem kellett ezeknek össze- szövetkezniük, felrobbantaniuk, el­gáncsolniuk s ha kell orvul leszúr­niuk azt, aki becsületes összeférhe­tetlenségi törvényt akar, aki az al­kotmány sáncai közül ki akarja piszkálni az aranytúró bogarakat; aki törvényesen is jogtalanná kí­vánta minősíteni a valójában már erkölcstelen anyagi hasznot, aki a politikát nem úri vívóakadémiának, még kevésbbé vagyonszerzési jogo­sítványnak, hanem a szegény és szenvedő nép érdekvédelmének, nem­zeti közösségi eszmék megvalósító­jának, a tiszta közélet ellenőrzőjé­nek s az ország sorsirányítása ke­retének tartja. Hangoztatni kellett, hogy ók is a reformokat akarják, mert a refor­mokat életveszély vagy gyengeel­méjűség kockázata nélkül nem tá­madhatja senki, valójában azonban féltek a reformoktól, amelyek fel­tétlenül ellenük is, titokzatos és elegáns kis üzleteik, igazgatósági tagságaik s egész lölháboritó érdek- szövetkezetük ellen is irányultak , volna. Szégyenpirral kell nézni ezt az egész szemfényvesztő színjátszást, amellyel az alkotmány védőiként . szerepelnek azok, akik az alkotmány ■ egyetemességébe vetett hitet meg­ingatták a magyar milliókban s , ezzel azokat az alkotmány közöm­böseivé, vagy ellenségeivé tették, s a népképviseleti rendszer oltal- j mázéiként ágálnak azok, akik a parlamentarizmus eszméjét lejárat­ták. S mindezt egyéni érdekeik va­lódi oltalmában, vagy kellő meg­fontolás hiányában, vagy — mint a kisgazdapártnál látható — a poli­tikai programm megsemmisülésé mi­att. Az egész sötét összeesküvés­hez a házszabályok reformja adta a közvetlen ürügyet, amely meggyor­sította volna a tárgyalás menetét s a fölösleges sallangoktól letiszto­gatta volna azt. A kilépett hatvan­három bajnoknak eszébe sem jutott, hogy ők maguk állítanak ki meg nem érdemelt tehetetlenségi bizo­nyítványt a parlamentánzmusról, mert mit kell gondolni az olyan parlamentárizmusról, amely nem en­gedi önmagát alkotmányos úton megreformálni, még csak másod­rendű alaki vonatkozásokban sem. De mindettől eltekintve, meg­ütköztető az a politikai neveletlen­ség és fegyelmezetlenség, amivel a magyar katonai intézkedések be­fejezése előtt, egy még kiegyensú­lyozatlan helyzetben találták szük­ségesnek Sztranyavszky és társai megrendezni ezt a szánalmas ko­médiát. Ma reggelre már a kilépettek megkezdték a szétbomlást, a ki­lépettekből többen kiléptek, a ki­lépettek kilépettjei közül ismét ki­léptek s ennek az egész megza­vart, megkeveredett, ítélőképességét, lélekjelenlétét vesztett tömegnek a mozgása kezd valami lélektelen haláltánchoz hasonlítani, amelyhez a politikai elmúlás fújja a gyász­dalt. Úgy omlik szét az egész „al­kotmányos akció“ mint az atomok bomlása, mint a rothadás folyamata. A magyar nép tömegei pedig szé­gyenük és felháborodásuk múltával nagyot fognak lélekzeni, mint rossz álom és nehéz betegség után. Mert egy bizonyos: a bomlás góca nélkül I tisztább lesz az élet s elevenebb az | alkotó erő. Kapor Elemér dr. A közvélemény felháborodással utasítja vissza a nemzet egységét megbontani akaró törekvéseket Kettészakadt a Sztranyavszky-csoport Petro Kálmán továbbra is pártonkívüll marad A magyar politikai életben fáj­dalmas események történtek az utóbbi két nap alatt. Amikor a fel’ vidéki magyar testvérek hazatérése fölött érzett végtelen örömben a nemzet egész egyeteme szilárd egy­ségbe forrott, Budapesten egyes politikusok jónak látták váratlan pártpolitikai sakkhúzások elkezdé­sével megbontani a magyar egysé­get. Sztranyavszky Sándor volt föld- mivelésügyi miniszter mintegy hat­vanad magával kilépett vitéz Imrédy Béla kormánypártjából és liberális, kapitalista csoportokkal, valamint a szociáldemokrata párt segítségével már az első ülésen sikeiüít lesza- vazniok a miniszterelnök napirendi javaslatát. Imrédy lemondott, de a kormányzó a döntést fenntartotta magának, egyben pedig a képviselő­ház ülésezését december 1-ig elna­polni rendelte. Magyarország fő- méltóságu kormányzója most a po­litikai élet vezetőit hallgatja meg előbb és csak azután fog megbízást adni kormányalakításra. A magyar nemzet a fővárosban és a vidéken egyaránt elkeseredéssel fogadja a pártpolitizálás új fellán­golását a még mindig sorsdöntő tör­ténelmi ‘napokban. Minden magyar érzésű ember mélyen elitéli a Jaross Andor felvidéki minisztert és az ő személyén keresztül a felvidéki ma­gyar testvéreket ért sértő kijelen­téseket és elégtételt követel az egy­ség megbontóitól Jaross Andor szá­mára. A magyar nép nagy többsége, éppúgy mint a fiatal felvidéki mi­niszter tette a parlamentben, fej­csóválva és megdöbbenve nézi a kezdődő pártpolitikai játékot, s min­den erejével, minden lelkesedésé­vel áll Imrédy miniszterelnök és az általa meghirdetett keresztény re­formpolitika mellé, amely reform- politikát a visszatért Felvidék he­gyeiről beáradó friss erők is köve­telnek tőlünk. Budapest magyar és nemzeti érzésű népe, valamint az egész főiskolai ifjúság tüntető me­netekben vonul fel Imrédy minisz­terelnök politikai irányelvei mellett és szavalókórusok a pártütő libe­rális és marxista pártpolitika távo­zását követelik a magyar közélet­ből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom