Eger - napilap, 1938/2

1938-11-15 / 181. szám

1938. november 15

EGER

3

Hát ez is lehetséges, mikor minket , nem győzött le senki? De nem ; hagytak időt csodálkozásra, hanem felszólítottak, hogy tessék választani, hogy ki hova akar haza menni ?

Sietni, sietni, mert a vonat indul.

Percek alatt kellett dönteni a révületben habozónak arról, hogy haza menjen-e Kassára, Kolozsvárra, Szabadkára, ahol várja a cseh, oláh vagy szerb állampolgárság, hűséget esküdjön annak az űj államnak, melynek legyőzésére esküdött meg a piros-feliér-zöld szallaggal ékesített szűzmáriás zászló előtt hadba- vonulásakor ? Az élve boncolásnál borzalmasabb lelki kínok, tusakodások között, rongyokba burkoltan, percek alatt kellett dönteni szegénynek, hogy megtagadja-e egy életen át az iskolák egész fokozatán át magába szívott, vérévé vált magyar kultúrát, megtagadja-e hőseit, isteneit, ábrándképeit azért, mert Trianonban gonoszságtól elvakult, benesi hazugságtól elmaszlagolt, lelkiismeretlen, földrajzilag és történelmileg iskolázatlan, vagy fegyelmezetlen agyvelejű Clémenceauk, Lloyd Geor- gok és fantaszta Wilsonok reszkettek attól, hogy a velük szemben állott népek mégegyszer felüthessék a fejüket.

Ennek a leigázott helyzetnek állandósítása végett csinálták a Nép- szövetségeket, mely nem a népeknek, hanem a népek elnyomói szövetségének bizonyult, — csináltak hágai békebíróságokat, melynek nagyobb dicsőségére ma is dörögnek az ágyűk a büszke spanyol félszigeten, a távol kelet sárga népei között és ott, ahol a Názáreti élt, meghalt és feltámadott.

Ezek a doktrinair értékű világboldogító intézmények azonban olyannyira nem tudták hivatásukat betölteni, hogy a népek legjobbjai egymásután otthagyták azokat s az intézmények legnagyobb megcsúfolására éppen azok a népek akasztottak tengelyt velük, melyeket a legjobban meg akartak rendszabályozni s büverejük csak addig tartott, míg Hitler és Mussolini azt nem mondották, hogy elég a játékból, majd önmagunk fogunk rendelkezni a saját sorsunk felett.

11 évvel ezelőtt Rothermere lord belekiáltotta a világ köztudatába, hogy Magyarországnak is helye van a nap alatt s ez az akkor még szerény mag kikelt, nőtt és már Kas. sáig terebélyesedett. Csak természetes, hogy ez a növési és terebe- sedési folyamat nem mehetett végbe egymagában. Légüres térben nincs fejlődés. A levegőt és a fejlődéshez oxigént azonban felszívtuk azokból a mindnyájunkat körülfogó közállapotokból, melyeknek egyes etápjai a velünk barátságos államok önrendelkezési jogából vaskövetkezetességgel kifejlődtek. A nagy német nemzet összetörte a fegyverkezési tilalom vasbilincsét, az önrendelkezés jogán felszabadította a Saar- vidéket, a páriskörnyéki nagy osztozkodáskor a magát kinullázottnak

érző Olaszország királyának fejére Mussolini a királyi korona mellé feltette a császári koronát is és ezekkel megindult a kiegyensúlyo- zódás örök törvénye szerint az a folyamat, melynek további lépései voltak a Népszövetség és a hágai bíróság mellőzésével létrejött müncheni jegyzőkönyv alapján a szu- détanémetek felszabadítása, egy hónappal később a bécsi döntés alapján a magyar Felvidék felszabadítása s a látomány beteljesült, a Hadúr fehér lován bevonult az ősi földre, Klapkának bevehetetlen várába és Rákóczi fővárosába, ahonnan s az egész Felvidékről sompolyog kifelé a cseh hadsereg, az igaz, hogy ezúttal nem a „hőre ruki“ ég felé emelt kézzel, mert mind a két keze tele van.

Hogy is énekli Arany János az „Egri leány“ című balladájában a Kassa mellett egy fölvárosban ti vor- nyázó cseh rablóról:

»Fut a rabló megrakottan,

Nyomja vállát súlyos préda ;

S a bitang nép, a sok céda, Veszekedik a lopotton,«

Anyagi javait ellophatták a Felvidék népességének, de magyar érzését, hitét nem. Megható volt azt látni és hallani, hogy milyen túláradó szeretettel fogadták a bevonuló katonákat, virágzáport szórtak rájuk; szegénységüktől telhető módon tejben-vajbanj fürösztötték őket, maguk felmentek a ház padlására aludni, hogy a magyar katonák tiszta, vetett ágyban hálhassanak. A cérnavékony gyermekhangocskák éppen olyan lelkesen énekelték a magyar Hymnust, mint recsegő hangú nagyapáik. Húsz évig nem volt szabad ezt énekelniük, mégis tudta a legkisebb gyerek is szövegét és dallamát annak az imádságnak, mely akként kezdődik, hogy: Isten áldd meg a magyart, valamint azt is, mely arra tanít, hogy a nagy világon e kívül nincsen számodra hely. A szülőknek, a tanítóknak, Eszterházy Jánosoknak és Jaross Andoroknak nem lehettünk eléggé hálásak szért, hogy az elszakítás alatt született vagy felcseperedett generációba is bele nevelték a magyar haza szeretetét és az ahhoz való hűséget. Jól tudjuk, hogy nem kis veszéllyel járt ez, jól tudjuk, hogy mennyi hősiesség, elszántság kellett ahhoz s miután nem lehet vitás, hogy a cseh impérium alatt sem volt kisebb a magyar nemzeti érzés elnyomása, mint a többi idegen impérium alá került országrészeken, a most visszaszállt területek lakosságának példája demonstrálja azt, hogy a többi idegen megszállások alatt lévő magyarságnál is teljesen azonos a helyzet s épen azért nem nyughatunk bele abba, hogy csak a Felvidék, annak is csak egy része térjen hozzánk haza. Sőt ezekután a kellemes, részben egyenesen meglepő tapasztalatok után még fokozottabb erővel kell a többi területek visszacsatolását is forszíroznunk

egyrészt azért, mert a felvidéki példa azt mutatja, hogy ebben nincs lehetetlenség, másrészről pedig azért, mert a most vissza nem tért részek magyarságának ezekután?még fájóbb érzés lesz a hontalanság érzése.

Mélyen Tisztelt Díszközgyűlés!

Az események megfigyelői már régen és bölcsen megállapították tapasztalati, exact tények alapján, hogy nem csak az idők változnak, de az időkben uralkodó irányzatok is. Az eseményeket a korszellem irányítja és amint azt a legnagyobb magyar tudósok egyike: Kuncz Ignác olyan szépen mondja: miként a növények tavasszal nem beszélnek össze, hanem egy titokzatos erő által hajtva indulnak fejlődésnek, akként az események, a történések, a nagy változások is a korszellem elementáris, semmivel le nem küzdhető élesztője által valósulnak meg.

Korszellem volt a népvándorlás, mely honfoglaló őseinket a mai Magyarországba vezette, korszellem volt az őskeresztényeket vértanu- ságba vivő hit és fanatizmus. A korszellem vezette a keresztes hadakat, korszellem volt a liberalizmus korszaka, korszellem a politikai irányzatoknak jobb felé való tolódása, korszellem a népeknek ethnikai alapon való tagozódása, korszellem a népek önrendelkezési jogának érvényesülése. Alarik, Attila, Dzsingisz khan, Napoleon, Hitler, Mussolini, Pilsudszky csak inkarnációi ezeknek az ősi ösztönökből fakadó korszellem nyilvánu- lásoknak. A korszellem láthatatlan, de elementáris erőinek ellent állni földi hatalommal nem lehet és a nyugat felöl robogó korszellem most sem áll meg a Rajnánál, sem a su- deta német-cseh koszorúnál, nem áll meg Mecenzéf és Nagyszőllős előtt, hanem tovább robog a közös lengyel-magyar határig, tovább robog Kolozsvárig és Csikországig, tovább robog Szabadkán át az Aldunáig és a népiség korszellemi törvényszerűségénél fogva visszahozza a magyart a magyarnak.

Mélyen Tisztelt Díszközgyűlés!

Eger város kitűnő polgármestere, aki maga is, velem együtt, a vegyes nyelvű, de az Alföldénél lángolóbb magyarságú Felvidék iskoláiban tanulta a magyar történelmet, erős történelmi érzékétől vezettetve, minden egyes felszabadított felvidéki várost leikéből fakadó, spontán örömmel és atyafiságos érzéssel táviratokban üdvözölt, a Nagyságos Fejedelem fővárosában pedig fertálymesterei kíséretében személyesen hajtotta meg a város tépett ! zászlaját a Hadúr előtt, de ezen | túlmenőleg is szükségét érezte an- | nak, hogy Eger végvárának mai ! közönsége ünnepi közgyűlés keretében rögzítse meg az országunkat ért örvendetes történelmi tényeket, adjon méltó kifejezést örömének s közgyűlésileg üdvözölje a visszatért városokat.

A polgármester úrhoz ez irányban voltam bátor írásbeli indítványt előterjeszteni, melyben rámutattam arra a közismert tényre, hogy a mostani diadalmas napokban felszabadult Felvidék városai között kettő is van olyan, amelyik velünk, Dobó István városával, épen a mi nagy nemzeti hősünk, Dobó István révén, közelebbi kapcsolatban áll. Ezek: Ungvár városa és Léva városa. — Dobó István, aki beírta az egri nevet a világ történelmébe, Ungváron született és Léván, az I. Ferdinánd által neki adományozott várkastélyban élte le életének jórészét. Ezek a Dobó Istvánnal kapcsolatos személyi vonatkozások vezettek engem arra a gondolatra, hogy beadványommal egyezően a mélyen tisztelt képviselőtestület előtt is ezennel indítványozzam, hogy Dobó István most említett két városának országzászlójához Eger város is járuljon hozzá kegyeletes és stílusos módon akként, hogy Ungvár és Léva városok országzászlóinak talapzatához a köveket Eger városa küldje az egri vár falainak Dobó István és társai vére- hullása által megszentelt köveiből.

Miután indítványomnak sorsát a megnyilvánult hangulatból biztosítottnak látom, alázatos szívvel hálás köszönetét mondok a mindenható Istennek, aki megengedte azt, hogy az érdemtelenül megcsonkított országunk területén a félárbocra eresztett országzászló, — ha csak egy hétre is, — felszökkenhetett az árboc csúcsára s engedje megérnünk