Eger - napilap, 1938/2
1938-11-13 / 180. szám
Eger, XL1X. évf. 180. szám, «.«12 FILLÉE # Vasárnap ♦ Trianon 19, 1938. november 13, ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. - EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM.FÖLD” SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176 — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54.558. SZ. Minden magyar ember a hála és szeretet érzésével gondol ma a magyar kormányfőre, Imrédy Bélára, mert bölcs és előrelátó politikájának reggeltől estig és estétől reggelig tartó, önfeláldozóan fáradhatatlan munkásságának nagy, felette jelentős része van abban, hogy ma a húsz év után felszabadult Felvidék magyar népe tomboló lelkesedéssel fogadhatja, ünnepelheti az ősi földre lépő magyar hadsereget. Az idegtépő órák, napok és hetek lázas munkájában a közvélemény már-már azon a ponton volt, mintha kezdené elveszíteni példás fegyelmezettségét, nyugalmát. De odafönn a Várban a Sándor-palota hajnalig kivilágított ablakai mögött őrködött vitéz Imrédy Béla nyugalma, előrelátása, s a komáromi nehéz napok után eljutottunk a bécsi döntésig, honvédeink eljutottak a Felvidékre. Ennek a nagy és áldozatos munkának legszebb jutalma maga az eredmény és az a szeretet és hála, amely a magyar miniszterelnök felé árad a régi határokon innen és túlról. Meleg és őszinte visszhangot kelt a csonka ország népében az az elragadtatott, lelkes, ujjongó ünneplés, amellyel a felszabadított területek népe hódol elsősorban a Kormányzó előtt s az, amellyel ünnepli vitéz Imrédy Bálát. Az éter hullámain hozzánk érő éljen, ünneplés hű kifejezője a csonka ország népe érzésének is s ez a két jutalom: az eredmény és az elismerés, valóban méltó ahhoz a munkához, amelyet végzett vitéz Imrédy Béla. Szép és méltó betetőzése a Felvidékért folytatott eredményes harcnak a Ház keddi ülése, amelyen vitéz Imrédy Béla a képviselőházban benyújtotta a felvidéki felhatalmazási törvényjavaslatot. A törvény- javaslat bevezetése — mondotta a kormányelnök — ünnepélyes szavakban ad hálát a Gondviselésnek azért a kegyelemért, hogy a Felvidék egy részének visszacsatolását lehetővé tette. Az egész nemzet háláját foglalta össze, az egész nemzet érzését fejezte ki a miniszterelnök ezekkel a szavakkal és éppen igy minden magyar szívéből beszélt, amikor megemlékezett Mussoliniról és Hitlerről, a magyarságában húsz évig kitartó és magyarságáért húsz évig szenvedő felvidéki magyar népről, annak kiváló vezéreiről és a magyar honvédségről, amelynek vezetői és minden egyes tagja páratlan lelkességgel, hozzáértéssel teremtette meg szinte máról holnapra az új erőre éledt magyar honvédség átütő erejét. És a magyar képviselőház ün; népi hangulatban fogadta a felvidéki felhatalmazási javaslatot. Egyhangúan helyeselte a kormányelnök előtarjesztéseit s ez az egyhangúság és ez a lelkesség is vitéz Imrédy Béla személye és munkája iránt megnyilvánuló őszinte és igaz bizalom megnyilvánulása volt. A magyar képviselőház éppen úgy, mint a nemzet egyeteme, ismeri, elismeri és nagyra értékeli vitéz Imrédy Bélának nemzetépitő munkásságát s a képviselőház fölényes többsége éppen olyan rendíthetetlen bizalommal menetel Imrédy Béla nagy céljai felé, mint ahogy egy emberként áll vitéz Imrédy Béla és kormánya mögött millió és millió magyar. Ünnepi ülés volt. A magyar törvényhozók lobogó lelkesedéssel ünnepelték a Szent Koronához visszatérő Felvidéket, ünnepelték a magyarságában kitartó és megerősödött felvidéki magyarságot, ünnepelték a felvidéki magyarság vezéreit s ez az ünneplés, ez az egyhangú lelkesedés egyben nyugtatója volt annak a meggyőződésnek, hogy vitéz Imrédy Béla kemény és öntudatos munkája siettette és lehetővé tette a mai nagy eredményt, azt, hogy a magyar honvéd ismét munkába vehette a Felvidék ősi földjét. Kassa megszállásával befejeződött a Felvidék felszabadítása Kassa felé, csütörtökön Eger, november 12. | gatják kezünket ősz, öreg Kassa birtokbavételével csütörtökön és pénteken befejeződött a Felvidék magyarságának felszabadítása. Egymillió magyar örömkönnye folyt össze ezen a két napon kilenc millió magyaréval s az örömnek ez a folyója elöntötte azt a sokat szenvedett földet, uj magyar vetések számára. Nyolc órakor még cseh bakancsok csattogtak, tíz órakor még páncélgépkocsik robogtak az utcákon, de a levegő már valami különös feszültséggel telt meg. A várva várt nap eljött. Kilenc óra huszonöt perc, mikor kocsink átgördült a határon. Kassáról kerékpáron jöttek elénk. Lányok, fiuk, de öregek is. Magyar ruhákban zászlókkal s nem győznek csodálni bennünket. Ujjonganak, „magyar katonák“ kiáltják boldog büszkeséggel. Azután panaszkodnak. Tegnap már kitűzték a háromszínű magyar zászlót, de a cseh marta- lócok kegyetlenül leszaggatták azokat. Mind sűrűbb lesz a piros-fehér- zöld színekkel díszített hírnökök lánca, míg elérjük Bárczafalvát. Innen már csak öt kilométer a Fejedelem városa. A faluban is hatalmas diadalkapu várja az élcsapatokat, körülötte á falu apraja nagyja. A lelkesedés a Himnusz hangjaiba magasztosul! Itt vannak a magyar katonák! Könnyes szemmel szoronmagyar ölel át; busz éve vártunk erre a pillanatra, zokogja könnybe fulva. Magyar ruhás lányok virágokkal halmoznak el, az első raj katonái mind megannyi őszirózsa csokor úgy menetelnek. Innen a bevonulás felejthetetlenül szívbemarkoló örömteljes diadalmenet. Az élcsapat láttára nem marad szem szárazon. Az arcokon még ott látni a húsz éves szenvedés nyomait, a szemekben még ott ül a tegnap rémülete, de a boldogság sugarai feledtetik a rossz álmokatAutónkat már virág erdő borítja, lépésben haladva el a Főutcai diadalkapu alatt, majd a Dóm mellett. Sokan behajolnak az ablakon, s arcunkat, ruhánkat simogatják. Hull a sok virág. Az éljenzés, a lelkesedés, az öröm bensőséges és megható. Zokogó anya csókolja meg a megragadott katonakezet. A jó Isten áldja meg magukat, — sírja, de régen vártuk ezt a pillanatot. Majd visszatérünk a Rákóczi emlékhez, ahol a ránk szórt virághalmazzal áldozunk elsőnek a nagy Fejedelem emlékének. Felejthetetlen élmény látni a Dómban térdre- hullva imádkozó három honvédlisztet .. . Könnyezünk. A nap rászórja áldó sugarait a vonuló seregre, tovább bearanyozza az ősi város tornyait és a távoli hegyek csúcsát. Érzi ő is, hogy ma szebben kell ragyognia, ma szent ünnep van, ma Kassa tér haza. Szinte földből nőttek elő a hatalmas zászlórudak. Talán a puszta körmükkel szagatták fel helyükön a kövezetei, hogy percet se késsenek. Minden házon lobogó már, az oszlopokat most díszítik. A Nagy Fejedelem piros-kék és Kassa város arany-kék lobogói diadalmasan lengenek. Stefanik tábornok szobra talpazatán estére már a villanykörtékből mesterien alkotott Szent Korona sugározza a három szint. Azt mesélik a kassai testvérek : a szobor felénk nézett, tudta, várta, hogy jönnek a magyarok! Pár nappal azelőtt valaki batyut is kötött a hátára. Az égbeszökkenő csodálatosan szép díadalkapu épül már, a földből nő elő rajongó szeretettel, várta, fogadta Kassa népe a magyar katonákat. Kassa hazatért. Hazatért mert I magyar volt, hazatért, mert húsz gyötrelmes év szenvedéseinek tü- zében kovácsolt acélos szent hittel hitte a feltámadást. Mi láttuk, mi úgy éreztük ott az első sorokban: hazatért, mert magyarabb volt a magyarnál. A pénteki bevonulás ünnepségei Kassa népének lelkesedése pénteken csak fokozódott. Ezen a napon fogadta falai között az ősi város felszabadítóját, vitéz Horthy Miklóst, aki fehér lován vonult be a csapatok élén a városba. Már kora hajnaltól autók ezrei vonultak az ország minden részéből Kassa felé. A forgalom sokszor megakadt az egymásra torlódó járművek miatt s az út éjszaka két órától virradatig olyan volt, mint egy világító folyam a reflektorok vakítófényétől. Bent a városban mindenütt ünneplő színek és szívek, tíz- és tízezrek szorongtak reggel óta a kordonok mögött, aki csak tehette, fényképezőgéppel állt a sorba, hogy megörökítse ezt az eseményt, aminőt a nagy fejedelem 1706-i bevonulása óta nem látott Rákóczi városa. Nem lehet összefoglalni az ujjon- gásnak, a boldogságnak kitörő jeleit, azt az óriási, kavargó tömeghangulatot, amely egyre hangzott, mozgott, zúgott, mint eleven erdő a kassai főtéren s a körülötte lévő tereken. Egekig csapott a lelkesedés árama, amikor a kormányzó
