Eger - napilap, 1938/2
1938-10-25 / 169. szám
1938. október 25. E G E R 3 gyarság szellemi életében, vitéz Uj• váry Lajost, a miskolci tankerület h. főigazgatóját, aki pedagógiai és kritikai működésével vonta magára a Társaság figyelmét; végül dr. Sándor Istvánt, a szegedi tanárképző intézet tanárát, aki a XIX. és XX. század irodalmára vonatkozó munkásságával szerzett érdemeket a tagságra. A felolvasó gyűlés további folyamán dr. Gárdonyi József rendes tag „Gárdonyi és a kritikus Gyulai“ cimmel édesapjának egyik szellemes Eger, október 24. A Városi Fürdő megújításával kapcsolatban a közönség szempontjából igen kedvező megoldást nyert a régi tükörfürdők téli használata. A fürdő igazgatósága, a tükörfürdők iránti érdeklődésre való tekintettel, fűtlie- tőkké alakította át azokat. Ezentúl a tükörfürdőkben nemcsak a víz kellemes meleg, hanem a medencék Eger, október 24. Vasárnap délelőtt megható ünnepség zajlott le a Líceum dísztermében. Örömre és búra nyíltak a diákszívek : a tanítóképző intézet növendékei üdvözölték igazgatójukat, dr. Csanády László c. kanonokot tanügyi főtanácsossá történt kinevezése alkalmából, egybűn búcsút is vettek tőle, mert Csanády László dr. nyugalombavonult és megvált az intézet vezetésétől. Az ünnepségen nagy számban jelentek meg a nyu- galombavonuló igazgató tisztelői és barátai, megjelentek az iskola fenn tartó intézmények és tanügyi hatóságok képviselői is. A műsorában szép, szellemében lelkes és meleg ünneplést a tanítóképző intézet Cecilia énekkarának pompásan hangzó száma nyitotta meg Bitter Dezső tanár-karnagy vezényletével, majd Bóta László IV. é. növendék szépen kidolgozót szavalata s az intézet zenekarának fegyelmezett és hajlékonyán hangzó száma következett. A szerencsekívánatokat és a búcsú szavait Somos Lajos dr. az érseki tanítóképző új megbízott igazgatója tolmácsolta a búcsúzónak. — A szemekben ma melegebb fény ragyog — mondotta többek között — a lelkekben ünnepi tűz ég s összegyűjtöttük az ősz virágait, hogy nyilvánosan és ünnepélyesen megvalljuk tiszteletünket és szeretetünket, amelyet dr. Csanády László személye iránt érzünk. Kettős okunk van érzelmeink megval* lására; az első az, hogy a kormányzó úr őfőméltósága még a nyár folyaírását ismertette, Murányi József dr. r. tag „Gárdonyi Géza emlékezete“ címmel tartott élvezetes székfoglalót, dr. Búzásné Pápay Klára néhány Gárdonyi-verset adott elő finom művészettel, Kemény György az amerikai magyar irodalomról nyújtott tájékoztató képet és műveiből olvasott fel elmélyedő lélekre valló szemelvényeket, végül dr. Ágoston Julián főtitkár adott ösz- ! szefoglaló jelentést a Társaság tagjainak tizenötéves működéséról. termei és a hozzá tartozó öltözőszobák is. A tükörfürdőket a közönség azért látogatta különös kedvvel, mert ezekben fakadnak a legerősebb források, itt a legerősebb a víz áradása, ezzel kapcsolatban legszabadabban érvényesül a rádiumkisugárzás, amely rendkívüli gyógyítóerejű. A közönség bizonyára örömmel fogadja a fürdő ilyen irányú újítását. mán kinevezte őt tanügyi főtanácsossá s ezzel legfelsőbb helyről ismerte el azt a fáradhatatlan munkásságot, amelyet dr. Csanády László egész életében a nevelésügynek áldozott. A második ok az, hogy megválik az intézettől, ahol huszonhat év óta oly nagy szeretettel dolgozott. A mi tiszteletünk, szeretetünk és ragaszkodásunk egyformán szól a papnak, az embernek és a nevelőnek, akit megismertünk benne s akit megtanultunk becsülni. — Mint pap, alázatos szolgája volt az egyháznak. Hite nem álcázó külső, hanem mély, belső valóság, amelyből mindig fakadt annyi közvetlenség és erő, hogy másokat is hitre tudott indítani, másokba is tudott lelket önteni. Áldozatos lélek, aki nemcsak arról mond le, amiről papi hivatásánál fogva le kell mondania, hanem arról is, amihez joga lett volna. Élete egyszerű szerzetesi élet. De éppen ilyen emberi pályája is. Fontos állást töltött be, körül- vehette volna magát a polgári kényelem lehetőségeivel, de ágya egyszerű katonaágy maradt, válogathatott volna kitűnő ételekben, de ő beérte azzal az egyszerű étellel, amit diákjainak adott. Sokszor éreztük segítő keze szorítását, anélkül, hogy kértük volna erre. Megtanultuk tisztelni erkölcsi bátorságát is. Sohasem cselekedett meggyőződése ellen, büszke magyar lelkének egyenessége gyakran tűnt keménységnek, de tiszta szándékai, becsületes törekvései érthetővé tették ezt is. Mindig éreztük, hogy az elvek embere. Szellemi és erkölcsi szilárdsága nemcsak irányt mutatott, hanem állandó irányt is. Ugyanakkor nem hiányzott leikéből a gyöngédség, a szülei iránt érzett szeretet. Mint nevelő, lélekből nevelő volt és teljes szívvel tett eleget krisztusi küldetésének. Nevelő munkájának alapja a szeretet volt s a diákok sorsdöntő óráiban sokszor állt a gyengébb fél mellé. Hitt a nevelés erejében, a kibontakozás, az önmagáratalálás lehetőségében, azért történt, hogy sokszor olyan diákjainak is pártját fogta, akikről már mindenki lemondott. És ha érte is csalódás, örök jutalma maradt, hogy nem egy elveszettnek hitt diákot juttatott a felemelkedéshez. Erkölcsi lényeket nevelt, akikre nyugodtan rá lehetett bízni a nemzet jövőjét. Mint hivatalfőnök melegszívű kartárs volt, mindannyiunk támogatója és barátja. — Most, a búcsúzás percében, azt kérjük az Istentől, adjon neki hosszú életet, nyugalmas, boldog korszakot, amelyben élvezheti dúsan termő élete gyümölcseit; tőle pedig azt kérjük, szívében ezentúl is biztosítson számunkra helyet, mint ahogy az ő példája, egyszerű, nemes egyéniségének tanítása mindig velünk marad. Hosszas ünneplés hangzott fel a teremben a beszéd Után, amelyhez Kakuk Imre V. é. n. kapcsolta a tanulóifjúság hálás köszöntését formás beszédben, hatalmas fehér csokrot nyújtván át dr. Csanády Lászlónak. Bán Tibor IV. é. n. Móra Lászlónak a Tanítóhoz írt versét adta elő szép orgánummal s az érzés őszinteségének közvetlen hatásával, Lelkes Róbert és Papp Sándor részleteket mutattak be a Traviatából könnyedén és finoman, végül Papp Sándor V. é. n. nagy készséggel előadott hegedűszáma, s a Cecilia- énekkar lendületes üdvözlő éneke fejezte be a műsort. Csanády László meghatott lélekkel köszönte meg az ünneplést. — Melegség és szeretet árad felém ebből az ünnepségből s ez jól esik a búcsúzónak, aki huszonhat év után megválik munkája színhelyétől. Mindig az isteni Mestert tartottam mintaképemül, aki először mutatta meg, hogy a gyermekben lelket kell keresni. Ez a példa vezetett s ezért mondták rólam, hogy szeretettel és szigorúsággal nevelem a rámbizot- takat. Sohasem személyeket szolgáltam, mindig az ügyet, a keresztény magyar nevelés és édes hazám érdekeit. Ez alkalommal a hála érzete kél bennem elsősorban, a háláé az Érsekfőpásztor iránt, aki kinevezett, a fókáptalan iránt, amely áldozatos lélekkel támogatott, tanártársaim iránt, akik megértettek engem. Szeretettel gondolok az ifjúságra, akik közül hét-nyolcszázan dolgoznak már az életben a katolikus tanítói kar tagjaiként. Ezt a múltat sem megtagadni, sem feledni nem tudom. Gondolatban és érzésben mindig együtt leszek az intéfi Utírosi Fürdő tükörfürdőit fűthetőkké alakították át Az egri érseki tanítóképző Intézet megható ünnepséggel búcsúztatta nyngalombavonuló Igazgatóját, dr. Csanády László tanügyi főtanácsost zéttel, kérve rá Isten áldását és kegyelmét. A búcsúzó igazgató szavai után mégegyszer megszólalt a Cecilia- énekkar s hintette tele a fiatal hangok üde virágaival a távozó lépteit. Változatlanul tart a cseh határzár Menekülők elbeszélése szerint az éhező cseh katonák csapatokba verődve járják a falvakat és élelmiszert keresnek. A csehek a határmentén a nőtlen magyar és szlovák katonákat nős és nagyobb családú idősebb katonákkal váltották fel. Azzal fenyegetik őket, hogy családtagjaikon állnak boszút, ha a magyarokhoz pártolnak. A cseh határzár változatlanul tart. Sűrűn láthatók repülőrajok a lezárt cseh határ felett. Kedveskedjünk katonáinknak „A magyar föld népe ezekben a súlyos hetekben ismét bebizonyította, hogy kőszikla, amelyre fölépíthetjük a jövendő megvíhatatlan várkastélyát. Felejthetetlen az a magabízó elszánt nyugalom, amellyel a hívó szóra letette a kapát, a szerszámot, hogy kezébe vegye a fegyvert.“ Ezeket a mondatokat Imrédy Béla miniszterelnök írta le a magyar földmívelőről, a magyar katonáról. Miért tagadnánk, miért ne beszélgethetnénk mi is arról, hogy a lelkünk, a szívünk, a gondolatunk mindig ott van a határok táján: fegyverbe hívott fiaink, testvéreink, baj társaink mellett. Fényesedik a magyar szem, amikor látja a dalolva vonuló katonákat, a megerősödött új magyar hadsereg dübörgő léptű, sastekintetű, daliás csapatait. Lelkesedünk értük, szeretjük őket mint magyarságunk színe-virágát, jövőnk reménységét. S ha tudjuk is, hogy ételben, ruhában nem szenvednek hiányt, és nincs szükségük segítségre, mégis talán jól esnék nekik, ha látnák, hogy hálás szeretettel gondolnak rájuk azok, akik még itthon vannak, s azok is, akik itthon maradnak. Egri leányok, egri fiúk, küldjünk az egri helyőrség határra-vonult katonáinak cigarettát, egy-két hordó bort, szeretetcsomagot. Mindez nem nagy érték, de bizonyára nagyon jól fog esni azoknak, akik ma értünk és a magyar jövőért áznak- fáznak a cseh határon. * Eger dióhéjban, 20 fényképfelvétellel 1 pengő 50 fillérért kapható a Kér. Sajtó- szövetkezet könyvkereskedésében.
