Eger - napilap, 1938/2

1938-10-25 / 169. szám

1938. október 25. E G E R 3 gyarság szellemi életében, vitéz Uj• váry Lajost, a miskolci tankerület h. főigazgatóját, aki pedagógiai és kritikai működésével vonta magára a Társaság figyelmét; végül dr. Sándor Istvánt, a szegedi tanár­képző intézet tanárát, aki a XIX. és XX. század irodalmára vonat­kozó munkásságával szerzett érde­meket a tagságra. A felolvasó gyűlés további folya­mán dr. Gárdonyi József rendes tag „Gárdonyi és a kritikus Gyulai“ cimmel édesapjának egyik szellemes Eger, október 24. A Városi Fürdő megújításával kap­csolatban a közönség szempontjából igen kedvező megoldást nyert a régi tükörfürdők téli használata. A fürdő igazgatósága, a tükörfürdők iránti érdeklődésre való tekintettel, fűtlie- tőkké alakította át azokat. Ezentúl a tükörfürdőkben nemcsak a víz kellemes meleg, hanem a medencék Eger, október 24. Vasárnap délelőtt megható ünnep­ség zajlott le a Líceum dísztermé­ben. Örömre és búra nyíltak a di­ákszívek : a tanítóképző intézet nö­vendékei üdvözölték igazgatójukat, dr. Csanády László c. kanonokot tanügyi főtanácsossá történt kine­vezése alkalmából, egybűn búcsút is vettek tőle, mert Csanády László dr. nyugalombavonult és megvált az intézet vezetésétől. Az ünnepségen nagy számban jelentek meg a nyu- galombavonuló igazgató tisztelői és barátai, megjelentek az iskola fenn tartó intézmények és tanügyi ható­ságok képviselői is. A műsorában szép, szellemében lelkes és meleg ünneplést a tanító­képző intézet Cecilia énekkarának pompásan hangzó száma nyitotta meg Bitter Dezső tanár-karnagy ve­zényletével, majd Bóta László IV. é. növendék szépen kidolgozót sza­valata s az intézet zenekarának fe­gyelmezett és hajlékonyán hangzó száma következett. A szerencsekívánatokat és a búcsú szavait Somos Lajos dr. az érseki tanítóképző új megbízott igazgatója tolmácsolta a búcsúzónak. — A szemekben ma melegebb fény ragyog — mondotta többek között — a lelkekben ünnepi tűz ég s összegyűjtöttük az ősz virá­gait, hogy nyilvánosan és ünnepé­lyesen megvalljuk tiszteletünket és szeretetünket, amelyet dr. Csanády László személye iránt érzünk. Ket­tős okunk van érzelmeink megval* lására; az első az, hogy a kormányzó úr őfőméltósága még a nyár folya­írását ismertette, Murányi József dr. r. tag „Gárdonyi Géza emléke­zete“ címmel tartott élvezetes szék­foglalót, dr. Búzásné Pápay Klára néhány Gárdonyi-verset adott elő finom művészettel, Kemény György az amerikai magyar irodalomról nyújtott tájékoztató képet és mű­veiből olvasott fel elmélyedő lélekre valló szemelvényeket, végül dr. Ágoston Julián főtitkár adott ösz- ! szefoglaló jelentést a Társaság tag­jainak tizenötéves működéséról. termei és a hozzá tartozó öltöző­szobák is. A tükörfürdőket a közön­ség azért látogatta különös kedvvel, mert ezekben fakadnak a legerősebb források, itt a legerősebb a víz ára­dása, ezzel kapcsolatban legszaba­dabban érvényesül a rádiumkisugár­zás, amely rendkívüli gyógyítóerejű. A közönség bizonyára örömmel fo­gadja a fürdő ilyen irányú újítását. mán kinevezte őt tanügyi főtaná­csossá s ezzel legfelsőbb helyről is­merte el azt a fáradhatatlan mun­kásságot, amelyet dr. Csanády László egész életében a nevelésügynek ál­dozott. A második ok az, hogy megválik az intézettől, ahol huszonhat év óta oly nagy szeretettel dolgozott. A mi tiszteletünk, szeretetünk és ra­gaszkodásunk egyformán szól a pap­nak, az embernek és a nevelőnek, akit megismertünk benne s akit megtanultunk becsülni. — Mint pap, alázatos szolgája volt az egyháznak. Hite nem álcázó külső, hanem mély, belső valóság, amelyből mindig fakadt annyi köz­vetlenség és erő, hogy másokat is hitre tudott indítani, másokba is tudott lelket önteni. Áldozatos lélek, aki nemcsak arról mond le, amiről papi hivatásánál fogva le kell mon­dania, hanem arról is, amihez joga lett volna. Élete egyszerű szerzetesi élet. De éppen ilyen emberi pályája is. Fontos állást töltött be, körül- vehette volna magát a polgári ké­nyelem lehetőségeivel, de ágya egy­szerű katonaágy maradt, válogat­hatott volna kitűnő ételekben, de ő beérte azzal az egyszerű étellel, amit diákjainak adott. Sokszor éreztük segítő keze szorítását, anélkül, hogy kértük volna erre. Megtanultuk tisz­telni erkölcsi bátorságát is. Soha­sem cselekedett meggyőződése ellen, büszke magyar lelkének egyenessége gyakran tűnt keménységnek, de tiszta szándékai, becsületes törek­vései érthetővé tették ezt is. Min­dig éreztük, hogy az elvek embere. Szellemi és erkölcsi szilárdsága nemcsak irányt mutatott, hanem állandó irányt is. Ugyanakkor nem hiányzott leikéből a gyöngédség, a szülei iránt érzett szeretet. Mint nevelő, lélekből nevelő volt és teljes szívvel tett eleget krisztusi külde­tésének. Nevelő munkájának alapja a szeretet volt s a diákok sorsdöntő óráiban sokszor állt a gyengébb fél mellé. Hitt a nevelés erejében, a kibontakozás, az önmagáratalálás lehetőségében, azért történt, hogy sokszor olyan diákjainak is pártját fogta, akikről már mindenki lemon­dott. És ha érte is csalódás, örök jutalma maradt, hogy nem egy el­veszettnek hitt diákot juttatott a felemelkedéshez. Erkölcsi lényeket nevelt, akikre nyugodtan rá lehetett bízni a nemzet jövőjét. Mint hivatal­főnök melegszívű kartárs volt, mind­annyiunk támogatója és barátja. — Most, a búcsúzás percében, azt kérjük az Istentől, adjon neki hosszú életet, nyugalmas, boldog korszakot, amelyben élvezheti dú­san termő élete gyümölcseit; tőle pedig azt kérjük, szívében ezentúl is biztosítson számunkra helyet, mint ahogy az ő példája, egyszerű, nemes egyéniségének tanítása min­dig velünk marad. Hosszas ünneplés hangzott fel a teremben a beszéd Után, amelyhez Kakuk Imre V. é. n. kapcsolta a tanulóifjúság hálás köszöntését for­más beszédben, hatalmas fehér csok­rot nyújtván át dr. Csanády László­nak. Bán Tibor IV. é. n. Móra László­nak a Tanítóhoz írt versét adta elő szép orgánummal s az érzés őszinteségének közvetlen hatásával, Lelkes Róbert és Papp Sándor rész­leteket mutattak be a Traviatából könnyedén és finoman, végül Papp Sándor V. é. n. nagy készséggel előadott hegedűszáma, s a Cecilia- énekkar lendületes üdvözlő éneke fejezte be a műsort. Csanády László meghatott lélek­kel köszönte meg az ünneplést. — Melegség és szeretet árad felém eb­ből az ünnepségből s ez jól esik a búcsúzónak, aki huszonhat év után megválik munkája színhelyétől. Min­dig az isteni Mestert tartottam mintaképemül, aki először mutatta meg, hogy a gyermekben lelket kell keresni. Ez a példa vezetett s ezért mondták rólam, hogy szeretettel és szigorúsággal nevelem a rámbizot- takat. Sohasem személyeket szol­gáltam, mindig az ügyet, a keresz­tény magyar nevelés és édes hazám érdekeit. Ez alkalommal a hála ér­zete kél bennem elsősorban, a háláé az Érsekfőpásztor iránt, aki kineve­zett, a fókáptalan iránt, amely ál­dozatos lélekkel támogatott, tanár­társaim iránt, akik megértettek en­gem. Szeretettel gondolok az ifjú­ságra, akik közül hét-nyolcszázan dolgoznak már az életben a katoli­kus tanítói kar tagjaiként. Ezt a múltat sem megtagadni, sem feledni nem tudom. Gondolatban és érzés­ben mindig együtt leszek az inté­fi Utírosi Fürdő tükörfürdőit fűthetőkké alakították át Az egri érseki tanítóképző Intézet megható ünnepséggel búcsúztatta nyngalombavonuló Igazgatóját, dr. Csanády László tanügyi főtanácsost zéttel, kérve rá Isten áldását és kegyelmét. A búcsúzó igazgató szavai után mégegyszer megszólalt a Cecilia- énekkar s hintette tele a fiatal hangok üde virágaival a távozó lépteit. Változatlanul tart a cseh határzár Menekülők elbeszélése szerint az éhező cseh katonák csapatokba ve­rődve járják a falvakat és élelmi­szert keresnek. A csehek a határmentén a nőtlen magyar és szlovák katonákat nős és nagyobb családú idősebb kato­nákkal váltották fel. Azzal fenye­getik őket, hogy családtagjaikon állnak boszút, ha a magyarokhoz pártolnak. A cseh határzár változatlanul tart. Sűrűn láthatók repülőrajok a lezárt cseh határ felett. Kedveskedjünk katonáinknak „A magyar föld népe ezekben a súlyos hetekben ismét bebizonyítot­ta, hogy kőszikla, amelyre fölépít­hetjük a jövendő megvíhatatlan vár­kastélyát. Felejthetetlen az a maga­bízó elszánt nyugalom, amellyel a hívó szóra letette a kapát, a szer­számot, hogy kezébe vegye a fegy­vert.“ Ezeket a mondatokat Imrédy Béla miniszterelnök írta le a ma­gyar földmívelőről, a magyar kato­náról. Miért tagadnánk, miért ne be­szélgethetnénk mi is arról, hogy a lelkünk, a szívünk, a gondolatunk mindig ott van a határok táján: fegyverbe hívott fiaink, testvéreink, baj társaink mellett. Fényesedik a magyar szem, ami­kor látja a dalolva vonuló katoná­kat, a megerősödött új magyar had­sereg dübörgő léptű, sastekintetű, daliás csapatait. Lelkesedünk értük, szeretjük őket mint magyarságunk színe-virágát, jövőnk reménységét. S ha tudjuk is, hogy ételben, ruhában nem szenvednek hiányt, és nincs szükségük segítségre, mégis talán jól esnék nekik, ha látnák, hogy hálás szeretettel gondolnak rájuk azok, akik még itthon vannak, s azok is, akik itthon maradnak. Egri leányok, egri fiúk, küldjünk az egri helyőrség határra-vonult katonáinak cigarettát, egy-két hor­dó bort, szeretetcsomagot. Mindez nem nagy érték, de bizonyára na­gyon jól fog esni azoknak, akik ma értünk és a magyar jövőért áznak- fáznak a cseh határon. * Eger dióhéjban, 20 fény­képfelvétellel 1 pengő 50 fil­lérért kapható a Kér. Sajtó- szövetkezet könyvkereskedé­sében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom