Eger - napilap, 1938/2
1938-10-01 / 155. szám
k 2 EGER Több mint tízezer ember követelte vissza a Felvidéket a csütörtöki Az elműlt húsz év fájdalma s elkeseredése, megalázott önérzete és az eljövendő idők lelkesedése, hite és ereje lobogott fel tegnap délután Eger város ősi piacán, ahol tiltakozó és követelő nagygyűlésre gyűlt össze a város népe. Sem tömegben, sem egységben nem láttak még a térre tekintő zord várfalak ilyen megnyilatkozást. Körül a téren a polgárság ezrei és ezrei, középen fegyelmezett sorokban felzárkózva a jövő élete és virága, az ifjúság, valamennyien egy akaratba és egy követelésbe forrottan: vissza a felvidéket! Húsz év visszafojtott türelme nőtt kiáltássá és ez a kiáltás felhangzott minden percben, át hullámzott ütemesen a téren, különböző szöveggel, de egy és örök igaz tartalommal: a magyar lélek hősi elszántságával. A gyűlést a Himnusz hangjai nyitották meg, majd megjelent a városháza erkélyén Kiss György joghallgató és bejelentette, hogydr. vitéz Horváth Béla, az országzászló bizottság ügyvezető elnöke kíván szólni. — Temetésre jöttünk — mondotta nagyhatású beszédében vitéz Horváth Béla — hogy eltemessük magyar akarattal a húsz éves hazugság és becstelenség kártyavárát. Mert hazugság volt az, amelynek szerzőjét egyik európai nagyhatalom feje így jellemezte: hazug és őrült. És ha pár nap múltán egy híres európai város hires palotájának hátsó ajtajánál megáll egy autó s a hátsó ajtón kisomfoidál rémült szemmel valaki, hogy autóba és repülőgépbe üljön, elmeneküljön valahová Mexikóba, vagy akár Pa- tagoniába, azt üzenjük utána: a soha többé viszont nem látásra, pusztuljon Európából ez a hazug és őrült fráter. — Még röviddel ezelőtt. Európa második Napóleonjának gondolta magát s ma már elfér egy mellényzsebben. És ott, valahol, szeretett bolsijai között elgondolkozhatik arról, mi történik azzal, aki túlzabálta magát: elrontja a gyomrát és hasfájást kap. Most, ebben a történelmi órában még tart a tanácskozás Münchenben Európa jövőjéről és a mi jövőnkről és meg vagyunk győződve, hogy a mi nagy barátaink, a Duce és a Führer nem fognak cserbenhagyni minket, bízunk abban, hogy a nagy angol miniszterelnök Sokan még most sem látják be, hogy hiányzik lakásukból egy jó Rádió Lusztigtól. Orion, Telefuoken, Standard, Philips képviselet és raktár. népgyűlésen nem fog kétféle mértékkel mérni’ mert az igazság egyféle, akármelyik oldalról nézzük meg. — Mi, akik itt vagyunk, szívből és becsületünkre fogadjuk, hogy a felvidéket nem hagyjuk. Ágyúval, szuronnyal, tankkal ha kell, bevonulunk éspedig nem holnap, hanem még ma. Éhez azonban nemcsak szó kell, hanem cselekedet. Feláldozzuk, ha az ország úgy kívánja vagyonúnkat, életünket, de elmegyünk a felvidékért, Pozsonyért, Kassáért, Branyiszkóért és a magas Tátráért, mert azok ezer év óta magyarok voltak, megváltjuk a pokol ezer szenvedésétől testvéreinket és magunkhoz öleljük tót és rutén testvéreinket is, akik vissza akarnak jönni hozzánk. — Emlékezzünk arra, hogy a nagy Rákóczi első katonái rutének voltak, hiszen ezer év szenvedései és dicsősége egybeforrasztottak minket. De szeretetben éltünk a tótokkal is, soha közöttünk komolyabb viszály nem volt s most innen kérdem tót testvéreinket, melyik uralom volt a jobb, a becsületes, magyar alispáni és főszolgabírói uralom, vagy a cseh csinovnyikok uralma. — Nemcsak mi követeljük, de velünk együtt tizenötmillió magyar követeli szerte a világon: vissza a felvidéket. Jelen pillanatban az a kötelességünk, hogy teljesen felkészülve, minden erőnket, hitünket összegyűjtve várjuk a legfelsőbb parancsot. A nagy cél adjon nekünk hajthatatlan kitartást! Vitéz Horváth Béla szavait állandóan nagy lelkesedéssel kísérte a hatalmas tömeg. Ezer és ezer to- ' rokból hallatszott az ütemes kiál- j tás a beszéd egyes részeinél: Éljen I Horthy... Mindent vissza... Vesz- szen Benes . . . Elmegyünk . . . Ezután a munkásság nevében Perge Kálmán, a keresztényszocialista dohánygyári alkalmazottak egri csoportjának elnöke mondott beszédet. Összejöttünk — mondotta — hogy tiltakozzunk azon égbekiáltó és minden magyar szívét összeszoritó igazságtalanság ellen, amellyel édes magyar hazánkat — minden igazságot félretéve — feldarabolták. Ma amikor elérkezettnek látjuk az időt, hogy ennek az igazságtalanságnak véget vessünk, szükségünk van arra az összetartásra és áldozatkészségre, amely minden hazájáért őszintén aggódó és dobogó szívet összeforraszt. Tiltakozunk Benes rafinált politikája ellen, amely két évtizeden keresztül az egész világot j orránál fogva vezette. ígérjük és j fogadjuk, hogy ha kell, vérünket is : feláldozzuk Szent István első kirá- i lyunk örökségének visszaszerzésére. ! Isten minket úgy segéljen. fiz értelmiségi ifjúság nevében Sass László közigazgatási tanfolyam hallgató szólt: — Húsz évvel ezelőtt — mondotta, — amikor Benes az emberi lelket megtagadó legképtelenebb és legborzalmasabb hazugságaival megtévesztve a felettünk Ítélkezőket, a népek legszentebb jogának, az önrendelkezési jognak megcsúfolásával bilincsbe vert több mint egy millió magyart, három és fél millió németet, 300.000 lengyelt, rengeteg tótot és rutént; a művelt világ azt hitte, megteremtették Európában az örök békét. Tévedtek. Tévedésüket a történelem az elmúlt hetek eseményeivel igazolta s az elkövetkező héttel szentesíteni fogja. — ígéret földjének hirdette Benes a népektől összelopott országát. Jogegyenlőséget ígért. S 20 éven át nem csinált mást, csak hazudott. Megteremtette a terror uralmát és a népek hierarhiáját. E hierarhiá- ban a felvidéki magyar testvéreinknek az utolsó hatodik hely jutott. Egyetlen és kizárólagos célja: ma- gyartalanítani. Ha tehát valakinek megvetés jutott Benes ígéret földjén, azok a magyarok voltak. — Most a történelmi igazságszolgáltatás napjaiban, Benes romlott dicsőségének utolsó perceiben moszkvai hajcsárok ülnek orgiákat az elnyomott népek felett. — Türelmünk legvégső fokának utolsó perce elérkezett. Eddig kértünk, most pedig követelünk. Követelésünk alapja az igazság; tartalma pedig három szó: Vissza a felvidéket. — Tudja meg mindenki, akit illet, hogy mi magyar ifjúság nem háborút, hanem tiszta lelkiismereten alapuló igazságszolgáltatást követelünk. Mi még most is az európai békéért fáradozó angol, francia és az Egyesült Államok nagyjai-hoz szólunk: Igazságot Magyarországnak. Adjátok nekünk vissza a Kárpátok övezte felvidéket, szlovák és rutén testvéreinknek az önrendelkezési jogot s amit megadtok nekünk, adjátok meg a testvér lengyel nemzetnek is. — Mi, akik kora gyermekkorunkban ettük a világháború okozta nehéz idők keserű kenyerét, kik ott a legdrágább kincsünket, az apánkat veszítettük el, vagy nyomorultan láttuk viszont s emlékezetünkben a háború emléke élénken él, békés követelésünk félretevése után egy pillanatig sem habozunk megindulni azon az egyetlen úton, melyet számunkra hagynak, mert tudjuk, hogy harcunk az igazság harca lesz. — Magyar Testvérek! Mi ifjak élni szeretnénk hazánkért, de ha kell meg is tudunk halni. Adjatok fegyvert, teljesíteni fogjuk évezredes kötelességünket, harcolni fogunk utolsó leheletünkig s vérünket is feláldozzuk a haza oltárán azért a szent célért, melynek neve: Felvidék. — Igaz érzéseim tudatában mély 1938. október 1. hódolattal üzenni szeretnék e helyről a legnehezebb magyar idők legelső magyarjának, vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Ur Őfő- méltóságának és a felelős magyar kormánynak. Ha ifjú lelkünk izzásig hevített vágya, a felvidék visz- szacsatolása más népnek vagy népeknek igazságot osztó nyugati hatalmak érzéketlensége folytán csak hiú ábránd maradna, adjátok ki az utolsó parancsot. Szent fogadalmat teszek, készek leszünk minden áldozatra és ha a világháború nehéz- : ségeit tízszeresen felülmúló terheit : kell vállainkra venni, azt is viselni fogjuk. Ä leángifjúság képviseletében Temesfalvi Edit az angolkisasszonyok leánygimnáziumának VIII. o. növendéke beszélt. — Nagy időket élünk — mondotta — nagyobbat és rettenetesebbet, mint a világháború kitörésekor. A nagy világégés borzalmai még ott élnek apáink és testvéreink szívében, a könnyek még nem száradtak fel az özvegyek és árván maradtak szemében s máris itt állunk egy újabb világégés előtt, mert az igazságot és békéthirdetö apostolok nem akarják elismerni, hogy tévedtek. Mi magyarok nem kérünk mást, csak a saját földünket, ezeréves történelmi jogainkat, apáink vérrel és dicsőséggel őrzött határait, azt a felvidéket, ahol még a zsarnoki kéz sem tudta eltüntetni 1 millió magyar testvérünk élniakarását. — A magyar történelemnek új fejezetéhez értünk. Apáink és testvéreink már elindultak a határ felé. A mindenre elszánt drága katonáink becsületes magyar nevét aranybe- tűkkel jegyzi fel az idők krónikása. Akarjátok-e, hogy ennek az új fejezetnek lapjaira a Ti neveteket is rá vésse a történelem? — Nem kívánja tőlünk senki, hogy fegyvert ragadjunk, bár szükség esetén erre is képesek leszünk. A mi dolgunk más lesz. Ha az igazságot hirdetők nem adják meg az igazságot és megszólalnak az ágyúk, az első magyar kiömlő vércseppre esküszünk, hogy mi, itthonmaradt leányok, a rend és fegyelem őrszemei leszünk. Bizalommal várjuk azok intését, akiket jóságos Kormányzó Urunk atyai gondoskodása vezetőnkül állít mellénk. Ha kell, leszünk boteget ápolók, csüggedőket és kishitűeket felrázók, és ott leszünk mindenütt, ahol dolgozni kell, mert mi nem akarjuk elveszteni apáink földjét, mi győzni akarunk. Az iparosifjúság szónoka: Kronberger Dezső beszélt ezután. — Engedjék meg, — mondotta — hogy a magyar iparos ifjúság nevében én is szót emeljek a „magyar igazság“ mellett, amely ma már nem csak magyar probléma, hanem európai, sőt világprobléma! Közel 20 évvel ezelőtt hazug illúziókra építették lel Csehszlovákiát és ennek
