Eger - napilap, 1938/1

1938-04-26 / 66. szám

Eger, XLIX. évf. 66. szám. ár A 8 pilléé « Kedd ♦ Trianon 19, 1938. április 26. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. - EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP ! 2 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLD- SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54 558. SZ. Eger közönsége bensőséges kegyelettel, ftnnept fénnyel ülte meg Horánszky Nándor születésének százéves fordulólát A nagynevű elődeire, történelmi hagyományaira méltán büszke Eger közönsége vasárnap bensőséges ke­gyelettel, ünnepi fénnyel hódolt nagy szülöttje: Horánszky Nándor néhai kereskedelmi miniszter, a ki­váló államférfi emlékének, születése centennáriumán. Az emlékünnepet januárban azért nem tartotta meg a város, mert a Horánszky-család tagjai nem jelenhettek volna meg azon, így a centennáris ünnepséget vasárnap rendezte meg a város képviselőtestülete felemelő és díszes Külsőségek között. Délelőtt 10 órakor dr. Palos Ber- nardin gimnáziumi igazgató emlék­misét mondott a ciszterci rend temp­lomában. A misén és az azt követő diszközgyülésen megjelentek a vár­megye és a város hatóságainak ve­zetői, a társadalmi élet egyházi, polgári és katonai előkelőségei, az intézmények és testületek küldött­ségei és a képviselőtestület tagjai teljes számban. Mise után a zászlókkal és dél­szaki növényekkel díszített város­házára vonult az ünneplő közönség. A városháza zsúfolásig megtelt nagytermében a számúkra fenntar­tott díszes helyen foglaltak helyet a nagymultú Horánszky-család tag­jai: Horánszky Lajos, az ismert történetíró, Horánszky Nándor dr. orvos, a néhai nagy államférfi gyer­mekei, a kis Horánszky András, unokája; dr. Elek Tibor, miniszteri tanácsos, Horánszky Miklós Máv. tanácsos, unokaöccsei. & polgármester megnyitója Délelőtt 11 órakor Braun Károly polgármester nyitotta meg a dísz- közgyűlést a következő szavakkal: — Mélyen Tisztelt Díszközgyű­lés ! Száz esztendővel ezelőtt, 1838 január 15.-én született Egerben a Horánszky család Zerge-, majd utóbb Bárány-utcai, most pedig már Ho­ránszky Nándor-utcai kúriájában Horánszky Nándor volt m kir. ke­reskedelemügyi miniszter, ország- gyűlési képviselő, akinek centenná- riumát ma kegyeletes emlékezéssel ünnepeljük. — Büszkeséggel és a jövőre vo­natkozólag bizakodó hittel tölt el minden egri polgárt az a tudat, hogy a rendkívül nemes jellemű és hazafiasságú magyar államférfiú, Horánszky Nándor jellemének, ki­váló tulajdonságainak, nemes érzé­seinek, mély erkölcsi tartalommal telített életfelfogásának és önzetlen hazafiasságának kialakítására a csa­ládi tradíciókon és a veleszületett adottságokon kívül az egri levegő, az egri iskolák nevelése (a ciszterci főgimnáziumnak és az egri érseki jogakadémiának volt egyik legki­válóbb növendéke) és az akkori egri társadalom szelleme gyakoroltak irányító hatást. — Nemcsak szolnoki, majd esz­tergomi választókerületének közön­sége, hanem az egész magyar nem­zet megbecsülése kisérte pályafutá­sán, melynek betetőzéséül mint el­lenzéki politikus az uralkodó bi­zalmából a miniszteri székbe emel­tetett. — Sohasem kereste sem a ke­gyet, sem az olcsó népszerűsé­get, hanem a napi politikán és önző érdekeken felülemelkedve, a leg­tisztább szándékkal munkálkodott nemzete érdekeinek előmozdításán. Esztergom városának együttérzése A megnyitó után Frank Tivadar főjegyző felolvasta Esztergom pol­gármesterének (itt volt hosszú ideig képviselő Horánszky Nándor) és barátjának, dr. Samassa János zala egerszegi kir. közjegyző táviratát. Esztergom polgármestere így ír: Horánszky Nándor országgyűlési képviselőnek száz éves születési évfordulója alkalmából hálás meg­emlékezéssel, a nagy hazafinak ki­járó tiszteletadással tekint vissza közönségünk a hosszú képviselet értékes éveire és gondolatban a lé­lek nemes érzéseivel rója le kegye­letét és veszi ki részét a szülőváros méltó ünnepléséből. Glatz Gyula, polgármester. Urbán Gusztáv dr. ünnepi beszéde Ezután dr. Urbán Gusztáv kép­viselőtestületi tag, az egri érseki jogakadémia professzora mondotta el ünnepi beszédét Horánszky Nándor­ról: — Az emberi egyenlőség ábránd­ját — mondotta — nem födi az élet valósága. Hiába akarják álmodó fantaszták nyáj-emberekkel megtöl­teni a föld meghódított területeit, s hiába kényszerítik Platont szék- faragásra a falanszterben, minden kicsinyes filozófiai forma-nyűgöt le­vet és túlnő a nagyra, nagyobbra és legnagyobbra hívatott ember: a nagy ember. A nagy ember írja vérével, formázza szellemével és díszíti jellemének kincseivel az emberiség évmilliós történelmének lapjait. A teremtő Isten gondviselő bölcsessége, mely a sivatag por szeme mellett dombokat és alpesi hegyóriásokat teremtett, -- az ember világban a síkon keringő porszem emberek mellé kiemelkedő domb embereket, s a magasságok felé mutató hegyorom-embereket rendelt példaképül és vigyázásul. Óh, por­szem-ember, minő nagyszerű a te sorsod! Nemzettengerek fövenyében, embersivatagok homokjában, ki tud számontartani téged ? Ma még úgy csillansz meg a napon, mint a gyé­mánt rokona, holnap már felkap a szél ereje és szétszór a tudattalan semmiség végtelenjében. Ma még megtenned hivatásod ízes kenyerét, de holnap már senkisem emlegeti, hogy mily nagyszerű csodákat vitt végbe benned az égi napsugár, a föld ereje, s az örök harmatok csók­ja. Leszel kőrózsa a londoni Szent Pál székesegyház párkányzatán, néma útitárs egy vándorló iparos­legény saruján, omló kalács morzsá­ja gazdagok terített asztalán, de már senki sem tudja, hogy te vagy az, aki voltál. — Volt, —nincs! Ez a porszem­emberek földi életének földi ref­rénje. De nem ilyen könnyen pusz­tul ki a hegyorom-emberek emléke­zete. Az ő időbeli mértékük év­századok és évezredek. Társadalmi mozgalmak hatalmas rengései, for­radalmak vulkánjai hatalmas töm­böket vághatnak le alakjukból, mély szakadékokat véshetnek belé­jük, anyagias korok kifoszthatják szellemi kincseik erdejét, száguldó idők emésztő ereje sokat letördel­het belőlük, hogy más hegyeket na- gyobbakká tegyen, de a tisztelet és kegyelet évszázados szemein keresz­tül szellemivé tisztult alakjuk va­rázsát lerontani az igazságos tör­ténelemben semmi sem képes. — És ahogy a hegyormot belső erők küzdelme s feszítése emeli egyre magasabbra, úgy emeli az em­bertársadalom nyüzsgő sokasága fölé a hegyorom-embert a benne feszülő s kibontakozó energiák ereje, ma­gasztos célok és fénylő ideálok felé ön vívódásokon, öumarcangolásokon keresztül győzelmesen előretörő lé­lek lendülete. Hiába akarná egy por­szemember a maga vélt földi nagy­ságát piramissal, obeliszkkel, már­ványsíremlékkel, szoborral vagy kép­pel, utcaelnevezéssel vagy alapít­vánnyal megörökíteni, a hatalom és a gazdagság külső eszközei csak porszemeket rakhatnak egymásra időlegesen; az idő viharja szétszór mindent, amit nem présel össze az örök eszmék szolgálatába állított, halhatatlanságra teremtett lélek hid­raulikusnyomása gránittá, dolomittá. Háromfajta ember lehet nagy ember. Az első fajta, aki élete szí­vós munkájával teljesen legyőzte magában a földit, az anyagi lét bék­lyóit az önmegtagadás és az Isten­szeretet szekercéjével elvagdosta, s felszabadult fényes szellemarcá­val teljesen odafordul az örök Jóság napja felé. Ez a fajta ember a szent. A másik fajta ember, akiben roppant hőeuergiák izzanak, de nemhogy az önmaga felmelegítésére, hanem hogy tűzoszlop legyen a szavára szomjazó, nyomába szegődő embersokaságnak az élet pusztaságában való vezeté­sére, aki önmaga elég, sokszor el­hullik a reménytelen gigászi küzde­lemben, de szétszórja minden kin­csét, mert hívja, vonzza az örök Igazság napja. Ez a fajta ember a hős. Népek kiválasztott vezérei, har­cosai, államférfiai, nemzetsorsok irá­nyítói tartoznak ide, ebbe a cso­portba. A harmadik fajta ember, aki a földi lét sivár laposságában, szür­ke unalmában is megsejti, megke­resi és megtalálja az örök Szépség igéit, s pazarul szórja szét a szép­re szomjas emberi szívek között; ő az, aki a szellem csodálatos és ti­tokzatos tavából merítve, verseivel pompás aranynyilakat lődöz fel az égre, mint filozófus és mint feltaláló ragyogó új gyémántokat dob fel a csillagok közé. Ez a fajta ember a költő. — Az a férfiú, akinek emléke megünneplésére ma itt egybegyül- tünk, a hegyorom-emberek közül való. Megkülönböztetésül a máso­dik fajta csoportba, a hősök galériá­jába tartozik. Hős, nemzeti nagy­ság, mert egy kicsiny, vértanu- hősiessógű nemzet államférfia, test- vértelen, évszázadokon keresztül ki- uzsorázott, félvilággal szembeszálló s a másik félvilágtól barbának tar­tott kis országnak, a hatalommal és az önmaga tunyaságával hadban- álló nemzedéknek tűzoszlopa volt. Hős volt, mert egy életen kérész

Next

/
Oldalképek
Tartalom