Eger - napilap, 1938/1

1938-02-26 / 32. szám

Á E Ä 8 PILLÉK ♦ Szombat ♦ Trianon 19,1938. február 26. Eger, XL1X. étf. 32. szám. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLD­SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176. — POSTA TAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54 588. SZ. Negyvennégy órás ! munkahét Nemrégiben jelent meg a Buda- \ pesti Közlöny hasábjain Bornemisza i Géza kereskedelem és iparügyi mi- ! niszternek a munkaviszony egyes ! kérdéseinek szabályozásáról szóló 1 1937. XXI. t. c. végrehajtási uta- I sítása. Sokkal fontosabb kérdés meg- oldását jelenti ez a rendelet, sem­hogy szó nélkül lehetne tudomásul venni s napirendre térni felette. Maga a miniszter is igyekszik a közvélemény figyelmét felhívni a kérdés fontosságára, mégpedig az­zal a nyilatkozattal, melyet a vég- rehajtási utasítás megjelenésekor a j sajtónak adott, kifejtve ebben a j nyilatkozatában, hogy milyen nagy- ! jelentőségű a fenti törvény a leg- ' újabb magyar szociálpolitikai tör- \ vényalkotásban. A negyvennégyórás munkahét, a legkisebb munkabér, a hétvégi pi­henő s a fizetéses szabadság intéz­ményének törvényes megvalósítását jelenti a hivatalos lap jelzett vég­rehajtási utasítása s egyben azt is, hogy a kormány szociálpolitikája ezúttal olyan területeu vívta meg j sikeres csatáját, ahol eddig az ál- j lami gondoskodás csak igen kis j mértékben érvényesülhetett. De meg kellett várni azt a szükséges köz­hangulatot, amely az államhatalom­tól várja a kezdeményező lépéseket a szociális feladatok megoldása terén, ahol ez bizonyos áldozatok meghozatalát feltételezi mind az államhatalom, mind pedig a mun­kaadók részéről. Jellemző kortünet, hogy a tör­vény — mely ezeket a nagyfontos- ságu kérdéseket van hivatva meg­oldani — amint azt maga Bor­nemisza miniszter örömmel állapítja meg — úgyszólván az egész ma­gyar törvényhozás egyhangú he­lyeslése mellett fogadtatott el a- nélkül, hogy azt valaki is módosí­tani akarta volna. De a legna­gyobb dicséret mégis magukat a munkaadókat illeti, — akik, megint csak a miniszter elismerő szavait idézzük — nemcsak hogy helyesel­ték a jelzett kéidések megoldását, de maguk is szükségesnek, méltá­nyosnak, szociálisnak vallották azok kedvező s a munkásság érdekében való mielőbbi megoldását, annak ellenére, hogy a reformok szá­mukra nem is éppen jelentéktelen megterhelést jelentenek. — De olyan megterhelés ez — mondja Bornemisza Géza miniszter — ami a munkaadó részére nem számítható elveszett áldozatnak, mert hiszen az anyagi áldozat bő­ven megtérül e pihent munkaerő munkatöbbletében. Ekként nyer ki­fejezést, hogy mind a két fél: a munkaadó épugy, mint a munka- vállaló egymásra vannak utalva s igy közösek az érdekeik. S a tör­vényhozás főcélja az volt, hogy ki­fejezésre juttassa a munka iránt érzett köteles tiszteletet és meg­becsülést, mikor gondoskodik róla, hogy a munkavállaló teljesített mun­kájának olyan ellenértékét kapja meg, amit ő valóban annak is érez­het teljesítményével szemben. Ez a munkamegbecsülés jelentkezik a fizetéses szabadság bevezetésében is, mikor a rendelet szerint az alkal­mazottnak már az egyfolytában el­töltött egyévi szolgálat után joga van évenként hatnapi fizetéses sza­badsághoz, ami — természetesen — fokozatosan emelkedik a munkaév emelkedése szerint, a tisztviselők­nél a 24 munkanapig. — Ha mindent nem is oldhattunk meg ezzel az egyetlen intézkedéssel, de áz út megnyilt s mi éreztük ezt az erkölcsi kötelességvállalást, me­lyet reánk ez a kezdet hárít, — mond­ja a miniszter. — Tovább fogunk haladni a megkezdett úton. De ha vannak türelmetleukedők, akik — talán szerencsésebb gazdasági hely­zetű országok példájára hivatkozva — többet kívánnak tőlünk — mi azoknak csak azt feleljük, hogy az összehasonlításnál sohasem szabad igazságtalanoknak lenniök s mindig szem előtt kell tartaniok, hogy sze­gény országunk éppen akkor igyek­szik megfelelni szociális kötelezett­ségeinek, mikor talán ezeréves tör­ténelmének egyik legszomorúbb kor­szakát éli s amikor úgyszólván vér­zik a vesztett háború sújtó Ítélke­zése alatt. S ha választani kellene: tegyünk-e valamit a bajok orvos­lására, avagy várjunk a kedvezőbb időkre, jobb, ha nem a halogatás mellett döntöttünk, hanem azonnal cselekedtünk, ha mindjárt szűkösebb keretek és lehetőségek között is. Gyökeresen átalakítják a középiskolai oktatást Gyakorlati irányú középiskolák és tanítóképző akadémia a kultuszminiszter tervei közt sít, így pl. a műegyetem egyes ka­raira való beiratkozást tesz majd lehetővé. Eger, február 25. Hóman Bálint kultuszminiszter két igen fontos törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé. Az egyik a gyakorlati irányú középiskolák be­vezetéséről szól. Ezek az iskolák a javaslat szerint képesítenek bizo­nyos főiskolákra. Mindenekelőtt megszervezi a tör­vényjavaslat az úgynevezett fel­sőbb fokú, négyosztályú líceumot, amely a tanítóképző akadémiákra és szakirányú főiskolákra képesít. Ennek az új iskolatípusnak általá­ban az a célja, hogy az ifjúságnak gyakorlati irányú nevelést adjon. A leánylíceum tanterve különös tekintettel van a családi nevelésre, az egészségvédelemre és háztartási ismeretekre. Valóságos aDya- és há­ziasszonyképző intézményekké akar­ják kifejleszteni ezeket a lánylíceu­mokat. A javaslat másik intézkedése fel­állítja a gyakorlati szakiskolákat, ezek is felsőbbfokú négyosztályos középiskolák. A négy gimnázium el­végzése után kerülnek az itjak ebbe a gyakorlati irányú felsőbb fokú középiskolába, amelynek me­zőgazdasági, ipari és kereskedelmi tagozatai lesznek. Érettségi bizonyítványuk szintén szakirányú főiskolákra, illetőleg bi­zonyos gyakorlati pályákra képe­Általában az a törekvés, hogy a kultuszminiszter egyszerűsítse a kö­zépfokú oktatást. A miniszter arra törekszik, hogy a reál- és humanisztikus gimnáziu­mok, mint főtípusok, mellett most ezt a gyakorlati irányú, felsőbb fokú középiskolát megteremtvén, elősegítse a magyar ifjúságnak a gyakorlati pályákra való nevelését. Másik fontos törvényjavaslata át­szervezi a tanítóképzést. Megszün­teti a tanítóképzők eddigi közép­fokú jellegét, akadémiákká ala­kítja át. A tanítóképző akadémiába az előbbi javaslatban létesített lí­ceum érettségijével lehet beirat­kozni. A tanítóképző akadémia két osz­tályú lesz. Szabályozza a törvény- javaslat azt is, hogy ne legyen túl- tengés a tanítóképzés terén: csök­kenti a tanítóképzők számát. Az új akadémiáknak a számát a felekezeti tanítóképzőkkel együtt az egész or­szág területén negyvenben állapítja meg. A jövőben tehát a tanítói oklevél­hez szükséges a négy gimnázium, a gyakorlati irányú feltőbbfokú négy­osztályú középiskola s a kétosztályú tanítóképző akadémia. Hogyan lehetne megmenteni a város egyetlen török lakóházát? — Hozzászólás — — Idő. A Meteorológiai Intézet jelenti ma déli 12 órakor: Gyenge légáramlás, kevés felhő, a hőmér­séklet emelkedik. Egerben ma reg­gel 7 órakor —46 fok, a talajmentén —6'5 fok, a tegnapi maximum -(-5 fok volt. A légnyomás 776 7 mm., emelkedő. Eger, február 25. Nagy Péter barátomnak az Eger február 24-i számában közzétett el­gondolását igen helyesnek találom, mert a törökház csakis köztulaj­donba vétel útján menthető meg. Ámde nem érnők el az igazi célt, ha a házat továbbra is privát la­kásul adnók ki, mert nem érné meg az áldozatot a háznak puszta élet- bentartása, ha a látogatók elől to­vábbra is zárva maradna. Az ide­gen ugyanis, ha már törökházról, mint emlékről beszélünk neki, nem éri be a homlokzati rész futólagos megtekintésével, hanem kiváncsi lesz a ház belső beosztására, épít­kezési sajátságára is. Már pedig azt nem lehet kivánni egyetlen bérlőről sem, hogy a napnak bár­mely szakában tűrje a látogatók zaklatását s engedje, hogy azok a lakásán keresztül-kasul járjanak. Itt csak az a megoldás vezetne zélhoz, ha a megvett törökház mú­zeumul szolgálna, ahol elhelyeznők a várbeli ásatások összes megmoz­dítható anyagát. így az idegen egy helyen, szakszerű elrendezésben szemlélhetné végig a feltárt érde­kes műemlékeket, s egyben meg­figyelhetné az épület különleges török érdekességeit is. Az épület­nek valamelyik helyiségében la­kást kaphatna egy felügyelő-féle al kalmazott is, aki állandóan a ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom