Eger - napilap, 1938/1
1938-01-01 / 1. szám
2 EGER Újévkor, szombaton röggel 6-ig tánc a Ms Koronában. Asztalrendelés a Sűpiitcéraél. nemcsak hajlandóságomat jelentettem ki, hanem azt mondottam, hogy amennyiben a bizalom mellettem megnyilvánul, kötelességemnek tartom, hogy tovább vezessem a város ügyeit. Ha saját egyéni érdekeimet nézem, jobb volna visszavonulnom, de ezt én soha nem tekintettem, közpályámon mindig a közért dolgoztam és küzdöttem, ha kellett. Most, amikor újult erővel indulok munkába, még nagyobb szorgalommal fogok dolgozni Ezt a bizalmat csak előlegnek tekintem, amelyet törekedni fogok kiérdemelni, mert állíthatom, hogy soha a magam munkájával megelégedve nem voltam. Kérem, támogassanak célom elérésében, amely oda irányul, hogy a város polgárságának terhein minél inkább tudjak könnyíteni. Kérem tisztviselőtársaimat is, hogy szorgalmas munkájukkal segítsenek ebben. Röviden még a következőket vagyok bátor leszögezni erről a helyről és ebből az alkalomból. Értsék meg azok, akiknek szól: kitűzött célom elérésében holmi apró tüszúrások el nem kedvetlenitenek s az alaptalan támadások ellen is állom a harcot. Ezek ellen megvéd a képviselőtestület szeretető és 40 éves közszolgálati múltam, amelynek elveitől el nem tértem s nem fogok eltérni soha. Isten engem úgy segéljen. A közgyűlés a polgármesternek nagy éljenzéssel fogadott szavai után áttért a tárgysorozat pontjai- ' nak tárgyalására. Január 1-től már felemelt fizetésüket kapják meg az egri uárosi tisztoiselők Eger, december 31. A kormánynak a tisztviselők fizetése felemeléséről való rendelete abban az e-eiben, ha az emelés a költségvetés egyensúlyát nem fenyegeti, lehetőséget nyújt a törvény has óságok és városok közszolgálati alkalmazottainak fizetésemelésére is. Mint megír iuk, He vés vármegye tövény- hatósaga el is határozta a vármegyei tisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek felemelését, ugyanakkor Eger város számvevőségi hivatala is kidolgozta a városi tisztviselők és eyyéb alkalmazottak fizetésének felemelésére vonatkozó tervezetet. Ezt a tervezetet a tegnapi városi közgyűlésen Frank Tivadar főjegyző ismertette. A tisztviselők öt százalékos, a nyugdíjasok 2 és 3 százalékos ilietményemelésben részesülnek. A fizetésjavítás évi 15.100 pengős szükségletet jelent, ezt az összeget a költségvetésben sikerült biztosítani, úgy, hogy a pótadó százalékának megváltoztatására nem lesz szükség. A tisztviselők fizetésemelésére vonatkozó javaslatot a közgyűlés egyhangúan elfogadta, azzal, hogy a felemelt illetmények már január 1-tól, tehát a költségvetés kormányhatósági jóváhagyása előtt folyósítandók. A városi tisztviselők egy része ma már meg is kapta felemelt illetményét, a többiek a városi köz- pénztárba történő befizetések szerint az ünnep után, egy-két napon belül szintén megkapják. 1938. január 1. Egerben 770 beMon termelnek vörösbort 168 ezer gyümölcsfa van az egri határban Elkészült Eger részletes szőlő- művelési statisztikája A városi gazdasági hivatalban j most fejeződött be az egri szőlőbir- tokállományról készült részletes statisztika összeállítási munkája. A kimutatás pontos felsorolásban közli az egri szőlőtermelés területi, mí- velési megoszlását, részletesen foglalkozik az egyes szőlőfajták szerint a míveléssel, közli a mívelés változását, a természeti károkat és az ellenük való védekezést. A kimutatás szerint a város ösz- szes területe 10.759 katasztrális hold, ebből a szőlővel beültetett terület a kataszter szerint 3071 hold. Az öt kát. holdnál nagyobb szőlőgaz- gaságok száma 67. Az elmúlt gazdasági évben kivágott területek nagysága túlhaladja a* 25 holdat. Ezzel szemben az 1937 évben telepített területek nagysága 41 hold volt. Az összes szőlők területe az 1937 évi szüretkor 3087 hold, ebből a fiatal, még nem termő szőlő 55 hold. Az amerikai oltványokkal beültetett terület 3083 hold, a di- rekttermő szőlővel beültetett: 4 hold. Az összes szőlőterületből csemegeszőlő 458 hold, fehérborszőlő 1854 hold, a terület 60 százaléka, a vörösborszőlő pedig; 770 hold, az összes terület 25 százaléka. Mívelés szerint: lugas mívelésű mindössze 10 hold, az egy tőkére eső földnagyság a szőlők 50 százalékánál az egy négyzetméter alatt marad, 45 százalékánál egy négyzetméternél nagyobb, 5 százalékos arányban pedig gyalogszőlőtermelés folyik. A fajtiszta szőlőtáblák az összes területnek 10 százalékát teszik ki 308 hold területtel, míg I a fennmaradó 2779 holdon keverten ültetett szőlők vannak. A szőlőkbe kiültetett gyümölcsfák száma 168.758. 1549 hold területű szőlőben közöttes művelés is folyik. A legelterjedtebb szőlőfajták a csemegeszőlők közül a piros és fehér chasselas, Csabagyöngye, mus- katal. A borszőlők közül az olasz rizling, mézesfehér, furmint, kadarka, Dagy-burgundi, oportó, othello és százszoros. A legjobb bort adják ezekből az olasz rizling, furmint, kadarka, ugyanezek a fajták legkiválóbbak a terméseredmény szempontjából is. A legjobban bevált csemegefajták a piros és fehér chasselas, Csabagyöngye és muska- tal. A chasselassal beültetett terület 72 hold, olasz rizlinget termelnek 152, kadarkát 22, nagybur- gundit 31, furmintot 27 és hárslevelűt 3 holdon. Az 1937 évben 455 hold szőlőterületet míveltek trágyázással. Az 1937 évben filoxera ellen legalább négyszer permetezték a szőlőket 1500 holdon, háromszor 1000 holdon, egyszer vagy kétszer 500 holdon, egyszer sem 87 holdon. Az elmúlt gazdasági évben ki- sebb-nagyubb elemi kárt az egész egri szölőgazdálkodás szenvedett. Együariuaduál kisebb, de számottevő károk voltak 308 holdon, egykét harmados károk 2156 holdon, kétharmadnál nagyobb károk 623 holdon. A vesszőkben a jövőre is kiható kisebb károk voltak 154 holdon. A statisztika a továbbiakban a lapunkban már közölt idei termés- eredményeket, a termés szüreti termelői átlagárait és a hordómeny- nyiséget ismerteti. Tizennyolcé vesek menetzászlóalja Visszaemlékezés. írta: Kristóf János volt honvédtizedes. Húsz éve már! . . . A győzelmesen megvívott tizedik isonzói csata okozta öröm még érezhető volt a közhangulatban. Ebben a véres ütközetben tizedszer állította meg a monarchia hadserege a Trieszt felé előtörni akaró olaszokat, akik véres fejjel megtorpantak ugyan, de az az „Állj!“, melyet a mi fegyvereiuk ereje, katonáink ha- láltmegvető bátorsága parancsolt nekik, sok véráldozattal járt: sok száz magyar katona vére festette pirosra a Karszt szikláit. E győzelem kivívásában oroszláurész illette a szatmári 12. honvédgyalogezredet, melynek pótzászlóalja a világháború idején Egerben állomásozott. A véres veszteségek pótlására összeállította és útnakiudította Diugba Sándor alezredes úr, pótzászlóaljpa- rancsnok a XXX. menetzászlóaljat. * 1917. július 3-át írtak. A Deák Ferenc-utca alsó végén levő térségen állt fel a 12/XXX. menetzászlóalj. Kevés kivétellel mind gyerekarcú, pelyhedzőállú, tizennyolcéves fiúk, az 1899-es évjáratúak, akik mint népfölkelők vonultak be háborús szolgálatra az év március 10-én. Csupa virág volt valamennyi; virág a sapkán, a zubbonyon, a szuronyok vasnyelén, de még a manlicherek csövében is. Ezek a tizennyolc éves fiúk maguk is virágok voltak — Délután két óra. A bevagonírozás- hoz még egy félóránk volt s ezt a rövid időt búcsúzkoóásra engedélyezte Major Imre főhadnagy úr, a menetzászlóalj fiatal, daliás parancsnoka. Búcsúzkodtak az ifjú katonák: egriek, magyar, ruthén és román anyanyelvűek, akiknek jelenvoltak hozzátartozóik. Anyák, testvérek zokogva ölelték át a virágos, ifjú katonákat; apák könnyeikkel küz- ködve, hangtalanul simogatták harc- baiuduló fiaikat. Mintha a tizennyolc éves katonák is elérzékenyülti-k volna egy-egy pillanatra. Isten tudja. Mindenki érezte: soknak utolsó búcsúzása ez. Egy darócruhás román anyóka, Opre Gergely máramarosi román fiú édesanyja, hangosan siránkozva könyörgött anyanyelvén minden katonának, akinek csillagot látott a gallérján: „Domnule, dom- nule, ase vinye kásze la mine la jeo George? Dumnyezó ! Máre Dum- nyezó! . .. (Uram, uram, úgy-e hazajön még nekem az én Gergelyem ? Úristen ! Nagy Úristen ! . .). — Bizony haza, no még ilyet! Hát persze hogy haza jövünk, csak elporoljuk egy kicsit a digót, — mondottuk neki, de nem akarta hinni, hogy ez csak olyan könnyen megyen. Mezei Pista, a volt tisztesiskola tenoristája síró édesanyját vigasztalta jóbarátjával, földijével, | KatócFeri zászlóalj küldönccel együtt: „Ne sírjon Mezei néni, visszajövünk, nem hal meg ott sem mindenki, csak táborilapot írjanak, hadd vigyem Pistának, én fogom a kezébe adni mindig. Különben is hat hónap múlva szabadságra jövünk — ha addig valami baj nem lesz.“ — Lassan j megnyugodott a szegény asszony s vörösre kisírt szemeit szipogva tö- rülgette. Mezei Pista hosszant nézett a levegőbe . . . Egy fiatal leány szelíden korholta öccsét, mert az csupa fehér virágokat tűzött ki. Ezt nem szabad, — mondotta — a csupa fehér virág temetésre, halálra emlékeztet, ez rossz jel . . . És kicserélgette a fehér virágokat pirossal, lilával. Kérések, Ígéretek, fogadkozások, tréfálkozások keveredtek a levegőben . . . Néhány öreg, harcteret járt, lábbadozó katona vegyült közénk, jól meghúzogatták a kézről-kézre járó bikavéres demizsonuukat és „jótanáesokkal“ láttak el bennünket: hogyan kell óvakodni odakint a gránáttól, srapneltől stb. Eltelt a félóra. Major főhadnagy úr véget vetett a búcsúzkodásnak: a civileket felszólította, hogy most már vonuljanak felre, mert indulás ... — Sorakozó! — vezényelt a főhadnagy úr. — Pihenj! — Sapkát, szerelvényt megigazítani! Ezután a menetzászlóalj elé lépve kardot rántott. A fényes penge
