Eger - napilap, 1937/2

1937-09-14 / 147. szám

Eger, XL Vili. év/. 147. szám

Ara 8 fillér

♦ Kedd +

Trianon 18,1937 szeptember 14.

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 8 FILLÉR, VASÁRNAP 12 FILLÉR. — POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 54 588. SZ.

GYÖNGYÖSI ÚJSÁG

VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP

SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM FÖLDSZINT 3 SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓHIVATAL: SZENT JÁNOS KÖNYVNYOMDA. EGER. TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÓ JÓZSEF, SZ.BERTALAN- U. 1. TELEFON: 322.

Petro Kálmán dr. országyülésft képviselő a városi közgyűlésen nagy beszédben cáfolta és utasította vissza a Korunk Szava cikkének állításait

Eger, szeptember 13.

Eger város képviselőtestülete szombaton délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tartott az 1938. évi háztartási és egyéb költségvetések letárgyalására. A közgyűlésen a testület tagjai csak csekély számban jelentek meg, ami az általános * korai szüretnek tulajdonítható, az elhangzott komoly és színvonalas felszólalások azonban azt mutatták, hogy a költségvetést, mint a város életének elsőrendű kérdését lelkiismeretesen tanulmányozták a képviselőtestületi tagok. Különös súly- lyal és jelentőséggel hangzott el napirend előtt dr. Petro Kálmán országgyűlési képviselő beszéde, aki a közgyűlés általános és osztatlan helyeslése közben utasította vissza a Korunk Szava című folyóirat szeptemberi számában Egerről megjelent cikk súlyos tévedéseit és cél- zatos beállítását, különösen azokat ítélve meg súlyosan, akik a cikk szerzőjét Egerben ilyen szellemben tájékoztatták.

*

A közgyűlést délután négy órakor a távollevő polgármester helyett Frank Tivadar v. főjegyző, h. polgármester nyitotta meg.

Napirend előtt dr. Petro Kálmán országgyűlési képviselő szólalt fel. — Az Atheneum könyvkiadóvállalat — mondotta — tíz kötetben kíván foglalkozni a magyar vidék problémáival és tíz fiatal magyar írót bízott meg, hogy ezeket a problémákat felmérjék s azokról a magyar közvéleményt tájékoztassák. Ennek a sorozatnak kútkönyve, Féja Géza: Viharsarok és Erdei Ferenc Futóhomok című munkái már elhagyták a sajtót. Amikor ezek a könyvek megjelentek, a miniszterelnök szót emelt a képviselőházban, hogy a szerzők célzatosan állítják be mondanivalóikat s könyveik csak hangulatkeltésre alkalmasak, tárgyilagos vélemény kialakítására nem. Én akkor felszólaltam és azt mondottam : az a kérdés, igazat írtak-e és céljuk a nemzet érdekeinek szolgálata-e? Mert ha meg kell fékezni a feudális urakat, fékezzék meg őket, ha kell, szorítsák emberségesebb munkabérek nyújtására. Csak

arra vonatkozólag közöltem aggó- í dalmamat, hogy a falukutató törek- ] vések, a vidéki szociográfiák mö- | gött konzervatív, keresztény erők j állnak-e. Álmodui sem mertem vol- | na, hogy ennek a „falukutatásnak“ a módszere és szelleme ellen most nekem kell megvédenem ezt a vá- j rost egy cikkel kapcsolatban, ame- | lyik minden valószínűség szerint a harmadik kötet, a Bükk vidékéről megjelenő „Cifra nyomorúság“ egyik részlete.

— A cikk a Korunk Szava című folyóiratban jelent meg, amelyre az van írva, hogy aktív katolikus orgánum, szerkesztőbizottságában Baj- ! za József, Grieger Miklós képviselő- társam és Szekfü Gyula egyetemi tanár foglalnak helyet s a szerkesztésért gróf Széchenyi György felel, ‘ míg a szerkesztés munkáját Katona \ Jenő, egy kiváló magyar újságíró i végzi.

— A cikk kitűnő írói vénával van megírva, gondolatai nagyszerűek. De rosszmájúsága, elindításának egyoldalúsága vitán felül megállapítható. Amikor a cikk Írója Egerben járt, úgylátszik csak a cifraságot és a nyomorúságot vette észre.Vagy olyan társaságba került, amely nem

i egri, nem közénk való s nem ismeri

i ennek a városnak a kultúráját, életét. Elsősorban ezek az informátorok hibáztak súlyosan. Nem véletlen, hogy éppen én szólalok fel ebben az ügyben. A cikk azt állítja, hogy a tekintély itt megcsappant és csak a hajlongást őrzik. Rám nem foghatja senki, hogy bárki előtt bármikor meghunyászkodtam. Mert ■ amikor az igazságot kerestem, egye- ; nesen előre tekintettem s nem néz- j tem sem jobbra, sem balra.

— Ez a cikk brutálisan bánik el j mindenkivel s nincs társadalmi réteg, amelyet meg ne marna. Azt Írja, hogy a makiári hóstyán van

a zsíros parasztság és szembe állítja velük a szalaparti proletár földmunkásságot, úgy tüntetvén fel, mintha közöttük semmi kapcsolat nem volna. De ugyanígy nincs kapcsolat ! és megértés a nép és az értelmiség j között. Ezért van az, hogy a hós- j tyákon egyre sűrűbben hallatszik: j szúrd meg Berci, nadrágos! Ez a •

beállítás a legnagyobb tájékozatlan- | ságra vall. Mert előfordul, különösen szüreti időben, hogy a jó egri bortól fejükbe száll az egri legényeknek a virtus és ilyenkor megszur- kálják egymást. De hogy a nép a más társadalmi osztályok tagjait gyilkolja és szurkálja, ez olyan állítás, amelyet meg kell bélyegezni.

Heller József dr. (közbeszól: alávaló gazemberség, tessék nyíltan megmondani.)

— A vezetőkről többek között azt írja a cikk, hogy az a szláv, német, szlovák elemekből összetevődött réteg urabb az úrnál és jobban védi a nemesség örökbefogadott hibáit. — Kérdezem: firtattuk-e mi valaha valakinek a nemességét s egyáltalán tettünk-e eszerint megkülönböztetést? Polgármesterünk úgy dolgozik a szőlőjében, mint egy földműves, a helyettes polgármesterről pedig mindenki tudja, mennyit tesz a termelők gazdasági fölemelkedéséért.

— Azt írja a cikk, hogy a veze- b tők a kultúrát nem a népnek való dolognak tartják és vajmi keveset tesznek, hogy azt lefelé közvetítsék. A cikkíró nem látta az olvasóköröket és nem ismeri azok életét. Nem tudja, hogy ezekben az egyesületekben s az iparosok kultúregyesületeiben kik tartanak előadásokat s hogy milyen egyetértő megbecsülés nyilatkozik meg az értelmiség részéről a többi társadalmi osztályok kultúrális megmozdulásai iránt.

— A cikk szerint az ember lába a külvárosokban pincelakások kéményeibe botlik. — Valóban, van Egerben tizenöt pincelakás. De a cikkírónak nem mutatták meg az új építkezéseket, a kisemberek új házait, amelyek új városrészeket alkotnak: De azt sem kérdezte meg a cikkíró, hogy miért laknak ezek az emberek pincelakásban. Az egyik azért, mert házát fiának és menyének adta oda használatra, a másik azért, mert megtakarított pénzéből I inkább szőlőt vett, a harmadik nem I akar onnan kimenni, mert az apja, t nagyapja is ott lakott, neki is jó. j

— Szembe akarja állítani a cikk • a képviselőtestületet a város életé- \ nek más irányitó tényezőivel. Felsorolja, hogy a város életének három főiránya van: az iskolaváros, ; ezt az évszázados irányt a papság j szorgalmazza, ezzel szemben a hiva- ! talos város azidegenforgalmi és fürdő- '

város jelleget kívánja tovább építeni és hangsúlyozni. Ez sem áll, mert a város nagyon megbecsüli az iskolaváros jelleget és anyagi erejéhez mérten áldozatot is hoz ezért, de emellett gondot fordít az idegen- forgalomra is, mert ennek is sok és nagy hasznát látja az egri piac, az egri gazdasági élet. A második irányt — a cikkíró szerint — az uszoda jelképezi, amelyet egyik híres úszónk édesapja, aki városi mérnök volt, azért építtetett, hogy fiának legyen hol úsznia. — Tekintetes képviselő- testület ! Ebben a néhány maliciózus sorban dr. Bárány Istvánról van szó, a magyar nemzet dicsőségéről, Eger büszkeségéről, aki háromszor hozta haza győzelmesen Páris város nagydíját; az egri úszósportról, amely a háború után először mutatta meg a „győzelmes“ külföld előtt ennek a leigázott kis nemzetnek az életerejét és akaratát, amely először tette széles körben ismertté a sport világnyelvén keresztül Eger városát.

— Jellemző, hogy Eger legfontosabb, sőt létkérdését, a bortermelést a cikk harmadik helyen és mindössze egy sorban intézi el mondván, hogy az nem sok reménnyel kecsegtet. — Igaz, hogy a bortermelés rosszul áll, de egy szociális irányú cikktől azt vártuk, hogy mutasson rá a tények okára. Mert vannak pincelakások, de igazság, hogy a szegény ember nehezen építhet, mert a téglakartel, a mészkar- tel, a vaskartel és egyéb gazdasági egyezmények megdrágítják a fogyasztók számái’a az építkezési anyagokat, hogy minél többet keressenek. Meg kellett volna vizsgálnia, hogy miért nem boldogul a város, amelynek népe legnagyobb részben szőlőtermelő és szölőmun- kás. Indítványoznia kellett volna, hogy hozza a kormány a bortermelőket olyan helyzetbe, hogy eladhassák boraikat, nyirbálja meg ezek javára a budapesti főúri palotákban székelő vállalatokat, a párnázott ajtók mögött illegitim jövedelmet élvező kartelvezérek hasznát s pótolja ebből a borfogyasztási adó állami jövedelmeit. Amikor ilyenek hiányoznak a cikkből, akkor azt a következtetést vagyok kénytelen levonni, hogy ez a •falukutatás«, ez a szociográfia egyoldalú és a fluktuáló tőke érdekei állanak mögötte.

— A cikknek Egerről, a barokk városról írt része talán a legfáj dal-