Eger - napilap, 1937/2
1937-08-29 / 138. szám
2 EGER-GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1937. augusztus 29 Felvidéket. Gyöngyös városa akkor, amikor Magyarország egyik legértékesebb vidékét képviseli, nem állhat szűk látókörű, kicsinyes programmal és kiállításokkal az ország színe elé. Azok az egyesületek, amelyek a munkára vállalkoztak, várostörténelmi feladatot végeznek, évtizedekre szóló fejlesztő munka alapjait vethetik meg, ha becsületben elvégzik önként vállalt kötelezettségeiket, de tönkretehetik a város és a megye jóhírnevét, ha ezt a súlyos feladatot könnyelműen, nemtörődömséggel kezelik. A megindulás pillanatában azzal a kéréssel fordul a rendezőség Heves vármegye és Gyöngyös város közönségéhez, tartsa kötelességének mindenki támogatni a rendezőség munkáját. Az ünnepi hét irodáját a Hanisz- téren a rendezőség már meg is nyitotta, ahol mindenkor a legnagyobb készséggel szolgálnak útbaigazítással az érdeklődőknek. A munka már megindult, ezzel a jelszóval: „Fel munkára a város, megye, az ország becsületéért /“ Vasárnap négy napra Egerbe érkezik a nepáli maharadzsa Tiz szobát foglaltak le a Koronában a fejedelmi vendég számára Vasárnap fejedelmi vendég érkezik Egerbe: Bir Bisnu Jang Bahadar, a nepáli királyság uralkodója. A maharadzsa hosszabb idő óta Európában tartózkodik s a vadászatok Magyarországra irányították figyelmét. A Hubertus Vadász- társaság kiválasztotta a nepáli király számára a komlói vadászterületet s a maharadzsa most négy napra Egerbe jön, hogy innen vadászkirándulásokat tegyen. A maharadzsa számára tegnap a Dunapalotából telefonon lefoglaltak egy tízszobás apartmant a Koronában, ahol az uralkodó feleségével, két kísérővel s udvartartásának többi tagjaival lakni fog. A nepáli király vasárnap délután négy és hat óra között autón érkezik Budapestről s fogadására minden előkészület megtörtént. Rendezni kell az egri néprajzi múzeumot Batthyány Gyula gróf festőművész néhány érdekes megjegyzése Eger, augusztus 28. Batthyány Gyula gróf, a magyar festőművészet egyik legérdekesebb egyénisége, stilizál- tan finom, átszellemült képek festője küldte szerkesztőségünknek az alábbi sorokat egri tartózkodása idejéből. Batthyány Gyula gróf az amerikai művésziskola egyik előadója volt és egri tanulmányai során meglátogatta a városi múzeumot. Ennek a látogatásnak emléke ez a cikk, minden jószándékú törekvésével, amit figyelmébe ajánlunk az illetékes tényezőknek. Egy párás, napfényes arany és kék egri délután a város nevezetességeit jártam. Élmény egy ilyen séta. Boldog kíváncsisággal megyek utcáról-utcára. Minden ház, minden udvar, minden sarok ajándékot ad. Bárhol állok is meg, új benyomást nyerek, új szépségeket fedezek fel. Az épületek barokk szépsége, hajdani papi nagyurak emléke, csodálatos harmóniában olvad össze a természettel, a tájképpel. Eger bőséges, csordultig édes kertvidékét mintha ugyanaz a barokk alkotó kéz formálta volna. Ugyanaz az áhitatos életöröm, ugyanaz a derűs bölcseség mosolyog le reánk a templomok falairól, mint a város körüli lankák gyümölcsöseiről. ♦ Eger papi város a szó legnemesebb értelmében. Halk és jóságos, nyugodalmas és előkelő. Százados falak tövében tarka virágágyak, vi- rágfűzérek a szentek szobrai körül, virágok, cserepek az ablakok rács- potrohán, virágok az udvarok mélyén. Mintha örökké egy Mária-ün- nep zsolozsmás körmenetére készülnének. Csendben élni, csendben alkotni Egerben, ez minden intellektuális ember álma lehetne. Évszázadok kultúrájának árnyékában. Avagy kutatva járni házról-házra, udvarról-udvarra a magyar múlt kincsei után. Sehol sem sejtjük ezeknek nagyobb, izgalmasabb tömegét, mint éppen itt. Falak mélyén, földalatti folyosókban, festett-faragott ládák fenekén. Egy fanatikus kultúrimádó fáradhatatlan akaratereje össze is hordott ezekből egy kis múzeumra valót, régen múlt idők ékes magyar viseletét. Kivarrt ködmönöket, fényesen csillogó, csodálatos fejdíszeket, selyemkendőket, hímzéstől ékes ingváilakat. Talán ilyen volt Dobó Katica fehér karján, amikor ráfordította a szuroküstöt a felfe tóduló pogányra. Fegyver, fátyol, tükör és köd- mön, egy heroikus múlt emlékei vannak pár terembe összehordva, felhalmozva. Csak egy a baj: a sok kincs egymás hegyén-hátán egymást födi és takarja. Tágas üvegszekrényben találhatnának csak méltó elhelyezést s az ország egyik legszebb etnográfiái múzeumának magvát alkothatnák ezek a felhalmozott drágaságok. Csak a keret hiányzik. És ennek nem szabadna sokáig késnie. Eger jövője Salzburgéval azonos. Idegenek ezrei találják majd meg az idevezető utat Városaink gyöngye nem maradhat továbbra is rejtett kincs. És az egri múlt emlékei az első helyet kell, hogy elfoglalják a megcsodá- landók sorában. Több, mint kétszáz vagon dinnyét szállítottak el Heves vármegyéből Eger, augusztus 28. Heves vármegye híres dinnyetermelő vidékén: Csány, Hort, Hatvan környékén hatalmas termés van az idén is dinnyéből. A legutóbb közölt exportkimutatás szerint az idény kezdetétől több mint kétszáz vagon dinnyét szállítottak külföldre és belföldi piacokra. A nagy termés azonban erősen érezteti hatását a piacon Míg az idény kezdetén 16—18 fillérért vették a diny- nye kilóját, addig legutóbb 2, sőt 1 filléres áron is történtek eladások. Kevesen tudják, pedig ennek az esküvőnek fényéről és melegségéről beszélnek még ma is Egerben, hogy vitéz Pétery István felesége az északamerikai Massachusetts államban született, amely az egyesült államok legrégibb kultúrájú állama. Dorothy Johnson Amerika legrégibb s legtekintélyesebb családjai egyikének tagja. * hogy a mennyasszony az esküvő alkalmával adott teán amerikai szokás szerint az egyik hatalmas tortát sajátkezűleg szeletelte fel és minden vendég tányérjára személyesen helyezett mosolyogva egy darabot. A legnagyobb szeletet a vármegye főlevéltárosa kapta, mert — a legnagyobb tányérral jelentkezett. * hogy Bornemisza Géza iparügyi miniszter, aki csak rövid ideig akart a lakodalmi vacsorán tartózkodni, mert dolgai sürgősen Budapestre szólították, olyan jól érezte magát, hogy csak este kilenc óra után tudta elhagyni a kellemes társaságot. * hogy az este legbájosabb jelenete az volt, amikor a fiatal férj és finom szépségű felesége Illés Gyula zenekara előtt csárdást táncoltak. Ebből a táncból is meg lehetett állapítani, milyen pompás magyar asszony lesz az elegáns amerikai leányból. * hogy azt is megállapították az esküvőn, Eger házigazdái és háziasszonyai között az élen jár szívességben és szeretetreméltóságban Petro Kálmán és felesége. * hogy az esküvő ízletes és változatos hideg biifféjét Unterreiner János konyhája remekelte. Az ízléses összeállítású büffé-asztal mögött a Korona bérlője örömmel fogadta az elismerő szavakat. Itt említjük meg, hogy a hatalmas menyasszonyi tortát az Elek Testvérek cukrászdája készítette, * hogy a vasárnap Egerbe érkező nepáli maharadsa számára az első emelet 1—10. számú szobáit foglalták le s az uralkodó kényelmének megfelelően átrendezték. Egyébként a Korona-szálló lázban ég s a láz percről percre emelkedik. * illetve azt már sokan tudják, hogy a Koronában a következő négy estén rekordforgalom lesz a bennszülöttekből (egri bennszülötteket kell gondolni), mert mindenki elmegy maharadzsa-nézőbe. A fejedelmi vendég nappal Kömlőn vadászik, de esténként visszatér a Koronába, ahol valószínűleg az étteremben vacsorázik. Az Eger—Gyöngyösi Újság panaszkőnyve. Három panaszos levélíró is a nyilvánosság útján várja panaszának feltárását és orvoslását. Az egyik levélíró azt kifogásolja, hogy miért nincsenek fák a városi fürdő területén. Arra hivatkozik, hogy igen sok embernek — mint a levélírónak is — ártalmas a túlságosan erős napfény, s az egész fürdő területén nem lehet találni árnyat adó fát. Utal arra, hogy más városokban küzvetlenül a medence szélén fasorokat ültettek, amelyek a vízben tartózkodóknak is kellemes árnyékot nyújtanak a nyári nap heve ellen. Nagyban hozzájárul a fürdés kellemes emlékeinek elfelejtéséhez — írja a panaszos — az is, hogy a naptól áthe vült kabinokban kell elvégezni a felöltözés kínos processusát, menyivel kellemesebb volna, ha ezt hűvös kabinokban lehetne végezni. A másik levelet a Mária-utcai és környéki lakosok aláírásával küldték be. A levélírók a szeszfőzde ki- állhatatlan bűze miatt panaszkodnak, amellyel az üzem megfertőzi az egész környék levegőjét. A szeszfőzde udvarára kiterített forró cefrét — írják a levélben — a legyek ezrei lepik el — ami közegészség- ügyi okokból súlyosan kifogásolható, de nemcsak a legyek és a hányingert okozó erős bűz miatt nem tudják kinyitni ablakaikat, ajtóikat, hanem az üzem állandó gépmoraja miatt aludni sem tudnak. Azt a kívánságukat fejezik ki, hogy az ilyen súlyos kifogásokra okot adó üzemet a város területén kívül, megfelelő távolságba kellene kitelepíteni.
