Eger - napilap, 1937/1

1937-06-01 / 87. szám

2

EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG

Kiváló magyar írók legjobb művei a könyvnapofeon junius 1, 2, 3-án. Kaphatók a

Sajtószövetkezet könyvkereskedésében.

1937. június 1.

ezek szerint túlzás. A gyöngyösi kereskedők vevőkörét jelentő falusiak nem mennek el azért a környező városokba, mert a városban beszerzendő szükségleti cikkeiket nem kapják meg vasárnap Gyöngyösön, hanem eljönnek hétköznap. Különben is az élet rendje azt kívánja, hogy a hetedik napot a pihenésnek szenteljük. Ez az egy nap szükséges ahhoz is, hogy az emberek lelkűk sorsával is törődhessenek. Vallási, szociális, egészségügyi szempontok, tehát közszempontok mind a vasárnapi teljes munkaszünetet követelik. Kéri ezért, hogy a képviselőtestület a kérelmet egyhangúan utasítsa el.

Polgár István, a kereskedelmi csarnok elnöke a felfüggesztés érdekében szólalt fel:elvben a teljes, kivételt nem ismerő vasárnapi munkaszünet hive vagyok. Nem is az elszenvedett veszteségek késztették a kereskedelmi csarnokot a kérelem benyújtására, hanem a gyöngyösi kereskedelmi élet lassú elsorvadásától való félelem. A mai állapot ugyanis csak ezt eredményezheti, amikor a Hevesmegyében lévő 117 községből csak kettőnek: Egernek

Eger, május 31.

Nemcsak Heves vármegye, hanem az egész ország érdeklődése és részvétele mellett leplezték le vasárnap Gyöngyösön a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület díszes székházában az Egyesület elnökeinek arcképeit. Részben a kegyelet örök emberi érzésének áldozott ezzel a ténnyel az Egyesület, másfelől azonban nagyvonalúan bontakozott ki az ünnepségből a példaadás gondolata, amellyel az élő nemzedékekre kívánt hatni az Egyesület az elődök nagy és önzetlen munkásságának, nemes egyéniségének felidézésével.

Az ünnepségeket szentmise előzte meg, amely után az Egyesület székházának nagytermébe vonult az ünneplő közönség és helyet foglalt a négy hatalmas tölgykoszorúval egybefont olajfestmény alatt, amelyek yisontai Kovách László földbirtokost (1858—89), Beretvás Endre csász. és kir. kamarást (1889—1900), nagykállóidr. Kállay Zoltán v. b. 1.1. (1901—14) és poroszlói Graefl Jenő földbirtokos, felsőházi tagot (1914— 26) ábrázolják.

A díszes és nagyszámú közönség előtt bori Borhy György csász. és kir. asztalnok, felsőházi tag, az Egyesület elnöke nyitotta meg a díszközgyűlést ünnepi szavakkal.

— Az Isteni gondviselésnek ki- fürkészhetlen kegye, — mondotta —

és Gyöngyösnek teszi kötelességévé a vasárnapi munkaszünet betartását, a többi 115-nek, a falvaknak ellenben módot nyújt a nyitvatar- tásra. Ez a helyzet kifejleszti a falusi kereskedelmet a városi, jelesül a gyöngyösi kereskedelem hátrányára. Ennek a bekövetkezésétől való aggódás nyújttatta be a csarnokkal a kérelmet s ezért kívánja elvi álláspontja ellenére is a vasárnapi munkaszünetnek Gyöngyösre kiterjedő felfüggesztését.

Dr. Kossá Lajos szükségesnek látja, hogy a képviselőtestület a teljes és az általános vasárnapi munkaszünet bevezetése érdekében határozatát az összes érdekelt kö- zületekkel közölje, ennek okából javasolja, hogy a határozat terjesztessék fel Hevesvármegye törvény- hatóságához azzal a kérelemmel, hogy a törvényhatóság a teljes vasárnapi munkaszünet egész országra kiterjedő bevezetésére hatáskörében a megfelelő lépéseket tegye meg.

A képviselőtestület az indítványt magáévá tette és az állandó választmányjavaslatát ezzel kiegészítve, egyhangúlag elfogadta.

elrendezi azt a nagy világűrben, hogy ebben a mindennapi szürkeségben akadjon egy-két csillogó fénypont, egy-egy napsütés, mely megmozgatja a szunnyadozó életet.

— Ilyen fénypont, ilyen napsütés a mi egyhangú, munkás életünkben a mai nap, amely kivágyik a múltak ködéből, hogy felrázza a feledés homályából azokat az emlékeket, melyekre büszkék lehetünk.

— Mert nemcsak országok és nemzetek, de társulatok és egyesületek is dicsekedhetnek olyan egyénekkel, akikről elmondhatjuk, hogy életük bábérerdőkön vezetett keresztül, és a lehulló levelek, koszorút fontak homlokukon, hogy ezáltal mintegy hálájukat leróják és tetteikért nagyságukat hirdessék.

— A Hevesmegyei Gazdasági Egyesület, mely maholnap már a 80-ik születési évét számlálja, magáénak mondhat olyan nemzetgazdákat, kik mint vezetők, évtizedeken át megalkották, felemelték és ismertté tették Egyesületünket, ügy állottak ők közöttünk nagyságukkal és tiszta fehérségükkel, mint a falvak házai közül kiemelkedő tornyok, és úgy hívtak, úgy vonzottak maguk köré, mint a templomok harangjai, hogy belénk öntsék a magyar anyaföldnek szeretetét, mikénti művelését, a hasznos és nagy eredményeknek elérését. Reájuk, e nagyjainkra való visszaemlékezés megacélozza izmainkat a további fáradhatatlan nagy munkához, melyre minékünk megcsonkítottaknak még igen nagy szükségünk lesz, hogy az elvesztetteket visszaszerezhessük, bilincseinket le— Az emlékezés megtükrözteti a múltat a jelennek és a megtükröző- désben az egymást követő nemzedékek lelki szemei előtt megelevenednek azok, akik a köz javán munkáló tetteikkel hálára érdemesültek.

— Ez a hála megnyilatkozása nemesebb érzéseinknek s bizonysága annak, hogy az idő múlásával is fennmarad azoknak az emléke, akik az élettevékenység közönséges mértékén felül emelkedve, önzetlenül fáradoztak azon, hogy tágasabb körben is szolgálják a haza és társadalom érdekeit.

— Az ilyen szolgálat magán viseli az altruisztikus jellem bélyegét s ezért önmagában hordozza a legszebb jutalmat. De az ilyen férfiaknak az emlékezésben való megtük- röztetése mégis kötelesség önmagunk iránt is azért, hogy jobbjaink élet- példáján erősödve és lelkesedve haladjunk azon az úton, m»ly az általuk kitűzött célok eléréséhez közelebb vezet.

— Ez a kettős szempont: az érdemesekre való hálás emlékezés és az érdemesek példaadása mellett való hűséges felsorakozás vezérlő gondolata a Hevesmegyei Gazdasági Egyesületnek, midőn ünnepet szentel azok emlékének, akik az Egyesület élén a köz javán munkálkodva, annak erkölcsi és anyagi tőkéit gyarapították.

— Maholnap nyolcvan éve annak, hogy az Egyesület életre kelt, abban az időben, midőn a nemzet vérzőszívű lantosának fájdalma át- nyilalt a honfiszíveken és búsongó lemondás vett erőt a reménytelen lelkeken. Drámai erővel fejezi ki a kor kétségbeesését a költő:

„Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám! . . .“

— És mégis a nemzet őserejébe vetett hit kinyilasztotta a remény virágát, midőn az elszántabb hazafiak módokat és eszközöket kerestek és találtak arra, hogy az abszolutizmus uralma által nyűgözött nemzeti erőket felszabadítsák. Az önkényuralom éberen, kémkedő szemmel vigyázott minden mozdulásra, melyben az elnyomott hazafias szellem ébredését sejthette. Ezért kellett olyan társulásra gondolni, melyben a tömörülés nem vallott nyílt politikai célt, hanem csak alkalmul szolgált arra, hogy a bevallott cél mellett a hazafiak bizalmas baráti összejöveteleken alkalmat nyerjenek a haza sorsának megbeszélésére is.

— így született meg a Hevesmegyei

rázhassük. De hisszük és reméljük, hogy ez a visszaemlékezés egyúttal az a fénysugár, az a ragyogó csillag is lesz, amely a magyar nemzetet ebből a sötét gyászból, a régen óhajtott boldog feltámadásra i fogja vezetni.

Gazdasági Egyesület megalapításának gondolata is. Yisontai Kovách Lászlónak, az Egyesület első elnökének hálával őrzött nevéhez fűződik ez az elgondolás és az elgondolásnak testté alkotása, ő volt az, aki az önkényuralom veszedelmes idejében bátorította az elbúsult hazafiakat s a jobb jövő hitét, reményét ébresztgette a csüggedő lelkekben. 0 bontotta ki az Egyesület toborzó zászlaját. Ébresztő szava túlharsant vármegyénk határain és kibontott zászlaja alá tömörítette a régi Jászkerület lelkes fiait is. Az Egyesület bizalmas gyűlésein elhangzott beszédeket összegyűjtötte és a „Haza- fiság Kátéja“ cimü röpiratban a cenzúra megkerülésével kinyomatta és titokban, kerülő utakon juttatta el a hazafiakhoz.

— A nemzeti erő és szellem ily keltegetése mellett, az ő vezérkedésével merészebb lépéseket is tett az Egyesület, midőn 1860. évi május hó 7-én tartott igazgató választmányi ülésében, a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf halálakor, egyhavi gyászt hirdetett tagjainak. Ugyanezen évben pedig Szent István királyunk budavári ünnepén vett részt az Egyesület, hitet téve arról, hogy az Istenben gyökerező hazaszeretet része a vallásnak.

— De Egyesületünk nemcsak a hazafias szellem élesztgetésének és ápolásának volt őrtállója, hanem irányította a lelkes vezér kezdeményezésére vármegyénk gazdasági életét is. Sőt az Egyesület főszerve volt a gazdasági élet fejlesztésének, midőn új mesgyéket vont a különböző termelési ágak bevezetésére; midőn szántás-tanítást, eke-versenyt rendezett és széles körben ismertette meg népünket a mezőgazdaság célirányosabb eszközeivel.

— Az Egyesület állat-, termény-, ipar- és baromfikiállításai sűrű egymásutánban következnek, de legeredményesebb tevékenységre, munkára, mentésre és segítségre ösztönözték az Egyesületet az 1862. évi marhavész csapásai s ez a tevékenység állattenyésztésünkre átalakítóig és nemesítőleg hatott.

— Beszélhetnék Visontai Kovách Lászlónak közgazdasági életünk pezsdítésére irányult egyéb törekvéseiről, aminő a Gyöngyösi Takarékpénztár és Hitelszövetkezet alapítása, a Hatvan—Miskolci vasútépítés; de elég legyen az alapítóelnök megható szavait idéznem, melyek mély belátást engednek a küzdelmes korviszonyokba: „Szerény

Ünnepélyes külsőségek között, országos érdeklődés mellett leplezték le a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület volt elnökeinek arcképét

Török Kálmán avató beszéde