Eger - napilap, 1936
1936-09-27 / 154. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1936. szeptember 27. Vasárnap közgyűlést tart Gyöngyös képviselőtestülete Gyöngyös, szeptember 26. Vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel és folytatólag a következő hétköznapokon Gyöngyös város képviselőtestülete rendes közgyűlést tart, amelynek interpellációkban gazdag programján a következő érdekesebb pontok szerepelnek: az 1937. évi legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok névjegyzékének kiigazítására bizottság kiküldése, a Kékes-szálló további építkezésével kapcsolatos védelmi rendeletek megváltoztatása, valamint a piaci és vásári szabályrendelet tervezet bemutatása. Hová lettek a régi egri vendégfogadók Megszűnt a «Törökfő» vendéglő is. Boldogult Farkas Dezső gyermekkori barátom, hatvani szolgabírő, majd Hatvan főjegyzője, egy kedves palóc románcot írt, amely országszerte híressé lett. Két forint húsz grajoár volt a lajbi zsebbe’, Hogy ezt a kis cserfát eladtuk Egerbe’ „Iszok egy pohár bort itt a Törökföbe’, Jaó esik ez ebbe a cudar id8be’ . . .“ szólott a románc és folytatta azon, hogy a „saógor is ott vaót, Vas Csutora Bernát“, akit azután jól el- agyabugyáltak annyira, hogy, „nyaó- can is rugdostuk, még se kapott eszbe, allyig bírtuk haza cipelni Leleszre.“ Még az irodalomba is belekerült ez a kis nóta. Zsigray Juliannának „Szűcs Mara házassága“ c. regényében a vőlegény huszár főhadnagy tiszti szolgája dalolgatja el a kisebbik kisasszony mulattatására. És ez a régi korcsma-cég is eltűnt, mint annyi más régi emlék. Pár évvel ezelőtt még állott a bogárhátú sarokház a mai Vörösmarty- és Rózsa-utca sarkán, de azután fölépítették csinosra és új gazdája talán restellette a régi nevet, hát elnevezte »Kacsai korcsmának. Pedig a jó »Kacsa« korcsma csak rövid életű volt, a mai Gimnáziumutca 7. szám alatt. Eredetileg városi korcsmaház volt, de bizony aránylag rövid ideig, mert 1866. október 4-én nyílt meg az első te- legrafáló hivatal s így tárgytalanná lön annak az utcának „Réce-utca“ neve is. Elmúlt az is, ez is, valamint sok más ilyen emléke városunknak. Hiszen például a Hangya mai Kossuth Lajos-téri épülete mintegy száz esztendeig volt íEgernek első fogadója *AngyaU név alatt. A XVIII. század végén csupa kereskedő és üzlet volt benne. Megszűnt. A régi »Arany szc%á«-nak is szintén ez lett a sorsa, mely káptalani szálló és vendéglő volt 1776-tól egész 1860-ig, amikor is Bartako- vics Béla érsek 4000 forint adományán megvették az akkor alakult Kát. Legényegylet számára. Eltűnt a régi »Unicornis * vendégfogadó is, amely a mai Káptalan-utca 28. sz. szögletházban volt az ortodox zsidó imaházzal szemben. Ez püspöki vendégfogadó éppen úgy, mint az i Orosziám, amely a régi törvényszéki épület nyugati szárnyán volt; onnét indultak soda érkeztek a gyorskocsi-járatok. Bar- takovics érsek engedte át az akkor alakult kir. törvényszék céljaira, de az átadást már utóda, Samassa érsek véglegesítette. Híres korcsma volt másfél évszázadon keresztül a »Hosszú pince*, vagy longa cellaria, a mai Alma- gyar-utca 3. és 5. sz. házak helyén. Ez a városé volt, melyből színházat is akartak építeni a múlt század végén. A * Zöldfa*, a mai Maklári-ut 5. és 9. sz. házak helyén, a múlt század negyedik negyedében szűnt meg. Eladta a Káptalan, amely a vízen túli résznek régente birtokosa volt. Felvirágzott ugyanis a Maklári- kapunál létesült »Szarvas« vendég- fogadó, amely Józsa Gyurinak volt kedvenc mulatóhelye, ha bevetődött a vármegye gyűlésére. (Itt jegyzem meg, hogy Keglevich Miklós, a szilvási gróf, viszont az Oroszlánban rendezett hetedhét országra szóló dáridókat.) A >Fekete sas« a mai vármegyeház helyén volt püspöki vendég- fogadó s akkor szűnt meg, mikor helyére fölépítették a vármegyeházat. Hires korcsma volt a régi Felső- Csurgó-utca (ma: Horánszky Nán- dor-utca) 4. sz. házában a Bárány, vagy Fehér bárány, mely sok galibát látott s nem egyszer kellett rendet csinálnia a korabeli fertálymesternek az akkor is bicskázó egri legények között, mint arról a városi protokollumok is gyakran megemlékeznek. Különben ide járt mulatni Rontó Pál is, akit ezért kicsaptak az egri jezsuita-gimnáziumból. Ez a szálló-igévé lett név tulajdonosa azután hűséges kísérője és társa lett Benyovszky Móric gróf madagaszkári királynak világkörüli kalandozásaiban. Kár, hogy nevét semmi nem örökíti meg városunkban. De nem folytatom tovább. Elég ennyi is annak igazolására, hogy régi emlékeink kallódnak, fogynak, pusztáinak még akkor is, amikor elpusztulásukra semmi ok nincsen. S eszembe jut ez a kis megemlékezés arról, hogy a fővárosi lapok mily kesergő' hangon emlékeznek meg éppen a napokban arról, hogy megszűnt a »Zenélő óra« c. ven- vendéglő a Vármegyeház- és Vá- roház-utca sarkán. A »Zenélő óra«, amely cégérét a helyiségében muzsikáló órától kapta s még a török időket is látta. Kétszáz esztendővel ezelőtt más élet, más világ volt arra : strucctollas janicsárok, föve- ges, dolmányos, pirosbugyogós, fezes pasák és bégek voltak a hires vendéglő látogatói. Szomszédai pedig a jelenlegi vármegyeház helyén működő török prof untsütő, hadikenyérgyár üzemei voltak. Amikor pedig a török hadakat harmad fél-száz éve kiverték az országból, III. Károly idejében már nemcsak a régi hadas- tyánok jártak oda, hanem Pestvármegyének hivatalnokai, a kancellisták is gyakori látogatói lettek. S ugyanakkor, midőn e hírt hozzák, arról is megemlékeznek, hogy a budapesti korcsmárosok és vendéglősök ipartestülete kérvényt intézett a közmunkák tanácsához: adjanak egy utcának ilyen nevet »Fogadósbíró-utca. *. Hivatkoznak arra, hogy régente, sok tekintélyes fogadója volt Pestnek, amelyek a török hódoltság alatt és után virágzottak, de amelyek lassan-lassan megszűntek s igy akarnák legalább az emléköket fenntartani. Helyes, szép gondolat. Érdemes a megvalósításra. Hiszen például Nürnbergben minden régi korcsmacégért hatóságilag védenek s Hei- delbergben nem szabad a régi korcsma-neveket megváltoztatni. . . Pécsett láttam több olyan utca lámpást, amely még a XVIII. század derekáról való s melyet ma is fenntartanak, csak olaj helyett villany ég bennök. Nem tehetnénk meg mi is, hogy megvédjük az ilyen korcsmaneveket, mint a • Törökfő*? . . Breznay Imre. fi helyi építőiparnak kell biztosítani Paráö gyógyfürdő útépítési munkálatait Nyolc általános és nyolcvanegy részletajánlat érkezett be a versenytárgyalásra Eger, szeptember 26. A Párád fürdő közel egymillió pengős költséggel történő újjáépítésére beérkezett pályázatokat szeptember 24.-éu bontották fel Budapesten. Nyolc általános ajánlat és nyolcvanegy részletajánlat érkezett be. Az általános ajánlatok: 1. Melczer Károly építőmester Budapest 637.040 P. 2. Glock I. Budapest 695.943 P. 3. Katona, Székely, Molnár Budapest 699.809 P. 4. Sorg Antal Bpest 710.921 P. 5. Gut Ödön Bpest 725.083 P. 6. Vitéz Kánya Nándor, Popo- vits István, Vágner József és Szász Béla Eger 749.688 P. 7. Havas Bpest és vitéz Márkus Eger 775.584 P. 8. Fodor Károly Gyöngyös 777 ezer 606 P. A 81 részletajánlatból egri és gyöngyösi cégek a következők : Ács munkára: Semperger Mihály Eger, 42.961 P. Studer János Gyöngyös, 47.776 P. Bádogos munkára: Mayer Gyula Gyöngyös 16.658 P. Műkő, kőfaragó és szobrász munkára: Ki- enle György Eger, 32.751 P. Asztalos, szegező lakatos és mázoló munkákra: Paulovics Lajos és Ko- rény József Eger, 94.029 P. Asztalos munkára: Varga Gyula és társai Gyöngyös, 47,680 P. (ez utóbbi ajánlat azonban nincs aláírva.) Lakatos munkákra: Brand Ferenc és társai Gyöngyös, 43.396 P. Szobafestő munkára: Korény József Eger, 14.970 P. Mázoló munkára : Kol- man Ödön Gyöngyös, 13.610 P. Parkettára : Gyöngyösi Parkettgyár kft. Budapest, 18.414 P. Beszéltünk az ajánlatokról az egri építő mesterekkel, akik a következőket mondották tájékoztatásul : — Kétségtelen a számadatokból, hogy legolcsóbbak a pesti pályázók. Mi szinte nem is tudjuk megérteni, hogyan' kalkulálták az anyagot és munkabéreket. A legolcsóbb napszám az építésnél az iparügyi miniszter megállapítása szerint 2.60 P, Egerben és Gyöngyösön 2.80 P. Az is ki volt kötve a pályázatnál, hogy a földmunkát pl. nem szabad kiadni akkordba, hanem órabéres munkásokkal kell végeztetni. — Egerben mi összefogtunk, hogy ezzel is hangsúlyozzuk, hogy Hevesmegyében van Párád és ennek a vármegyének székhelye Eger. A helyzet az, hogy Pesten van munka, de még a lábunkat sem tehetjük oda. Budapest székesfőváros ugyais az építési engedélyt sem adja ki idegen lakosú építőmesternek. Mi egriek azért társultunk, mert dolgozni akarunk. Arra kérjük közüle- teink vezetőit, járjanak el illetékes helyen a helyi iparosság érdekében, mert ezzel nagymértékben csökkenthető az ínség is. Szezonmunkáról van szó, amelynek tavaszra el kell készülnie, s ezt a nagy munkát el lehet osztani úgy is, hogy az iparosok nagy tömegét foglalkoztassuk és igen nagyszámú munkás is keresetet talál itt. — A közszálítási szabályok egyik pontja kimondja, hogy helybelieknek 6 százalék előny jár a pályázatnál. Mi nem Parádunk lakunk, de Hevesmegyében és azt kérjük, hogy ezért adják meg nekünk ezt a 6 százalékos előnyt ajánlatunk elbírálásánál. A pestiek olcsóbb ajánlatának oka az, hogy bizonyára nem ismerik kellően a helyi viszo-
