Eger - napilap, 1936
1936-07-05 / 107. szám
Eger, XL TIL év/. 107. szám *Sfl 10 FILL£B ♦ Vasárnap ♦ Trianon 17, 1936 július o. 1LÖFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA : I PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE T PENGŐ 50 FILLÉR. —EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- TAKARÉ RPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.658. SZERKESZTŐSÉG i EGER, LÍCEUM, FÖLDSZINT 3. SZÁM. — TÉLEFON: 11. KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA. — TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZER- KESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÓ Jő- ZSEF, SZT. BERTALAN U. 1. TÉLEFON: 322. Az alispánokat és polgármestereket Utóhangok Szombathelyről háromnapos gázvédolmi tanfolyamra rendelte be a belügyminiszter A polgári lég- és gázvédeiem fejlesztésére egyre határozottabb lépések történnek az államhatalom részéről. Ezekre az intézkedésekre rendkívül nagy szükség is vat>, mert a magyar polgári társadalom úgyszólván teljesen képzetlen és szervezetlen a lég és gfizvédelemban, holott Európa többi államában már évek óta a legszélesebb kiképzés folyik. Ebben az évben a megyéknek és a városoknak már légvédelmi előadót kellett központi tanfolyamra kiküldeniük, akik utasítást kaptak a lakosság oktatására és a szükséges szervezési munkák elvégzésére, most pedig a belügyminiszter a vármegyék alispánjait és a városok polgármestereit háromnapos tanfolyamra rendelte ba a gázvédelem irányításának megbeszélésére. Okolicsányi Imre alispán és a két megyei város polgármestere már el is utazott a tanfolyamra. Eger államsegélyből akarja rendbehozatni a városi szegényházat ÄZ intézményt átadják a Szegénygondozó Nővéreknek Eger, július 4. ki egri városi szegényház ál- lepota már régóta súlyos gondja volt a város vezetőségének. A szegények menhelyőt úgyszólván fennállása óta nem javították, úgy, hogy ma már igen rossz karban van. Á szegényház ügye most napirendre került, mert a város át akarja adni ezt az intézményt a Sze- génygondoző Nővéreknek s ebből az alkalomból felvetődött a ház rendbehozatalának kérdése A város vezetősége érintkezőibe lépett P. Oslay Oiwalddal, hogy eszközöljön ki államsegélyt erre a célra és P. Oslaynak sikerült is erre ígéretet kapnia a bel ügyminisztérium illetékes osztályától. Az ügy legutóbb került a városi képviselőtestület elé, ahol Lang Nándor azt indítványozta, rendezzen a város társadalmi gyűjtést a menbáz renoválására, egyben nevezze azt el «Sze- retetháznak», Frank Tivadar főjegyző az indítvány második részét készséggel helyeselte, azonban a társadalmi gyűjtést nem tartotta alkalmainak a költségek előteremtésére az utóbbi évek szegényügyi tapasztalatai alapján. A városi képviselőtestület ezek után elhatározta, hoey a belügyminisztertől 30 ezer pengő államsegélyt kér P. Oslay közbenjárásával és ezt az összeget a szegényház megfelelő átalakítására fordítja. Winclikler kereskedelmi miniszter megfesttette Vachott Sándor arcképét a gyöngyösi gimnázium számára Szeptemberben leplezik le az arcképet Ánnak idején közöltük, hogy Winchkler István dr. kereskedelmi miniszter, a gyöngyösi kerület képviselője, amikor a Gyöngyösi Öregdiákok Szövetségének felajánlott díszelnök- ségét elfogadta, ígéretet tett a felkérésére megjelent népes kül- döttiégnek, hogy a gimnázium Yachott önképzőköre számára megfesteti a város nagy fiának, Yachott Sándornak az arcképét. Pap Domokos festőművész a naposban készült el az arcképpel. A kitünően sikerült portrét az Öregdiákok Szövetsége szeptemberben leplezi le nagyobb ünnepség keretében. Eger, július 4. A szép, ku’turált és barátságos dunántúli város nevét az ott most lezajlott XXIY, országos daloivereeny után országszerte sokat emlegetik, de sajnos, neaa azzal a kellemes emlékezéssel, amit értékeinél fogva és a 6000 magyar dalosnak nyújtott vendégszeretetért megérdemelne, hanem a méltatlan- kodás, az elkeseredés, sőt felháborodás kavargő hangjain. Pedig az ezeket kiváltó eseményekben és okokban a jeles város nem bűnös, azokért a felelősséget egyedül az újjáalakított dalosszövetség vezttősége viseli. Akik a dalárdák életét ismerik, jól tudják, hogy ságoi daloiversenyek után mi g sok dégadetlenség zúg fe Ezen nem is csodálkozik sen mert az emberi indulatok tűlíuiőttsé- ge természetes ott, ahová minden dalárda legjobb erőinek teljes öiizeszedéiével készül hónapokon át, tagjainak sok áldozatos fáradozásával és a társadalom áldozatkészségének a mai súlyos gazdasági viszonyok között szinte csodálatraméltó erőfeszítésével. A hangos méltatlankodások ezelőtt mégis csak elszigetelt esetek voltak, saját egyéni fájdalmai a helyezésben — önmaguk nem mindig elfogulatlan kritikája szerint — meg nem érdemelten hátra szorult egyesületeknek, de a Szombathelyen most felzűdutt panaszok általánosak s ezek óriási tömegéből látszik, hogy ezen a versenyen súlyos és veszedelmes hibák történtek, amik az új versenyszabályok alkalmatlanságát bizonyítják. Aiig két hónap előtt a régi, 60 éves múltú Dalosizövetiég hslyébe újat alakítottak, összehívták a magyar dalosegyesüle- teket, de azok megbízottéinak nem adtak módot a lényegesen megváltoztatott alapszabályok és versenyszabályzat megfontolt, alapos megvitatására, banem azokat egyszeri felolvasás után ügyes gyorsasággal elfogadtatták a délelőtt 10 órától délután 3-ig étlen-szomjan kifáradt megbízottakkal. A papíroson bizonyára jóhiszeműen megtervezett új versenyszabályok az életben nem váltak be. Ezek szerint megszűnt a pontozási rendszer, ami pedig már három dalosversenyen megszerezte a dalosok bizalmát a az egyáltalán elképzelhető igazságot leginkább megközelítette, mert pont-számarányokkal kifejezte minden versenyző- egyesület képességeinek értékelőiét ■ automatikusan megállapította azok helyezési sorrendjét. Most háromtagú zsűri nyílt megbeszéléssel ítélkezik, csoportonként egy győztest jelöl meg és mindössze egy-egy I, II. és III. helyezettet, a többi versenyző egyesület tekintet nélkül előadásának értékeire, helyezés nélkül marad és fogalma sincsen róla, mire becsülhető a produkciója művészi értékélés szempontjából. Ez a balkezes rendszer okozta, hogy csoportonként csak 4 dalárda jutott díjazáshoz, azaz önz3sen 28 egyesület, a többi megjelent 103 p3dig ká- bultan vetta tudomásul, hogy hiába dolgozott, hiába fáradt (4—500 km. utazás az ország szélére és vissza!), hiába költötte el a fantasztikus erőfeszítéssel ősszekönyörgött sok pénzt, — egyszerűen kár volt eljönnie! Az országos igazgató az eredmény-kihirdetés nyomán fellángolt példátlan botrányos felháborodást próbálta leciitítani és kétségkívül a megnyugtatás jó- szándékával azt mondotta: »nem mindig az lesz az első, aki többet tud, hanem akinek több a szerencséje /« Felelős helyről hangzott el ez a szerencsétlen kijelentél i ettől hangos az egész dalostársadalom, — ez végképBn demoralizálja a dalosok ezreit és tízezreit. Eddig azt hittük: a babért a legtökéletesebb tudás nyeri el, — de ezek után ki töri magát verejtékei küzdelemmel előre, felfelé a művészi tökéletes megközelítésére, ha szerencse kérdése a siker? Sajnálatos balfogások sorozata az egész XXIY. dalosverseny ! A .versenyítélkezés legfontosabb lényege, hogy versenybíró, zsűritag olyan zenei kapacitás legyen, akit zenei nyilvános mű%
