Eger - napilap, 1936
1936-06-11 / 93. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI ÜJSAG 1936. június 11. Az egri szabadtéri Liszt-hangverseny után A pünkösdi Liszt ünnepiég •zärnyalö akkordjai régen szét- foszlottak, a ragyogó fényoiővák kialudtak az Esterházy téren él még ma, — egy hosizú hét múltán is sokat beszélnek a szép estről, elismeréssel, egri büszke* léggel. Mikor a sok fáradozásnak ezt a maradandó eredményét örömmel látjuk, buzgó hálával borulunk le a Mindenható előtt, aki csodát tett velünk: megóvta a várost az eső fenyegető veszedelmétől. A sikert, ami munkánkat koronázta, legelső sorban az Isteni gondviselésnek köszönjük! Azután köszönjük városunk jóságos atyjának, kegyelmes Ériek Urunknak, aki a szép és nemes törekvések iránt mindenkor tanúsított megértésével és támogatásával lehetővé tette régi tervünk megvalósulását ezen a páratlan iz*p helyen. És köszönjük mindazoknak a lelkes embereknek, — kicsinyeknek és nagyoknak, — akik ezernél többen fáradságot nem kímélve, rengeteg áldozattal résztvettek ebben a nagyszerű munkában. És végűi : köszönjük városunk közönségének jóindulatú érdeklődését, sokaknak biztatását, másoknak bizalmát az anyagi alap megteremtésénél és mindenkinek együttérzését. A legnagyobb örömet nem a rövid két éráig tartó hangverseny sikere jelenti, hanem az előkészületek során mutatkozó, Egerben eddig ilyen arányokban talán még soha nem észlelt egységes, szociális értelmű öiz- szefogás egy nemes eszme szolgálatában. Az énekkarokban és a zenekarban együtt dolgoztak, fáradoztak apró elemistáktól kezdve gyermekek, láDyok, ifjak, anzooyok, felnőtt férfiak, értelmiségiek, iparosok, munkások, földművesek — rang és kor- külömbiég nélkül. Az ilyen énekkari és zenekari előadáioknak természetében rejlik, hogy a közönség elismerés- nyilvánítása leginkább a karmester személyéhez törlődik ősz- ize. A hangverseny őta nagyon nehéz helyzstbe kerültem, mert a sok dicséretet szívem szerint minden esetben hosszú magyarázatokkal kell áthárítanom arra ez ezernyi kedves aprő és nagy segítőtársamra, akik bizalmukkal ruháztak fel sz előkészületek fáradságos útján s a rájuk rőtt nehéz feladatot szán* dákom és kérésem szerint a legteljesebb megértéssel teljesítették. Mély érzelmek indítanak arra, hogy a nyilvánosságnak ezen az utján mondjak hálás köszönetét Eger város képviselőtestületének és Polgármester Urának, hogy ezt az ünnepséget hivatalos városi üggyé tették és minden rendelkezésükre állő eszközzel elősegítették, Nagy hálával köszönöm a hivatalos Liszt- Bizottság tagjainak nagy értékű bizalmát, amivel régóta kialakult tervemet elfogadták és végrehajtásával megbíztak. Különösen köszönöm dr. Lipcsey Péter kir. közjegyző úrnak szerencsés gondolatát, amely a szükséges anyagi alep társadalmi úton való megszerzésével segítette ügyünket a megvalósuláshoz, Meleg hálával mondok köszönetét dr. Petro Kálmán (különösen az alapfeltételt jelentő fillérei- gyorsok kieszközléséért sib.), majd dr. L'man Emiléi dr.Székely István végrehajtóbizottiági elnök uraknak összefogó és megfontolt irányításukért, dr. Sohön- vitzky Bertalan és Sturm József professzoroknak, nagyon sokat fáradozott lelke« segitőtársaim- nak, — majd pedig a helyszíni rendezés óriási munkáját végző Karczos Béla, technikai vezetőnknek, aki éjt nappallá téve váltotta valóra elképzeléseinket, kinek művészi ízlését és száz- felé nyúló energikus kezét dicséri mindaz a szépség és tökéletes rend, ami a sok ezer néző szemét elragadtatásig gyönyörködtette, — dr. Tóth József professzornak az énekes csoportok példás elrendezéséért, — Reiner Adolf úrnak a több vaggon faanyag szíves kölcsönzéséért, — a városi villamosműnek a hatalmas világítási apparátus létesítéséért, — a Dobó István cserkészcsapat sok buzgó cserkész- ifjának nsgy szolgálataikért és mindenkinek, — ki győzné őket felsorolni? — Mindenkinek, aki a legkisebb munkával is hozzájárult a sikerhez. Es most fordulok legközvetlenebb munkatársaimhoz, a lelkes énekesekhez, dalosokhoz, zenészekhez. őket illeti minden dicséret és elismerés! Nélkülük a karmester csak egy furcsa mozdulatokat végző groteszk báb maradt volna, Az ő szívük zengett és ujjongott a felcsapó, szét- áradó hangbullámokban. És a sok áldozatos, fáradságot nem ismerő vezetőhöz : énektanárok, karnagyokhoz, akik a személyes siker élvezésének reménye nélkül is a legönzetlenebb odaadással tanították be a nehéz zeneműveket, aprő iskolás gyér mekeknek is — Liszt-muzsikát! Ennek ez óriási teljesítménynek jellemzésére egyik előkelő zenei vendégünk így nyilatkozott: «Nem kunszt a berlini fii- harmónikus zenekarral szépet produkálni, de így, egy kis vidéki városnak saját erejéből ilyen gyönyörűt teremteni, — ez igazi művészet!» El nem műlő hálás köszönetémet nyilvánítom az ÁDgolkiiasz- szonyok intézetének és hülön- féle iskoláik énekkarai kiváló vezetőinek: M. Líhotzky Ilona és F. Kaufmann Emmy énektanároknak, az áll. polg. leányiskola még kisebb énekeseit betanító Nimcievits Erzsébet tanárnőnek, — a főszékesegyházi énekkarnak és szives segítséget nyújtó karnagyának, Meiszner Imrének, — az érs. teológiai főiskola, a községi közigazg. tanfolyam énekkarának, —■ a Kát. Legényegylet «Kolping« dalkörének, — a fiűtanítőbépző intézet pompásan fegyelmezett és nagy sikert aratott énekkarának • jeles tanáruknak: Bitter Dezsőnek, kinek sok áldozatos segítségét élveztem hálásan az utolsó öiszprőbák megfeszített munkáiban, — a Mária-utcai Földműves Olvasókör derék dalosainak, kiket Leltál Mikiéi régi hív aegítötársam vezetett fel a Liszt muzsikájának megértéséhez, — nemkülönben a Kldár László kollégám kezében különösen tetszetős sikert elért, elbájold nagy gyermekkart alkotó mindenegyes iskola énekkarának és tanárának, tanítójának : a ciszterci gimnázium (Rácsy Paulin), ez áll. reáliskola (Nígy Sándor), az áll. polg. leányiskola (Niemítchik Lujza) és fiúiskola (flanel Béla), a belvárosi állami elemi iskola «Szent Imre» elemi iskola (Ko- loitvéry Katalin) énekkarainak, aprő énekeseinek,—Szalay LajOB orgonaművősznek a főszékesegyházi hatalmas orgona hatást emelő, mesteri kezeléséért, — to vábbá az Egri Zsneegyesüle sok sikert aratott törzi-zenekará cak s az azt kiegészítő 14. honv gyalogezred zenekarának és min den egyes szíves alkalmi sági tőnknek, — legvégül pedig: a saját vezetésem alatt működő énekegyesületeknek, kitartó munkájukért : a Ferei cas Szent Klára- Vegyeskóruinak, az Egri D Jkör- nek s az Egri Polgári Dalkörnek! Mindenkinek: a hatalmas zenekar szép munkáját biztosító kiváló hangversenymesternőiől kezdve a legkisebb elemistáig, — mindenkinek nevét szeretném itt felsorolni, de hatalmas számuk miatt ez lehetetlenség! Legyen odaadd fáradságos munkájuknak jutalma az a siker, melynek kivívásával mindnyájan nagyban hozzájárultak városunk hírnevének öregbítéséhez ! Abban a hívő reményben, hogy ez az eseméDy Eger zenei életében eredményesebb jövő felépítésére fog vezetni, — kérem munkatársaimat hogy ezzel az egyértelmű, minden nehézséget legyőző összefogással dolgozzunk tovább is nemzeti kultúránknak és Eger művelődésének emeléséért. Huszthy Zoltán. (Pakot Iloné) és a rőm. kath. j — legbiztosabban az IBÖHISZäE Erzsébetfürdő iszapfürdője r fii g yog yi I! „Aki az Bikavért nem Ízlelte száján, Ml fenét keresett Duna-Tisza táján“ Négy hordó egri bikavér érdekes története a budapesti Stúdióban Eger, június 10. Az egri Fertálymesterek február 9.-én Szent Appolónia napján tartották ünnepélyei eskütételüket és megkérték a rádió vezjtőiőgét, hogy vigye mikrofonba az ősi és Magyarországon páratlan intézmény parádéját. A kérelem szíves egri szeretettel négy kis hordő bikavér kíséretében érkezett a Stúdióba, ahol azonban tehnikai okok miatt nem lehetett beállítani a műsorba az ünnepélyes eskütétel közvetítését. A négy kis hordő bikavér sorsát ezután hosszú ideig homály födte. Most azonban a rádiő vezetősége szint vallóit és jő magyar kedéllyel kitett tett, amellett, hogy az egri bor páratlan s értesítést adott, hogy a fertály mesterek ajándékát jő egészségben vidáman elhasználták. Sok gond és baj közölt is maradt arra idejük, hogy a nem mindennapi küldeményt kellőképen megköszönjék, hamár a közvetítést nem sikerült nyélbeüini. Valódi kutyabőrön diplomát küldtek ez egri Fertálymaste- rekaek, gyönyörű iniciálékkal latin nyelven. A diploma, amelyet maga Hlatky Endre fogalmazott szabad fordításban a következő: »Minden jelenlévő és ezután élő keresztény testvérünknek emlékezetűkbe idézzük, hogy Eger városából négy láda és négy levél érkezett, minden baj nélkül,ős részben örömet, részben gondot okozott az alulírottaknak. örömet azért, mert a testvérek barátsága, mindig boldogsággal tőid meg a lelket, gondos, mert félős volt, hogy az ajándékot adók szemében hálátlanoknak, vagy megvesztegetetteknek tűnnek fel a megajándékozottak. Meg kellett tehát gondolni, hogy az erkölcs és regula megengedi, vagy tiltja az ajándék elfogadását. Hosszú tanácskozás és mérlegelés után ez a közös vélemény alakult ki, hogy az ajándékot nem meg-
