Eger - napilap, 1936

1936-06-03 / 88. szám

Eger, XLVll, év/. 88. szám Aha 6 filleb ♦ Szerda ♦ Trianon 17, 1986 június 3, ELŐFIZETÉSI DlJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS- SAL EGY HÓNAPRA i 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 90 FILLÉR. —EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- YAKARÉ EPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558, SZERKESZTŐSÉG» EGER, LÍCEUM, FÖLD­SZINT 3. SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓ' HIVATAL: EGER, LÍ­CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 17S. — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG és KIADÓ­HIVATAL : SZABÓ JÓ­ZSEF, SZT. BERTALAN U. 1. TELEFON: 322. Eger városának, jóiégos hlkű Fópásztorának ét a magyar kul­túrának mély gyäczät jelentette fiz b telefonértesítés, amely pün­kösd vasárnapján késő este jött Budapestről, a Vöröskereszt kór­házból : meghalt dr. Stmrtcsányi Miklós ny. miniszteri tanácsos. A gyász hire sötét lepellel vonta be a lelkeket, őszinte szo­morúsággal, fájó megdöbbenés­sel adta tovább mindenki min­denkinek. Mert dr. Szmreoiányi Miklós mindenkié volt. Az a munkásság, amellyel évtizedeken keresztül európai műveltségének finomságával, művészi tudásá­nak csodálatos gazdagságával felfedezte, meglátta, felfedeztette és megláttatta Egert, a barokk­műemlékek városát, mindenki számára hasznos értéket jelen­tet*. Az az immár milliósnak mondható idegenforgalom, amely­nek az utolsó évtizedben szín­helye volt az érseki város, en­nek a szelíd szavú, patriarchális korú csendes művészembernek fáradozása Dyomán indult meg, szétárasztva áldásait a város társadalmának minden rétegébe. Mindenki, akinek életét faöny- nyebbé tette Eger külföldi és belföldi vácdorforgalma, személy- ■zerint érzett iránta nagy hálát és köszönetét. Eger búvára, költője, szerel­mese és — űjjáteremtője volt Színreciányi Miklós dr. Mint bú­vár szállt le Eger művészettör­téneti seűltjába, ahol az egri vár porlő köveitől kezdve gazdagon sorakoztak fel a feledés ős meg­szokás sűrű vizében a román és gőt stílus romokban is pompá­zó maradványai s a XVIII. szá­zad nagyszerű barokk alkotásai. Ezeket a műemlékeket nemcsak meglátta, felfedezte és rendsze­rezte a kiváló tudós széles tu­dásával és tapasztalataival. Ér­deklődése több volt a tudós hi­deg szemléleténél: a föld alól kiásott és a föld fölött magasuló kövekhez a művészetek rajon­gójának szinte csodálatos lelke­sedése és dédelgető, becéző sze­retető fűzte. Azok az írások, amelyek tolla alól napvilágot láttak Eger műemlékeiről, épü­leteiről, szobrairól, a líosumi kép­tárban elhelyezett és páratlan ízléssel összeválogatott képekről s festőikről, egy öregedő testben is Isteni adományként frissen maradt szellem őrók értékű meg­nyilatkozásai, telve a költészet magasságáig emelkedő belső he­vülettel s a nyelvi szépségnek és üdeségcek varázsával, amelyre mind ez a város ihlette elmé­lyedő lelkét. És szerelmese volt ennek a művészi emlékekben dús város­nak. Hányszor és hányszor le­hetett látni a nap bármely órá­jában, amint rugalmas lépéseit megállította akár a barokk.roko­kó kis ékszerdobozé, a kispré- poati lak, akár egy szerényen, homályban megbújó faragott kapuív ■ egyforma szeretettel gyönyörködött bennük, simogatta szemével művészi formáikat ■ akik ilyenkor látták, meghatót- tan mondották: Miklós bácsi be­szélget a kövekkel. Mert nem­csak méltőságos Szmreoiányi Miklós űr és tudós és világító szellem volt ö Eger polgárságá­nak megbecsülő tisztelete szá­mára, hanem »Miklós bécsi« is, abban a gyermeki szeretetben, amellyel körülvették a művészi em'ékek között felnőtt emberek. Mint ahogy ő is szíves szeretet­tel szólt mindenkihez, akiben ez érdeklődésnek csak parányi szik­ráját is látta kiosillanni. És hány­szor és hogyan fioomitottB, fej­lesztette a közízlést, nemcsak írá­saiban, hanem éppen magányos sétái alkalmával, amikor egy-egy renoválás alatt álló ház elébe érkezett: — Na vakolják be a lábazatot —mondotta —hagyják tisztán az ablakkereteket, mert terméskőből vannak faragva és így szépak. Gondossága minden­re kiterjedt, kezében tartotta a várost, szinte már nem is kép­letesen, hanem valósággal tenye­rében bujt és melegedett össze minden művészi szép, amivel Eger múltja és jelene dicseked­hetik. És éppen ezért vált Eger uj- játeremtőjávé. Mert ízlése sze­rint, irányítása mellett ez utolsó évtized nagy középítkezései s lehetőség szerint a magán épít­kezések is megtartották azt a neaei barokk stílust, amelyet a bfrokk művészet nagyjai elkép­zellek. Az ö munkásságának kö­szönhető, hogy Eger egyedül áll a magyar városok között egy­ségesen tartott stílusával, tiszta városképével. És éppsn ezért dr. Semrecsányi Miklós nemosab miniszteri szolgálatában, mint a művészeti osztály vezetője szer­zett hervadhatatlan érdemeket a művészetek támogatásával és fejlesztésével, hanem nyugalom- bavonulfisa után Eger ujjáterem- tésével s a magyar művelődés elevenen ható értékei közé való beállításával az egyetemes ma­gyar kultúrának vált halhatat lenjávé. Törékeny alakját immár ko­porsó zárja, eltűnt a városból, amelyhez annyira hozzátartozott. Örök álom borítja szemét, amely olyan lelkesedéssel és érzékeny­séggel tudta meglátni a szépet, a halál megállította szívét, amely mindenkor szeretettel hevítette át nemes emberi tulajdonságok­kal ős erényekkel gazdag egyé niségét. Elsimult vonásain az örök béke szelídsége leng: a nagy és szép élet jutalma. Ravatala körül nemcsak a gyertyák he­gyes lándzsájú fénye áll őrt, hanem a magyar művelődés minden világító szelleme. És ott áll az egész város, amely elindult hozzá láthatatlan menetben: pa­loták és házak, amelyek érezték gondos figyelmét, kövek, melye­ket felhozott a föld alól és igazolt mindenki előtt, szerény kapu­ívek, amikben elgyönyörködött, ott állnak némán és kegyelettel, hogy elkísérjék haza és örökre falaik közé zárják ■ ott áll a város minden polgára, akiknek díszük és büszkeségük volt. Ugyanakkor az egész ország népe a elfogődott érzéssel, külö­nös szeretettel Eger város la­kossága igaz részvéttel osztozik Ersebfőpásztora sű'yos gyászá­ban ■ kér a mindenható Isten­től vigaiztBlídást számára. Az Érsekfőpásztort mélyen lesúj­totta öcciének halálhíre, amelyet hétfőn reggel közöltek vele. A Főpásztor lelke azonban nem roppant meg a gyász súlya alatt: pünkösd hétfőjén csodálatramél­tó erővel végezte nagy és fá­radtságos főpapi kötelességét és többszáz bérmálkozőt részesített a bérmálás szentségében. Dr, Szmrecsángi Miklós életrajza. Szmrecsáni Semrecsányi Miklós 1854 január 19-én született Sá- rosdarőcon, Sáros megyében. Jogi tanulmányainak elvégzése és jogtudori oklevelének meg­szerzése után művészeti tanul­mányokat folytatott, majd a kultuszminisztérium szolgálatá­ba lépett, ahol gyors előmene­tel utáa miniszteri tanácsos és a művészeti oiztöly főnöke lett. Ilyen minőségében rendkívül hasznos szolgálatokat tett a ma­gyar művelődésnek. 1882-ben Magyarország legnagyobb és legrégibb művészi alákulása, az Orizágoi Magyar Képzőművé­szeti Társulat titkárává válasz­totta, amikor pádig 1895-ben titkári állásából távozót*, nagy érdemei elismeréséül tiszteleti taggá választotta. Ugyancsak ö Irta meg a Társulat történetét, annak ötven éves jubileuma al­kalmából. Régészeti és művé­szettörténeti kutatásai ■ azok eredményeiről írt tanulmányai, cikkei általános érdeklődést kel­tettek és felhívták személyére az összes szakkörök figyelmét. 1914- ben a Képzőművészek Egyesü­lete, 1924-ben a Benozur Társa­ság, 1929 ben az Országos Ma­gyar Régészeti Társulat, 1934- bau a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa tiszteleti taggá, 1926-ban a Szinyey Merse Pál Társaság, 1930-ban a Magyar Irodalmi és

Next

/
Oldalképek
Tartalom