Eger - napilap, 1936

1936-01-09 / 5. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1936. január 9. ÍDeginőultak a „suttogok11 az egri negyeómesterek utílasztdsdra Egernek tiszteletreméltó tredi ciőkat őrző testületé, a Negyed- mesteri Testület minden évben újjáalakul, mert a választás egy évre szél. Dr. Urbán Gusztáv jogakadémiai tanár kezdeménye­zésére ugyan a kiárdemült ne­gyedmesterek tovább is a testü­let közösségében maradnak és ünnepi alkalmakkor társaikkal együtt reprezentálják a negye­düket, kifejezést adva ezzel is az évszázadok őta híven őrzött intézmény iránti együttérzésük­nek, ugyanakkor pedig erőt és súlyt kölcsönözve a testületnek. A megürült negyedmesteri tiszt­ségek betöltése a hagyományok II. Daoamber 1-én, vasárnap reg­gel Ipoly atya, Ede testvér és a négy nővér elment autóval a tartomány fővárosába. A hírek egyre aggasztóbbak lettek, úgy hogy arra gondolt P. Superior, hogy szükségtelen négy páter­nek meg két testvérnek itt ma­radni. Elég volna egy atya a aissiőban s egy atya a meg­üresedett árvaházban, mert te­kintettel a nagy veszélyre, a ta­nuló kislányokat szüleik vitték el, az árvákat pedig jobb csalá­doknál helyezték el a nővérek. A szeminaristákat szintén el­vitték a szüleik haza, a hitujoa- ook már 2—3 nappal ezelőtt el­mentek. Vasárnap szentmise után ősz- szeültünk, bogy ki merre men­jen, s ki maradjon itt P. Barnát mindjárt kijelentette, hogy ö marad mint plébános ameddig csak lehet. P. Apollinár mivel a szeminaristái már úgy iemind elmentek, menjen délre a liro!i atyákhoz. Gráoiánatya még csak egy éve van itt s így a nyelvet még nem bírja eléggé ő is men­jen. Titusz testvért úgy is meg­hívták habitust szabni ő is men­jen. És még egy valaki. P. László azt mondta, bogy marad menjek én el. Én is szerettem volna ma­radni Ős mondtam, hogy nekem elintézni való ügyeim vannak még Taohwapingban én nem me­hetek. Erre úgy határoztak, hogy húzzunk sorsot. P. Grácián hú­zott s Lászlóval mind a ketteu figyeltük . , . akit kihúz annak kell menni ... ki lesz? — P. László — mondta Grácián atya s amikor ezt kimondta könny előírása szerint Szent Apollónia napján, február 9-én történik meg a régi idők patinás szoká­sai és szertartásai szerint. Bár még hosszú idő választ el Apolló­nia napjától, a választást meg­előző «iuttogók» mindsn fertály­ban megindultak az új negyed­mesterek személyére nézve.Tisz­tesség, rang, közbeesőiéi, no meg a «mődi« is latba esnek a vá­lasztásnál. A luttogőkon dönte­nek a volt negyedmesterek, hogy kinek adják a pirosbőlőses, száz- ránoú, nagyoiattú fertálymesteri köpönyeget, meg a díizesfara- gásű botot, a tagság régi idők­ből maradt jelvényeit. szökött P. László szemébe, mert ha már választási lehetőségről volt sző ő la szerette volna meg­hozni ezt a kis több áldozatot. Most éppen így gondoljuk, de nem tudjuk, lehet, hogy akik el­mennek azok hozzák a nagyobb áldozatot, mert az út épen olyan veszéllyel jár a rablók miatt mint az itt maradás az ellenség mi­alt. Még itt maradt Banca test­vér ir, aki gondoskodik rólunk, amíg itt maradhatunk. Ezek után elfoglaltam az üres árvaházat, hogy megvédjem ez esetleges belső fosztogatóktól, mert ha egészen elhagynánk, az az egynéhány hűséges keresz­tény először nem is vállalkozna házőrzésre, másodszor meg nem tudnák visszatartani azokat, akik vérszemet kapva azon, hogy senki sincs [itt, behatolnának a házba. Itt oiak két tanítónő s az apácák szakácsnője maradt, ők vannak hárman az árvaházban. Én meg itt a nővérek házában. Az első vasárnap este már sö­tét volt amikor vacsora után vissza jöttem a missiőből, már a kapunál vártak s azt mondták, ha nem jövök félelmükben már elmentek volna. A nap folyamán a mellettem bvő épületbe egy szakasz gépfegyverei vonult be s így emberileg szólva én is védve vagyok. Este a főutcától a lakásig 30—40 lépésre egy-egy szuronyoi katona állt s vigyá­zott egész éjjel, engem igazolta­tás után nyugodtan elengedtek. Magamban pádig hálát adtam a Gondviselésnek, addig még ők a á szomszédaim lesznek, addig nem kell egy kicsit sem aggód­nom. Az Ur az Oltáriszentség­ben fönt viraaztott a kápolaában s így nyugodtan lefeküdtem az egyik földszinti szobában s alud­tam reggel fél 7 ig. Hétfőn reg­gel elindultak P. László, Apolli­nár, Grácián atya és Titusz test­vér Kiyang-ba. Elbúcsúztunk tő­lük s lelkűnkre kötötték, hogy nagyon ^vigyázzunk magunkra. Természetesen megígértük ne­kik, bogy mennyire csak lehet mindent megteszünk a ha már nem lesz más mód, mi is elme­gyünk, ha lehetséges lesz, azon­ban az utolsó óráig Alijuk a posztot, a többit a jő literre bízzuk. M i reggel találkoztamkéipasii- onista atyával, akik szintén me­nekültek a helyükről, ök hozták azt a hírt, hogy ez ő környékü­kön levő tábornok nézeteltérés­be került a központi kormánnyal Ős átpártolt az ellenséghez ka­tonáival együtt. Ezért történt ez a hirtelen rajtaütés. Hivatalos helyről ezt azonban nem erősí­tették meg. Kedden reggel ők is tovább utaztak Changsa-ba. A nap fo­lyamán kétszer is rajtaütéssze­rűen házkutatást tartottak az egész városban, úgy, hogy az Srvaházből engem sem engedtek el a millióba. Este megérkezett egy harmadik passionista atya is, eki különben nekem szomszé­dom Taohwapingban. Igaz, hogy két napi gyalogút választ el ben­nünket egymástól. A mull év okt. 20 án bárom földmives suhanó: két fiatalkorú és egy 19 éves, ittas fővel bor­zalmas vérfürdőt rendezett az Újsor-utcában. Lakásán megtá­madták Erdélyi Mihály 45 éves, öt gyermekes családapát, a mel­lébe szúrtak, karóval és fonott korsóval fejbe verték. ErdSlyi a szúrás után holtan roskadt háza küszöbére, mert a szívét és a főütöeréi találta a zsebkés. A rendőrség nyomban elfogta a megdöbbentő bűncselekmény tet­teseit s ez egri törvényszék Hol­lós tanácsa most tartott föiár- gyalást ebben az ügyben. A főtárgyalfis iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg az egri földmíves nép részéről. A törvényszék kapujához ős a tárgyaló terem bejáratához erős rendőri karhatalmat kellett állí­tani, hogy a veszélyes tolongást és a rendzavarást megakadá­lyozzák. Az ügyészség mindhárom vád­lott ellen a büntető törvénykönyv 279. szakaszába ütköző szándé­kos emberölés büntette címén emelt vádat, amely a két tizen­hét éves vádlott mint fiatalkorú Mióta mi magyarok elfoglaltuk ezt ez állomást, P. Bernát éppen dec. 2-án múlt 4 éve, hogy ide megérkezett, én meg három éve már hogy itt vagyok — még semmi sem zavarta meg a mun­kánkat. Ezalatt hol északra, hol délre szenvedtek a szomszédaink s hoztak nagy áldozatokat mis- siőikért s hivatásukért. Most ben­nünket is megpróbál a Gondvi­selés, nekünk is át kell esni a missiós-keresztségen. Fiat volun- tas — Legyen meg a Te akara­tod! Paoking, 1935 deo. 4. P. PÍU8. kínai hittérítő. Buzgó imáitokat kérjük jelen megpróbáltatásunkban. A hely­zetünk őráről-őrára aggasztóbb, hősi seregünk szétszéledt, a vö­rösök közelednek a városhoz,— a szélrózsa minden irányából jön­nek a menekült misszionáriusa­ink, — 5—6 napi bujdosás után pénz nélkül, innen még sikerült őket továbbítanom, de most már nincs autó, tegnap éjjel ál'íiott be egy amerikai páter, nekik már délfelé kell utat kereeniök, hol­nap, ha a helyzet nem javul, P. Piuit és Fr. Beccát is elküldöm és magam maradok, mert annyi munkánk és verejtékünk gyü­mölcsét, drága kis missziónkat, az utolsóig kell védenünk. Áldás és Béke ! % P. Bernát. ellen vétséggé minősült. Az első­rendű vádlott, a 17 éves szepegő kamasz, aki zsebkésével a halá­los szúrást ejtette Erdélyi Mihá- lyoD, a hallgatóság legnagyobb elképpedésére önvédelemmel ho­zakodott elő és így beszélt: — Én nem szúrtam volna le Miska báoiit, ha ő az ásóval nem ütött volna meg. A másik két vádlott teljes mértékben tagadta a tettestárs! bűnösséget és állandóan azt han­goztatták, hogy ők nem bántal­mazták Erdélyit. Dr. Szilágyi József törvény­széki orvos a boncjegyzökönyv alapján elmondotta orvosszakér- tői véleményében, hogy Erdélyi Mihály rögtöni halálát a mellén ejtett szúrás okozta, amely rend­kívül erős döféssel történt, meg­sértette a szívet és a főerat, a halált az azonnal alkalmazott orvosi segítség sem tudta volna megakadályozni. A tanuk egész sorát hallgatta ki ezután a bíróság a véres va­sárnap délután részleteiről. A vallomások alapján a következő tényállás alakult ki a bfrőság előtt : Minden vasárnap délután tea-tánc a „Koronában" P. Pius hittérítő levele a magyar missiók helyzetéről a forradalmi Kínában Hét évi fogházra ítélte az egri törvényszék az Újsor-utcai gyilkosság fiatalkorú tettesét

Next

/
Oldalképek
Tartalom