Eger - napilap, 1936
1936-01-08 / 4. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1936. január 8 A Kis Jézus bölcsőjénél.. A ferences Szent Klára Vegyeskórus . énekes-zenés délutánja hadirokkantak ügyei, katona ügyek, illetőségi, állampolgárai- gi, anyakönyvi ügyek, közegész* ■égügy, állategészségügy, tűzrendészet, köztérvételi ügyek, szegények útiköltségei, vágóhídi szabályrendelet, tűzoltóság, viz* rendészet, illetőségi blzonyítvá* nyok. Ntmeaek Aurél tanácsnok: Faksz, OF.B. ügyek, választási ügyek és névjegyzékek, egyesületi, nyomda, sajtó ügyek, iskola és óvoda épületek, háziszemét szállítás, mérleg hitelesítés, iskolai költségvetések ügyei, városi temető, Vöröskereszt ügyek, iskolánkívüli népművelés, napközi otthonok, gyermek gondozási ügyek, lugkö vásárlási engedélyek, ingatlanátruházási, hagyatéki leltározás A—K betűig, hadikölcsön ügyek. Dr. Jankovia Dazaő főügyész : szervezeti és egyéb szabályrendeletek, ügyészi teendők, betegápolási ügyek, építkezési panaszok, alapítványok ügyei. Rapcsák József műszaki tanácsos: építési és műtzaki ügyek. Hevesy Sándor mérnök : tüzelőanyag ellátás. Pap István I. o. aljegyző: levéltáros, leventeügyek, hatósági bizonyítványok, gazdasági mun- kásszerződéseb, munkaközvetítés, gazdasági munkáspénztár ügyek, szeszfőzde, pusztagazdasági számadások, gazdasági, kertészet, hegyreudészet, oséplési ügyek, birtokforgalmi statisztika, méhészeti ügyek, földár statisztika, hagyatéki leltározás L—Z betű'g, gazdasági munkaügyi panaszok, szegénygondozás, men- házi ügyek, inségakotő, társadalom bizt. ügyek. Dr. Pál Endre II. oszt. aljegyző: a városi adóhivatal főnöke. Dr. Mlinkó Antal I. o. fogalmazó: községi és kihágási bíráskodás. Dr. Kálnoky László II. o. fogalmazd: tankötelesek nyomozása, törzskönyvezése, közkutak, idegen hatóságok megkeresései egri lakosok kihallgatása iránt, névmagyarositási ügyek, gyermeknyaraltatási ügyek, kényszer- kézbesítési ügyek, idegen hatóságok megkeresései behajtások iránt ■ kisegítő munkaerő az árvaszéki és gondnoksági ügyeknél. Dr. Lambreeht József gyakornok: vadászati igazolványok, lap- és könyvbetilláiok nyilvántartása, politikai jog-felfüggesztések nyilvántartásé, hivatalos ős szépirodalmi könyvtár kezelése. A városháza tisztviselősze- mélyzetében nagyobbarányú áthelyezések nem történtek. Az áthelyezések a városházi ügymenet meggyorsítását szolgálják. Valóban a (karácsonyi mu- zsika«, amely címet ez a jőszán- dékű és komolytörekvésű egyesület zenei délutánjának adta: oda, a Kis Jézus bölcsőjéhez kötötte a ferencesek fehértermét január 6 án dicséretre méltó számmal megtöltő hallgatóságot. Az egyesület vazetöségát elismerés illeti azért a gondolatért, a- mellyel a karácsonyi ünnepnek magasztosságát énekben, zenében, költeményben vitte a magasabb szellemi igényekre hivatott egri közönség elé ■ minden, már megszokott n. n. »ünn?pi hangulaU-tól elvonatkoztatva, a templomon kívül is méltón tolmácsolta a karácsony misztériumának földöntúli eredetét. És még egy izerenoés gondolat: a tömegek, az ének és zenekarok együttes teljesítményeiből ssé- pen kiemelkedő magánszámok: Szabados Olga zongoraszáma, Ivánovich Ili éneke és Langer Elli szavalata, a női lélek elő* adőművészetének kitűnő alkotásai voltak. Mintegy ezzel is kifejezésre juttatta a kitűnő ízléssel megválogatott műsor, hogy az Isteni Gyermek szeretekének tolaaác tolására a női lélek a hi- vatottabb. Az egységes hangulatú és komoly készültséggel és művészi ízléssel előadott számok oly harmonikus kerebdcd egységet alkottak, hogy abból nehéz az egyes számokat kiemelnünk; — Zalán fi A. (Csakhogy ismét itt- vsgy» o. női kara, Deák Bárdos György (Pásztorok, ó jertek* c. vegyeskara és Demény Dazaő Eger, január 7. Jeleztük, hogy sikerült megszereznünk P. Pius ferences hittérítő levelét a kínai magyar missiők helyzetéről a forradalmi Kínából. A levél még dcoember 4-én kelt, azóta semmi hír a missiőkrői. P. Pius a kővetkezőket írja: Tudós, hogy a jő hívek ■ a minió barátai mind aggódnak, s nem tudják mire vélni, hogy ilyen nagy hallgatásba merültem. Egy-egy Kínából érkező újsághír alapján, amely a missiók áldozatairól számol b9, talán sokan azt gondolják, hogy már nem is vagyok az élők sorában. Megvallom őszintén, már (Mlsta pastoráiis* ából előadott vegyeikarra éi zenekarra írt szerzeményéből előadott részletek eratták talán a legnagyobb tetszést. Somogyi Tiborné, az egyesület alelnöknője kedves, meleg szavai még meghittebbé tették ezt az ünnepélyt, ö a templomi borútok j szerény, névtelen .munkásai ne- \ vében szólt a művészetek pár- ; tolására hivatott műveltebb közönséghez ■ a mai délutánban a Szent Klára Vtgyeskorus karácsonyi ajándékát ajánlotta fel. Biztatásul, erősítésül a további munkábo?, az egri közönség fel- eszmélősét éa támogatását kérte. Ébredjünk annak tudatára, hogy a zeneművészetet ápoló egri egyesületek és intézmények ko moly léleknsmetitö munkát végeznek, munkát, amely az aoyBgi lét küzdelmeiben elfáradt, — ős mi tegyük hozzá: vagy a felszínes, tartalmatlan időtöltések közben elfásult — lelkeket a magasabbrendű oélokőrt való lelkesedéire és tevékenységre indíiani képes. Az előadás sikerében osztozott az Egri Zeneegyesületnek a m. kir. 14. honvéd gyalogezred zenekarának tagjaival kiegészített zenekara. A betanítás és a művészi előadás Husethy Zoltán országos társkarnagy kifinomult zenei értését és kiváló karnagyi képességeit ismét igazolté. Szép volt az előadás, mert a szavakon éa hangokon túl a legszebb zene, a lelkek muzsikája hangzott fel a Fehérteremből. Sky. több mint fél éve csak alig tartózkodtam 1—2 napig az álló- másomoi Taohwapingban. Részint a hivatásom, részint az engedelmesség szólított el helyemről ■ így nem tudtam leülni, hogy levelet írhassak. Most azonban van egy pér <nyugodt< percem itt az üres paokiDgi árva- házban ■ így megpróbálóai helyzetünket papírra vetni, ha egyáltalán lőhet használni ezt a szót, hogy van nyugodt peroem. Két héttel ezelőtt P. Bernát behívott ide Paokingba, hogy míg ö távol lesz helyettesítsem a hitujonook oktatásában. A két hétből 10 nép egész nyugodtan eltelt ■ nov. 17. egyszerre óriási Minden vasárnap délután tea-tánc a „Koronában" P. Pius hittérítő levele a magyar missiók helyzetéről a forradalmi Kínában rémület lett úrrá az egész városban. Jönnek a rablók, jönnek a kommunisták. Az első nap nem akartunk hinni a hírnek, de a másik nap már elmentünk P. Apollinárral a ciendőrségre, hogy biztosat tudjunk, meri az újság semmit sem hozott ebből a hírből. Ott azután megtudtuk a valóságot, hogy csakugyan már a szomszédos megyében vannak, A sinhwai atyákkoz — P. László és P. Ipoly — már ciak egynapi út. A telefonhoz siettünk, hogy P. Lászlótól érdeklődjünk, de már nem bap- oioltak. Azt mondták: a váróit még nea foglalták el, de az ellenség már nagyon közel van hozzá. Nagyon aggódtunk a ■ichwai atyákért, de nem tehettünk semmit. A városban a rémület még nagyobb, különösen azért, mert annyi katona sem volt található, hogy veszély esetén a falakról, tehát védett helyről megtudják védeni a városi. 29 én már jött talán két század katonaság és amint megérkez- kek mindjárt erős munkához kezdtek.Hordárok, katonák mind homokzsákokat cipeltek, hogy a kapukat eltorlaszolják. Étinek már fele sem tréfa — gondoltuk — mert a múlt évben, amikor a déli részen 100 lire (60 Km.) voltak tőlünk a lázadók, akkor nem csináltak ilyen előkészületeket mint moit.‘ A kereskedők eldug- dosták a holmiaikat, az üzletekben alig lehet valamit látni. Az aDgolés német protestánsok meg már két napja elhagyták a várost. A missióban csak ketten voltunk atyák ■ a három testvér. Különösen a nővérek sorsa aggasztott ■ épen arról beszélgettünk már Apollinár atyával, hogy 6 elkíséri a nővéreket a még elmegy az Ede testvér is, én meg maradok még, amíg lehet, Tiluiz és Bence testvérrel. Amig így tárgyaltunk, megérkeztek a sinhwai atyák sárosán és fáradtan. Az üdvözlés után mindjárt megkezdődött a beszélgetés, alig győztek kérdéseinkre felelni. Ipoly atya künn volt az állomásán, nem is hallott semmi hírt, s mint a tiszta égből lecsapott villám úgy érte P. László gyors futára és pár soros levele (azonnal gyere, várlak* a többit a futártői tudta meg. Ott hagyott mindent, lóra kapott és bement László atyához. Késő este érkezett meg, de akkor már egész kihalt volt a város. A csekély számú csendőriég is, mivel úgy ■em vehette volna föl a harcot az óriási többséggel, már akkorra elhagyta a várost. A helyzet itt nagyon reménytelen volt számukra, úgy hogy már az éjszakát sem lehetett megvárni, ők is eltávoztak. Azt mondják a kényelmetlen körülmények mellett is gyönyörű volt az űt. Élőt-
