Eger - napilap, 1935/2

1935-08-08 / 124. szám

Abb 6 pilléé Eger, XL VI. évfolyam 124. szám ♦ Csütörtök ♦ Trianon 16, 1935 augusztus 8. ELŐFIZETÉSI DÍJ ▲ FOST AI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HŐNAPRAi 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- TAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FÖLD­SZINT 3. SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL: EGER, LÍ­CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 178. — GYÖNGYÖSI SZER- KESZTÖSÉG és KIADÓ­HIVATAL : SZABÓ JÓ­ZSEF, SZT. BERTALAN U. (ÚJ KATONA-HÁZ.) Az egri háztulajdonosok nem nagy örömmel fogadják a vízmérő órákat Eddig hét belvárosi utcában mintegy 40 vízórát szereltek fel Az erdélyi magyarttldözés. Neu »ujthatja olyan aaz&ly, fagy, vagy jégciapás a magyar mezőket, hogy ne lennének bő- aőgben a aötét virágok, amelyek­ből naponta friaa koazorűt fon­hatunk a Trianonban eltemetett igazaág airjára. Azok a papi- roajogok, amelyeket kiaebbaégi védelemnek neveznek éa fájda- lomciillapítőnak rendeltek szá- munkra, a valóságban azomorű paródiái mindennek, amit jog­nak vegy méltányoaaágnak is­merünk. íme a legkiaebb csokor ezek­ből a virágokből: Az erdélyi magyar kőpviaelök ■zatmári beszámolóján mondot­ták el, hogy Romániában immár rendszerré váltak a magyarelle- nea támadások. Nem ürea frázis­ként hangzott el ez a ténymeg­állapítás. Akik ezt mondották, bebizonyították, hogy Erdélyben a magyarüldözéa céltudatosan, intézményesen éa minden embe­ri jog megcsúfolásával folyik. Ennek egyik leghathatőaabb fegyvere az a bizonyos nyelv­vizsga, amelynek minden ma­gyar származású tanárt, tanítót, tisztviselőt alávetnek. Ám ennek a vizsgának nem az a célja, hogy meggyőződjenek például a felekezeti tanítók ^nyelvtudásá­ról, hanem egyedül az, hvgy megbuktassák őket s ennek kö­vetkeztében kitegyők állásukból. És ha így kiirtják mestersége­sen és jogtalanul a magyar tan­erőket, akkor egyszerűen meg­szüntetik a magyarság ments­várait, a felekezeti iskolákat, a- zon a címen, hogy az oktatás ellátására hiányzik a megfelelő tanerő. Különös gondot fordítanak a székelyföldi magyar felekezeti is­kolák megfojtására. Újabban o- lyan rendeletet adtak ki, hogy egy olyan felekezeti iskola sem működhetik, amelynek nincs meg a hét osztálya. A magyar szü­lők évről-évre írásbeli kérvénye- zéssel kötelesek engedélyt kiesz­közölni, hogy gyermekeiket fe­lekezeti iskolába irathassák be és ezért személyesen kötelesek megjelenni az állami iskola igaz­gatójánál. Hogy azután ott mi­lyen terrornak vannak kitéve, arról jobb nem is beszélni. Da ha ettől menekülni akarnak és állami iskolába Íratják gyerme­küket, ott bizonyára elbuktatják azokat és ha egyszer már álla­mi iskolába jártBk, nem mehet­nek viasza felekezeti iskolába. A magyar iskolák első osztályába egyébkért mindig csak annyi gyermeket lehet felvenni, ahány az utolsó évfolyamot végezte. És mert a végzettek száma mindig kisebb, mint a beiratkozottaké, ez a rendszer alkalmas arra, hogy tíz év múlva teljesen el­néptelenedjenek a felekezeti is­kolák. De más téren is folyik a ma- gyarirtás. A magyar munkástól is el akarja venni a kenyeret az a közmunkaügyi miniszteri ren­delet, mely kötelezi a vállalato­kat, hogy munkásaikról kimuta­tásokat nyújtsanak be, amelyek megjelölik a munkás nemzetisé­gét, származását, anyanyelvét. Persze támogatást, állami meg­rendelést és egyebeket csak az a vállalat remélhet, amely nem magyar munkásokkal dolgozik. Hasonló állapotok dúlnak a közigazgatásban. A városok és a törvényhatóságok ügyeit mic- denhol időközi bizottságok ve­zetik éa még a színmagyar vá­rosokban sincs ezekben a bizott­ságokban hírmondónak sem ma­gyar ember. Hogy ne is lehessen, arról törvény kíván gondoskod­ni. A javaslat már készül és ez kimondja, hogy a bizottságból azonnal kizárandó az a tag, aki kisebbségi — értsd magyar — nyelven szólal fel. Talán még csak annyit, hogy a magyar városokban az adó­végrehajtó dobja is egyik esz­köze a magyarirtáanak. Aradon például egyetlen napon kilenc­venkilenc adófizető polgár por­tája előtt perdült meg a dob, mert a pénzügyigazgató kijelen­tette, hogy halasztás nitci. Ki­lencvenkilenc ember háza került tehát dobra. A kilencvenkilenc közü>, ha talán egy-kettő nem magyar ... Vájjon elhallatszik-e ez a dob­pergés Ganfbe, ahol most a Nép- szövetség ülésezik ? Aligha ! Arad nagyon messze van Ganftől. A vízfogyasztás ellenőrzésére a vízmérő órák felszerelését néhány nagyfogyasztású házban már a múlt héten megkezdték a gépüzemek szerelői, a következő napokban pedig a belvárosi utcákban rendszeresen folytat­ták. Eddig készen vannak a Kállay Zoltán-, Jókai-, Érsek- Szent János-, Káptalan uccák- ban, a Széchenyi utca néháDy házában és most folyik a mun­ka a Szvorényi utcában. Amint értesülünk, a ház ulaj- donosok meglehetős averzióval fogadják a vízórák felszerelését, ami az ő szempontjukból érthe­tő, hiszen a mértéktelen víz­liszatüred, augusztus 7. Hetek óta a legkietlenebb szá­razság üli meg a hevesi Tisza- mentét. A kisült föld szinte pö­fög a nap izzó sugarai alatt, ember, állat reménykedve kémleli az eget: lesz-e esőnk ? Nagyiván, Tiszaörs, Tiszaigar, Tiszeszől- lős, Tiszafüred gazdái minden esőtlen napot drága pénzzel, verejtékkel fizetnek. A falvakban b vége felé közeledik a csépié», de máris látható, bogy a csépiéit eredmények katasztrőfálisak. Kit mázsa búza, másfél mázsa árpa holdankint. A szikes homok-földeken a 35—40 fokos, szinte állandó hő­ségben kisült búza holdanként 2—5 mázsát, a rozs, árpa, zab másfél-három mázsát hozott. Megállapítható, hogy a föld hozama a gazda készkiadásait sem fedezi és az 1935. gazdasági év veszteségesen zárul. Tetőzi ezt a helyzetet még az is, hogy fogyasztásnak véget kell vetniök. Nyáron a fürdéssel és locsolás­sal nem takarékoskodtak, télen pedig a fagyveszély miatt nyit- vahagyott, vagy az elhanyagolt­ságuk miatt folyton csurgó csa­pok terhelték meg az üzemeket. A vízórák felszerelése után ez már csak a tulajdonos terhére történhetik. Pedig a felszerelés éppen a háztulajdonosok érdekében tör­ténik, mert a fogyasztás csökke­nésével elerhetö évi 40 ezer pen­gős megtakarítás az üzemi szol­gáltatások leszállítását teszi le­hetővé s így a háztulajdonosok javára szolgál. a kspásnövőnyek is annyira siny- lik a szárazságot, hogy alig-alig lehet valami bevételre számítani. S ha a gazda a termésből — pénzre lévőn szüksége — el is ad valamit, később annál súlyosab­ban nélkülözni fogja a vetőma­got. Vigasztalan a helyzet az állat- állományban is. A kutakat már a reggeli órákban kimerik, a víz kiapad s az állatok a szomjúság­tól szenvedve hevernek a kisült réten. Kikaparják a fű gyökerét is« hogy valami ennivalóhoz jus­sanak. A kutak közelében az Alföld madara: gólya áll ma­gányosan, várva az elfolyt né­hány oseppre, hogy életéi néhány órával meghosszabbítsa, hiszen az éhség miatt úgy is el kell pusztulnia, mert annyi ereje sincs, hogy a Tiszáig repüljön. A gazda vagy fizet, vagy jön az árverés. Ha a gazda gondterhssen haza A hevesi Tiszamentén a gazdák még az önköltséget sem csépelik ki az idén A szárazság miatt katasztrofális a Tiszántúl helyzete

Next

/
Oldalképek
Tartalom