Eger - napilap, 1935/2
1935-09-29 / 154. szám
«8 a 10 FILLÉR Eger, KL VI. évfolyam 154. szám * Vasárnap ♦ Trianon 16, 1935 szeptember 29, ELŐFIZETÉSI DlJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EQY HŐNAPRA » 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. —EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- TAKARÉ KPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FÖLD SZINT 3. SZÁM. - TELEFON: 11. KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUMI KÖNYVNYOMDA. — TELEFON: 175. — GYÖNGYÖSI SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÓ JÓZSEF, SZT. BERTALAN U. (ÚJ KATONA-HÁZ.) A piaci útépítés késedelme már nemcsak a kereskedők érdekelt sérti, de az áthelyezett Ideiglenes piac közegészségügyét Is súlyosan veszélyezteti Az illemhely mellett, földről árulják a tejet Sürgős és erélyes intézkedést vár Eger társadalma, mert a helyzet már-már tarthatatlan Magyarország Európa sorsdöntő napjaiban. Minden jel arra mutat bogy moat dől el Európa aoraa. His- tőriai jelentőségű problémák zaj- lélát kell tapasztalnunk az egész világon a nem lesz érdektelen a nagyvilág életében szemlélni a bis magyar életet. Minden jel arra vall, hogy elkerülhetetlen az abesszin-olasz háború. A nemzeti érzésben megerősödött olasz nép, beleszorítva egy szűkreizabott földrajzi határvonal keretébe, nem tudja szapora népét megfelelő életkörülmények közé juttatni. Nem a vérengző háború hődítő terve, hanem egy kultúrában nagyranött ország művelt népességének élete és egy rabszolgasorsban síoy- lődő, az afrikai alacsony erkölcsi fokon élő nép felszabadítása, a kultúra felé valő irányítása itt a főprobléma. Szóval: egy erkölcsösebb és kultűráltabb s gazdaságilag életerőiebb jövő érdekében immár nyilvánvaló, hogy elkerülhetetlen az afrikai háború. Minket ez a kérdés annyiban érdekel, hogy az az állam keveredett bele ebbe a háborúsnak látsző konfliktusba, amely a trianoni békeszerződés megkötése után elsőnek állott mellénk. A baráti Olaszország minden élet - megnyilvánulása közelről érdekel bennünket és így érdekel az abesszin viszály is. A mai idők nagy politikai megnyilatkozásainak ez a legjelentősebb pontja. Ezzel azonban összefüggnek más súlyos problémák is. A Földközi- tenger vizein páccélkoloszusote szörnyű ágyűtesteiúsznak sGib- raltár megerősített, harcrakész bástya lett, a Szuezi-osatornán egymás után űtznak ezer és ezer lelket szállító hajók, kialakulatlan az egyes európai államok felfogása az adott helyzetben ■ itt van megoldásra várva a nagy dunai kérdés, amely közelről érint bennünket, a minket környező államokat,deérinti Francia- országot, Németországot, Olaszországot, Angliát s kivétel nélkül minden európai államot. Bátran használhatjuk a már elcsépeltnek látsző hasonlatot, mert most valóban találó: vajúdnak a hegyeit * nem tudjuk, hogy a szörnyű viiágrengéiből mi fog megszületni. Egyet azonban szomorúan tapasztalnunk kell. A világhistőria e tenger- rengésében a magyar nemzet kis sajkáját belpolitikáiig nem engedik nyugodt vizekre jutni. Korántsem azok a nagy mozgató erők, amelyek a tengerrengést előidézték, hanem belülről igyekeznek felkorbácsolni oktalan és céltalan módon olyan ellenzéki próbálkozások, amelyek vagy a szűk látókör kicsinyes horizontjába estek bele, vagy tudatlan elvakultság homályosítja el tisztalátásukat. Szinte komikusnak tűnne a magyar ellenzék e szűk horizontú akciója, ha nem látnánk meg benne a lehangolóan szomorú valóságot. Amikor minden szempont azt parancsolja,hogy némuljanak el a kisded pártpolitikai játékok okvetetlenkedö viharai, szomorúan kell tapasztalni, hogy egyesek részéről a hatalomratörés, a személyes ambíciók kielégítésének lankadatlan igyekezete a nyugodtahb időkben sem szankcionálható intrikák, alattomos támadások ős magyar a magyarral valő szembeállítása tapasztalható. Ezek bizony nem s ílu* sós közéleti tünetek olyan időkben, amikor a világ sarkainak bigyulladásátől lehet tartani. Egyetlen zokszót sem ejtenénk, sőt sóvárognánk az olyan megnyilatkozások után, amelyek a világ nagy problémáival foglalkozva, a kis magyar életet szolgálnák a világ nagy vajúdó bajában, de sajnos, kicsiny politikai epigonok hirdetnek nagy hangon kis mondanivalókat s dobbantanak nagyokat a népgyűlések hordőteLjén s mit lehet hallani szavukból? A hatalomra valő vágyakozás csökönyös hangját, nem gondolván arra, hogy a mai magyar életben a hatalom gyakorlása bizony több álmatlan gondterhes éjszakái nyújt a nemzet vezető köreinek és férfiéinak, mint nyugalmat és megelégedett boldog perceket. íme így fest itthon a nagyvilág harcéban a kis pártemberek elvakult harca. m. e. Eger, szeptember 28. Minden egri polgár fellélegzett, mikor a Kossuth-téren megindultak a munkálatok, hogy az évek őta kátyú», rendezetlen, vakmerőbb turistákat is kielégítő hepa hupát eltüntessék Eger szívéből. A rajongőbb természetű lokálpatrióták oda nyilatkoztak, hogy a piac rendezés Eger újjászületésének egyik legszebb fejezete. Amilyen erős volt kezdetben a lelkesedés, úgy lelohadt mára, mert a rendezés igenigen hosszúra kezd nyúlni és nagyon súlyos következményei vannak. Sokan attól félnek, hogy Eger újjászületésének fejezete szomorú époiszé dagad ős megemlageti ezt kereskedő, váRárló, piaci áru«* hatőtág egyaránt... A múlt héten az egri kereskedők küldöttséggel sürgették Braun Károly polgármesternél, hogy a vállalkozót fokozottabb tevékenységre bírja és a piaci útak építése körül több munkást állítson napszámba. Braun Károly polgármester akkor megígérte, hogy megteszi a szükséges lépéseket. A vállalkozón azonban úgy látszik nem fogott a sürgetés: mindössze annyi az eredmény, hogy a hosszú hetek óta életveszélyes szakadékokkal tátongó Érsek utca végleges beépítését megkezdték. A Kossuth-téren azonban most is öt-tíz ember lézeng, és csak a füstöt, kormot okádó mozgó-katlanok, meg egy gözhenger kelt olyan benyomást, amelyből némi útépítésre lehet következtetni. A Kossuth-téren lévő kereskedők pedig hetek óta csak merészebb vevőiket szolgálhatják ki, mert ide kényelmesebb, nehezebb járású ember nem igen téved. Sűrű panaszok- tói terhes a levegő szerte a kör , nyéken és az őszi szezon legforgalmasabb hónapjaiban, amelyek mégis lendítenek valamit a mai viszonyok között is, a bevétel nagy százaléka elmarad az útépítés miatt. Errevonatko- zőlag megkérdeztünk egy Kos* suth-tőri kereskedőt, aki így vázolta a helyzetet: — Nincsen itt kérem bevétel, csak füstöt lélegzik a kereskedő. Vevő alig akad, elmennek másfelé, csak az jön be, aki belebotlik az ajtóm előtt a »hegybe.« (Nono, azért ebben van egy kis túlzás). A kereskedőnek a szeptember, október azok a hónapok, ami a gazdának az aratás, a szőlőbirtokosnak a szüret. A mi aratásunk, meg a szüretünk be- leregad az idén, úgy látszik legalább is, a szurokba, lessék meg- I írni kérem, hogy amennyi hasz- j nunk elmaradt, annak a felét szívesen odaadnánk ha hétfőre kész lenne a piac. Nem tudjuk megérteni, miért nem dolgoztatnak több emberre!, hiszen előbb utóbb úgy is ki kell adni azt a napszámot. Ebben az irányban már hivatalosan is érintkeztünk az építések vezetőivel. Azt mondják, hogy 10 napig kell kötni a cementnek. Addig nem lehet folytatni a munkát. Hát kérem köt az már két hete is. Van aztán olyan hely, ahol még le se rakták. Hajaj kérem, mi lesz itt, ha beáll a rossz idő, meg a tégy. Felmondhatjuk a bérletet... ©a nemcsak a Kossuth-téren hangzanak panaszok a vállalkozó késedelme miatt, hanem lehetetlen állapotok uralkodnak a Halaspiacon elhelyezett piaci árusok között is. A város közegészségügyének érdekében sok kívánnivalót hagy hátra az ideiglenes elhelyezés, mert a vásárlő közönség egészségét nem egy helyen veszélyezteti. A legutóbbi
