Eger - napilap, 1934/2

1934-10-09 / 187. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1934. október 9. fogadta a közgyűlés Hajdú Gáza kisszálláii föld* birtokos javaslatára a közgyű­lés feliratban üdvözölte a föld­művelésügyi minisztert. Konkoly Thege Sándor gezd. főtanácios, az OMGE titkára felszólalásában a magyar-merha- tenyésztés aktuális problémáit vetette fel, kiemelve ennek a fontos tenyésztési ágnak nemzet­gazdasági jelentőségét is. Batta Pál egyesületi igazgató olaszországi tanulmányutjának eredményeiről számolt be, nagy érdeklődéstől és több hozzászó­lástól kísért előadásban. Piacuk András igazgató ugyancsak er­délyi útján szerzett tapasztala­tait, majd a magyar marha te- jelőképességének megállapításá­ra végzett kísérletek eredményét ismertette. Több hozzászólás után az elnök szavaival ért véget a közgyűlés. A kirándulók elhagyva Egert, Feldebrőre utaztak, innen a Mát­rába tettek kirándulást s az esti gyorsvonattal Vámosgyörkről in­dultak tovább Budapest felé. nemzet között, a az európai béke ezért nines biztosítva. — A Duna-Tisza közön a ver- saillesi szerződéinél is sokkal súlyosabb bűnt követtek el az ántánt-hatalsaak nemcsak velünk, hanem saját népeikkel szemben is, amikor nem adták meg ezen a területen a becsületes béke le• hetőségét. Wilson elnök nagy és tiszteletre méltó elvet hirdetett: az önrendelkezés jogát, hogy egyetlen területen asm szabad idegen hatalomnak uralkodni a nép beleegyezése nélkül. Kérde­zem: betartottáke ezeket a szent és nagy elveket? Hogy lehet, hogy a 14 milliónyi magyarnak 8 milliós országot hagytak és a 7 milliónyi ciehnak 14 milliós területet. — Nemcsak a békeszerződések ellentétesek a hirdetett elvekkel, de ezeknél még rosszabb a po­litikai gyakorlat, ahogy ezeket végrehajtották. Mert még a rossz békeszerződéseket is elviselhe­tőbbé tudná tenni egy tisztes­séges alkalmazás ős bizonyos átmeneti nyugalmat lehetne biz­tosítani elszakított testvéreink­nek. Da a határokon túl nézve azt látjuk, hogy rajtunk száz­százalékig bevasaltak mindent, ehol azonban a legszigorúbb be­tűk szerint is jogaink volnának, ezeket a jogokat megtagadják tőlünk. Tizenöt év után oda­jutottunk, hogy a magyar gyer­mek a magyar imádságot ro­mánul kénytelen tanulni. S ha ennek a panasznak hangot pró­bálunk adni, akkor az egyik győztes nagyhatalom románabb a románnál, csehebb a ciciméi, s nagyobb szerb a szerbeknél, igen, a francia nagyhatalom uszítja a kisantant államait. — De nézzük a kérdés gazda­sági oldalát. Lehet-e haszonnal termelni, mikor piacaink elöl el­vagyunk zárva. A monarchia nagy gazdasági egységét szét­törték őstermelő és ipari részek­re, amelyek között sorompók tiltják az utat. Ma 6 ezer kilo­méter új vámhatár sújtja a ma- gyér termelőt és akadályozza az értékeiítésben. Ez egyedül is elég oka volna a nemzeti bajoknak. Mégis a magyar nép csodálatos kitartással és türelemmel viseli a trianoni keresztet. így is kell lennie, mig a trianoni Golgotha felett fel nem tűnik a feltámadás fénye. — Ausztria már fel akarja adni állami életét ős be akat olvadni egy szomszédos állam­ba, mert nem bírja elviselni a békeszerződés áital teremtett helyzetét. A népszövetségi gyű­lés legtöbb idejét is az foglalta le, hogyan lehet segíteni az egyensúlyát vesztett Ausztrián. Minden megfordult a fejükben csak az nem, hogy az igazság■ tálán békeszerződéseket a papír• kosárba kell dobni. Ha a nagy gff FI i'lWl hatalmak az osztrák kérdés meg­oldását keresik, verjék a mellü­ket, ismerjék el bűneiket és lássák be, hogy ők nyomorították meg a Duna-völgye politikai és gazdasági fejlődését. — A magyarságnak ezek kö­zött a körülmények között egy kötelessége van: Kitartani az ezeréves magyar múlt tisztes ha­gyományai mellett. Ebben az ezeréves múltban benne van minden, ami tisztesség, erkölcs, bsciület. Kötelességünk naciona­listáknak lenni, mert a nemzeti akarat érvényesülése jelenti a nép boldogságát. Da ezt a na­cionalizmust összhangba kell hozni a nagy európai érdekek­kel. Nem fekhetünk keresztbe a népek országutján, mert a tör­ténelem szekere keresztül vág­tat rajtunk. A nehéz küzdelem­ben, amely már nem lehet hosz- szú, nékünk ragaszkodnunk kell az ősi magyar erényekhez. Oda- kinn a nemzetek társaságában a 8 millió magyarnak több szava és erősebb tekintélye van, mini amennyi egy 8 milliós nemzetnek kijárna. Ezt a tekintélyt nem én, nem a diplomaták és politiku­sok munkája, hanem a dober­dői baka hősiessége szerezte meg. A hősiesség mellett másik nagy értékünk a külföld előtt a magyar becsület, amelyet soha nem engedtünk beszennyezni. Ez a két erény: a hősiesség ős a becsület az a két nagy érték, mely biztosítéka az eljövendő feltámadásnak. Eckhardt Tibort nagy beszéde után lelkesen ünnepelte a kö­zönség. Lukács György v.b.t.t. a reví­ziós küzdelem megindulásának körülményeiről és ez eddig el­ért eredményekről számolt be. A felvilágosító munka következ­tében Európa közvéleménye már kezd átérlelődni a magyar igaz­ság gondolatával. A revízió el fog következni két fontos köve­telmény megvalósításéval: adják vissza a magyarlakta területeket, a többi terüleleken pádig tartsa­nak népszavazást. Kenéz Bála dr. ny. miniszter a trianoni békediktátuai szörnyű számodatait ismertette. Megálla­pította, hogy a magyarságot ért katasztrófába veszteségek árán a nagyhatalmak olyan országo­kat létesítettek, amelyebben nincs lelki egység, következésképpen nincs államalkotó képesség és öntudat sem. Sir Newton szerint a békeszerződéi 12 millió embert balkanizáit a »felszabadítással* s ezek kedvéért kell nyomorba süllyednie Európa 500 millió lakosának. Stinyey Mersz Jenő ország- gyűlési képviselő a gyűlés tilta­kozó határozati javaslatát olvas­ta fel, dr. Hammersberg Elemér járási tisztiorvos pedig az ame­rikai magyarok csatlakozását je Az európai helyzet tele van súlyos veszedelmekkel, mondta Eckhardt Tibor a hatvani revíziós nagggtjűlésen Hatvan, október 6. (Kiküldött munkatársunktól.) Hevesvármagye közönsége ok­tóber 6-án, az aradi vértanúk emlékünnepén nagy revíziós na­pot rendezett Hatvanban. A re­víziós nagygyűlésnek különös jelentőséget adott az a körül­mény, hogy a Hedry Lőrinc dr. főispán, Lévay Mihály püspök, Okoliosányi Imre alispán, vitéz Tömösváry János főszolgabíró, Várkongi Sándor főjegyző ős Víg Yiimos főszerkesztő vezetése alatt működő intézőbizottság meghívta Eckhardt Tibort, a Revíziós Liga ügyvezető aleinö- bét, aki itt mondta első beszédét Géniből való hazatérése után. Erre az alkalomra nemcsak Hevesmegyéből, hanem a szom­szédos Pest és Nógrád megyék községeiből is, mintegy 9—10 ezer főnyi tömeg érkezett a tör­ténelmi patináju Hatvan köz­ségbe. Megkapó látványt nyúj­tottak a nemzeti színekkel és lobogókkal díszített kocsisorok, amelyek a környék népét a fő­térre vitték; az ünneplőbe öltö­zött közönség, a főtér, amelynek széleit megyei és községi címe­rekkel díszítették s a hatalmas emelvény középen, amely mögött gyászdrapériát feszítettek ki hatvanhárom vármegye címeré­vel. A Magyar Revíziós Liga kép­viseletében érkező Lukács György v.b.t.t. ügyvezető elnököt, dr. Kenéz Béla ny. miniszter társel­nököt és Eckhardt Tibor alel- nököt őtventagből álló lovas- bandérium és a reál-gimnázium cserkészeinek kerékpáros száza­da várta a község határában felállított diadalkapuaál sa ven­dégeket a vármegye és járás előkelőségeinek élőn Lévay Mi­hály püspök üdvözölte meleg szavakkal. A nagygyűlést három órakor nyitotta meg dr. Hedry Lőrinc főispán, üdvözölve a közönséget és a Revíziós Liga vezetőségét. — Apostolok ők — mondta töb­bes; közt — apostolai a szent ügynek. Járják az országot s a külföldet a magyar igazság ér­dekében. Legyenek meggyőződ­ve arról, hogy a vármegye né­pe, mint egy ember áll hátuk mögött. Nincs más vágyunk, mint a revízióért élni s dolgozni és ha kell, tenyerünkön hozzuk ér­te az életünket. Az üdvözlés után Eckhardt Tibor állt szólásra és rövid be­vezetés után rátért az európai helyzet ismertetésére. — Az európai helyzet tele van súlyos veszedelmekkel, mert a bűnt követni kell a bűnhődéi­nek, a jogtalanságot a megtor­lásnak, az erőszakkal fenntar­tott igazságtalanságon győzedel­meskednie kell az igazságnak. Az európai helyzet arculata a a trianoni gyilkosság hullafolt­jait mutatja. Tizenöt esztendeje befejeződött a világháború, de a világ nem tud megnyugodni, fejlődni és boldogulni. Ennek alapja két nagy történelmi bűn­ben keresendő : egyré.sze a né­met—franoia viszonyban, más­részt |itt a Duna—Tisza közén olyan helyzetnek a megteremté­sében, amely a nyugtalanság ál­landó forrása. — A nőmet—francia ellentét reális okát nem is tudjuk meg­találni, jóllehet ez az ellentét a genfi tárgyalások során is foly­ton ujult erővel jelentkezik. A kőt nemzet között már nincs ér­dekellentét. A jóvátétel el ven intézve, a területi kérdések pe­dig rövidesen végleg elintéződ­nek r Saar-vidők januári nép­szavazásán. Honnan van akkor ez a sokszor már háborús ve­szedelemmel is fenyegető feszült­ség a két nemzet között? Meg­mondom : mert az anyagi érde­keknél fontosabbak az erkölcsi tényezők, s amit az egyik fél a másikra kényszerít, az nem lehet egy állandó kibékülés alap­ja. Az erőszak biz álmatlanságot szül, a kölcsönös bizalom ezért hiányzik a két nagy európai

Next

/
Oldalképek
Tartalom