Eger - napilap, 1934/2
1934-09-01 / 167. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1934. szeptember 1. tek speciális export ichiffre-táv- iratkuloiokkal ia fel vannak azé* reive, melyek segítségével megbízhatóan, olcsón és gyorsan tudnak az export-ügyekben feleik rendelkezésére állani a feladott küldemények értékének előlegezésével. kell a tatarozást kölcsön folyósítását, amely eddig példátlan sikerrel járt Eger, augusztus 31. Alig volt uaég példa hitelakcióra, amely olyan általános sikerrel és eredménnyel járt volna, mint a tatarozást hitelakció, amelynek hatását megérezte az egész magyar gazdasági élet. Éppen ezért aggodalommal látjuk, hogy lejárt a tatarozási hiteligények benyújtásának utolsó terminusa. Ez voltakápen azt jelenti, hogy — amennyiben intézkedés nem történik — a tatarozási hitelakció lezáródik. Az elmúlt napokban tömegesen jelentettek be újabb hiteligényeket s az igények jelentős része kielégítetlen maradt és egyelőre nincs semmi hír arról, meghosszabbítják-e a hitelakció terminusát. Reméljük, hogy a kormány illetékes szakminiszterei át fogják érezni ennek a sikeres hitelakciónak nsgy közgazdasági jelentőségét és lehetővé teszik, hogy a kölciönt a minden garanciával rendelkező és arra rászoruló háztulajdonosok igénybe vehessék. A tatarozási hitelekkel szemben sem ház- tulajdonosi, sem fiskális! érdekekből nem emelhettek és nem emelhetnek kifogást, éppen ezért gazdasági életünk felelős vezetőinek teljesíteni kell a gazdasági élet egyöntetű, jogos kívánságát, azt, hogy : folytassák ezt az eredményes hitelakciót. megszünteti a fTltíu. a sorompókat a főuonalakon is Eger, augusztus 31. Szerte a világon nagy problémává nőtte ki magát a vasutak közúti átjáróinak kérdése. Ezerszámra történt szerencsétlenség, de ezenfelül a sorompók tűl- hosszű ideig való zárvatartása nagyon meglassította a közúti forgalom lebonyolítását. Külföldi példák nyomán, a kereskedelmi minisztérium alig néhány éve elrendelte, hogy a mellékvonalakon, az útkereszteződéseknél, ahol a látási viszonyok megengedik, a sorompókat fokozatosan szereljék le. Ez meg is történt s az eredmény az volt, hogy ezeken a helyeken ma már sokkal kevesebb a szerenosétlenség. A MÁV mellékvonalain tett tapasztalatok arra indították Fsbicyi Tihamér kereskedelemügyi minisztert, hegy újabban felhatalmazta a MÁV-ot, foglalkozzék most már azzal, hogy elsőrangú fővonalakon is szerelje le a sorompókat ott, ahol ezt a látási viszonyok megengedik és ahol ez egyben személyzetmegtakarítással is jár. Egyben utalt arra, igyekezzék a MÁV hatékony figyelmeztetőtáblákat és jelzőkészülékeket szerkeszteni. A végzett kísérletek alapján most olyan eorompő-pótlő jelző- berendezések vannak készülőben, melyek a vasútkeresztezéseket villanófénnyel optikai úton jelzik a közúton közlekedő járműveknek. Szövetségest lát Lengyelországban a magyar revizionizmus Prágai lap nyugtalankodó cikke Gömbös Gyula varsói utazásával kapcsolatosan Á Bohemia c. csehországi lap «Gömbös Varsóban« című vezércikkében megállapítja, hogy a magyar revizionizmus sohasem mondott le céljairól, sőt az utóbbi időben lényegesen élénkebb tevékenységet fejt ki. A magyar revizionizmus Lengyelországban szövetségest lát, amely bizonyos körölmények között északról támogathatná Magyarországot Csehszlovákia elleD. A vezércikkíró továbbá kijelenti, hogy egy magyar-lengyel egyezmény űj, bár nem váratlan jelenség volna az európai hatalmak diplomáciai játékában ős ismét fokozottabb aktivitásra kényszerítené a kisántántot és Franciaországot. A lap végül még megjegyzi, hogy alengyel-mBgyar megegyezés ellen magában véve semmiféle kifogást nem lehet emelni, annál inkább azonban, vissza kell utasítani az ilyen megegyezés hátterében rejtőző célokat. Delejow, 1916. augusztus 31. Az egri hatvanasok szomorú emlékű napja az orosz harctéren Bruszilov muszka generálj páratlan offenzivájával dacoltunk azon a nyáron. Gyilkos pergőtűz után 15—20 soros rajvonalban indultak szétlőtt állásaink ellen a kanosukéval és géppuskával hajtott oroszok. Gyakran visszavonultak csapataink a hadseregparancinokság rendeletére, de minden talpalatnyi földet csak katonáinak tömeges pusztulása árán vehetett el tőlünk Bruszilov. Az egri 60. gyalogezred Galicia vércsatakos mezőin vívta hősi küzdelmeit ebben a nagy, Bruszilov-offenzívában. Julius 5.-én Isakow mellett diadalmas támadásban foglalták el hatvanasaink a megerősített orosz állásokat. Ezért a csatáért Károly trónörökös, későbbi királyunk, augusztus 24.-én szemlét tartott az ezred fölött és személyesen tűzte fel a 60 as katonák mellére az Isakowért kspott kitüntetéseket. Nem egy kitüntetett vitézünk bátor tettéről külön is felvilágosítást kért Havas Péter kapitánytól, az ezred segédtisztjétől. Az ezred nagy örömünnepe után, augusztus 27.-én tüzérségünk állásainak vonalában feledhetetlenül szép tábori miiét tartott Rédei Gerő tábori lelkész. Mise alatt shrapnelek pukkantak és gránátok robbantak a közelben, de ez mit sem zavarta az istentisztelet mélységes hangulatát. Este csattogó nyári zivatarban riadót kaptunk és éjjeli ellentámadásra rendeltek bennünket. Koromsötét éjszakában, visz- szavonulő, vérző sebesültek jaj - kiáltásai, ágyúink bömbölő villanása és az égi villámok mennydörgésének szörnyű kavarodása közben, szakadó záporban, készre tartott szuronyos puskával nyomuliunk előre és hsjnaltáj- ban egyetlen lendületes, de véres rohammal visszafoglaltuk azokat a lövőszárkokat, amelyeket az oroszok előző este vettek birtokba egyik szomszéd-azre- dünktől. Itt néhány száz foglyot is ejtettünk. Estére már állásban volt a 60. gyalogezred. Augusztus 30.-án ismerős mozgolódást tapasztaltunk velünk szemben a muszkáknál. Délután a széles láthatár minden pontján az összpontosított orosz tüzérség megfigyelő ballonjain ragyogott a letűnő nap sugara. Az orosz repülők is sűrűn megjelentek erővonalunk felett. Mindannyian tudtuk, hogy holnap általános támadást rendez az ellenség. És felvirradt augusztus 31. emlékezetes napja. Micsoda reggel volt az! Száz és száz orosz ágyú szakadatlanul ontotta gránátjait állásainkra. Megszakításnélküli, egybefolyó borzalmas dörgés, robbanások, fojtó ekra- zit-szag. Inog az egész föld alattunk. Lövészárkaink összedőlnek, betemetett katonáinkat alig győzzük kiásni. Buchböck ezredes ezredparanoinoktől ismételten kapjuk a hadosztály parancsát: »Kitartani az utolsó emberig /«...• Kábult fővel, porosán, sárosán és véresen várjuk a támadást a térdigérő »lövészárkokban«, a gránátoktól beomlott állásaink romjain. A tüzérség tüze egyre fokozódik, egyre irtózatosabb. Saját tüzérségünk ellenben mintha nem is volna. Délután kőt órakor végre a túloldalról felhangzik az »Ura! Ural«. Barnaruhás, szakállas muszkák rohannék szembe velünk. Puskáink, géppuskáink gyilkos tüzébsn két vonaluk eljut drőtakadályunkig. Csak kevesen tudnak visszame- nekülni közülök. Egy óra múlva új rohamot kapunk. Ezt is visz- szaverjük. Halottak százai, sebesültek ezrei hevernek a két drőtakadály között. Bartmann kapitány, a nemsokára hősi halált halt záizlőaljparancsnok, kérdezi telefonon : tudjuk-e még tartani az állást, küldjőn-e erősítést. Büszkén jelentjük, hogy csekély veszteséggel visszavertük a két rohamot és segítségre nincs szükségünk. És ekkor hirtelen valami zavar támad hátul. Az oroszok valahol tőlünk jobbra — ezt csak később tudtuk meg — áttörték az osztrák-magyar csapatok vonalát ős mélyen benyomultak a hátunkba. Itt elől védekezünk, de a muszkák hátulról felgöngyölik tartalékainkat és hátulról ugrálnak be állásainkba. Rövid tusa után majdnem az egész első vonal elesik vagy fogságba jut. Néhány kétségbeesett kísérlet: Alföldi Béla dr. ellentámadásra indul géppuikás századával, németek is igyekeznek segíteni, de már nem lehet megmenteni a helyzetet. Általános a kavarodás, a zűr zavar. Oroszok ős magyarok összekeverednek, de folyton nagyobb és nagyobb orosz tömegek tódulnak arovonalunk- ba. Aki életben marad, azt kísérik a szuronyos muszkák hátra ős még tovább, keletre, Szibériába ... Az ezred színe-virága odavan. Másnap a sikeres ellentámadás után még sok sebesült 60-ast találunk a csatatéren. Da sok
