Eger - napilap, 1934/2
1934-08-23 / 162. szám
2 1934, augusztus 23. EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG Ük Kinevezések és előléptetések az egri bírói karban Most jelentek meg a hivatalos lapban a bírói karban történt előléptetések és kinevezések, amelyek közül több érinti az egri törvényszék, illetve járás- bíróság bírói karát. A kormányzó az igazságügyminiizter előterjesztésére Bitakey Andor járásbírőt az egri járásbíróság alelnökévé, Hunyadi Búzás Iván törvényszéki bírót tanácselnökké és Hoffmann János törvényszéki bírót ugyancsak tanácselnökké nevezte ki. Néhány nap múlva sor kerül a Kállay és Dobó uccák rendbehozatalára A belvárosi uccák rendbehozatala során a város eddig házi- kezelésben a Tárkányi Béla uc- cát aszfaltoztatta és most folynak a munkálatok a Jókai ucea burkolásán is. A mérnöki hivatal már kidolgozta a további munkaprogrammot s rövidesen sor kerül a legforgalmasabb és legrosszabb állapotban levő többi belvárosi ucoa építésére is. A Jókai ucoa rendbehozatala után a Kállay Zoltán ucoán folytatják az aszfaltozást, majd a Dobó uocát burkolják át. Itt az Almegyar ucci torkolatánál abhahagyott kiskocka-burkolattal hozzák rendbe az elhanyagolt utat. A két ucca-építős költségvetésén most dolgozik a mérnöki hivatal, így az építés költségét még nem tudják pontos- san megállapítani. Az őiz folyamán, mint informátorunk mondotta, most már teljesen bizonyosra lehet venni, hogy a belvárosi uccikat a város házikezelésben teljesen rendbehozza s megszűnnek a tarthatatlan állapotok, amelyek a legforgalmasabb útvonalakon u- ralkodtak. A Dnnamedence sorsát döntik el Firenzében Mussolini miniszterelnök és Schuschnigg kancellár kedden a Villa Mariniibsn hosszas tanácskozást folytatott. Megbeszéléseik során behatóan megvizsgálták a két államot érintő politikai, gazdasági és kulturális kérdéseket. A megbeszélések eredménye teljes egyetértés volt Ausztria függetlenségének és integritásának fenntartására vonatkozó irányelvek és utak tekintetében. Ez a függetlenség és integritás, a- melyhez ugyancsak teljes belső autonómia tartozik, Európában szilárd és elengedhetetlen alapja a Dunavidék bőkője fenntartásának. A két államférfi a gazdasági helyzet tekintetében ismét megállapította a római jegyzőkönyv nagy értékét, amelynek hatásköre intenzív kialakításra éa kibővítésre alkalmas. Mindkét államférfi egyetért abban, hogy a két állam között aktív együttműködésre van szükség a kölcsönös egyetértés szellemében. Ez az ez irányelv, amelyet az elhűcyí Dollfuss szövetségi kancellár kezdeményezett s ennek szellemében fogják szabályozni a jövőben is Ausztria és Olaszország viszonyát. Egy ál-filmszínész megszöktetett egy leányt a parádi fürdőből Eger, augusztus 22. Néhány nappal ezelőtt Párád- fürdőről Sz. Erna budapesti leányt megszöktette Kliegl Róbert, aki már régebben befér- közőtt a leány családjának bizalmába, mint filmrendező s el is jegyezte Sz. Ernát. A leányt a MABI nemrégen beutalta Párádra, ahol meglátogatta a vőlegénye. Legutolsó látogatása alkalmával azonban kellemetlen kaladja támadt a »filmrendezőnek* Párádon, mert az egyik csendőr felismerte benne azt a férfit, akit engedély nélküli kö- nyöradomány gyűjtésért már régebben kerestek. A csendőr előállította az őrsre Kliegl Róbertét, majd kitoloncolták a fürdőhelyről. A leánynak pár nappal ezelőtt kellett volna hazatérnie Budapestre, szülei azonban hiába várták. Mikor azután a rendőrséghez fordultak, megállapítást nyert, hogy a leány Párádról elutazott s Kliegl, a vőlegény is eltűnt a fővárosból. A rendőrség megindította a nyomozást s megállapította, hogy a leányt Kliegl szöktette m9g s elhelyezte egyik budapesti panzióban, miután ékszereit és pénzéi kicsalta tőle. A »filmrendezőt«, aki a rendőrségnek régi ismerőse, őrizetbe vették. Nyolc hónap óta nem esett eső a vármegye tiszántúli részén Rz amerikai méretű szárazságban minden elpusztult és az állatállományt is ez a veszély fenyegeti liszafüred, augusztus végén. Az ég roppant kék üvegbura ői a nap ügy vágja a megtik- badt mezőket, mint a korbács. A föld ctupa szomjúság, kiált az eső után a az emberek szeme szüntelenül az eget kémleli. Hiába. Egy tenyérnyi felhő se mutatkozik sehol, csak néha seper végig valami forró szél a kiégett határon. Nyolcadik hő« nepj8, hogy ezen a vidéken számbavehető csapadék nem volt. Reménytelen sivárság, kopár legelők, megsült tavaszi vetemé- nyak és kétségbeesett emberek: ez ma Hevesmegye tiszántúli része. A közeli falvakban, itt Fü* reden, Nagyivánban, Tiszaörsön, Pusztakőcion az ősziek 1—2 mázsás átlagot hoztak, úgyszólván semmi ez s a hiábavaló munkán túl a koldutság fenyegeti a zsel- lérembsreket éppen úgy, mint a gazdát. Sírva takarították be sok helyen a nyári termést, any- nyira lesújtó volt ez eredménye egy esztendei törődésnek, s ehhez még hozzá jön, hogy a tengeri, répa, sarju, amitől még vártak valamit: éppen úgy elpusztul a szárazságban, mint az ősziek. Ma már az a helyzet, hogy nemcsak a vetőmag biztosítása kíván komoly intézkedéseket, hanem az állatállomány megmentése is, mert a kiégett legelőn nem talál élelmet a jószág s ha a szárazság így tart, — pedig nincs remény, hogy megváltozzék az idő, — a gulyára kivert állatoknak osak bőrével számol a pásztor. Ugyanerre a sorsra jutnak az istállóban tar- tott jószágok is, mert nem tudnak a gazdák mit vetni eléjük. — Csak az Isten különös csodája segíthet már mirajtunk, mondják az emberek és legyintenek, ha kérdezzük őket. Az eső, az eső, csak az lett volna... Dehát nem volt. Meglátogatta az Istan ezeket a falukat, ahol amúgy is esztendők óta egymásután elemi csapások tették tönkre a gazdák reménységét. — Mivel érdemeltük ezt mink, ura», kérdezi egy öreg ember, ahogy megállunk vele a kukoricatábla szélén s reszkető keze morzsolja a ropogó leveleket. Mivel érdemeltük meg? És ég a szeme, mintha sírna. Olyan szépen mutatkozott minden. Most meg itt van ... És szétmutat a határon. Panaszok áradata zúdul mBg a száján, mint egy nyitott zsilipen. Gazdagondok ezek, gszdapanaszok, éppen olyanok, mini másutt, de külön hangsúlyt és iszonyú erőt ad nekik itt körül a vigasztalan, berserves határ. — Eét-három esztendeig hagynának bőkét legalább nekünk. Annyi nyugalmi időt adnának, hogy talpra állhassunk, ha az Isten is ránk tekintene addig. De zaklatnak bennünket uram mindenfelől. Adósságokban vagyunk nyakig s aki kezes a másikért, azt minduntalan szutyongatják. No, becsület is van s mert egymással jő az ember, aki miatt a kezest nyaggaíjáb, inkább az utolsóját is eladja, csak a becsület maradjon. — Aztán itt vannak az OEH kölcsönök, amiket az aszály, meg fagy miatt vetiünk fel. Most már ezeket is sürgetik. Hát mit tegyünk ? Küzdünk, emíg lehet, meg bírjuk, aztán, hogy mi lesz, csak az Isten tudja. Sóhajtunk mind a ketten s állunk a kukoricatábla lábjában, tanácstalanul, mert tudjuk, hogy ezek a segítségek, meg ezek a bajok mindég kergetik egymást, de sohase találkoznak. Baj van, szinte nyomja egymást, olyan sereggel jön, a se- segítség meg mindég csak kéne, de éppen ügy nem fordul erre, mint azok a felhők, amik elejbe olyan őszinte sóhajtások szállottak a hegyek felé, ha feltűnő- nedeztek néha. Nézzük egymást ezzel a vénemberrel, aki látott már sok mindent a világon ■ élt is. Barna koponyája mögött egyszerű böloseaégek vannak bizonyosan az életről, sorsról, meg a bűz* ködéiről, amit végig kell csinálnunk, amíg élünk ezeken a keserű rögökön. És most mégse jut eszünkbe semmi, amit egymásnak mondhatnánk, csak mor- zsolgatjuk a kukorica leveleit és hümmögünk. A csizma orra bizonytalan figurákat rajzol u porhanyó földbe, a szemünk pedig tévelyeg az összerepadezett rögeken. — Az kéne uram, hogyha békét hagynának nekünk egy darabig. A multiban itt járt a mél- tőságos főispán űr, meg a mől- tőságos képviselő űr, Bobory. S velük a főszolgabíró úr is. Látták, hogy mi vau itt, hát ők tán tehetnének valamit. Legalsóbbat is, hogy több vetőmagot kapjunk, mert amit itt elosztanak, bizony kevés lesz. De mégis legjobban kéne, hogy ne haj- burásszanak az adó, meg az adósságok miatt, Hiszen fizetnénk mink, de ha nincsen miből? Kenyerünk se lesz.
