Eger - napilap, 1934/1

1934-04-19 / 87. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 1934. április 19. város nevezetességeit. Dáiben bajiárai közebéd lesz az Iparos­kor kerthelyiségőbeo, délután fürdés a melegvizű uszodában, majd a várbeli ásatásokat szem­lélik meg a frontharcosok. Áz ózdi főcsoport este 7 órakor tér vinza autóbusszal Ózdra. Eger: a magyar Salzburg Eger, április 18. Salzburg, ünnepi játékok, ez a két fogalom elválaszthatatlan jelleggel forrt össze a műveltség történetében. Eger: a magyar Salzburg: ez az összetétel sem ismeretlen, sajnos azonban eddig még csak a tervek és jó szándé­kok területén. Nemcsak Eger kö­zönsége előtt kapcsolódott ősz- sze a két város neve az eljö­vendő magyar ünnepi szabad­téri játékokkal, hanem az egész ország nyilvánosságát foglal­koztatták azokkal az elgondolá­sokkal kapcsolatban, amelyek két évvel ezelőtt vetődtek fel és bejárták az egész magyar ■ajtót. Akkoriban terjedelmes cikkekben harcoltunk az egri megoldásért, mert hiszen a ter­vek kiindulása és súlypontja itt volt, de nemsokára arról is be kellett számolnunk, hogy a fel­fedezett és tűzből kikapart gesz­tenye másfelé gurult; — kár most feleleveníteni ezeket a bác- talmakat. Legfeljebb arra jók, hogy érdekes adatokkal gyara­pítsák az egri szabadtéri játé­kok, a magyar Salzburg törté­netét arra, hogy komoly tanul­ságokat lehessen levonni balő- lük és arra, hogy bizonyítékul szolgáljanak: voltak és vannak Egerben, akik a szabadtéri já­tékok nagy művészi és idegen- forgalmi jelentőségét felismer­ték és mindent elkövettek meg­valósításukért. Érdekes formában veti fel most a magyar Salzburg kér­dését Horváth Árpád, a Nem­zeti Színház főrendezője egyik budapesti napilap hasábjain írt cikkében. Több ízben felemlíti Egert, azon kevés magyar vá­ros közt, ehol az ünnepi játé­kok rendjét ki lehel építeni. Horváth Árpád a következők­ben ír: Földrajzi hivatottság, önálló súlyú nemzeti művészet, törté­nelmi tradíciók alkalma, nemzet- gazdasági problémák, miot ösz- szefont lánc kínálják magukat a magyarországi nyári ünnepi já­tékok gondolatának bázisául, olyan szellemi és gazdasági ér­téknövekedés perspektívájával, amit bűn és mulasztás nem ki­használni. Itt van Szeged, a dőmtérrel. Itt van Eger, a magyar barokk városa, Miskolc az Avassal, Lil­lafüreddel, Pécs, esetleg Debre­cen és Szombathely a Festspiel- gondolatnak kínálkozó legjobb földrajzi adottságokkal. Itt van­nak a Hortobágyra, Balatonra, Mátrába tehető túrautak, amik szintén bekapcsolhatók az Ün­nepi Játékok többhetes prog­ramjába. És ezt a roppant geográfiai gazdagságot van ic mivel meg­töltenünk ! A magyar zene Bar­tók és Kodály művészetével az európai élen van. Előadóművé­szeink, karénekművészetünk tel­jesítményei, — mind-mind ér­tékállók a külföldi fül számára. Ne ijedjünk meg a magyar nyelv izoláltságának mumusától sem, amikor a magyar színmű­vészet Festspiel-feladatait gon­doljuk végig. Mikor Germanova asszony oroiz társulata Buda­pesten járt, akik szót se tudtak oroszul, azok is a megrendült- ség, a teljes illúzió maradékta­lan emlékével gondolnak vissza ezekre a tökéletes előadásokra. A magyar színész, mint anyag, versenyképes Európa legtöbb nációjával. Nemcsak képes, de hivatott is arra, hogy egyfelől a specifikus magyar drámai ter­més legjavát (Madách, Katona, Bornemissza, Móricz: Magyar Elektra) ügy a történelmi szín­játékban, mint a népszínmű- sallangoktól megszabadított népi színjátékban bemutassa. De más­felől : a külföldi (ismert) drámai anyag reprezentáns termékeit a maga ábrazolőművészetének fé­nyében regyogtessa oda a kül földnek. (Shakespeare, Moliére, modern angolok, franciák stb.) Szeged, Eger, Pécs ajáedékos területekkel kínálkoznak. Csak hozzá kellene nyúlni. Egy hónapra terjedő olyan gazdag műsort lehetne teremteni a Magyarországi Ünnepi Játékok számára, középpontban a Szent István Hét eseményeivel, amit a világ egyetlen nemzete sem tudna sokszínűség, érdekesség, történelem, folklore, művészet tekintetében a külföldi közön­ségnek nyújtani. Művészi erőkifejtésünk számá­ra egy befelésugárző, visszaható táplálógyökeret és föllendülést nyernének b idegenforgalmunk végre számottevő, európai ará­nyokat öltene. Ezeket mondja többek közt a Nemzeti Színház főrendezőjének cikke. Horváth Árpád csak fel­mérte egy pillantással a magyar térképet s nem döntött a magyar ünnepi játékok helye felől. Azok előtt azonban, akik alaposan is­merik és összehasonlították a felemlített helyeket, nem lehet kétséges, hogy a magyar Salz­burg megvalósítására Eger a legalkalmasabb.Történelmi múlt­ja s levegője, művészi siílus- egysége nemcsak méltó keretet szolgáltathat a magyar ünnepi játékoknak, hanem azok lényegi tartalmát is hangsúlyozni, elmé­lyíteni tudja. Ezúttal röviden csak ennyit említünk, hogy már vannak ts Egerben új tervek, amik hama­rosan odáig érnek, hogy tájé­koztathatjuk róluk a nyilvános­ságot. — Szőlőkaróé idil a gyöngyösi Bartakovics uccában. Az elmúlt este 9 órakor Molnár János és Maródi Gyula gyöngyösi lakosok ittas ál­lapotban sétáltak a Bartakovics uccában. Közben bevertek néhány ablakot is és az egyik ház tulaj­donosa, Bádonyi Imre ny. rendőr • hivatali altiszt társával kijött, hogy rendre utasítsa a garázdálkodókat. Mikor ezek Bádonyi társát elkezd­ték verni, Bádonyi egy szőlőkaró­val támadt rájuk. Maródi Gyula erre késével fejbeszúrta Bádonyit. Sérülése súlyos, de nem életveszé­lyes. A külügyi tárca költség­vetését tárgyalta a pénz ügyi bizottság Eger, április 18. A képviselőhöz pénzügyi bi­zottsága ma délelőtt tárgyalta a külügyi tárca költségvetését Lakatos Gyula előadő ismerte' télében. A tárgyaláson megje­lent Kánya Kálmán külügymi­niszter is. Az előadó a költségvetéssel kapcsolatban a külpolitikai hely­zetet is vázolta, rámutatván a római tárgyalások nyomán elő­állott űj helyzetre, amely szerint a három érdekelt állam mint közös gazdasági és politikai front kezdi meg együttes munkáját és az európai külpolitikában fontos tényezőként jelentkezik. Csehország már nem ellenzi a római jegyzőkönyvet (Magyar Távirati Iroda.) A Times oéosi levelezője megálla­pítja, hogy a kisántánt-orszagok- ban újból barátságosabban kez­denek gondolkozni Mussolini du­nai politikája felől. Benes nem lobogtatja többé az Ausztria füg­getlenségéről szőlő 1922-i genfi jegyzőkönyvet és kijelentette, — hogy Csehország nem ellenzi a római jegyzőkönyveket. Előbb- utóbb kitűnik majd, hogy a té- gabbkörű tárgyalások súlypont ját az elvesztett területek vissza­adására irányuló magyar köve­telés alkotja. A Temps vezércikkben foglal­kozik Mussolini olasz miniszter- elnöknek a Newyork Timesben legutóbb megjelent nyilatkozatá­val, amelyben az olasz kormány feie állást foglalt a békeszerző­désben megállapított határok mó­dosítása mellett és hangsúlyozta, hogy a módosításokat békés esz­közökkel, fokozatos rendszer út­ján kellene megváltoztatni. Mussolini szerint nem azzal fogjuk elkerülni a háborút, hogy kitérünk a tényekkel való szembe­nézés elől. Már pedig az a való­ság, amellyel nyugodtan és hi­degvérrel kell szembenézni tudni: a népeknek az a rendíthetetlen akarata, hogy nem áldoznak fel semmit abből írja a Temps, ami a jogforrást alkotó szerződések értelmében nemzeti birtokállo­mányuk. — A valóság az, hogy Eurőpa mai állapotában a szer­ződések felülvizsgálata háborút jelentene s hogy ezt el lehessen kerülni, előbb amazt kell el­hárítani. Szolgálati fegyverével súlyosan megsebezte magát egy mátra- füreái erdöör Gyöngyös, április 18. Tegnap este súlyos szerencsét­lenség történt Zsifkovics Kornél 37 éves mátrafüredi városi erdő­őr lakásán. Zsifkovlcs fél 8 óra­kor tért haza szolgálatból és míg felesége a vacsorát készítette a konyhában, az erdőőr szolgálati revolveréből a töltényeket akarta kiszedni. Egyszerre fegyverdörrenés hal­latszott ki a szobából s mikor a konyhában foglalatoskodó asz- Bzony berohant, Zsifkovici Kor­nél már hatalmas vértőoiában hevert a szoba padlóján. »Jaj Istenem, meghalok,« — suttogta az erdőőr, aki halál- sápadtan hevert a földön, sebé­ből pedig ömlött a vér. A család tagok segítségért futottak, érte­sítették a gyöngyösi mentőket, akik autóval robogtak ki a sze­rencsétlenség színhelyére. Kór­házba szállították a súlyos se­besültet s itt az orvosok meg­állapították, hogy a golyó Zsif- kovics Kornél vakbelét és me­dencecsontját fúrta át. Mikor ugyanis ki akarta venni a re­volver töltényeit, a fegyver o«ö- vét vigyázatlanul maga felé for­dította, b a ravaszt is meghúz­hatta. Állapota igen súlyos. A sze­rencsétlenül járt erdőőr külön­ben igen hányatott élet után került Gyöngyösre. A tengeré­szeti akadémiát végezte el Polá- ban, az idegenlégióban is szolgált 6 évig s mint a légid tisztje sze­relt 1?. A világháborút végig- küzdőtte, utána újságíró lett Czegléden, de nyugtalan vére nem engedte itt sem megnyu­godni. Gyöngyösre költözött s itt a városnál vállalt szolgálatot, mint erdőőr. Elfogott a gyöngyösi rendőrség egy toluajbanóát, amely 90 betörést köuetett el Gyöngyös, április 18. Bravúros munkát végzett is­mét a gyöngyösi rendőrség. Hosszas nyomozás és megfigye­lés után leleptezte Gyöngyös legveszedelmesebb tolvajbandá­ját, amely már régóta veszélyez­teti a város vagyonbiztonságát. A banda tagjait munka köz­ben fogta el a rendőrség, épen akkor, amikor Sándor István­| nénak Szmrecsányi körúti laká­sán a baromfiólból zsákba rak­ták az állatokat. A rajtakapott betörők eldobták a zsákot és menekülni akartak, de rövid ül­dözés után mégis rendőrkézre kerültek. A banda vezére Magyar Fe­renc csizmadia volt, aki két fia­talkorú társával mintegy másfél év őta fosztogatta a gyöngyösi

Next

/
Oldalképek
Tartalom