Eger - napilap, 1934/1
1934-04-24 / 91. szám
EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG Sitt 1934. április 24. Befejeződött a harc a rézgálickartel és a gyöngyösi Gazdakör között A eajtő, de különösen ez Eger—Gyöngyőii Újság többször, részletesen foglalkozott azzal a harccal, amely a rézgálickartel és a gyöngyösi gazdakör között folyt a kedvezményes rézgálioért. Ez a küzdelem Petro Kálmán dr. országgyűlési képviselő interpelláciőja folytán azzal végződött, hogy a Gazdakör megkapja a 272 mázsa rézgálicot. Sajnos azonban,április 15 után már nem a 44 pengős kedvezményes áron, hanem egy újabb, a bizományosoktól megállapított összegért. A hosszú ideig tartő szívős küzdelem aránylag szerencsés kimenetelében nagy része van az Országos Mezőgazdasági Kamarának is. Nagyszabású egyházzenei hangversenyt rendez Koudela Géza közreműködésével az egri érseki tanitóképzőintézet Az egri rőm. kát. érseki tanítóképző intézet nagyszabású egyházzenei hangversenyt rendez április 29 én, délután 6 órakor a Ferencrendiek templomában. A hangversenyen kiváló és kiasz- szikus egyházzenei szerzők művelt mutatja be a tanítóképző intézet 120 tagú monstre énekkara Bitter Dazső tanárkarnagy vezetésével, aki több nehéz orgonaszámmal is szerepel. A műsornak külön súlyt és jelentőséget ad az a körülmény, bogy dr. Koudela Géza egyetemi egyházzenei igazgató,zeneművészeti főiskolai tanár beszédet mond ez alkalommal. A tenítőképzőintézet az egyházzenei hangversenyre részletes műsort boosájtott ki, amely 20 fillérért kapható. A bevételt és a felülfizetőseket az intézet cserkészcsapata javára fordítják. Egész Hevesvármegye közönségének képviseletében avatta fel Hedry Lőrinc dr. főispán a Jekelfalussy-Piller vívóserleget Hatvan, április 23. (Kiküldött tudósítónktól.) Nemcsak Hatvan községnek, hanem egész Hevesvármegyének ünnepe volt a Jekelfalussy-Piller vívó- serlegnek vasárnap történt felavatása. Ezt a hatalmas ezüst- serleget vándordíjként alapította & Hevesvármegye szerkesztősége, hogy megindítsa és meggyökereztesse a vármegyében a vivő- sportot, a magyar kard művelését, amely annyi dicsőséget szerzett már a magyar névnek. A Hevesvármegye és a Hatvani Atlétikai Club kitűnő rendezésében lezajlott ünnepen az egész vármegye közönsége nagy számmal képviseltette magát. A megye központja, a két város, a községek küldöttségei; Hatvan társadalma, legnagyobb- tői legkisebbig ott voltak, szorongtak a reálgimnázium gyönyörűen feldíszített tornacsarnokában, ahol a magyar vívőgárda kitűnőségei vivóakadémiát mutattak be. Percekig tartó taps üdvözölte a Jekelfalussy-Piller György vezetésével bevonuló vívókat, akik fehér ruháikban egymás után álltak a plansra. A vívókat vitéz dr. Seiráky Károly, a HAC elnöke köszöntötte lelkes beszéddel, majd sorra mutatták be pompás tudásukat Jekelfalussy-Piller, vitéz dr. Uhlyarik, Kabos, Rajcsányi, és a két hölgybajnok: Dany Baba és Bogáthy-Bogen Erna. A közönség meg-saegujulő tapsai kísérték az akadémiai assző- kat, amelyekhez Jekelfalussy- Piller fűzött magyarázatot. — Ugyancsak ő köszönte meg rövid, katonás beszédben Hatvannak és a vármegyének a magyar vívősport és vivők iránti meleg szere te tét. Este 8 órakor kétszáz terítékes ünnepi vactora volt a Csekő- féle vendéglő nagytermében. A vecsora elejéi báró Hatvány Endre üdvözölte a megjelenteket, hangsúlyozta Hatvan község és Hevesvármegye érdemeit a vívősport megindítása tekintetében, majd felkérte dr. Hedry Lőrinc főispánt aerlegavatő beszéde megtartására. A főispán lelkes ováció közben kezdte meg beszédét: Minden serlegavatás volta- képen nem más — mondotta —, mint yisszapillantás a múltra és fogadalomtétel a jövőre.Minden, ami emberi ész és erő teljesítménye, hagyományokban, történelmi tényezőkben bírja eredetét és erejét, — és minél inkább akarjuk kiemelni, magasraemelni valamely intézményünket vagy alkotásunkat, annál inkább szükséges, hogy megbecsüljük annak múltját, történelmi jelentőségét. Ez a serleg, mely itt felavatásra vár, a magyar kardnak, a magyar kardforgatásnak kultuszára alapíttatott. Magyar kard — mondhatnám úgy is, hogy magyarságunk szimbóluma, mert hogyha azt a feladatot rónák reám, hogy egy mozdulatban vagy egy kifejező eszközben vagy anyagban tüntessem fel az egyes népek faji és történelmi sajátságait markánsan jellemző tulajdonságokat, — ügy a magyarság jellemzésére, egyben múltjának kifejezésére: a fényes acélt markoló erős férfiakat választanám. Ezer éve villog a magyar kard mindig nemes és nagy célok szolgálatában. Védett hazát, nemzeti becsületet, de európai kultúrát és egyetemes előrehaladást egyaránt. Küzdött az otthonért, de még többet mások érdekeiért és ■ok ma rossz barátért fürdött meg a vérben. Éle elkopott, csorbája lett tömérdek, de foltja nem volt makulányi sem. Ez a magyar kard múltja! Ma már nem harci eszköz, csupán egy nemes klenődium, melyet bensőjében őriz a magyar dicsőséget ápolgatő nemzeti öntudat. Ma már a kardforgatás művészete épp úgy mint sok más férfias vetélkedés, nem a harcok mestersége, hanem a sportok régiójába emelkedett. Nem lett kisebb a jelentősége és nem lett könnyebb teljesítménnyé azonban. Mert ha hajdan néha, két szemben állő sereg szemlélte feszült figyelemmel a kőt kiküldött bajvívónak döntésére bízott páros tusdját, ma ezrek lázas izgalma kíséri a nemzetek reprezentáns sportolóinak, vívóinak lélegzet elállítő páros küzdelmét. Nagy volt Kinizsi, ki a török fejekből aprított maga körül halmokat, de mi Kinizsinek látjuk azt a férfiút is, ki ma egy szál karddal a kezében, da szívében az elszánt győzniakarás rajongásával küzd a nemzetközi aréna porondján a nemzeti becsületért. Mert a sportgyőzelem ma már a nemzeti ügy győzelmének vált alkotó tényezőjévé. És minél kisebb egy nemzet, ennél nagyobb a nemzetek küzdelmében vívott győzelmének az értéke. Büszkék lehetünk mi hevesmegyeiek mert megadatott nekünk, hogy a magyar kard világot nyerő bajnoka Jekelfalussy Pillér György megyénk szülötte. Boldogok vagyuok, hogy az ö legendás nevéről nevezhettük el e serleget. De valóban boldogok csak akkor leszünk, ha e serlegért meginduló küzdelemben olyan férfiak fognak sorompóba állni, akiknek leikét, akaratát, ambícióját eltőlíötte Jekelfalussy Pillér Györgynek ragyogó példája. Az ő nevével és az ő eredményeit például kitűzve avatom fel e serleget azzal a hő kívánsággal, hogy annak számára aki ezért a jövőben küzdeni fog legyen parancs a költő intése: Vágyva pillants fel, magasra Mint naphoz, a küzdő sas Vágyva pillants fel magasra Ez itt, ami fenntart, Könny a szemben, de láng a mellben Ha kézben az ősi kard. A közönség melegen ünnepelte a főispánt beszédje végeztével. A veciora folyamán még vitéz dr. TJhlyárik Jenő százados, Várkonyi Sándor főjegyző, dr. Kálnoky István egri városi tanácsnok, Puky Árpád dr. gyöngyösi polgármester, Szigeti Pál dr. földbirtokos, Seinyey-Merse Janő és dr. Petro Kálmán ország- gyűlési képviselők mondtak lelkes pohárkőszöütöt. Hétszáz esztergomi filléres utas gyönyörködött vasárnap Eger szépségeiben Eger, április 23. Tegnap filléres-gyors érkezett Egerbe Esztergomból 700 utassal. Az első eset volt ez, hogy a fővárosi vándor-idegenforgalmon kívül vidéki váróiból ilyen nagy tömegben érkezett látogató a »barokk és a borok városába.« A magyar Sión lakosságának testvéri látogatása a legszívélyeaebb körülmények között ment végbe. Az állomásról a fogadtatás után rendben vonultak a vendégek a 60 as hősök emlékművéhez, ahol vitéz Szívós-Waldvogel József tábornok hatalmas koizorűt helyezett el, néhány közvetlen és szívből jövő sző kíséretében, — majd Kőhalmy László szavalta el néma» tűzzel Gyula-diák egyik versét. Délelőtt az újjászervezett idegenforgalmi hivatal vezetője, — Karcios Béla s az idegenvezetői tanfolyam résztvevői kalauzolták a vendégeket a vári ásatásoknál, majd a Koronában megebédeltek, megelégedéssel nyilatkozván a kiszolgálásról a a Korona európai nívójáról. Délután a város többi nevezetességét tekintették meg s elragadtatással szemlélték a város műemlékeit. Olyan benyomásokkal távoztak este az esztergomi filléres utasai, hogy rövidesen újabb látogatást várhat Eger a prímási városból. Ennek a nagy meg-
