Eger - napilap, 1933/2

1933-07-02 / 132. szám

1933. július 2. E G E B 3 zetőségőnek, sem társadalmS- nab! Eger társadalma nem kívánja vissza Nagymagyarországot, — nincsen senkije megszállott, el­szakított területen, hogy nemkí- vánja a Revíziót? Reviziős gyű­lést, nem régen tartottak itt, de sajnos azon sem emlékeztek meg az országzászlőról. A város vezetősége miért nem indít mozgalmat a szent cél ér- I dekában ? Magát a zászlót Eger hölgyei készíthetnék s adhatnák, | a többit a hős egri férfiak utódjai. Ez a nemtörődés, ez a megnyug­vás a mai helyzetbe, nem méltó ilyen nagyműltű városhoz. Ne késiünk, állítsuk fel az országzászlót, mely ott függ már félárbócra engedve majdnem min­den vidéki városunkban, csak épp n Egerből, Dobó István városából hiányzik! A székesegyház előtt, a szépen parkírozott nagy téren, találhat­na a város vezetősége egy he­lyet, ahol felállíthatná a revízió­nak és a magyar fájdalomnak ezt a szimbólumát, hogy ha bárki átmegy a városon, lássa, hogy Eger ie hitvallást tesz a magyar jövendő mellett. Kívánom, hogy soraim ne ta­láljanak süket fülekre, hanem a legrövidebb időn belül itt is len­gesse a szél a félárbócra enge­dett piros-fehér-zöld zászlót! Egy elszakított területről ideszármazott egri lakos. Barackvirágtelep: az új magyar missziós állomás Kínában Irta: P. Károlyi Bernát. A kínai magyar missziókból, ahol . misszionáriusok emberfeletti mun- a legutóbbi időben már két egri kájáról, amellyel világosságot igye ferences Páter is hirdeti a krisz- ! keznek gyújtani a nagy pogány tusi megváltás igéit, hosszú hóna- j sötétségben. A levél részletesen pok óta nem érkezett hír. Most megemlékezik az új missziós álló aztán P. Károlyi Bernát, a pao más: laohwaping, magyarul Ba- pingi misszió vezetője hosszú le- rackvir ág telep létesítésének né­véiben számol be a kínai magyar hézségeiről. Paoping, március végén Az utolsó hónapokban keveset hallattunk magunkról, pedig miiiziőnk barátai joggal várják, hogy tájékoztassuk őket helyze­tünkről. Sajnos nagy eredmé­nyekről nem számolhatunk be. A mi munkánk itt a töretlen ugaron csak a magvetés, amely­nek gyümölcseit utódaink fog­ják learatni. Ismeretes, milyen nehézségbe keiült Sinhwa városban megvet­nünk a lábunkat és az Urnák egy szegényes Tabarnákulumot felállítanunk. A changhi kor­mányzó leirata után már kész­nek hittük az ügyet, de a küz­delmek csak ezután kezdődtek. Gyűlés gyűlést követett, amelye­ken a japánok ellen felizgatott tömeget az egyház ellen uszítot­ták, úgyhogy a helyettes man­darin kénytelen volt beszüntetni az átalakítási trunk álatokat. Az egyik gyűlésen ctak azzal tudta Ír csillapítani a kedélyeket, hogy erélyesen hivatkozott a köztár­sasági alkotmányra, amely min­denki számára szabad vallás- gyakorlatot biztosít. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: A mi fiaink közül is sokan kül­földön tartózkodnak, s azok sem laknak a városok uccáin, vagy az erdőben. Idejöttek a magyar hithirdetök, ezeknek is valahol | lakniok kell s joguk van erre a célra területet szerezniük. Ez ha­tott, bár még hónapokig tartott, míg felterjesztésemet letárgyal­ták és megengedték a telek és a házak bérletét, Apollinár és László atyák állják a harcot Sinbwaban, pádig közben a diá­kok is meg akarták ostromolni a missziót. A Paopingtöl nyugatra, fekvő Táohwapingbm sikerült szerez­nünk alkalmas halyet harmadik missziősállomáaul. Már itt is meg­kezdődtek az építkezések, a az ősz folyamán az egyik uj atya odaköltözik; az eddigiek szerint P. Pius lész az uj állomás veze­tője. Taohwaping, — magyarul: Bareckvirágtelep, — a hankow- changsha-paopingi autóút vég­állomása s igen nagy forgalma van. Innen indítják útnak a ka­ravánokat a minden közlekedés­től távol eső Kweichow tarto­mányba. Másik nagy előnye, hogy a Paakiang folyó pariján fek­szik, s így Huaannal is össze­köttetésben van. A misBziőáliomás úgy keletke­zet*, hogy 1910 év utolsó nap­jaiban P. Burrodi Ince olasz fe­rences VukaDgba akart menni, hogy ott missziőálloinást szerez­zen, de a többnapos eső vissza­tartotta őt Taihwapinkban, egy Ily egyszerű a nagymosás! beáztató* Asszony- dicséret mosóporral B mosás A8C szappannal C kifőzés ABC szappannal Egy egészen új szappan — óriási segítség. Dús habzóképessége felesle­gessé teszi a fáradságos, dörzsölést és a fehérnemű megkínzását! Jegyezze meg jól az új ABC-t! HUTTER ABC SZAPPAN már az illata is tenujele jóságának. kínai vendéglőben, a hol meg­húzta magát. A falusiak, akiknek volt egy protestáns misiiőiuk csodálkoztak, hogy európai lé­tére megelégszik a kind ételek­kel és pálcikákkal eszik, —mert mint mondották, — az ő pász­toruk mindig kouzervekkel él. A Páter, felvilágosította őket, hogy ő katolikus hithirdető, az­tán a katolikus vallást ismertető néhány füzetet osztott ki közöt­tük. Katekétát küldöttödé, kis ora­tóriumot béreltek s ő mega is többször megfordult a falubaD, ahol rövid idő múlva nagy ünne­pélyességgel megnyitották a miiz- sziőt s a következő év folyamán sikerült is 20 kíaait megkeresztel­nie. A katolikus misszió szép fejlő­dése megakadt aztán, mert rész- bán az első kereszteltük közt többen az őp'um szenvedélyének hódoltak, részben pedig nem volt állandó misszionárius écc^ak 1921, december 13 án k pták az első papot, P. Stipfl Othmár személyében, őt hat hónapi ott­léte után Kiyangba helyezték s ekkor feladták a missziót, a bé­relt oratóriumot is bezárták. Nem csoda, ha az elhagyatott kis nyáj szétszóródott. Egyesek már az amerikai atyáknál is jártak, kérve őket, hogy nyissa­nak újból missziőállomást. Aján­lották, hogy az eladó mandari­nétól vegyék meg, mert éveken át ezt a házat bérelte a misszió és ma is öreg missziónak hívja az égisz város. Érintkezésbe is léptek a hatósággal, de abba maradt minden. Alig foglaltuk el ipi az új missziőcíerületet, küldöttség keresett fel bennün­ket, most már a város részéről ie, hogy az említett területet vegyük meg, mert a város azon a pénzen iskolát akar építeni, nem lévén a városban más ii- kol\ mint a mohamedánoké. Kétszer jártam kint és sike­rült is megegyezésre jutnunk. Meg is írluk a szerződést, de mivel kikötöttük, hogy egy részt a szomszédos pagoda kertjéből is bérünk, hogy lejáratunk le­gyen a folyóhoz, több ellenke­zés hangzott el s emiatt össze is vasztsk a városi tanácsban. Hiába kísérleteztünk később, űgylátszott örökre le kall mon­danunk erről a területről. Bár nem adtuk fel a reményt, mégis más terület után érdeklődtünk. Augusztus hónapban bérel­tünk is egy kínai házat, oda- küldöttünk egy hitoktatót, aki laBsan felszerelte, berendezte. Mindenszentek ünnepén néhány keresztény és sok kíváncsi po­gány jelenlétében fel is szentel­tem a kis ízűkségkápolnát és hosszú évek után megtarthattam az első misét. Néhány napig ter­veztem ottartőzkodásomat s ez­alatt egyik hívőnk jó áldomás ígéretével leszerelte az ellenpár- tot. Megírtuk a szerződőst, biz­tosra véve, hogy most már gyor­san lebonyolodik az ügy. De az ördög itt sem aludt. A manda­rin előhozott a köztársaság ezer és ezer rendelete közül egyet, amely csak 20 évi bérletet en- ged meg és dacára, hogy az egyház birtokvételéről szőlő tör­vény örökbérletről beszél, nem Nyári propaganda akciónk! 80.— pengőért 8 pengős havi részletre

Next

/
Oldalképek
Tartalom