Eger - napilap, 1933/2
1933-12-24 / 245. szám
ABÄ 10 FILLER Eger, XLIV. évfolyam 245. szám * Vasárnap ♦ 1933 Trianon 14, december 24. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRAi 1 PENGŐ 50 FILLÉR. NEGYED ÉVRE 4 PENGŐ FÉLÉVRE 7 PEN GÖ 50 FILLÉR — EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR. — POSTATAKARÉK PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54 558 GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEQYE1 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG EGER, LICEÜM, FSZ. 3 TELEFON: 11. KIADÓ HIVATAL: EGER, LI CEUMI KÖNYVNYOM DA. — TELEFON: 176 — GYÖNGYÖSI SZER KESZTŐSÉG ÉS KI A DÓHIVATAL: KOVÁTS LÁSZLÓ, BORHY UCCA l.SZ. TELEFON: 118. „Csak ne a Gyermek előtt.“ (dr. k. e.) Érdemes elgondolkozni, azon, hogy a belső lázaktól forrongó világban egy percre elcsendesül minden düh, elpihen az érdekek állati küzdelme, ami már húszadik esztendeje szaggatja a földet és az embereket, eleven és holt hullák garmadáit halmozva egymásra. Az ég négy sarka felől egymásután jelezték a híradó Távirati Irodák, hogy a világpolitikára nyugalom borult, a nemzetközi tárgyalások szünetelnek, a győzők levették lábukat a legyőzőitek melléről, a fojtogatok ujjábán megenyhült a szorítás. Érdemes elgondolkozni ezen, már csak azért is, mert tovább kell jutnunk az első gondolatnál, amit a hó fehérsége, a béke csendje súg az ünnepi hangulatban mindig romantikussá változó lélek fülébe. Most az volna a rend, hogy ájtatosan oldalra hajtsuk fejünket és a magunk igazolására előrántott ártatlansággal állapítsuk meg azt, ami húsz véres karácsony idején mindig elhangzott: íme az ember jósága győz az Isten születése napján. A világ a betlehemi jászol felé fordul és csillagok fényességében, szelíd állatok párázó lehelletében megismeri az Ő orcáját, három királyokkal elébe járul, tömjént és mirhát áldoz neki, így imádja az ő urát, Istenét. Békesség, békesség. Az első gondolat eddig tart és következik a többi, hogy a valóság erejével ledöntse azt a hazug értéket, amit képvisel. Békesség, békesség, hangzik a szózat, de a sziklák és odúk törvénye megteremtette a visszhangot is. S a visszhang száz- felől zúg vissza: a francia határ földalatti erődítéseiből, a spanyol kolostorok égett gerendái közül, Moszkva kiéhezett munkásainak bordáiról, a prágai légiflotta propellerei mögül, kisebbségek elgáncsolt jogai alól és mindenütt, mindenütt páncélszekrények öbléből. Hol van az ember jósága? Mit jelent az a nyugalom, amely bevonta pár napra a világpolitika műhelyét ? Úri házakban szokás, ha a felnőttek beszélgetése szenvedélyesebb vitára fordul, s gyermek van a szobában, hogy valaki megszólal magyarul, vagy idegen nyelven : ,, Csak ne a gyermek előtt!“... Ilyenkor a gyereket más szobába küldik játszani s a becsukódott ajtó mögött tovább folyik a pillanatra megszakított vitatkozás. A világ karácsonyi nyugalmát húsz év óta nem az imádás szentsége, nem az isteni tanítás megértése teremti meg, hanem az emberi vigyázkodásnak ez az elve: „Csak ne a Gyermek előtt.“ Milyen ostoba, nevetséges és ká- romkodóan bántó a fogalmaknak ez a zűrös keveredése. Kétezer év múlva a Gyermek kiteljesedése után még ott tartunk, hogy az emberiség lelkiismerete mint gyönge csecsemőt nyugtatja magában a názáreti Jézust, — nem mint isteni kisdedet, aki gyermekségében is tanított, hanem mint emberi aprsóságot, akitől tehet bármit öt felnőtt világrész, megtagadhatja istenségét, megvetheti tanításait, kibombázhatja keresztjét a Koponyák Hegyéről, a fontos csak az, hogy ha ilyenkor, születése napján megviláglik a betlehemi jászol fénye, jólnevelt urak módjára megszakítsa egy pillanatra a nagy világdulakodást, ujját szája elé tegye, mondván: Csak ne a Gyermek előtt. Az emberiség katasztrófájának oka az, hogy gyermekszobába merte zárni az Isten Fiát és nyugodtan öl, szerződésekkel, fegyverekkel, pénzzel, gazdasági foj- togatással, abban a balga hitben, hogy mindezt nem tudja meg a Mindentudó. Hamis ünnepet ül húsz éve a világ, mert míg szájával dicséretet mond, a hétköznapok munkájával megtagadja azt, akit dicsért. Felemelkedést színlel és egyre ássa a nyomorúság szakadékait, elüti emberségének jogától az embert és nemzeteket, boldogtalanná tévén őket. Pedig világos az eljövendő boldog karácsonyok útja. A jászolból felnőtt Názáreti megalkotta az emberi élet legtökéletesebb formáit, megadta minden föltételét és biztosítékát, tiszta fogalmazásban, érthető módon. Csak le kell venni a lakatot a Gyermek fogságának ajtajáról. A kormányzói pár és az egész kormány jelenlétében avatták fel a Vak Bottyán üdülőházat Gyöngyös, december 23. At U'Olió évtizedbe nem volt rá példa, hogy egy vidéki ün- nepaégen a kormányzói pár, az egész kormány ■ a magyar közélet lpgragyogóbb nevei úgy adtak volna egymátnak találkozót, mint ahogyan ez a honvédiiiz- tek mátrai Vak Bottán üdülőházának felavatásán tortád legutóbb. O yan képe volt ennek a családias, közvetlen hangulatban lefolyt ünnepségnek, mint egy nagy fogadásnak a királyi vár- ban. Az avató ünnepségen ott voltak : vitéz nagybányai Horthy Miklós én a korcnányzőné, Gömbös Gyula minisztereinök, Keresztse Fi.char F renc belügyminiszter, Babinyi Tihamér és felesége, Lázár Andor dr. igazságügymi- niszter ős felesége, Imrédy Bála és fel-gége, Hóman Bilint és felesége, Kállay Miklós és felesége, Kánya Káimáo, Kárpáthy Kamilló a honvédség főparancsnoka feleségével, Rőder Vilmos tábor#zern«py, vezérkari főnök és felesége, Somkuthy József tábornok, a katonai iroda főnöke, Vértessy Sándor, a kabinetiroda főnöke és felesége, Hedry Ló- , rioc dr. főiipán, Okolicsányi Imre alispán, Puky Árpád dr. polgármester, és még sokan mások. A kormányzót Gömbös Gyula, mint házigazda fogadta s az egész ünnepély minden külsőség és beszédek nélkül folyt Is. Mindenki, de kivált a kormányzói pár a legnagyobb ei- rsg-dtatás hangján nyilatkozott a Mátra szépségeiről t az üdülő környékének páratlan környezetéről. Az az általános elismerés és csodálat, amelyet a Mátra szépségei kivállottak az üdülőház felavatásán részt vett előkelőségekből, mutrtja, hogy Puky Árpád dr. polgármesternek igaza volt, amikor a csonkaország egyetlen magaslati helyének propagálására és felvirágoztatására mindent elkövetett a múltban és kiemelti a Mátrát az ismeretlen- f «épből Heves vármegyének kezdeményeznie kell Kistálya és Andornak átcsatolását Eger, december 23. Három ízben történt már sikertelen kísérlet arra vonatkozólag, hogy Kistálya és Andornak községeket, amelyek Borsod vármegyének Hevesbe ékelődő területén feküsznek, átcsatolják Hevesmegyéhez. A mozgalom, — melyet a két község kezdeményezett, — mindannyiszor sikertelenül végződött mert Borsod vármegye törvényhatósága erélyesen tiltakozott az elcsatolás terve ellen azzal a megokolással, hogy nem járulhat hozzá az ősi vármegye területének megcsonkításához. Ezzel a tiszteletreméltó tradicionális felfogással szemben áll azonban az ész-szerű érvek egész sorozata, amelyek egytől-egyig az átcsatolás mellett szólnak. Ezek között elsősorban áll az a körülmény, hogy a két község, amely Egertől mindösz- sze 5—7 kilóméter távolságra fekszik, minden gazdasági érdekével ide gravitál. A két községet a piac, terményeinek értékesítése Egerhez köti, nemcsak a távolság jelentéktelen volta, hanem egyéb természetes adottságok miatt is. Ami Bor- sod-megyéhez kapcsolja ezt a két falut, csupán a közigazgatás mesterséges köteléke és a törvénykezés beosztottsága, de ezek is erőszakoltak, hiszen Kistálya és Andornak még járási székhelyétől is 13 kilóméterre fekszik, vasúton pedig csak nagy kerülővel közelíthető meg, nem is szólva Miskolcról, a megye székvárosáról. Mindent el kell követni, hogy ez a két község végre annyi esztendei sikertelen kísérletezés után Jogos kívánságának meghallgatását elérje s ha Kistálya és Andornak egész lakóságának parancsoló szükségből és vitális érdekből fakadó régi óhajtása nem elég, Hevesvármegye törvényhatóságának is lépéseket kell tennie ennek a tervnek megnyugtató rendezése érdekében. Lapunk mai száma 10 oldal.
