Eger - napilap, 1933/2

1933-11-12 / 210. szám

Aba 6 filler ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRAi 1 PENGŐ 50 FILLÉR. NEGYED ÉVRE 4 PEN­GŐ. FÉLÉVRE 7 PEN­GŐ 50 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA :: :: 6 FILLÉR. :: :: VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KI­ADÓHIVATAL: EGER: líceumi könyv­nyomda.— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: Eger, XLIV. évfolyam 210. szám ♦ Vasárnap ♦ 1933 Trianon 14, November 12. Moszkva árnyéka. (D—i.) Nam előazör rémlik már fel Magyarország horizontján az a félelmetea árnyék, amely ti­zenöt esztendő óta számtalan- azor zavarta meg a polgári rend roakatag várába behúzódott, gaz­dasági éa lelki válságoktól gyö­tört Európa álmát. Az után a bukás után, amely történelmünk legmélyebb örvényébe rántotta bele a magyarságot, a 150 napos kóstoló után, amelyet a világ- megváltó kommunizmusból kap­tunk, még fel sem ocsúdva a tragikus végű háború íaglőüté- seitöl, először a Bathlen-rezsim idézte meg a oionkaorizág fölé a sarló és kalapács birodalmá­nak vértől gőzölgő árnyékát. Akkor a magyar közvélemény amely pedig ezekben az időkben régen elfelejtette már, hogy bele­szólása van a nemzet sorsának irá­nyításába, olyan felzúdúlásssl fogadta ennek a vakmerő kísér­letnek gondolatát, hogy a kor­mánynak el kellett ejtenie a szov­jethez való gazdasági közeledés tervét. Moszkva, amely az első idők­ben a világ forradalmasításának, a polgári rend, a kultúra és gaz­dasági berendezkedés felrobban­tásának jelszavát írta a felége­tett Oroszország egére s ennek a forradalomnak tüaeivel ijeszt­gette az egész kontinenset, Bzőta taktikát változtatott. Maga is polgári köntöst húzott az ötágú- csillagos, ellenforradalmárok vé­rétől szennyes ős a polgári orrok előtt rossz szagú forradalmi ron­gyai fölé és a gazdasági köze­ledés, meg a kereskedelmi ksp- ciolatokkalózlobogőja alatt igye­kezett átlopni magával a nyugati államok határain a harmadik In- ternacionálé országbomlasztó ta­nításait. Európa pedig, ez a naív éa öreg nyárspolgár, megnyugodva ült la a tárgyalótermek zöld asztalai, vagy állt a kereskede­lem pultjai mellé ezzel a diabo- iikui arcú, de polgári maskarás fantommal, amely minden alkal­mat felhasznált, hegy abban az országban, ahová az üzlet jel­szavával betette a lábát, elves­se a világforradalom magvait. A marxi demokrácia Németorszá­gát éppen úgy kikezdte, mintáz Ibér félsziget tűzfészkét, Spa­nyolországot, ahová addig gu­rultak a cservonccek s jártak az üzleti ügynökölés jámbor maszkjában az agitátorok, míg egy napon a tróo recsegése, templomok és kolostorok keserű lángjai között összeomlott az egész ország. Ebben a vesze­delmes játékban, amelyet a »pol­gári demokráciát országai együtt játszottak a lenini Oroszország véreskezű forradalmáraival, ér- ; dekes volt megfigyelni, hogy az j a nemzetközi jellegű kapitaliz­mus, amelynek legtöbb anyagi féltenivalőja volt a szovjettel ; való kfcirkodéiban, milyen te- j kintetek nélküli mohósággal ve­tette magát a kínálkozó profitra és milyen hamar elfelejtette a maga hisztérikus rácgatózásál, amellyel ez első időben nézte az orosz forradalom alakulását s a keletről felrémlő veszedelmet. Nekünk, magyaroknak, ezen a tanűlságon kívül alkalmunk volt számtalanszor tapasztalni, hogy a polgári üzletkötés jámborsága mögött semmit sem csöksent a moszkvai gondolat forradalma­sító törekvése, hiszen úgyszól­ván hónaponként fogdoita össze a rendőrség azokat a szenzálo- ktt, akik hozzánk nem a pjeti- letka dömping árúit, hanem az országrobbsntő eszmék petárdáit igyekeztek becsempászni. Láttuk azt a tervszerű aknamunkát, a- melyet a legaprőJékosabb rész­letekig kidolgozva kezdtek meg a magyar földön, nem törődve a sikertelenséggel, sőt minél több agitátor került hurokrs, annál makacsebb és elszántabb dühvei ásták az aknákat elatiunk. Es most a Gömbös-kormány hír szerint maga szándékozik megidézni a csonkaorczág fölé Moizkva félelmetes árnyékát s ezzel a lépéssel alkalmat eker adni, hogy a gazdasági össze­köttetés jelszavánek legitim út­levelével újból elárasszák ezt a szerencsétlen országot Moszkva elszánt agitátorai is. Bizonyosra vesszük, hogy a magyarság még ma sem kívánja vissza azokat a napokat, amelyek 14 esztendővel ezelőtt ránkzúdították a lfgször- nyűbb bőnapok szennyét s ha csakugyan komolyan foglalkozik a magyar kormány ezzel a ve­szedelmes gondolattal, a közvé­lemény ma is el fogja söpörni a tervet. Ebben az országban már senki sem akar felgyújtott tem­plomokat és éhenhaió paraszto­kat látni, még akkor sem, ha a kormány egyedül ennek a szov­jettel velő kapcsolatnak kiépíté­sében látja »az öncélú nemzeti állam« megerősödésének útját. Eger, november 11. Szinte kívülről tudja már min­denki Egerben, annyira ismeri b7j\ p rígi sérelmet, »"»«•» « víz­vezetéki szabályrendelet szeren­csétlen megfogalmazása miatt az egri háztulajdonosokat érte. Azt lehetne mondani, hogy a sajtő is unalomig foglalkozott vele, ha egyáltalán sző lehetne ebben a kérdésben unalomról. Az una­lomnak ugyanis semmi anyagi hátránya nine;, es a sérelem pe­dig évente körülbelül 70 ezer pengőt húz ki a háztulajdonosok zsebéből — minden lényegei ok nélkül, tisztán tormái alapon. A szabályrendelet kimondj a ugyan­is, hogy a lakók a háztulajdo­nosnak kötelesek befizetni a víz­díjakat, aki azokat beviszi az üzemi pénztárba. A háztulajdo­nosnak történő odafizetésnek az lett az eredménye, hogy a pénz­ügyminiszter a vizdijakat a ház- adóalaphoz csatolta, ami azt je­lenti, hogy a vizdljak után is kivetik a házadót — a háztulaj­donos kárára, aki emellett, hogy inkasszál a városnak, ezért nem­hogy százalékot nem kap, amint az üzleti világban szokás, hanem hutásán ráfizet erre a polgári szívességre. Esztendők óta harcolnak en­nek a sérelemnek az orvoslásá­ért a háztulajdonosok, azonban a pénzügyminisztérium válaszul, minden esetben a vízvezetéki szabályrendelet híres szakaszát mutatta fel, amelynek alapján a házsdőkivetés teljesen jogosult. Az üzem hosszúidéig ragaszko­dott ehtz a szakaszhoz, mert a Nem hisz a magyar közvélemény ennek a gondolatnak józanságá­ban s minden joggal elvárhatja, hogy a mai idők iszonyú élet­halál küzdelmében, amikor min­den erejére és nyugalmára szük­sége van, ne idézgessék feje fölé semmilyen formában Moszkva félelmetes árnyékát. vízdíjak behajtásának legfőbb biztosítékát ebben látta s osak az elmúlt évb n ért annyira a hegy egy feladván? kap­csán a képviselőtestület egyhan­gúan módosította a szabályren­deletet és közvetlenül az üzemi pénztárba rendelte fizetni a viz­éé csatornadíjakat, a házigazda készfizető kezssségének fenntar­tásával. A szabályrendelet módosítását rövidesen jóváhagyta a törvény­hatóság s az ügy a belügymi­nisztériumba került, ahol azóta is nyugszik — ahogy közigazga­tási nyelven mondani szokás: a pénzügyminisztériummal egyet­értőig. Bizonyos, hogy a pénzügy­minisztériumnak nehéz lemon­dani 70 ezer pengő bevételről és a város is megérzi az utána él­vezett pőtedő hiányát, de meg kell értenie a pénzügyminiszté­riumnak, hogy erről a 70 ezer pengőről még nehezebb lemon­dani a háztulajdonosoknak, kü­lönösen ha ismerjük azt a sta­tisztikát, amely bebizonyítja, hogy a ház és hizbér, mint lát­ható vagyon és megfogható jö­vedelem abszolút és százalékos arányban is, ma a legnagyobb közterheket viseli. A most folyó novemberi ház* bérvallomásnál még mindig fel kell jegyezni a víz és csatorna­díjakat, ami azt jelenti, hogy a város el van készülve arra, hogy a házadét 1934 re is kiveti az üzemi díjak után. Mi ezzel kap­csolatban arra hívjuk fel a vá­ros figyelmét: kövessen el min­Az egri háztulajdonosok még mindig fizetik a lakóktól beszedett és a város­nak továbbított vízdíjak után a házadét Kövessen el mindent a város, hogy orvosolják ezt a régi sérelmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom