Eger - napilap, 1933/2

1933-10-28 / 199. szám

2 E G E H 1983. október 28. Vízmérő órákat akar felszerel­tetni a város minden háznál és a túlfogyasztást a háztulaj­donosokkal akarja megfizettetni Mit takar a szombati közgyűlés tárgy- sorozatának hetedik pontja. Eger, október 27. Szombaton délután, mint je­lentette az Eger, a városi faép* viselőtestület rendes közgyűlést tart amelynek tárgysorozatán a hetedik pont alatt szerepel >a Közérdekeltségek Felügyelő Ha­tósága szervezetéről szőlő ren­delettel kapciolatban a városi gépüzemek igazgatóságának az üzem gazdaságosságára vonat­kozó adatgyűjtése s azoknak a közgyűlésen való bemutatása javaslattétel és állásfoglalás cél­jából, továbbá a 39. pontban »ajánlat vízmérő órák beszer­zésére«. Kevesen tudják, hogy a látszatra szürke és semmit­mondó jelentés milyen tervet takar s hogy 40—60 ezer pen­gős újabb teher várakozik mö­götte a város háztulajdonosaira, abban az esetben, ha a Gépüze­mek javaslatát a közgyűlés el­fogadja. Tekintettel arra, hogy a vá­rosi üzemek minden ügye foko­zott mértékben érdekli az utób­bi időben a közvéleményt, hi­szen az itt keresztül vinni szán­dékolt mindennemű változást elsősorban az adófizető polgár­ság érzi meg, kötelességünknek tartottuk utána járni, hogy a szerény cím alatt meghúzódó javaslat mit takar s megbízható információ alapján a követke­zőkben számolunk be az »üzem gazdaságosságára vonatkoső ja­vaslat« lényegéről: A szombsti közgyűlésen java­solni fogják a Gépüzemek, hogy a város egy most alapított, kar- teilen kívül álló gyártól szerez­zen be 600 darab vízmérő órát, 40 ezer pengős árban s ezeket szereltesse fel az összes há­zakra. Erre az intézkedésre azért van szükség a javaslat szerint, mert túlságosan nagy a vízpazarlás és az órák felszere­lése után várható túlfogyasz­tás körülbelül 10 ezer pengő többletbevétett jelent a városnak. Nem tudjuk, vájjon a közvé­lemény is ilyen szempontból né­zi-e majd ezt a javaslatot,amely 10 ezer pengő, — igen kétséges bevétel — reményében 40 ezer pengő terhet akar a háztulaj­donosok nyakába akasztani. Ta­lán még ezt is elviselné a pol­gárság abban az esetben, ha ed- eddig is nem nyomorította volna már meg az egyre kevesebb hasznot hajtő háztulajdont a ma­gas víz és csatornadíj, a villa­mos-átszerelés terhe, a növekvő adók, amelyek alatt a tönk szé­lére jutott a város háztulajdo­nosainak legnagyobb százaléka. Ilyen körülmények között ciőp- pet sem észszerű az elkeseredett és tönkrement háztulajdonosokat újabb vízdíj teherrel sújtani. Igazságtalan különben is a ja­vaslat, amikor a város a tűl- fogyasztist meg akarja fizettetni a háztulajdonossal, de a kontin­gensnél kisebb fogyasztásért el­elengedni semmit nem hajlandó. Eltekintve mindezektől, nem tartjuk megengedhetőnek a vá­ros mű íűlyoi helyzetében, egy remélt, de bizonytalan 10 ezer pengős többlet bevételt számí­tásba véve, minimálisan 40—60 ezer pengő űjabb tartozással terhelni a várost, amikor semmi­féle adat és támpont nincsen arra, hogy az egy millió 600 ezer köbméter vízfogyasztásból a köz­épületeknél, a parkok öntözésé­nél, a vízvezetéki csőhálózat és szennyvízcsatorna öblítésénél a város mekkora vízmennyiséget használ fel. Véleményünk szerint ez az elfogyasztott vízmennyi­ségnek legalább 40°lo át teszi ki s így a város képtelen megálla­pítani a magánfogyasztód által felhasznált vízmennyiséget. Ez esetben tehát nem állapítható mrg az sem, hogy az elfogyasz­tott vizet a háztulajdonosok ter­hére nem biztosítja-e a kivetett, illetve beszedett vízdíj és osa- tornailleték összege. Ninosen semmi támpont arra nézve sem, hogy a gépüzemek által a három év előtt először felszerelt vízmérőórák a fogyasz­tásra vonatkozólag mit állapí­tottak meg, mert a felszerelt 80 óra elromlott a víztől s így a fogyasztást csak az űjsbban felszerelt órák alapján lesz mód­jában a városnak az év végén megállapítani. Nem ellenőrizhető a város köz­épületeinél, a parkok öntözésére, hálózati csővezetékek öblítésére felhasznált vízmennyiség sem, csak akkor, ha ezt a fogyasztást is vízmérő órák fiiapján fogják megállapítani. Ezek után egyévi eredmény alapján lesz csak konstatálható, hogy az egy millió 600 ezer köbméter vízből milyen mennyiség esik a háztulajdono­sokra. Meg vagyunk győződve, hogy az eredmény minket fog igazol­ni s hogy a háztulajdonosok ter­hére kivetett vízdíj bőségesen fedezi a lakosság által elfogyasz­tott vízmennyiséget. Amaddig ez a megállapítás rendelkezésünkre nem áll, nem jöhet a város ilyen javaslattal. És ha az adatok az ellenkezőjét igazolnák is, akkor az vclua az igazságos elbánás, hogy minden háztulajdonos a tényleges fogyasztás arányában fizesse a vízdíjat. Ezt pedig nem ajánljuk a városnak, mert oly takarékosság következnék a víz- fogyasztásnál, hogy a mostani bevétel a felére csökkenne, ez pedig katasztrófát eredményezne és felborítaná a városi háztartás amugyis hajszálon lebegő egyen­súlyát. Nem tudjuk, vájjon mi lesz a sorsa ennek a nem túlságosén szerencsés javaslatnak, de igen valószínűnek tartjuk, hogy a szombati közgyűlés nem lesz egy véleményen a kérdésben a Gépüzemekkel. Kizárt dolognak tartjuk, hogy a képviselőtestü­let tagjai a felelősségnek súlya alatt, amellyel azoknak az adó­fizető polgároknak tartoznak, akik érdekeik védelmére a vá­ros parlamentjébe küldték őket, magukévá tegyenek és megsza­vazzanak olyan javaslatot, mely fiktív jövedelmekért nagyon is reális terheket próbál a végsőkig eladósodott, elbírhatatlan köte­lezettségek alatt vergődő polgár­ság vállára rakni. Gömbös miniszterelnök és Kánya külügy­miniszter ma este érkeznek vissza törökországi újukról Budapest, október 27. Gömbös Gyula miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminisz­ter ma délelőtt tárgyaláson vet­tek részt Musanov bolgár mi­niszterelnöknél. A magyar kor­mány tagjainak bulgáriai láto­gatásáról az ottani lapok általá­nos lelkesedéssel írnak. Hasábo­kon keresztül s fényképilluszt- rációkkal számolnak be az ese­ményről. Gömbös miniszterelnök és Ká­nya külügyminiszter ma este ér­keznek vissza Budapestre és út- jukról a legközelebbi miniszter- tanácson fognak beszámolni. BÜH Megalakult ma az új francia kormány A Daladier kormány bukása után tegnep Albert Sarraut el­fogadta a megbízást új kormány alakítására. Sarraut ma délelőtt­re befejezte a miniszteri tárcák szétosztását s ma délben az új kormány, melyben a hadügy- miniszteri tárcát Daladier fog­lalja el, a francia elnöknél tisz­telgő látogatást tett. A falu moratóriumát a súlyos külföldi adósságok, az ipari és kereskedelmi élet pangása és a gazdasági leromlottság mellett hogyan bírja ki a város? A magánadósságok rendezése a városok egyik legégetőbb prob­lémája. A hitelélet megindulása, az ipar, kereskedelem, a tőke- képzés, bankműveletek életre- keltése függ a kérdés megnyug­tató rendezésétől és mégis, min­den Ígéret, felíratok, parlamenti szőosaták ellenére semmi sem történik^az ügyben, mintha ciak kétféle polgárai lennének a ha­zának. Nem mondja senki, hogy a gaz- daadősságok rendezése hiába­való. Da a város nyomorúságá­nak megszűnését, vásárlóképes- Bégének emelését elsősorban a mezőgazdaság élvezné. Érdekes lenne látni, hogy a mezőgazda­ság és a városi érdekeltségek útjai hol ágaznak szét a gazda- adósságok rendezése során. Kér­dés, hogy a falu moratóriumát hogy bírja ki a falura hi\elező bank, ipar, vagy városi keres­kedelem ? Az adósságok legnagyobb ré­sze a pénzzel szemben táplált bizalmatlankodásből ered, ami­kor mindenki beruházni igyeke­zett. Természetes, hogy a kitűnő kamatkereset kilátásai a külföldi tőkét ideciábították. A viszonyok változásával aztán a horribilis kamatok és ennek késedelmi ka­matai, a perköltségek, végrehaj­tások és ennek nyomán a pilla­natnyilag nélkülözhetett javak elprédálása vezetett a katasztró­fához, de ugyanazon mértékben városon, mint falun. Jogos kí­vánság tehát, hogy minden lé­tező adósságot egyszerre és egy­forma mértékkel rendezzenek. Államfeladat minden fennálló bel- és külföldi tartozás, vagy követelés rendezése, felszámolá­sa, nyugodt, megbízható alap­ra való fektetése, mert a vá­rói terheinek rendezése nem kép- zelhatő el a magyar gazda­sági élet egységes vágányokra való terelése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom